Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-29 / 176. szám
+ A tengerpart mentén, Kent grófságban hosszú ideje virágzik a szervezett csempészés. Az ismeretlen csapat elnyerte a környékbeli szegények rokonszenvét. álruhás vezérük, a Madárijesztő, legendás alakká nőtt az egyszerű emberek szemében. A hivatalos rend, a törvény tehetetlen, és az is marad, hiába folytatnak újult erővel hajtóvadászatot a „banditák” ellen. Röviden ennyi, és sok-sok izgalom az eseménydús, fordulatos, kosztümös film, a , színes angol—amerikai koprodukcióban készült Dr. Syn kettős élete. A romantikus kalandfilm, amelyet csütörtöktől vetítenek a filmszínházak, a televízióban sugárzott folytatásos filmsorozatokkal rokon (Zorro, Vidocq, Rinaldo Rinaldini, A viharlovag); a Zorrohoz hasonlóan, Walt Disney produkciójában készült, s könnyű, gondtalan szórakozást ígér. (Képünkön a film egyik jelenete.) Fészekszemlén /r Őszre visszatérnek az NDK-ban dolgozó fiatalok Az ember hajnalban felül a motorra, s másnap estefelé már Miskolcon vacsorázik. Milyen közel van Karl-Marx-Stadt és sokszor mégis milyen távol... Jövet, mintha a honvágy ösztökélné a gépet. Visszafelé? Ki gondol még arra! A szabadság augusztus 16-ig tart. A két miskolci fiú, aki csak nemrég látott vendégül a kari-marx-stadti magyarok Magas Házában — alig, hogy lemosta magáról az ezerkilométeres út porát — viszonozta a látogatást. Most is vidámak persze, mint mindig. Eldicsekszenek motoros-bravúrjaikkal, s azonnal „veszik a lapot”, mikor megkérdezem, hogy sírtak-e utánuk a német kislányok? Mikor azonban komolyabbra fordul a szó, bevallják, hogy az itthon töltendő napokat nem pusztán a gondtalan pihenésre szánják. Október elején végleg hazatérnek, s addig gondoskodni kell a munkahelyről. A Hejőcsabai Cement- és Mészműben — ahonnan az NDK-ba szerződtek — megnyugtatták őket: ne fájjon a fejük; lesz munkaalkalom. Esztergályosokra pedig különösen szükség van. Sőt, a küszöbön álló rekonstrukció nagy feladata németül tudó tolmácsokat, illetve műszaki fordítókat is igényel... No, ha ilyen jók a kilátások — biztos, ami biztos — most már nem szabad tovább halogatni a hivatalos nyelvvizsgát. Ha visszamennek ... Hiába no, most jöttek és gondolatban máris vissza kell térni. És nemcsak a nyelvvizsga miatt. A Dróthúzó és GépeleVngyárat a legnagyobb munka közben hagyták ott. A mester bizony szívta egy kicsit a fogát. Mert szorít a terv, s a kezdőkkel mindig sok baj van. Itthon persze minden bizonnyal jó lesz (család, ismerősök, barátok, nem kell ezt magyarázni), de azért ez az októberi hazajövetel szerencsétlen dolog.' Ügy lenne becsületes dolog, ha végigdolgoznák a naptári évet. Meg aztán a nyereségrészesedés! (450 márkát kaptak tavaly, egy pfenniggel sem kevesebbet. mint a német szaktársak.) De hát a „szabói’* az „szabói”. Ez esetben azonban nem ártana módosítani!? Kiss Sándor és Papp János most — őszintén szólva — se kinn, se benn nem érzi magát. Nehéz lesz a következő félév vagy év. S még a katonai szolgálatot — ennek is eleget kell tenni — nem is számítják. Huszonkét éves fejjel azonban — és némi megtakarított pénzzel — alig van ok az ag- .goda jómra. Papp János különösen örül, hogy rá mégis szükség van itthon. Igaz, egyelőre nem a munkapad mellett, hanem a Hejőcsabai Építők labdarúgócsapatában. Mint a Motor Ascotának ideiglenesen átadott játékos, most is jó formában van, és semmi akadálya nincs annak, hogy néhány mérkőzésen segítse hazai egyesületét a nyár folyamán. Kiss Sándor pedig — miután motorjával már végigutazta az NDK-t — a következő hetekben Magyarországot is bejárja. (Csak a gyorshajtás miatt ne legyen túl drága ez az utazás.) Különben úgy tervezik., hogy kevés nyarat töltőnek a jövőben itthon. Mert többféle a honvágy. Rosszul esne, ha legalább évenként egyszer nem látogatnák meg az NDK- beli ismerősöket, barátokat. A németek ugyanúgy nem tudnak titkot tartani, mint mi. A gyári brigád már készül a magyar fiatalok búcsúztatására. Azt hiszem, itt az ideje, hogy mi is készüljünk a Papp Jánosok és Kiss Sándorok fogadására. (gyarmati) A vasas dalosünnep után A vasas dalosünnep gazdag programsorozata tegnap délután véget ért. Miskolc négy napon át látta vendégül az ország legjobb vasas kórusait, a trineci és a karl-marx-stadti művészegyütteseket. Kérkedés nélkül elmondhatjuk: a programsorozathoz fűzött remények megvalósultak; a munkás- kórus-kultúra új színekkel gazdagodott, a kórusok és a szakmai vezetők módot találtak rá, hogy gondolatokat cseréljenek. A dalosok megerősödtek abban a hitükben, hogy a közös éneklés mind a társadalom, mind az egyén számára embernemesítő. Szinte biztosra vehetjük hogy a négynapos dalolás színvonalas hirdetője volt a műfajnak, és toborzója az új, friss, lendületes énekhangoknak. Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága tehát jól számított, amikor javasolta és szorgalmazta a dalosünnep megrendezését. De a szakmai és a közművelődésre kiható sikerek mellett egy távolabbi célt is szolgált a vasas dalostalálkozó. Az igaz, hogy a mostani alkalom a diósgyőri kohászat 200 esztendejét, a jeles évfordulót köszöntötte. De éppen a nagyszerű hatásfok, a kórushangversenyeken részt vevő tömegek táboros érdeklődése lelkesítette fel a rendező bizottságot, a rendező szerveket — mindenekelőtt a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének képviselőit — a dalosünnep Miskolcon történő meghonosítására, évenkénti, esetleg kétévenkénti országos vagy nemzetközi jellegű megszervezésére. Vass Lajos, a Vasas Művészegyüttes karnagya az eszményi akusztikájú és festői diósgyőri vár láttán azt ajánlotta, hogy legyen a vár nemzetközi kórustalálkozó színhelye, mindenekelőtt az egymást kereső szocialista országok munkáskórusainak találkozóhelye. Nagy örömmel hallottuk e kívánságok megfogalmazását, hisz lapunk több alkalommal szorgalmazta a diósgyőri vár folklorisztikus programokkal történő „bevételét”. Azt is javasoltuk, hogy a dalosünnep ne csak egyszeri erőpróbája legyen a vasasszakszervezetnek, hanem tekintsék Miskolcot a munkáskultúra őrzőjének, továbbfejlesztőjének, s az idei programot (vagy még bővebbet) „prolongálják” mondjuk kétévenként. A lelkes kórusvezetők, látva a dalosok és a dal iránt érdeklődők igen szoros kontaktusát, azt javasolták, hogy az ország legjobb munkáskórusai évenként adjanak egymásnak randevút Miskolcon. A két nagyüzem szakszervezeti bizottsága, a Bartók Béla Művelődési Központ, a vasasszakszervezet és természetesen az MSZMP Miskolc városi Bizottsága szorgalmazza majd a terv realizálását. De véleményünk szerint, amikor a részletek kimunkálására és az anyagi eszközök megkeresésére kerül sor, e munkában részt kell vállalnia a városi tanácsnak, a szak- szervezetnek és több művelődési intézménynek is. Ezért azt javasoljuk, hogy minél előbb hívjanak életre egy intéző bizottságot, amely az országos (vagy nemzetközi, esetleg mind a kettő) munkás-dalosünnep részleteit kidolgozza, s már most elkészíti a jövő esztendei programot. (párkány) Kodály-szeminárium Különböző bemutatókkal folytatódik az egy hónapig tartó nemzetközi Kodály- szeminárium második heti programja Kecskeméten, a zeneszerző szülővárosában. A több mint száz hazai és külföldi szakember részvételével zajló rangos zenei program kiemelkedő eseménye volt a fiatal magyar zeneszerzők első estje, amelyet kedden rendeztek meg a városi művelődési központban. Most megírom nagy elbeszélésemet. Itt érzem az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papirost. No rajta: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, és retiküljé- ből vad elszántsággal elővette...” De mi ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zúgás, zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsibbasztotta, szinte narkotizálta. Próbáltam koncentrálni a nagy műre. Hol hagytam el a fonalat? Ja: „ ... elővette vad elszántsággal és ...”, de mi a fenét vett elő? A dongó meg zúg, zümmög. Hol a nyavalyában van? Keresni kezdtem a poharak alatt. Szimpla ablakos ez a „csöpp” eszpresszó. Nyü-nyü- nyü, zü-zü-zü-zü, mü- mü-mü-mü. A halk, monoton hang hol felszaladt, hol meg alá- szállt. Egyre idegest- többen. Végre felfedeztem a dongót. Egy ősz hajú lódenkabátos bácsi döngicsélt. Ujjaira támasztotta fejét, szemét merően rámszögezte, és kitartóan, borzalmas egyhangúsággal dünnyögött. Arrébb ül|KA I M * * II Nyu-nyu-nyu tem a „csöpp” legtávolabbi sarkába. De hallottam. Most már semmi másra nem tudtam figyelni, csak az agyamban egyre hangosabban zúgó, döngö dünnyögésre. Nyü-nyü- nyü, mü-mü-mü-mü. Rettenetes. Fixíroztain az öreget. Semmi. Egykedvűen dünnyögött. Hümmögtem. A torkom köszörültem. Tovább dünnyögött. Felugrottam és elrohantam. Ismét egy hónapig hordoztam a nagy témát, míg végre rámtört. Rohantam a „lovarda” eszpresszóba. Leülök egy sarokba. No rajta! „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért lettem? Kérdezte magától, és reti- küljéből vad elszántsággal elővette...” A dongó! A dünnyögő veszedelem. Züm-züm- züm, dü-dü-dü, nyü- nyü-nyü-nyü... Ez nem igaz. Jaj! De ott ül szürke teveszőr kabátjában és egykedvűen dünnyög. Borotvált arcát ujjaira támasztja. Ez a sors bosszúja. De kitolok én veled. Csak vigyázz öregem. A lovarda vége messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. „.. .Vad elszántsággal elővette a ...” Nyü- nyü-nyü, trü-trü-trü! Végem van. Üldöz ez a dünnyögő fantom. Azért is írok. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott nercbundájának árnyképe! Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, s réti- küljéből vad elszántsággal elővette a ...” Elővette a ... elől... előkelőén”. Jaj! Fizetek. A hónap nehezen telt el. Üj eszpresszót találtam. Az írók presz- szóját. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírhatom igazi mestermunkámat. , Kávét és konyakot rendeltem. Megittam. És megkezdődött a várva-várt alkotópillanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte önmagától, és retiküljéből vad elszántsággal elővette a ... nyavalya törje ki. Nya-nya-nya, nyü-nyü- nyü, trü-trü-trü. Ezt az alakot. Ez megint itt van a hátam mögött. Hallom, hogy dünnyög. Hogy trü-trü-trűzik. Mit vétettem én, hogy pont nekem dünnyög, és ki ő? Hátranézek. Ott ül. Elegáns városi bundában. Csillogó, jól fésült ősz hajú. Állát aranygyűrűs ujjára támasztja. Az én átkom, miért tetted ezt velem Matild? — Kicsoda ön kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűséggel. — Ön író? — Írásom sosem jelent meg. De rájöttem, hogy mindenkit zavar a monoton dünnyögés. — Miii?! ön szándékosan? ... — Kis üzlet ez, kérem. Dünnyögök, tehát vagyok! — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb- utóbb mindenki üzletet köt velem. Fizet, és én egy másik eszpresszót keresek. S dünnyögök, az ottaniaknak. Elvégre dünnyögni csak szabad? Ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök külön. — Mennyit fizessek? — Szégyenlősen lehunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irányár húsz forint. Fizetek, Számlát ad. Igazolja, hogy dünnyö- gésért felvett húsz, azaz húsz forint honoráriumot. Most már szabad vagyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte drámai hangon önmagától. És retiküljéből vad elszántsággal elővette a ...” Mümü- müm... Nyü-nyü- nyü ... — Hé, kiáltottam, mi ez? Hitszegé s?! Mit dünnyög itt nekem? Én már fizettem! Emberem széttárta a karját. Ujjúval a szájára mutat. — Én csendben vagyok kérem. Ö düny- nyög, a másik asztalnál. Ja kérem, ez sajnos a konkurrencia! REGÖS ISTVÁN FELMÁSZTAK EGY SZOBORRA Két francia főiskolai tanárt, akik Saigon belvárosában felmásztak egy szoborra és kitűzték a DNFF zászlaját, katonai bíróság elé állították. KÜLÖNLEGES ÜZENET Norodom Szihanuk „különleges üzenetet” intézett a Lón Nol-rezsim hadseregében szolgáló khmer katonákhoz. Hagyják ott az árulókat és lépjenek át a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontba, a felszabadító hadseregbe. ELRABOLTÁK A VIZSGÁLÓBÍRÓT Reggel elrabolták a lakásáról Pereyramaneli vizsgáló- bírót, aki 1966 óta a letartóztatott gerillák pereinek lefolytatásával foglalkozott. Az akciót az uruguayi gerillaszervezet hajtotta végre. MEGVONJÁK A NYUGDÍJAT Az indiai kormány elhatározta, hogy az egykori indiai fejedelemségek kormányzóitól megvonják a nyugdíjat és felszámolják kiváltságos helyzetüket. KIOLTANAK MINDEN TÜZET Az appalachei hegyek körzetében, az USA „szénövezetében” kirobbant bányászsztrájk a National Observer című lap kifejezésével élve azzal fenyeget, hogy „kiolt minden tüzet” Amerikában. Itt termelik az USA barnaszenének 72 százalékát. LÓ A ZENEKARBAN Bizet Carmenjának veronai szabadtéri előadásának egyik „szereplője”, egy ló a zenekar tagjai közé zuhant. A rendezők öt perc alatt rendet teremtettek, kivezették a lovat a zenekar számára fenntartott helyről és az előadás folytatódott. Sérülés nem történt, csupán a közönség derült nagyokat az eseten. ÚJSÁGÍRÓ BÖRTÖNBEN A brazíliai rezsim 12 hónapi börtönbüntetésre ítélt egy újságírót, aki egy cikkében azt állította, hogy a hatóságok meghamisítják a megélhetési költségek növekedésére vonatkozó adatokat. KIŰZTÉK A TÁMADÓKAT Tíz fegyveres néhány percre hatalmába kerített egy Buenos Aires-i rádióadót. Éppen kiáltványukat akarták beolvasni, amikor a rendőrség megjelent és rövid tűzharc után kiűzte a támadókat. TÚLÉLTE A KATASZTRÓFÁT Egy kétmotoros utasszállító repülőgép, fedélzetén hét utassal a dél-mexikói hegyek közé zuhant. 3000 méter magasságban találtak rá a roncsokra és a katasztrófa egyetlen túlélőjére. A 28 éves nőt kisebb sérülésekkel szállították a kórházba. LETARTÓZTATTAK A PÉNZTÁROST Letartóztatták Gilbert Cast- rót, a Proletár Baloldal elnevezésű, Párizsban betiltott anarchista szervezet pénztárosát. Az a vád ellene, hogy újjászervezte a pártot. 109 EMELET Chicagóban hozzákezdtek építeni a világ legmagasabb épületét. A 109 emeletesre tervezett, 4-12 méter magas építmény költségei meghaladják a százmillió dollárt.