Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

+ A tengerpart mentén, Kent grófságban hosszú ideje virágzik a szervezett csempé­szés. Az ismeretlen csapat elnyerte a kör­nyékbeli szegények rokonszenvét. álruhás vezérük, a Madárijesztő, legendás alakká nőtt az egyszerű emberek szemében. A hivatalos rend, a törvény tehetetlen, és az is marad, hiába folytatnak újult erővel hajtóvadászatot a „banditák” ellen. Röviden ennyi, és sok-sok izgalom az eseménydús, fordulatos, kosztü­mös film, a , színes angol—amerikai kopro­dukcióban készült Dr. Syn kettős élete. A romantikus kalandfilm, amelyet csütörtöktől vetítenek a filmszínházak, a televízióban su­gárzott folytatásos filmsorozatokkal rokon (Zorro, Vidocq, Rinaldo Rinaldini, A vihar­lovag); a Zorrohoz hasonlóan, Walt Disney produkciójában készült, s könnyű, gondta­lan szórakozást ígér. (Képünkön a film egyik jelenete.) Fészekszemlén /r Őszre visszatérnek az NDK-ban dolgozó fiatalok Az ember hajnalban felül a motorra, s másnap estefelé már Miskolcon vacsorázik. Milyen közel van Karl-Marx-Stadt és sokszor mégis milyen távol... Jövet, mintha a honvágy ösztö­kélné a gépet. Visszafelé? Ki gondol még arra! A szabadság augusztus 16-ig tart. A két miskolci fiú, aki csak nemrég lá­tott vendégül a kari-marx-stadti magyarok Magas Házában — alig, hogy lemosta magáról az ezerkilométeres út porát — viszonozta a látogatást. Most is vidámak persze, mint mindig. Eldicsekszenek motoros-bravúrjaikkal, s azonnal „veszik a la­pot”, mikor megkérdezem, hogy sírtak-e utánuk a német kis­lányok? Mikor azonban komolyabb­ra fordul a szó, bevallják, hogy az itthon töltendő napo­kat nem pusztán a gondtalan pihenésre szánják. Október elején végleg hazatérnek, s addig gondoskodni kell a munkahelyről. A Hejőcsabai Cement- és Mészműben — ahonnan az NDK-ba szer­ződtek — megnyugtatták őket: ne fájjon a fejük; lesz munkaalkalom. Esztergályo­sokra pedig különösen szük­ség van. Sőt, a küszöbön álló rekonstrukció nagy feladata németül tudó tolmácsokat, illetve műszaki fordítókat is igényel... No, ha ilyen jók a kilátá­sok — biztos, ami biztos — most már nem szabad tovább halogatni a hivatalos nyelv­vizsgát. Ha visszamennek ... Hiába no, most jöttek és gon­dolatban máris vissza kell térni. És nemcsak a nyelv­vizsga miatt. A Dróthúzó és GépeleVngyárat a legnagyobb munka közben hagyták ott. A mester bizony szívta egy kicsit a fogát. Mert szorít a terv, s a kezdőkkel mindig sok baj van. Itthon persze minden bizonnyal jó lesz (család, ismerősök, barátok, nem kell ezt magyarázni), de azért ez az októberi hazajö­vetel szerencsétlen dolog.' Ügy lenne becsületes dolog, ha végigdolgoznák a naptári évet. Meg aztán a nyereségrésze­sedés! (450 márkát kaptak ta­valy, egy pfenniggel sem ke­vesebbet. mint a német szak­társak.) De hát a „szabói’* az „szabói”. Ez esetben azonban nem ártana módosítani!? Kiss Sándor és Papp János most — őszintén szólva — se kinn, se benn nem érzi ma­gát. Nehéz lesz a következő félév vagy év. S még a ka­tonai szolgálatot — ennek is eleget kell tenni — nem is számítják. Huszonkét éves fejjel azon­ban — és némi megtakarított pénzzel — alig van ok az ag- .goda jómra. Papp János különösen örül, hogy rá mégis szükség van itthon. Igaz, egyelőre nem a munkapad mellett, hanem a Hejőcsabai Építők labdarúgó­csapatában. Mint a Motor Ascotának ideiglenesen át­adott játékos, most is jó for­mában van, és semmi aka­dálya nincs annak, hogy né­hány mérkőzésen segítse ha­zai egyesületét a nyár folya­mán. Kiss Sándor pedig — miután motorjával már vé­gigutazta az NDK-t — a kö­vetkező hetekben Magyaror­szágot is bejárja. (Csak a gyorshajtás miatt ne legyen túl drága ez az utazás.) Különben úgy tervezik., hogy kevés nyarat töltőnek a jövőben itthon. Mert több­féle a honvágy. Rosszul esne, ha legalább évenként egyszer nem látogatnák meg az NDK- beli ismerősöket, barátokat. A németek ugyanúgy nem tudnak titkot tartani, mint mi. A gyári brigád már ké­szül a magyar fiatalok bú­csúztatására. Azt hiszem, itt az ideje, hogy mi is készül­jünk a Papp Jánosok és Kiss Sándorok fogadására. (gyarmati) A vasas dalosünnep után A vasas dalosünnep gazdag programsorozata tegnap dél­után véget ért. Miskolc négy napon át látta vendégül az or­szág legjobb vasas kórusait, a trineci és a karl-marx-stadti művészegyütteseket. Kérkedés nélkül elmondhatjuk: a prog­ramsorozathoz fűzött remények megvalósultak; a munkás- kórus-kultúra új színekkel gazdagodott, a kórusok és a szak­mai vezetők módot találtak rá, hogy gondolatokat cseréljenek. A dalosok megerősödtek abban a hitükben, hogy a közös éneklés mind a társadalom, mind az egyén számára ember­nemesítő. Szinte biztosra vehetjük hogy a négynapos dalolás színvonalas hirdetője volt a műfajnak, és toborzója az új, friss, lendületes énekhangoknak. Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága tehát jól számított, amikor javasolta és szorgalmazta a dalosünnep megrendezé­sét. De a szakmai és a közművelődésre kiható sikerek mellett egy távolabbi célt is szolgált a vasas dalostalálkozó. Az igaz, hogy a mostani alkalom a diósgyőri kohászat 200 esztende­jét, a jeles évfordulót köszöntötte. De éppen a nagyszerű ha­tásfok, a kórushangversenyeken részt vevő tömegek táboros érdeklődése lelkesítette fel a rendező bizottságot, a rendező szerveket — mindenekelőtt a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszervezetének képviselőit — a dalosünnep Miskolcon történő meghonosítására, évenkénti, esetleg két­évenkénti országos vagy nemzetközi jellegű megszervezésére. Vass Lajos, a Vasas Művészegyüttes karnagya az eszményi akusztikájú és festői diósgyőri vár láttán azt ajánlotta, hogy legyen a vár nemzetközi kórustalálkozó színhelye, mindenek­előtt az egymást kereső szocialista országok munkáskórusai­nak találkozóhelye. Nagy örömmel hallottuk e kívánságok megfogalmazását, hisz lapunk több alkalommal szorgalmazta a diósgyőri vár folklorisztikus programokkal történő „bevételét”. Azt is java­soltuk, hogy a dalosünnep ne csak egyszeri erőpróbája legyen a vasasszakszervezetnek, hanem tekintsék Miskolcot a mun­káskultúra őrzőjének, továbbfejlesztőjének, s az idei progra­mot (vagy még bővebbet) „prolongálják” mondjuk kétéven­ként. A lelkes kórusvezetők, látva a dalosok és a dal iránt érdeklődők igen szoros kontaktusát, azt javasolták, hogy az ország legjobb munkáskórusai évenként adjanak egymásnak randevút Miskolcon. A két nagyüzem szakszervezeti bizottsága, a Bartók Béla Művelődési Központ, a vasasszakszervezet és természetesen az MSZMP Miskolc városi Bizottsága szorgalmazza majd a terv realizálását. De véleményünk szerint, amikor a részletek kimunkálására és az anyagi eszközök megkeresésére kerül sor, e munkában részt kell vállalnia a városi tanácsnak, a szak- szervezetnek és több művelődési intézménynek is. Ezért azt javasoljuk, hogy minél előbb hívjanak életre egy intéző bi­zottságot, amely az országos (vagy nemzetközi, esetleg mind a kettő) munkás-dalosünnep részleteit kidolgozza, s már most elkészíti a jövő esztendei programot. (párkány) Kodály-szeminárium Különböző bemutatókkal folytatódik az egy hónapig tartó nemzetközi Kodály- szeminárium második heti programja Kecskeméten, a zeneszerző szülővárosában. A több mint száz hazai és külföldi szakember részvé­telével zajló rangos zenei program kiemelkedő esemé­nye volt a fiatal magyar ze­neszerzők első estje, amelyet kedden rendeztek meg a városi művelődési központ­ban. Most megírom nagy elbeszélésemet. Itt ér­zem az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papirost. No rajta: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árny­képe. Egy nercbundá­ért tettem? Kérdezte magától, és retiküljé- ből vad elszántsággal elővette...” De mi ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zú­gás, zümmögés lassan hatolt az agyamig. El­zsibbasztotta, szinte narkotizálta. Próbál­tam koncentrálni a nagy műre. Hol hagy­tam el a fonalat? Ja: „ ... elővette vad el­szántsággal és ...”, de mi a fenét vett elő? A dongó meg zúg, züm­mög. Hol a nyavalyában van? Keresni kezdtem a poharak alatt. Szimp­la ablakos ez a „csöpp” eszpresszó. Nyü-nyü- nyü, zü-zü-zü-zü, mü- mü-mü-mü. A halk, monoton hang hol fel­szaladt, hol meg alá- szállt. Egyre idegest- többen. Végre felfedez­tem a dongót. Egy ősz hajú lódenkabátos bá­csi döngicsélt. Ujjaira támasztotta fejét, sze­mét merően rámszö­gezte, és kitartóan, bor­zalmas egyhangúsággal dünnyögött. Arrébb ül­|KA I M * * II Nyu-nyu-nyu tem a „csöpp” legtávo­labbi sarkába. De hal­lottam. Most már sem­mi másra nem tudtam figyelni, csak az agyamban egyre han­gosabban zúgó, döngö dünnyögésre. Nyü-nyü- nyü, mü-mü-mü-mü. Rettenetes. Fixíroztain az öreget. Semmi. Egy­kedvűen dünnyögött. Hümmögtem. A tor­kom köszörültem. To­vább dünnyögött. Fel­ugrottam és elrohan­tam. Ismét egy hónapig hordoztam a nagy té­mát, míg végre rám­tört. Rohantam a „lo­varda” eszpresszóba. Leülök egy sarokba. No rajta! „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fe­kete nercbundájának árnyképe. Egy nerc­bundáért lettem? Kér­dezte magától, és reti- küljéből vad elszánt­sággal elővette...” A dongó! A dünnyögő ve­szedelem. Züm-züm- züm, dü-dü-dü, nyü- nyü-nyü-nyü... Ez nem igaz. Jaj! De ott ül szürke teveszőr ka­bátjában és egyked­vűen dünnyög. Borot­vált arcát ujjaira tá­masztja. Ez a sors bosszúja. De kitolok én veled. Csak vigyázz öregem. A lovarda vé­ge messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. „.. .Vad elszántsággal elővette a ...” Nyü- nyü-nyü, trü-trü-trü! Végem van. Üldöz ez a dünnyögő fantom. Azért is írok. „Akkor a fagyos hóra kirajzoló­dott nercbundájának árnyképe! Egy nerc­bundáért tettem? Kér­dezte magától, s réti- küljéből vad elszánt­sággal elővette a ...” Elővette a ... elől... előkelőén”. Jaj! Fize­tek. A hónap nehezen telt el. Üj eszpresszót ta­láltam. Az írók presz- szóját. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírha­tom igazi mestermun­kámat. , Kávét és ko­nyakot rendeltem. Megittam. És megkez­dődött a várva-várt al­kotópillanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzoló­dott fekete nercbundá­jának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte önmagától, és retiküljéből vad el­szántsággal elővette a ... nyavalya törje ki. Nya-nya-nya, nyü-nyü- nyü, trü-trü-trü. Ezt az alakot. Ez megint itt van a hátam mögött. Hallom, hogy dünnyög. Hogy trü-trü-trűzik. Mit vétettem én, hogy pont nekem dünnyög, és ki ő? Hátranézek. Ott ül. Elegáns városi bundában. Csillogó, jól fésült ősz hajú. Állát aranygyűrűs ujjára tá­masztja. Az én átkom, miért tetted ezt velem Matild? — Kicsoda ön ké­rem? — A dünnyögő író — mondta csendes egy­szerűséggel. — Ön író? — Írásom sosem je­lent meg. De rájöttem, hogy mindenkit zavar a monoton dünnyögés. — Miii?! ön szándé­kosan? ... — Kis üzlet ez, ké­rem. Dünnyögök, tehát vagyok! — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb- utóbb mindenki üzletet köt velem. Fizet, és én egy másik eszpresszót keresek. S dünnyögök, az ottaniaknak. Elvég­re dünnyögni csak sza­bad? Ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök kü­lön. — Mennyit fizessek? — Szégyenlősen le­hunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irányár húsz forint. Fizetek, Számlát ad. Igazolja, hogy dünnyö- gésért felvett húsz, azaz húsz forint hono­ráriumot. Most már szabad va­gyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét: „Akkor a fa­gyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nerc­bundáért tettem? Kér­dezte drámai hangon önmagától. És retikül­jéből vad elszántsággal elővette a ...” Mümü- müm... Nyü-nyü- nyü ... — Hé, kiáltot­tam, mi ez? Hitsze­gé s?! Mit dünnyög itt nekem? Én már fizet­tem! Emberem szét­tárta a karját. Ujjúval a szájára mutat. — Én csendben va­gyok kérem. Ö düny- nyög, a másik asztal­nál. Ja kérem, ez saj­nos a konkurrencia! REGÖS ISTVÁN FELMÁSZTAK EGY SZOBORRA Két francia főiskolai ta­nárt, akik Saigon belvárosá­ban felmásztak egy szoborra és kitűzték a DNFF zászlaját, katonai bíróság elé állították. KÜLÖNLEGES ÜZENET Norodom Szihanuk „külön­leges üzenetet” intézett a Lón Nol-rezsim hadseregében szolgáló khmer katonákhoz. Hagyják ott az árulókat és lépjenek át a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontba, a fel­szabadító hadseregbe. ELRABOLTÁK A VIZSGÁLÓBÍRÓT Reggel elrabolták a lakásá­ról Pereyramaneli vizsgáló- bírót, aki 1966 óta a letartóz­tatott gerillák pereinek le­folytatásával foglalkozott. Az akciót az uruguayi gerilla­szervezet hajtotta végre. MEGVONJÁK A NYUGDÍJAT Az indiai kormány elhatá­rozta, hogy az egykori indiai fejedelemségek kormányzói­tól megvonják a nyugdíjat és felszámolják kiváltságos hely­zetüket. KIOLTANAK MINDEN TÜZET Az appalachei hegyek kör­zetében, az USA „szénöveze­tében” kirobbant bányász­sztrájk a National Observer című lap kifejezésével élve azzal fenyeget, hogy „kiolt minden tüzet” Amerikában. Itt termelik az USA barna­szenének 72 százalékát. LÓ A ZENEKARBAN Bizet Carmenjának veronai szabadtéri előadásának egyik „szereplője”, egy ló a zenekar tagjai közé zuhant. A rende­zők öt perc alatt rendet te­remtettek, kivezették a lovat a zenekar számára fenntar­tott helyről és az előadás folytatódott. Sérülés nem tör­tént, csupán a közönség de­rült nagyokat az eseten. ÚJSÁGÍRÓ BÖRTÖNBEN A brazíliai rezsim 12 hó­napi börtönbüntetésre ítélt egy újságírót, aki egy cikké­ben azt állította, hogy a ható­ságok meghamisítják a meg­élhetési költségek növekedé­sére vonatkozó adatokat. KIŰZTÉK A TÁMADÓKAT Tíz fegyveres néhány perc­re hatalmába kerített egy Buenos Aires-i rádióadót. Ép­pen kiáltványukat akarták be­olvasni, amikor a rendőrség megjelent és rövid tűzharc után kiűzte a támadókat. TÚLÉLTE A KATASZTRÓFÁT Egy kétmotoros utasszállító repülőgép, fedélzetén hét utassal a dél-mexikói hegyek közé zuhant. 3000 méter ma­gasságban találtak rá a ron­csokra és a katasztrófa egyet­len túlélőjére. A 28 éves nőt kisebb sérülésekkel szállítot­ták a kórházba. LETARTÓZTATTAK A PÉNZTÁROST Letartóztatták Gilbert Cast- rót, a Proletár Baloldal elne­vezésű, Párizsban betiltott anarchista szervezet pénztá­rosát. Az a vád ellene, hogy újjászervezte a pártot. 109 EMELET Chicagóban hozzákezdtek építeni a világ legmagasabb épületét. A 109 emeletesre tervezett, 4-12 méter magas építmény költségei megha­ladják a százmillió dollárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom