Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

Felnőttek a művelődési házban Akárhogyan is szépítjük a dolgot, művelődési intézménye­ink látogatóinak (a szakköröknek, csoportoknak különösen!) nagyobbik hányada fiatal ember. Az átlagos életkoron ugyan sokat szépítenek a nyugdíjas klubtagok, de talán mégsem helyes, ha statisztikai átlagokban próbálunk gondolkodni. Az igazság az, hogy — néhány kifejezetten szórakoztató műsoron kívül — a 25—50 évesek nemigen találnak életkori sajátossá­gaiknak, illetve sokirányú érdeklődési körüknek megfelelő foglalkoztatási formákat. Nem beszélve arról, hogy az idő egyre inkább pénz, már nálunk is! De maradjunk csak a mű­velődési házak, otthonok le­hetőségeinél. Városunkban — és általában minden nagyobb településen — több éves múlttal rendelkező művészeti csoportok dolgoznak. A kép­zőművészeti körökben, ének­karokban, fotószakkörökben szép számmal találni közép- korúakat, felnőtteket (a la­kosságnak azonban ez rend­kívül kis százaléka), de szinte teljesen elhalt a felnőtt szín­játszás. Nem egyszer hallani, éppen a sok éves gyakorlat­tal, tapasztalattal rendelkező — tehát a legjobban használ­ható — színjátszók vagy tán­cosok szájából: nem csinálom tovább, kinőttem már ebből. Néptáncot járni tényleg nem lehet bizonyos életkoron túl. A baj csak az, hogy ilyenkor a művelődési intéz­ménynek is hátat fordítanak az emberek. A családi gon­dok, az idő hiánya ezt indo­kolja is némiképp. A legfőbb hiba azonban mégiscsak az, hogy az említett korosztály­nak művelődési intézménye­ink már nem tudnak élmény­keltő, hasznos szórakozási, művelődési lehetőséget bizto­sítani. Racionális világunkban az emberek idő- és energia-be­fektetésüknek szeretik mi­előbb hasznát látni. Erről, úgy hiszem, sohasem szabad megfeledkeznünk. Ezért fi­gyelemre méltó az Ady Endre Művelődési Otthon néhány törekvése, mellyel éppen a középkorúakat igyekszik megnyerni. Példaként első­sorban az évek óta működő kertészeti és szőlészeti szak­kört hozhatjuk fel. A nagy­városi ember néhány négy­szögöles szőlője vagy kertje csodálatos kincs. A naphosz- szat kohók mellett dolgozó, gépeket kiszolgáló emberek szinte menekülnek az eny­hét adó természetbe. Nem be­szélve arról, hogy a konyhára is hoz valamit egv-egy ilyen kis „gazdaság”. Néhány okos szakember szájából. szó bemutatók — mindig más­más szakköri tag kiskertjé­ben — rövid idő alatt is ké­pes megteremteni az egymást értő. érdeklő emberek közös­ségét. Hogy a találkozásokkor nemcsak kertészetről esik szó? Hogy a „kertészek” nemcsak szakköri foglalkozá­sok alkalmával keresik fel az otthont? Ez a dolog termé­szetéből fakad és külön ha­szon. De ugyancsak népes Diós­győrben a textilművészeti kör is. Éppen a praktikus haszna miatt az. És nagyon nagy az érdeklődés a lakás- kultúra baráti köre iránt is. Az új lakótelepek születésé­vel egyre többet vetődik fel a kérdés: hogyan rendezzük be, hogyan tegyük kényel­mes, ízléses otthonná laká­sunkat? Tudjuk, hogy ez nemcsak pénz kérdése. Lám­paernyők, könyvespolcok, vá­zák stb. készítésével szinte mindenki megpróbálkozik. Milyen jó, ha ehhez a mun­kához szakemberek adnak tanácsot. Hát még a motor- és autótulajdonosok milyen hálásak, ha segítséget kapnak műszaki és egyéb gondjaik megoldásához. Mennyivel ol­csóbb a néhány forintos klub­tagsági díj, mint az ország­utakon, szervizekben fizetett „tanulópénz”! De feladata-e az említett igények kielégítése a műve­lődési háznak? Szerintünk igen, hiszen sokoldalúan kép­zett emberekre van szükség, akik szabad idejüket hasz­nosan töltik el. (gyofroott) + Tízezrek az XJngvár melletti csatatéren, a „Waterloo” forgatván. Jelenet a filmből. Maigret — Napóleon ellen! Bondarcsuk „Waterloo’-ja Az év egyik fílmszenzációjának ígérkezik... Két naptári év, kétszázkilencvennégy forgatási nap, tizen- kilencezer művész, technikus és szovjet katona közreműkö­dése révén, a minap elkészült a szovjet—olasz koprodukcióban forgatott „Waterloo” című szuperfilm, melynek rendezője, Dino de Laurentiis producer megbízásából, Szergej Bondar­csuk, az Oscar-díjjal is kitüntetett világhírű szovjet színész és rendező. Szinte a felszabadult pihe­nés első óráiban sikerült ta­lálkoznunk: — Fárasztó munka volt, kemény és megfeszített, de ha lehetne, újra kezdeném. Még a „Háború és béke” for­gatása közben merült fel ben­nem annak a gondolata, hogy Napóleonról és a Waterlooi csatáról kellene filmet készí­teni. És amikor erről előszói' szó esett, önként ajánlkoztam rendezőnek. És boldog va­gyok, hogy így történt. Örö­möm fő forrása nemcsak maga a történet és a forgató- könyv volt, hanem az az óriási lehetőség is, hogy olyan színészre bízhattam Napóleon megformálását, mint az Os­a­Eltemették Fábry Zoltánt Csütörtökön a gyászolók több ezres tömege kísérte el utolsó útjára a kelet-szlová­kiai Slószon Fábry Zoltán írót, publicistát és kritikust,' a csehszlovákiai magyar iro­dalom legjelentősebb képvi­selőjét, az európai hírű és rangú antifasiszta békehar­cost. Az életének 73. eszten­dejében elhunyt Fábry Zol­tán a Szlovákiai Írók Szövet­ségének tagja, érdemes nr" vész volt. A gyászszertartáson meg­jelent Ludovit Pezlar, az SZLKP Központi Bizottságá­nak titkára, Lőrincz Gyula. a CSKP KB tagja, az Üj Szó főszerkesztője és Fábri Ist­ván, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke. Eljött Budapestről Ilku Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának póttagja, művelődés- ügyi miniszter. Simon István Kossuth-díjas költő vezetésé­vel a Magyar Írók Szövetsé­gének küldöttsége, Győry Dezső, az elhunyt barátja és harcostársa. Megyénk és vá­rosunk lakosságát Hegyi Im­rének, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának vezetésével néevtaoö ció képvisel1" A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság nevében Rudolf Balho titkár búcsúzott az el­hunyttól. Szerzők és novellák a képernyőn Hogyan lehet egy írót be­mutatni? A televízió az utób­bi időben sikeresen oldja meg ezt a feladatot. Megmutatja az írót, szóhoz juttatja, hagy­ja, hadd beszéljen magáról, műveiről. Nem zavarja ripor­terekkel, engedi, hogy saját egyéniségével jöjjön közvet­lenül közénk. Így fejtette ki Sánta Ferenc a programját beszélt szellemesen környeze­téről Kolozsvári Grandpierre Emil, és teremtett hallgatói­val beszélgető kapcsolatot a keddi adásban Palotai Boris. De ez a közvetlen találkozás csak rövid bevezető, szemé­lyes átvezető a fontosabbhoz a művekhez. A novella, úgy tűnik, tele­víziós műfaj. Igen könnyű az adaptációja, hálás színészi lehetőségeket biztosít, a kom­ponálás kerekségét kívánva, a rendezők számára is jelen­tős erőpróba. Így történt, hogy a Sánta-novellákbó’ összeállított műsor itthon <? külföldön is sikert aratott. Míg a Sánta-novellák drá mai feszültséget. Kolozsvári Grandpierre írásai egy-egy életből ellesett, mozaikokból összerakott jelenetet adtak, Palotai Boris egy-egy poénra épülő lélektani pillanatképe- -et villantott fel előttünk. Az első kettő (Hölgyválasz. Hű­ség) jobbára egy-egy ötlet volt csak, a novella hagyo­mányos formájában megfo­galmazva. Az előbbi frivolból szentimentálisba áthajló já­téka, vagy az utóbbi kacér könnyedsége inkább csak kel­lemes szórakozást jelentett. A Szerelem című jelenete is jobbára ebbe a kategóriába tartozik, mindhárom a szok­ványtól inkább a lélektani megfigyelés érzékenységével különbözött némiképpen. Módszerében, felépítésébe^ a Pokróc az ablakon sem ütött el a többitől. De ebben több drámaiságot, kevéske életkö- zelséget, mozgalmasságot mégis találhattunk. Egészében szellemes, köny- nyed hangvételű, játékos mű­sort kaptunk. A színészek látható örömmel vettek részt a játékban. * Szerda este az Arcké­pek, találkozások sorozatban László Gyula professzor Bar- csay Jenő Kossuth-díjas fes­tőművészünket mutatta be. Ez i műsor azért is érdekelhette miskolciakat, mert a nagy művész egyik legfontosabb mozaikalkotása végre megfe­lelő helyére került, a mis­kolci Egyetemváros világ- színvonalú, modern könyvtá­rának előcsarnokába. Érde­mes e kis film megnézése után Barcsay élő alkotásával minél többünknek találkoz­nia megtekinteni a váro­sunkban elhelyezett páratlan értékű képzőművészeti alko­tást K. l> car-díjas amerikai Rod Stei­ger. Tulajdonképp nehéz problémával kellett szembe­néznünk. Napóleon a színpad és a filmvászon egyik legnép­szerűbb történelmi alakja, éppen ezért roppant nehéz­nek látszott valami egészen új szemszögből megközelí­teni. De Rod Steigemek ez is sikerült. — Mi volt a megközelítés lényegei — Korábban Napóleont ki­zárólag győztes hadvezérnek, nőbarátnak vagy vesztes had­viselőnek ábrázolták. Rod Steiger ezzel szemben most beteg embernek mutatja be. ..A halálosan sebzett vad, hosszan fut tovább...” — mondta nekem, mikor először beszéltünk a megszemélj«esí- tés problémáiról. Napóleon beteg volt: de félt az orvo­soktól, ezért nem operáltatta meg kínzó aranyerét, noha naponta lóra kellett ülnie; kezdődő gyomorrák kínozta, és szüntelenül fájt a feje, mert mint jóval halála után kiderült, előbb-utóbb végze­tessé váló agydaganata is volt. De mindennek nem sza­bad látszódnia, csak érződnie. És e felfogásban talán az ed­dig; legemberközelibb Napó­leont sikerült megalkot­nunk . .. — Mondják, hogy a film valóságos sztárparádé. — Remek olasz, angol, francia, amerikai, szovjet művészek szerepelnek benne. Játszik például Orson Welles, Christopher Plummer, Jack Hawkins, Michael Wilding, Virgin McKenna, Rupert Da­vies (mi a televízióból Maig- ret felügyelőnek ismerjük — A szerk.), Szergo Zahariadze (A „Katona apjá”-ban láttuk) és a nagyszerű fiatal szovjet színész, Oleg Vidov. És persze sokan mások. Több mint nyolcvan nagy szerep van, javarészt igazi világnevek alakítják. — És a csatajelenetek? — Igen nagyszabásúak. U n gvár határában külön W a - terloot rekonstruáltunk, két­szer akkorát, mint az eredeti és azon a Vörös Hadsereg ka­tonáinak ezrei „harcoltak” korhű jelmezekben. Valósá­gos kis várost formáltunk itt, olykor több mint tizenötezer lakossal. A többit elképzel­heti. Ezeket mind öltöztetni, fésülni, felszerelni kellett... — Tehát Bondarcsuk „Wa­terloo”-ja hosszabb volt, mint Napóleoné? — Napóleoné két napig tartott, Bondarcsuké két évig. — És most. hogy a bemu­tatót várja a film, mit sze­retne? — Ha végre a közönség korrigálná a sajtó egyik en­gem sokat foglalkoztató jel­zőjét. Szeretném, ha Bondar­csuk „Waterloo”-ja helyett a „Waterloo” Bondarcsukjáról beszélnének. Akkor . ugyanis, már tudnám, hogy a közön­ség szeretettel fogadta a filmet... (fenyves) KÖNYVESPOLC Az Európa újdonságai Az Európa Könyvkiadó gondozásában a hazai olva­sóknak átnyújtott újdonsá­gok közül ezúttal kettőt eme­lünk ki. Miguel Angel Astu­rias Nobel-díjas írót nem kell a magyar olvasónak bemu­tatni, A kincses úrfi című re­génye viszont alig bemutat­ható. A Sándor András fordí­totta műben valóság és kép­zelet keveredik, váltogat.; • egymást egy buja, tőlünk minden tekintetben messzire eső világban, Dél-Ameriká- ban, Guatemalában. A szó szoros értelmében semmi nem történik ebben a könyv­ben, s mégis, megtörténik minden. Az egy emberből ki- sarjadzó világ tükre a min­den ember alkotta világnak, s e két világ egyszerre jele­nik meg a könyv lapjain, el­kápráztatva az olvasót. A gyermekiélek érzékenysége, képzeletének meghökkentő játékossága ragadta meg az alkotót, s az eredmény: költői szépségű mű, mely irodalmi élményeink között kap — minden tekintetben megérde­melt — helyet. Az Írók írókról című kö­tetben huszonhét író, költő szól huszonhét szellemóriás­ról. Tanulmányban, lírai em­lékezésben, nemesveretű esz- szében. Marcel Proust Baude- laire-ről, Thomas Mann Dosz­tojevszkijről, T. S. Eliot Goethéről, Pausztovszkij Bu- nyinról, Németh László Tol­sztojról, Illyés Gyula Tristan Tzaráról, Michel Bútor Bal- zacról is, s a többi, föl nem sorolt mű is hasonló rangú alkotó-témakettőst vonultat fel. Indokoltnak tűnhet a kérdés: tud-e újat nyújtani egy ilyen kötet? A Szekeres György válogatta mű egyér­telműen az igen kimondására készteti az olvasót. Mert bár könyvtárakat töltenek meg az egy-egy íróról található mű­vek, a huszonhét írás újabb és újabb vonásokkal gazdagítja az Ismert alkotói arcokat. S ami további eredmény: a hang közvetlensége, vallo­másszerűsége, a szellemi ro­konok gyors egymásra talá­lása ar írásokban. éjféltől reggelig KILENC PAP BÖRTÖNBEN A spanyolországi Bilbao- ban letartóztattak kilenc pa­pot, akik prédikációjukban tiltakoztak a politikai fog­lyokkal szemben alkalmazott bánásmód miatt. A letartóz­tatott papokat egy katonai bíró minden tárgyalás nélkül 1—4 hónapig terjedő börtön- büntetésre ítélte. VEREKEDÉS Heves ökölharc színhelye volt a dél-koreai nemzetgyű­lés épülete. Verekedésbe tor­kollott egy vita és a kor­mánypárt képviselői bántal­maztak több ellenzéki kül­döttet. ÜRÜGYÜL HASZNÁLJA FEL Aramburu, volt argentínai elnök elrablását a kormány, amely fokozni akarja a dik­tatúrát, ürügyül használja fel arra. hogy bevezessék a ha­lálbüntetést. GYÜJTOGATOTT — ELÍTÉLTÉK A franciaországi Draguig- nan bírósága elítélt egy fia­talembert, aki tavaly kész­akarva tüzet okozott a fran­cia Riviérán. A gyújtogatót a bíróság ötévi felfüggesz­tett börtönre ítélte és elren­delte, hogy vesse alá magát ideggyógyászati kezelésnek. SZÍVINFARKTUS Szívinfarktus következté­ben váratlanul elhunyt Or- han Kemal ismert török író, aki egy hónap óta tartózko­dott Bulgáriában. A tehetsé­géről és haladó nézeteiről is­mert török író éppen egy Bulgáriáról szóló könyvhöz gyűjtött anyagot. SUHANCOK TÁMADTÁK MEG Egy Izrael-barát amerikai í szervezethez tartozó suhan- cok megtámadták a Daily World című lap szerkesztő­ségét. A banditák ólomcsö­vekkel felfegyverkezve be­törtek a szerkesztőség helyi­ségeibe és ott mindent fel­dúltak. A rendőrök megérke­zése után — akik mint ilyen esetben mindig „elkéstek” — sikerült megszökniük. KÁRTÉRÍTÉS Csaknem 120 000 forint kártérítést ítélt meg a hazai Legfelső Bíróság egy dolgozó­nak, aki szilikózis megbete­gedést szerzett az üzemben. A betegség keresetveszteséget; okozott a dolgozónak, amit, vagyoni károsodás követett. MEGLEPETÉST OKOZOTT A községtanácsi választá­sok során Hollandiában a legnagyobb meglepetést az amszterdami eredmények keltették. Egy ü politikai párt, amely — riasztási kampányának fogásaként — kihasználatlanul álló házakat tört fel és népesített be, így az amszterdami tanácsba öt tanácsnokot küldhet. A párt neve „A törpék”, amelynek tagja a társadalomellenes lá­zadó ifjúság nagy többsége. SZABADLÁBON VÉDEKEZHETNEK Dublinban bíróság elé állt a fegyvercsempészési össze­esküvésben való részvételért Charles Haughey, volt pénz­ügyminiszter és Neil Blaney, volt földművelésügyi minisz­ter. Mindketten tagadták bű­nösségüket. Óvadék ellené­ben a két volt miniszter sza­badlábon védekezhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom