Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
Szeptemberben kezdenek a magasépítők Jól halad a diósgyőri városközpont alapozása A miskolci békevoriat utasainak találkozója Az MSZBT diósgyőri gépgyári szervezete júliusban, augusztusban és szeptemberben találkozókat szervez a tavasszal Kijevben, Moszkvában és Leningrádban járt miskolci békevonat utasai számára. A kilenc csoport közül az elmúlt napokban elsőként a C-csoport tagjai jöttek össze, hogy felelevenítsék emlékeiket, élményeiket. Levetítették előttük az Úton felvett fekete-fehér és színes filmeket is. A békevonat több mint 300 tagja november 7-én ismét találkozik azon a kiállításon, amelyet „Békevonattal a Szovjetunióban” címmel rendez a DIKÉP MSZBT-szerve- zete, s ahol a részt vevők által készített felvételeket, illetve felkutatott dokumentumokat mutatják be. Az idén februárban kezdeti a diósgyőri városközpont alapozásához az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat. A közművesítéssel — a csapadék- és szennyvíz- csatornák, a távfűtés és a gázvezetékek lefektetésével — jól halad a vállalat. Az építés első ütemében öl ház álapja készült el, az épületsorral párhuzamos utat pedig szeptember elején adják át. Az ÉÁÉV a szerződésben vállalt határidőt betartja, sőt: az év végéig 12 lakóház alapjait készíti el az ígért tíz helyeit. A közművesítéssel együtt 36—38 millió forint értékű építőmunkát végeznek az idén a születő városközpontban. Az új francia zsaluzóelem — nemrég vásárolta az ÉÁÉV — megkönnyíti az alapozást. A második épületsor első épületénél már ezzel dolgoznak. Könnyítés ez a magasépítést végző BÁÉV - nek is, mert a francia zsaluzással a mélyépítők készítik el az első szintet is. Mivel minden épületsorban lesz egy lábasház, speciális munkálatokra is szükség lesz. Az első ilyen épületet most alapozzák az ÉÁÉV brigádjai, akik 15 millió forint értékű munkát végeztek február óta az épülő városközpont területén. Sajnos, a kazánház-központ és hidroforház — innen fűtik majd mind a negyven épületet — nem a tervezett ütemben készül. Bár a BÁÉV időben lerakta az alapokat, az alumínium panelekből épülő csarnok készítője, a budapesti Fémmunkás Vállalat sokat késett a szereléssel. Április vége heíyett csak a napokban végeztek a kazánház építőmunkáival, s még csak most kerülnek a helyükre az utolsó tetőpanelek. A nyolcmillió forintos beruházáson még a BÁÉV-nek is lesz dolga, egy hónapig is eltart az épületben a festés, a csarnok betonozása. Csak ezután kerülhet sor a központi kazánház átadására. Most készülnek a hőközpont hatalmas kéményének alapjai is, és szeptember végére várható a kémény átadása. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat szeptember elejére biztosítja a házgyári elemek szereléséhez szükséges felvonulási területet a BÁÉV-nak. N. J. Kánikulában bort? Rekordforgalmai bonyolítanak le a Tokaj-hcgyaljai Állami Pincegazdaság avasi üzemei: a bodósori pincészetből például 5—6 ezer hektoliter bort — főként pecsenyebort — szállítanak júniusban és júliusban a vendéglátóiparnak és az ÁFÉSZ- eknek. A hír — első hallásra — megmagyarázhatatlannak tűnik. Hát nem elég nekünk a 30 fokos kánikula? Jól „fűtő” borokat iszunk hozzá, mégpedig rekordmennyiségben? Persze, ha egy kicsit utána gondolunk, máris megvan a magyarázat: a borforgalom növekedését a vendéglátóipar kézenfekvő számítása okozza. Érdemes felidézni azt a jelenetet, amelynek valamennyien szemtanúi vagy éppen részesei >(c D’Artagnan-kalap! A három testőrből ismeretes tollbokré- tás kalap lesz a divatos viselet a következő őszön-télen, ha a divatszakembereknek hinni lehet. Ezt a modellt a hírneves Paulette kreálta és ő is mutatja be — s manökennek is van olyan kiváló, mint divatdiktátornak... STOP! EGY PERCRE! Járőr az országúton lehetünk, ha a kánikulában megszomjazva betérünk valamelyik vendéglátóipari „egységbe”. A vendég rendel, legtöbbA utósok, motorosok rovata szőr sört. A sör azonban, akárcsak tavaly meg tavalyelőtt, most is hiánycikk. Az érthetően ideges vendég felteszi a kérdést: mit tud hozni, ami hideg? A válasz: van jaffánk, Colánk, de hogy megsúgjam magának, sajnos nincsenek lehűtve, mert nagyon kicsi a hűtőszekrényünk. Tudok ellenben jéghideg fröccsöt hozni, a szódavizes palack ugyanis éppen még befért a jégszekrénybe... — és a vendég hosszabb-rövidebb várakozás után megkapja a kétségtelenül hideg fröccsöt. Mivel vádolhatnánk ezek után az előzékeny pincért, aki idejében figyelmeztette a „kitikkadt” vendéget, semmi jót ne várjon a hűtetlen üdítő italoktól? A vendég hálából az őszinteségért a szokásosnál nagyobb borravalót ad, a pincér pedig kétszeresen jól jár, hiszen — és ezt senkinek nem kell magyarázni — a fröccs összehasonlíthatatlanul jobb üzlet, mint bármelyik szörp vagy cola. Egy szó mint száz, a vendéglátóipar jóvoltából nyáron is borivó nemzet vagyunk. Hozhatnak nekünk import Colákat, belföldi gyUmölcslevcket, nem tagadjuk meg magunkat. Iga- 1 zolja ez a hír is: „Rekordforgalmat bonyolítanak le a Tokaj- | hegyaljai Állami Pincegazdaság avasi üzemei.. (pusztai) I Még nem volt nyári tűz a keleti Blikkben Az idei esztendőt szerencsésnek mondhatja a Keletbükki Állatni Erdőgazdaság. A tavaszi egy-két kisebb erdőtűztől eltekintve egyetlen esetben sem kellett klszóll- niok a tűzoltóknak erdőtűz- höz. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy 1970-ben hatékony volt a kirándulók között kifejtett felvilágosító munka, s az esős időjárás is 1 hozzájárult a tűzesetek szó- jj mának csökkenéséhez. ‘ E hét délutánjain ültem be a Borsod megyei Rendőrfőkapitányság egyik URH adó-vevőkészülékkel felszerelt közlekedési járőrkocsijába. Jártuk a város és a megye útjait, s megdöbbentően sok szabálytalanságot találtunk. Halmozta a szabálytalanságokat Már a József Attila utca végén jártunk, amikor feltűnt az NA 93—99 rendszámú oldalkocsis Jawa. A vezetője halmozta a szabálytalanságokat. A megengedett 50 kilométeres sebességet jóval túllépte, úgy ment át egyik forgalmi sávból a másikba, mintha egyedül csak ő járna Vendégségben a „Zöldruhás szűznél” S emmihez sem hasonlítható érzés: éjszaka csatangolni — minden különösebb cél nélkül — egy idegen nagyváros utcáin. Azzal a parányi izgalommal, hogy még egy kicsit el is tévedhet az ember. Persze, ha eltéved, annál jobb, mert egy rövid kalanddal többet hoz haza emlékül. Nos, két, éjszakát kóboroltam át így Helsinkiben. Majd azt mondtam, hogy kivilágos kivirradtig, de ez itt nem stimmel, mert a nyári fehér éjszakák fénye alig különbözik a hajnali derengéstől. Az utcák éjfél után is mozgalmasak — egyqfek szerint télen lealusszák a rövid nyárra szolgáló adagot is a finnek —, s ha a lába, szeme nem figyelmeztetné, talán észre' sem venné az ember, hogy éjszakázott. M Még tart a nyár, de a strandcikkek, könnyű holmik jó részét már leszállított áron hirdetik a helsinki üzletek. Az olcsónak hirdetett árakkal azonban ott különösen vigyázni kell a vásárlónak. Az előkelő belvárosi üzletek 10—20 százalékos leértékelés után is többet kérnek ugyanazért a cikkért, mint néhány háztömbbel odább egy kevésbé fényes bolt. Az árakat nem idézem, önmagukban úgy sem sokat mondanak. Sőt, még akkor is nehéz a viszonyítás, ha ismerjük a márka és a forint átszámítási kulcsát — ötszáz forintért 70 márkát kaphatunk —, a fizetésekkel együtt. A bruttó keresetből ugyanis Finnországban nagyon sokat levonnak, a progresszív adó összege elérheti a jövedelem 25—30, sőt 50 vagy még több százalékát. \ divatáruüzletek körülbelül ugyanazt kínálják, mint a mi nagyvárosainkban. Feltűnően szépek, modemek viszont a bútorok, mint általában minden, ami fából készül. A finn ember sokat ad a lakására. De mint családlátogatásaink 5. Beat-klub, hippik alkalmával . meggyőződhettünk róla, a módosabbak is a célszerűséget helyezik előtérbe, még a tetszetősség rovására is. Talán éppen ezért szépek a kényelmes finn bútorok. A volán rajongói sokat ácsorogtak az autószalonok előtt. Az igazán szép japán, nyugatnémet és amerikai kocsik ára azonban itt is a nagy jövedelmekhez van méretezve. Gazdagok az élelmiszerüzletek kirakatai, de szeszt egyik sem árusít. Erre a célra néhány állami üzletet jelöltek ki. A finn embert nagyon óvják az alkoholtól. Többek között úgy, hogy a szórakozóhelyen igen drága a tömény szesz, a boltokban pedig csak jegyre kapható. Részeg azért így is akad az utcákon; pedig ott dülöngélni igen kockázatos. A vidám atyafit nyomban bekíséri a rendőr és következik a pénzbírság Sok a filmszínház a finn fővárosban. A berendezésük is szép. A filmkínálat viszont... Persze, ízlés dolga, de mi sokalltuk a coltokat • a plakátokon. Vadnyugati és gengszterhistóriák uralták a műsort. A miskolci embert könnyű ámulatba ejteni egy viszonylag tiszta utcával is. De Helsinki utcái — úgy hiszem — világviszonylatban is a legtisztábbak közé tartoznak. Egyetlen alkalommal sem tapasztaltam, hogy a járókelő a földre ■dobja a szemetet (a kikötő és a piac kivételével). Még az országutak mentén is láttunk szemétgyűjtő edényeket. A város tisztaságának magyarázata azonban nemcsak ebben keresendő. A gránit alapot borító vékony földréteget mindenütt megköti a fű, fa, virág. S igen kevéssé szennyezik a levegőt a gyárak is, mert nagy részük villamos energiával működik. B Könnyelműség leime futólagos benyomások alapján ítéletet mondani egy város fiatalságáról. Finnország népe — bizonyítja az ország fejlődése — dolgos, s ez nyilvánvalóan a fiatalokra is vonatkozik. A Finn—Magyar Baráti Társaság ifjú aktivistáiról éppen olyan kellemes benyomásokat szereztünk, mint a boltok, éttermek tizenéves eladóiról, felszolgálóiról. De az is tény, hogy Helsinkiben igen sok a hippi. A belváros egyes részeit a nap minden órájában megszállva tartják, s a torzonborz legények, mezítlábas lányok flasztert elárasztó, üldögélő, heverő csapatán még átlépdelni is elég nehéz. Szótlanul hevernek, bámulnak maguk elé, s csak a rágógumit őrlő szájuk mozdul néha. Találkoztunk azonban nappal a város különböző pontjain — hasonlóan öltözött — csoportokkal, akik a vietnami háború ellen tüntető táblákat cipeltek a hátukon. A város egyik legmodernebb szállodájában, a Dipoliban — sziklából, fából, üvegből és betonból álmodott épületcsoda — megnéztük az ott működő beat- klubot. Az óriás teremben szüntelenül harsogott a zene, karcsú, szőke lányok és fiúk vonaglottak a parketton vagy bújtak össze a sötét sarkokban. De moso- j lyogni csak a szakállas néger portást láttam azon az éjszakán. BÉKÉS DEZSŐ (J*épeJ az úton, kezével sose jelezte irányváltoztatási szándékát. Végül a fonoda után állítottuk meg. Nehezen ugyan, de beismerte, hogy szabálytalanul közlekedett. Aztán más is kiderült még. Olyan motorral közlekedett, amely könnyen súlyos baleset előidézőjévé válhatott volna, ugyanis a fékpróbánál a hátsó bowden-fék elszakadt. Az EN 10—32 rendszámú Pannóniára is azért figyeltünk fel, mert lakott területen a megengedettnél gyorsabban hajtott. Az ablakon kilendült a jelzőtárcsa, ám a motoros a jelzést figyelmen kívül hagyta. Végül csak szirénázással sikerült megállítani. „...Csak egy üveg sör...” — Nem vettem észre — védekezik a motor vezetője. Ám, amikor beszél, alkoholszag csapja meg az orrunkat. Előkerül az alkoholszonda. A vezető. S. István, nem akar belefújni. — Nem ittam én semmit! Tessék szíves lenni elengedni! Az is kiderül, hogy miér: kérette magát ennyire. Az első fújások után a szonda reagense azonnal zöldül rü kezdett. — Csak rumos cukrot szopogattam az úton — mondja a vezető. Az elfogyasztott alkoholmennyiség megállapításához vért kell venni a vezetőtől. Az orvosi rendelőben szinte remeg. Nagyon fél a vérvételtől. Csak erélyes rendőri felszólításra nyújtja a karját a doktornő felé. Most már egy üveg sört is bevall. A laboratóriumi vizsgálat eredményéig a jogosítványt az intézkedő rendőr természetesen bevonta. „He csináljunk arénát!" Szikszón mentünk keresztül, amikor a rendőr észrevette, hogy a presszó elől indul egy Jawa-Ideál. A következő saroknál sikerült megállítani. Amikor a rendőr előveszi a szondát, kiderül, hogy az ügyfél szégyenlős is, — Mindenki ismer itt engem. Menjünk már el valahová! Ne csináljunk „arénát”! A szonda nála is kimutatja az ittassságot, tőle azonban nem kell vért venni, önként beismerte, hogy ivott. Csak egy kupica rumot — mondta. , * Az országutakon az ittasságnak halál lehet a következménye. Az eddigieknél is szigorúbban kellene fellépni ezekkel az ön- és közveszélyes emberekkel szemben. (erdős) Naponta 59 ezer telefonhívás iVeic York könnyebben elérhető, mint Szeged A Miskolci Postaigazgatóság interurbán központjának hgt-hat dolgozója naponta hajnaltól éjfélig 4600 távolsági beszélgetést bonyolít le. De bőven akad munkája az automata telefonközpontnak is. A város 12 ezer telefonelőfizetője naponta csaknem 50 ezerszer hívja egymást. A nagyobb vállalatok alközpontjai reggeltől estig egyenként 700—800 telefonbeszélgetést bonyolítanak le. Az automata központ forgalma általában a hét első napjain a legerősebb. A hívások többségére reggel 8 és délután 16 óra között kerül sor. Ezen belül is 9 és 10 óra tájban telefonálnak a legtöbben. A forgalom csak este 20 t óra után növekszik meg újra. amikor a kedvezményes díjszabás értelmében a posta az interurbán hívásokért 30 százalékkal kisebb díjat számol fel. A miskolci telefonálók naponta átlagosan 18 esetben hívják meg a külföldi állomásokat. Gyakran előfordul, hogy a telefonközpont New Yorkot vagy akár Rio de Janeirót hamarabb kapcsolja, mint a szegedi vagy pécsi állomásokat. A külföldi hívásokat ugyanis a posta — Budapesten keresztül — a kevésbé leterhelt nemzetközi vonalakon bonyolítja le. l. r.
