Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
Miskolc legrégibb utcája 594 éves Kepler — Oráiffa 867 név a monográfiában Két esztendeig tartó, fáradságos és nagy gondosságot igénylő munka után elkészült Miskolc utcáinak teljes névjegyzéke. Eszerint a városnak 867 utcája van: az I. kerületben 333, a II. kerületben 193, míg a III. ke rületbcn 341 található. E nacionálé azt is részle tezi, hogy melyik utcát kiró és miért nevezték el. A monográfiák, régi térképek és levéltári adatok alapján megállapították, hogy a város legrégibb elnevezésű utcája a Fábián utca, amely 1376-ban kapta a nevét. indokoltnak tartotta, hogy a város utcáiról és névadóiról készült monográfiát — amely várőstörténeti szempontból is jelentős — könyvalakban is kiadják, mindenki számára hozzáférhetővé tegyék. A Hazafias Népfront munkaközössége, amely Perényi Károly vezetésével készítette el az utcák névjegyzékét, rövidesen megbízást kap az anyag nyomda alá rendezésére. Ez lesz az első olyan mű, amely az utcák névadóinak is emléket állít. Csillagászok tapasztalatcseréje A miskolci Uránia Csillag- vizsgáló és a rozsnyói Kepler Csillagvizsgáló a közeljövőben együttműködési szerződést ir alá. Dr. Szabó Gyula, az Uránia vezetője e héten érkezett haza háromnapos rozsnyói látogatásáról; az egyeztető tárgyalásokat fejezték be. A magyar és a csehszlovák csillagászok köz- lik egymással legújabb tudományos eredményeiket, kicserélik tapasztalataikat. Együttműködés jön majd lét- ' re a két csillagvizsgáló állomás amatőr csillagász szakköre között, s csereelőadá- I sokat is szerveznek. Néha egy vizipatkány is akad Gyeage a hörcsösfhőrök minősége 1749-ben még csak 44 utcája volt Miskolcnak; kétszáz év múlva már 270 utcával bővült a város. Miskolc fel- szabadulásának napján, 1944. december 3-án összesen 314 utcát jelölt a térkép. Két évvel később. 1946. január 1-én bővült a város határa. Ettől az időtől kezdve beszélünk Nagy-Miskolcról; ebben az esztendőben csatolták ugyanis közigazgatásilag is a városhoz Diósgyőrt, Hámort, Perecest. Szirmát. Hejőcsa- bát, Görömbölyt, valamint az olyan településeket, mint Komlós, Vargahegy, Ládi, Tatárdomb. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése A MÉH Vállalat Béke téri bőrfelvásárló szaküzletében februártól június végéig 80 ezer hörcsögbőrt vettek át. Az idei „termés” igen kevés a tavalyi 180 ezer nyűzathoz képest. Az üzlet 105 hörcsögfogó embere nem is a legjobb minőségű bőröket gyűjtötte be, a szeszélyes tavaszi .dójárás miatt ugyanis a rágcsálók későn bújtak elő, összerágták egymást, így a bőrük igen silány állapotban van. Az üzlet most már marha-, juh- és kecskebőrök felvásárlásával foglalkozik. Néha akad egy-egy pézsma- vagy vízipatkány-nyúza- tot kínáló ügyfelük is. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Tavaly ősszel határozta el magát az angolok népszerű „Jool”-ja, hogy szólista lesz. Azóta nem hallottam róla semmi újat. Jool, azaz Julie Driscoll már tízéves korában eminens tanulója volt London egyik leghíresebb gyermek-színiis- kolájának, s nemcsak eminens tanuló, hanem sikeres rádiójáték-szereplő, s néhány színdarabban is sok tapsot kapott már. Néha ellátogatott dzsessz-zenés édesapja zenekari próbáira is, és itt kezdett el énekelni. Tizenkét éves korában a Soho egyik mulatójának színpadán állt először táncdal-énekesnőként a közönség elé, s ettől kezdve rendszeresen szerepelt apja zenekarának fellépésein. Egyik hangversenyét véletlenül meghallgatta Giorgio Gomelsky, az Angliában élő félig francia, félig georgiai származású maneger, aki a Marmalade Records nevű lemezvállalat művészeti vezetője, és ő javasolta, hogy szakítson minden mással — legyen énekesnő. 1961-ben, tizennégy éves korában indul — mamája kíséretében — első turnéjára. Gomelsky szervezi. A debütálás Franciaországban történik: Párizsban az angolul éneklő kislány sikert arat. Save Me című dala hamarosan olyan siker lesz, hogy lemezre veszik Párizsban, s 1963-ban már az egyik vezető szám a francia pop-lemezlistán. Közben hazájában még alig ismerik. Angliában a televízió fedezi fel, de először csak kitűnő színészi képességeit. Tv-filmjei révén lesz sztár szülőföldjén. 1969-ben már igazi lemezes színpadi sztár, Brian Auger „Trinity” együttesének szólistája. (Egy orgona, egy gitár és egy dob.) Az elmúlt öt évben Amerikától Japánig nem kevesebb, mint hetven- három államban vendégszerepeit. Sikerének — tehetségén kívül — rendkívül széles skálájú műsora a titka: a dzsessztől kezdve a rhytm and blueson keresztül a popújdonságokig és örökzöld melódiákig mindent énekel. A tekintélyes „Melody Maker" című dzsessz szaklap írta róla nemrégiben: „Amerikában sem lehetne nagyobb sztár...” A kiváló orgonistával, Brian Augerrel és a Trinity együttessel 1969-ben jelent meg utolsó közös lemezük, a Streetvoices (Utcazajok) dupla albuma. Ezután útjaik különváltak. „Jool” szólista akar lenni. Hogy miért történt mindez a sikerek csúcsán? — Giorgio Gomelsky ezt nyilatkozta: „Istenem, Jool még csak 22 éves, még van ideje a dolgot visszacsinálni ...” Tizenkét család várja a segítséget „Árvíz” a Tátra utcában i Az illetékesek még vitatkoznak A csütörtök esti felhőszakadás tizenkét Tátra utcai család otthonát árasztotta el. Az eset okának kiderítése végett kerestük fel tegnap a „kiöntött” családokat, a 111. kerületi tanács, az ingatlankezelő vállalat és a Lenin Kohászati Művek illetékeseit. (Ágotha Tibor felvétele) Csütörtök este, amikor már vagy jó fél órája tartott a rendkívüli felhőszakadás, a Tátra utcában tizenkét család arra lett figyelmes, hogy a közös udvarra nyíló ajtóikat 30—40 centis áradat ostromolja. A zuhogó esőben lehetetlen volt a védekezés és néhány perc múlva az ajtó hasadékain, a küszöb résein át valamennyi lakást elárasztott a víz. A tűzoltók egész éjjel dolgoztak és körülbelül 200 köbméter vizet szivattyúztak ki a lakásokból. Gát a ház körűi Feldúlt férfiak, kisírt szemű asszonyok fogadtak tegnap délelőtt az elárasztott épület előtt. Az épületet valóságos gát fogja körül, mögötte a dudvás réten most is 50—60 centiméter magas víz áll. A két pincét — amelyeket a korábbi vízbetörések miatt már évek óta nem tudnak használni — körülbelül 3 méter magas víz tölti ki, még a legfelső lépcsőt sem látni. Sepsi Jánosék szaba-kony- hás lakásának tízcentiméteres repedésekkel tarkított falain körülbelül fél méter magasságig jól látni a víz nyomait, az iszapfoltokat, a iemállott vakolat mögött a téglákat. Elkeseredve mutatják új rekamiéjukat: három napja vették, s most teljesen elázott a belseje. Illés Lajosné tizenegyed magával éJ a három helyiségből álló, most iszappal borított lakásban. A tizenegy lakásban huszonhat gyermek él, a legkisebb alig kéthónapos. Szüleik, csaknem valamennyien, a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár, az üveggyár, illetve a MÁV dolgozói. Ki téríti meg a károkat? A III. kerületi tanács vb- elnökének szobájában gyűltek össze a helyszíni szemle után a tanács és az ingatlankezelő vállalat vezetői. Az órákon át tartó megbeszélés lényegét, a kérdéseinkre kapott válaszokat így lehetne összegezni: a Tatár utcai épület elárasztását az okozta, hogy a Lenin Kohászati Művek a Vargahegyről, illetve az üzem területéről lefolyó esővizet összegyűjtő csatornát nem tisztította ki. A víz — mivel az átereszben útját állta a lerakodott iszap — a mélyen fekvő épület környékére folyt. Az elhanyagolt átereszért, az eldugult árokért a kohászat a felelős, tehát az ingatlankezelő gondozásában levő épület és az ott élő családok kárát egyaránt a gyárnak kell viselnie. Óvatos kijelentések Az előbbi, kétségtelenül bürokratikus, cikornyás megfogalmazás nem véletlenül került cikkünkbe. A megbeszélés során ugyanis valamennyi illetékes nagyon óvatosan és helyenként többféleképpen értelmezhető módon nyilatkozott. Megkerestük a Lenin Kohászati Művek csatornázási csoportjának vezetőjét, Rácsok Gyulát. Megtudtuk, hogy most már majdnem egy éve semmiféle vizet nem engednek a kérdéses csatornába és ezen a tavaszon is „szívességből” tisztították ki a medret. Amikor tudomásukra jutott az elöntés, intézkedtek az út átvágásáról és az árok kitisztításáról. Mindezt csupán szívességből. A továbbiakban azonban, lévén, hogy sem az út, sem a csatorna, sem a víz nem az övéké, a károkért sem tudják vállalni a felelősséget. A jelek szerint egy ki tudja meddig húzódó alkudozás „bölcsőjénél” jártunk tegnapi utunkon. De mi lesz a Tátra utcai lakókkal? Mikor és ki téríti meg kárukat, ki garantálja, hogy ma vagy holnapután nem kell újra gátat építeni, virrasztani, menteni a bútort? PUSZTAI ÉVA ASZODYJANOS A kriminalisztika kalandos története Jugoszlávia felszabadulásának 25. évfordulójára való megemlékezésül blokkot adott ki a jugoszláv posta a hét szövetségi székhely címerének rajzával. Az Apolló—11 utjának egyik filatéliai érdekessége volt, hogy az űrutasok különleges, erre az útra, egyetlen példányban készült bélyeget vittek magukkal. 1969. szeptember 20-án a Holdon Aldrin a bélyeget bélyegzővel látta el, társai, Armstrong és Collins aláírásukkal igazolták a levélen a bélyegnek a Holdon történt lebélyegzését. A bélyeg a levéllel, az igazolás és egy tv fogazatlan próbanyomat a New York-i INTERPEX kiállítás nagy érdekessége volt és számos nézőt vonzott. A bélyegeket és a hozzá tartozó okmányokat külön teremben, üvegbura alatt, rendőri őrizet mellett helyezték el. * A Lenin-centenárium jegyében rendezték meg Moszkvában a szovjet bélyeggyűjtők eddigi legnagyobb szabású kiállításukat. A gyűjtemények a nagy szovjet ország 60 városából érkeztek, s kilenc szocialista ország — köztük hazánk — bélyeggyűjtői is elküldték legszebb Lenin-gyűjte- ményeiket. ötszáz vitrinben helyezték el a kollekciókat, s a legszebbeket éremmel és oklevéllel jutalmaztak. A szovjet posta a kiállítás alkalmából bélyegsorozatot és emlékborítékot bocsátott ki, a helyszíni postahivatal különleges emlékbélyegzőt használt. A világ leghosszabb bélyegsorozatát nyilván Malaysia adta ki. A virágsorozat nem kevesebb, mint 91 bélyegből áll. Megpróbálják kijátszani a daktiloszkópiát Az ujjlenyomatok világában az első riadót 1934. januárjában fújták, amikor is Jack Kiutast, egy bandafőnököt — vagy ahogyan nevezték: a „Csinos Kiutast” — kelepcébe csalták és lelőtték. Az újj- lenyomat-felvétellel megbízott rendőr csodálkozva állapította meg, hogy Kiutas uj- jain nincsenek bőrfodorszá- lak! Létezhetnek hát olyan emberek, akiknek ujjhegyéről hiányoznak a bőrfodorrajzo- latok? Vagy pedig ezek megváltoztathatók, eltörölhetök? A kérdést a szakemberek tisztázták, mégpedig igen gyorsan: Kiutas ujjairól egy ismeretlen orvos lefejtette a bőrt, ámde a bőrfodorszálak máris újra kialakulóban voltak. 1934. májusában két másik gyászos hírű gonosztevő — Carpis és Baker — határozta el, hogy műtétnek veti alá magát. Dr. Joseph P. Moran, a sebész, akit az alvilágban jól ismertek, lenyúzta a bőrt ujjhegyükről; ez az operáció egyébként olyan szörnyen fájdalmas, hogy még a morfium sem képes teljesen elűzni a kínokat. Teljes négy hónapig tartó szenvedés után a gengszterek rádöbbentek, hogy bőrfodorszálaik újraképződtek. A kísérlet tehát nem járt sikerrel, Moran pedig a Michigan tóban végezte pályafutását ... Ugyancsak 1934. májusában John Dilinger, „Amerika első számú közellensége” kísérelt meg hasonló műtétet. Két sebész, akik közül az egyik kábítószer-csempészésért, a másik pedig emberölésért került börtönbe, rögtön szabadulása után egy titkos lakásban különféle plasztikai műtéttel igyekezett megváltoztatni Dilinger ábrázatát, majd savakkal kezelte ujjhegyeit a bőrfodorrajzola- tok teljes eltűnéséig. Alig két hónap múltán, 1934. június 22-én Dilingert lelőtték az egyik chicagói mozi előtt. A holttest személyazonosságának megállapításakor az ujjlenyomat-szakértők azt konstatálták, hogy a második ujj ízületein levő bőrvonalak részben megmaradtak, s ezeknek lenyomata rajta volt Dilinger ujjlenyomatlapján is. Hiába volt minden, a gengszter ujjlenyomata halála után is árulója maradt. 1941. október 31-én harsant fel utoljára riadó az ujjlenyomatok világában. Ezen a napon került hurokra a texasi Austinban bizonyos Robert Pitts. Az ujjlenyomat-nyil- nyllvántartó iroda tisztviselője Pitts ujjait sorba ráhelyezte a bélyegzőpárnára, majd a daktiloszkópiai lapra. Lehetetlenség — mormogta aztán, s hitetlenkedve hordozta végig tekintetét a papírlapon, aztán meg az előtte álló gonosztevő gúnyos fintorba torzult arcán. Ennek a Pittsnek az ujjain még nyomuk sem volt bőrfodorszálaknak! A „meglepetés” azonban nem érte felkészületlenül a szakértőket. Pitts mellén tíz hosszú forradást fedeztek fel: ötöt jobb és ötöt bal felől. Az onnan lefejtett bőrrel hehelyettesítették az ujjhegy bőrfelületét. Felvetődött tehát a kérdés: kicsoda valójában ez a Pitts? És hogyan lehet válaszra találni, ha nincsenek ujjlenyomatai? Minden bizonnyal ismert és körözött, bűnöző, hiszen másként aligha vetette volna alá magát ilyen operációnak. És ki volt a műtétet elvégző sebész? Pitts azonban hallgatott. Az ügy az FBI-hez került, ahol aztán felforgatták a szökésben lévő gonosztevők kartotékjait, iratcsomóit. így került elő egy törzslap, bizonyos Robert J. Philipps-é, akit kilenc esztendővel előbb gép- kocsitolvajlásért ítélték el. Ismertetőjelei, fényképe, életkora — mind-mind Pittséi. Utoljára 1941. márcis 28-án volt letartóztatásban Miamiban. És akkor még „voltak” ujjlenyomatai. Következésképp, az operációt 1941. március 28. és október 3. között végezték el rajta. Végül aztán rábukkantak a sebészre is: a New Jersey-beli Union City-ben lakó Leopold Wiliam August Brandenburg doktorra, vagy ahogy az alvilág „becézte” — Brandenburg „dokira”. Brandenburg beismerte, hogy Robert J. Phi- lipset ő operálta meg 1941 májusában. A Philips-eset volt az ujjlenyomatok történetében az utolsó kísérlet a természet és a daktiloszkópia kijátszására. (Folytattuk.) BÉLYEGGYŰJTÉS
