Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Nyári menetrend az iskolákban Véletlenül derült ki beszélgetésünk kezdetén, hogy Marcziniák Sándorné, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője már a közoktatási intézmények 1971. évi felújításáról, a következő évi munkákról tárgyal a Miskolci Építőipari Vállalattal, miközben a szokásos nyári menetrend szerint az iskolák, óvodák, kollégiumok mesteremberek füttyszavától, szerszámok zajától hangosak. — Folyamatosak ezek a munkák, évekre előre tudjuk, hol szükséges felújítás és várjuk, hogy mikor lesz kész iskola vagy óvoda a beütemezett beruházásból. Állandó munkakapcsolatban vagyunk az építőkkel, sürgetjük, kérjük őket, hogy fejezzék be határidőre az átalakítási munkálatokat. A Miskolci Építőipari Vállalat igazgatójának ügybuzgalmát dicséri, hogy ő például személyesen ellenőrzi: hogyan halad az oktatási intézmények felújítása. A kőműveskalapács vizsgázik El kell egymástól választani a karbantartást, a jel- újítást, a beruházást a munkákkal járó gondok és az ezeket fedező költségek szempontjából egyaránt. — Az első az iskolaigazgatók hatáskörébe tartozik, ök tudják, milyen javításokra van szükség, és örömmel nyugtázzuk, hogy az iskolák vezetői minden szempontból gazdái intézményüknek. Vannak olyan iskolák, ahol év végén csodálkozva kérdeztük: ide gyerekek járnak? — olyan rend volt, nem hagyott viharos nyomokat az eltelt tíz hónap. Ahol viszont kettős váltás, délelőtti-délutáni tanítás és még esti tagozat is van, ott sokkal nagyobb fokú a természetes kopás. Ezek nem is okoznak gondot, de a felújítás, a nagyobb lélegzetű munkák — és főként a beruházások — annál inkább. — Állandó izgalomban élünk, hogy legalább belülről rendben találja-e a tanévkezdés az óvodákat, iskolákat. Minden évben visszatérő szorongás, hogy megfelelő tiszta, modern környezetben tud- juk-e fogadni a gyerekeket. Felújítási munkálatok folynak a nyáron a Hámán Kató Kollégiumban, a Közgazda- sági Szakközépiskolában, a Petőfi Kollégiumban, a 12. sz. Kun Béla utcai iskolában, a Szeles utcai iskolában és még jó néhány helyen. Évi 12—15 millió forint áll a művelődés- ügyi osztály " rendelkezésére, van is helye, sőt már tudják, hogy a IV. ötéves tervben mely intézmények rekonstrukciójára lesz szükség. Ami a pénzt illeti, nem szűkmarkú a városi tanács, csak objektív akadályok ne nehezítsék az elképzelések végrehajtását. Kötélhúzás a gyerekekért — A művelődésügyi osztály gyakorlatilag csak az intézmények üzemeltetésére hivatott, űj beruházásoknál a tanács tervosztálya a beruházási szerv, a kivitelező pedig a BÁÉV. Ha szót emelünk, nem azért tesszük, hogy l’art pour l’art bántsuk az építőipart. de tíz éve kéri a művelődésügyi osztály, hogy amikor nagy lakótelepeket építenek, az oktatási és nevelési intézményeket az építkezések elején és ne végső stádiumában adják át, s mind ez idáig nem sikerült ezt az illetékesekkel megértetni. A Szentpéteri kapu után most a Győri kapuban lesz nehéz — a késlekedés miatt — a tanévkezdés. A szülők viszont hozzánk fordulnak, s nem írhatjuk ki az ajtóinkra, hogy a megoldást a tervosztályon vagy a BÁÉV-nál keressék. Végső fokon minden „kötélhúzás a gyerekek érdekében történik, és a tanév szeptember 1-én megkezdődik. Az iskolákat újra ellepő diákoknak és az óvodákban el nem helyezett kicsinyeknek sem lehet kifogásokat adni nyugodt környezet helyett. Nem véletlenül drukkolunk tehát, a „harcok” külső szemlélőiéként, ez esetben feltétlenül a művelődésügyi osztálynak. (makai) Szeptemberi premierfilmek A mozi kedvelőit változatos programmal várják a kánikula utáni első jó „moziba járó hónapban”, szeptemberben a premier filmszínházak. Tizenegy filmből választhatják ki az érdeklődők a kedvükre valót. Gál István: Magasiskola című színes filmje egyetlen magyar alkotásként kerül a mozivászonra, de láthatunk francia filmvígjátékot (Egy kínai viszontagságai Kínában), szovjet kalandfilmet (Találkozás a régi mecsetnél), színes csehszlovák társadalmi drámát (Különös úr), angol filmvígjátékot (Folytassa, doktor), színes angol—amerikai kalandfilmet (Fekete szakáll szelleme) és színes angol—amerikai bűnügyi filmdrámát (Kaleidoszkóp), Az overall becsülete Dr. Gyenes Antal szociológus belülről ismeri a munkáséletet. Ha kétkeziekkel beszélget, legtitkosabb gondolataikkal is kontaktust talál. Volt alkalmam közelről szemügyre venni módszerét. György Istvánnal filmet forgattak a Vasgyárban Munkások címmel. Erről már tudósítottuk is olvasóinkat. Akkor hely hiányában nem tudtunk szólni a dialógusnak arról a formájáról, amely közös érdeklődésen, munkásember-hiten nyugszik. A kérdezés középpontjában az állt, hogyan élnek, milyen megbecsülést kapnak az üzemekben a munkások, vezetőik elismerik-e kellően a fizikai munkát? Vida Gusztáv, alapszervezeti párttitkár, a DIGÉP furatköszörűse, igen józan mérlegelést adott a témával kapcsolatban. Hogy mit mondott el, erre most nem térhetünk ki; a filmen majd láthatják érdekes, meditativ arcát, hallhatják okos gondolatsorát. A filmkészítés egyik „melléktermékéről”, a bemelegítő kérdésekről essék inkább néhány szó. Dr. Gyenes Antal igen aprólékosan és körültekintően tuda- kolózott Vida Gusztáv és feleségének mátkaságáról, megismerkedésük körülményeiről. A szociológusnak volt egy olyan kérdése is, hogy a fiatal lány milyen lélekkel fogadta az iparos vőlegényt? A válasz nagyon természetes, egyszerű volt: „Büszke voltam rá”. Miért van az — folytatta a gondolatmenetet dr. Gyenes Antal —, hogy a mai fiatalok, különösen a lányok, nem büszkék a szakmunkásokra? Miért van az, hogy bálokon, ünnepségeken, kirándulásokon, ha lehet, mindenki eltitkolja igen sokat érő szakmunkás-foglalkozását és technikusnak, irodistának tünteti fel önmagát? A fiatalokban lenne a hiba? — meditáltak mindketten. Vida Gusztáv egy filozófus komolyságával mondta: a fiatalok már csak egy következmény áldozatai, egy olyan közszellem és rosszul kialakított közérzet átélői, amelyből — egyesek úgy érzik — a kiutat (a szakmunkás-foglalkozásra vonatkozó valóságot) csak „elhallgatással” lehet meglelni. A fiatalok csak védekeznek, s most már a szüleik is azt teszik; sokan erejüket meghaladó módon, s a gyermek akarata ellenére vállalkoznak arra, hogy utódaik osztályrésze ne az overall legyen, hanem valamilyen íróasztal, tiszta, „kulturált” munkahely. Mindez a fizikai munka alábecslésével függ össze és természetesen érinti a jövő szakmunkásnemzedékét is. Nem az anyagi megbecsülés jelenlegi mértéke vagy esetleges hiánya verhet éket a kétkeziek és az értelmiségiek közé, hanem egy olyan „közmorál”, amely lépten-nyomon felüti a fejét. Törvények, rendeletek, rendelkezések és íratlan szabályok szólnak a kétkezi munka megbecsüléséről, tiszteletéről, de mint György István filmje is sugallja: nem lenne baj, ha kevesebb szociológiai munka, dokumentum születne a munkásság megbecsüléséről, de nagyobb őszinteség szőné át a mindennapi gyakorlatot. (párkány) EX LIBRIS if Ex libris Teliinger István rajza, Dolgozók közlekedésgépészeti sza k középisko Iája Szeptembertől a miskolci I. sz. Ipari Szakközépiskolában új tagozat indul; a dolgozók közlekedésgépészeti szakközépiskolájának járműtechnikával kapcsolatos osztálya. Az esti és levelező tagozatokon ugyanazt a kép- ‘■•-it kapják az érdeklődők, mint a nappali tagozaton. E képzés azért kap helyet az I. sz. Ipari Szakközépiskolában, mert itt biztosították azokat a személyi és mühelyi feltételeket, amelyek a közlekedésgépészet oktatásához szükségesek. regények Az eltűnt idő nyomában Csak mese-é a regény? Az igazi olvasó kezében és eszében az. Mese, mely akkor jó, ha elfogadjuk, ha lélegzeni és gondolkodni tudunk benne. Ügy, mint a gyermek, akinek a mese éppoly valóság, mint játékai és süteményei. Marcel Proust hatalmas művét olvasva szinte folyamatosan abban a gyermeki, elemi erejű örömben, azonosulásban volt részem, ami az igazi mesék ajándéka. „Látomásait” a virágzó galagonyabokorról, a holland képről, vagy éppen a sokat emlegetett tea gőzéről olyan valóságként élveztem, mint valamikor a tündérek táncát vagy Szindbád kalandjait. Proust nagysága és halhatatlansága ebben a mesélőerőben van. Pedig próbára tevő olvasmány. Mondatai a végtelenbe kanyarodnak. Leírásai a dzsungel bujaságával (vagy Zola Kertjének elvadult szövevényével!) állják el a cselekmény amúgyis kanyargós, alig taposott, el-elvesző ösvényeit. Mai kifejezéssel: beláthatatlan tömegű információt nyújt — szándéka szerint egy új Emberi Színjátékot, mint elődje: Balzac. De oly korról, melyben a XIX. század naív, mechanisztikus önbizalma már eltűnt és Einstein — akihez szívesen hasonlította magát — a korábbinál sokkal bonyolultabban írta le a világmindenséget. Proust a századforduló három évtizedében élt francia nagypolgárságról és arisztokráciáról festette tablóját. Rögeszméje volt, hogy ez az agonizáló társadalom a maga sznobjaival, törtetőivel, ellágyult arisztokratáival, koncepcióra nem, csak ötletekre képes intellektüelljeivel teljes világ. Éppoly rögeszme ez, mint Balzac royalizmusa. S Proust éppúgy fölébe nő korlátainak, mint példaképe. A „csoda” az alkotásban van. E felszínes világ valahogyan a minden emberi kalandjainak színterévé lesz, mint a görög királyok tragédiáinak bűnügyi történeteiben. Proust tulajdonképp „csak” ezt a körülhatárolt, szűk világot s benne magát akarta abszolút pontosan megírni. Minden törekvése, betegségét legyőző fizikai és szellemi erőfeszítése „csak” a remeklésre irányult. Mintha örökkön Rilke sora csengett volna a fülében: „Változtasd meg élted!” — Változtasd remekművé. S ihlet és mesterség közös müve: az újjáalkotott, műbe foglalt valóság, az idő, a pillanat megragadása, a tűnő arcélek, szerelmes simogatások, színek, illatok, de még a legmulandóbb társasági fecsegések „elmesélése” is — sikerült. Számomra nem fakult meg ez a mű. Igaz, van benne valami, ami látszólag koránál régebbivé teszi. Mintha nem is az Októberi Forradalom évtizedeiben játszódna. De — ha arra gondolok —, hogy a világnak még számottevő részén realitás ez a prousti világ, s hogy ezzel a valósággal nálunk is számolni kell, akkor még csak nem is oly időszerűtlen Az eltűnt idő nyomában — mint tudósítás egy remekíró kérlelhetetlen igazmondásával hitelesítve. SZ. KOVÁTS LAJOS A képernyő Dante nyelvére oktat Az elemi iskola elvégzése után az Olaszország déli részén élő gyermekeknek mindössze 60 százaléka tanul tovább, nagyon sokan nem ismerik meg tehát Dante, Boccaccio és Petrarca nyelvét, sőt az iparilag fejlett északon élő honfitársaikat sem értik meg. A rádió némileg közelebb hozta az ország két részét, választékos irodalmi nyelve azonban még zavarólag hat rájuk. 1950-től kezdve a földművelő olasz családok ezrei hagyták el otthonukat és a városokba költöztek. Mivel az új környezetben nehezen boldogultak tájszólásukkal, tanulni kezdték a „városi nyelvet” — elsősorban a mozi segítségével. Tulajdonképpen a hangosfilm éreztette meg velük, hogy valami baj van beszédükkel. A helyzet azóta sokat változott, mert 54 millió olasz közül 20 milliónak van televíziókészüléke. Szenvedélyes tévénézők és ha ma még a lakosság 80 százaléka tájszólásban beszél is, lassanként megtanulják anyanyelvűket. A televízió nyelve egyesek szerint káros hatást gyakorol, főleg egyes értelmiségiek panaszkodnak emiatt, annál is inkább, mert amióta a televízió-hálózat központját Rómába helyezték, a bemondók természetesen római kiejtéssel beszélnek és elhanyagolják a legszebb és legirodalmibb toscanait, éjféltől reggelig VASÜTI SZERENCSÉTLENSÉG Kisiklott a Palermo—Róma —Torino között közlekedő gyorsvonat a calabriai Gioia Tauro közeiében. Hatan meghaltak, harminc utas megsebesült. A mozdony valamilyen akadálynak rohant neki. Nem tartják kizártnak, hogy merényletről van szó. amely a Reggio Calabriá—Catan- zaro „városításával” kapcsolatos. AZ OLIMPIAI BAJNOK HALÄLA Ernst Krebs, az 1936. évi olimpia kajak egyes 10 000 méteres versenyszámának győztese, mint bádogos egy tetőn dolgozott, három emelet magasságból lezuhant és sérüléseibe belehalt. 64 éves volt. FELROBBANTOTTÁK Ismeretlen tettesek felrobbantották a Dublin—Belfast közötti vasútvonal szakaszát. Csodával határos módon siklott át az első áthaladó szerelvény a 35 centiméternyi kirobbantott rész fölött. Senki sem sérült meg. NEGYVEN GOLYÓ Két újabb holttestre bukkantak a santosi kikötőben. Így 12-re emelkedett azoknak a gyilkosságoknak a száma, amelyeket a hírhedt brazil „halálbrigád” követett el a hét vége óta. „Szokásukhoz híven” most is 40 golyót eresztettek áldozataik testébe. TlZ FOGOLY SZABAD Bolívia elnöke bejelentette, hogy a kormány elfogadja a gerillák követeléseit és a hétfőn Teopontéből elrabolt két nyugatnémet technikus állampolgárért cserébe szabadon bocsátja a kért 10 politikai foglyot. FEGYENCLÁZADÁS Szerdán három vizsgálati fogságban tartott fogoly a milánói börtönben tisztázatlan körülmények között keletkezett cellatűz következtében meghalt. Emiatt fellázadtak a foglyok. Nem akartak visszatérni celláikba a séta után. Ökölharc alakult ki a rabok és a fegyőrök között. Kétórás küzdelem után sikerült rendet teremteni. NEM SIKERÜLT Kudarcot vallott a May Lai-i börtön rabjainak éjszakai kitörése. A szökni próbáló foglyokra a fegyőrök tüzet nyitottak és hetet agyonlőttek közülük. Három fogolynak sikerült kereket oldania, egyiküket nem sokkal rá elfogták. RABLÓ KATÓNAK Az okinawai amerikai támaszponton egyre gyakoribbá válnak az amerikai katonák fegyveres rablótámadásai. Egy éjszaka öt taxisofőrt raboltak ki. MEG AKARJAK AKADÁLYOZNI Thaiföldnek a kambodzsai határ közelében fekvő tartományaiban a hatóságok rendelkezést adtak ki, hogy a határ mentén lakó vietnami menekültek költözzenek a határtól legalább 25 kilométerrel beljebb az országba. A helyi hatóságok így akarják megakadályozni a határmenli „kémtevékenységet”. ELHUNYT Mihail Geraszimov profesz- szor. a neves szovjet antropológus és régész életének 63. évében elhunyt.
