Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

A berendezés már megvan Sajtot gyárt majd a régi tejüzem A különböző műszaki és egyéb próbák után hamaro­san átadják az új miskolci tejüzemet, amelyik feldol­gozó kapacitásánál fogva könnyen ellátja a várost tej­jel. tejtermékkel. A Tejipari Vállalat vezetői türelmetle­nül várják az új feldolgozó indulását, ugyanis nyomban hozzákezdhetnek a régi üzem átalakításához. A berendezé­sek — mint ahogy erről Er­délyi József főmérnök tájé­koztatott bennünket — már a beépítésre várnak. így szinte nagyobb ráfordítás nélkül alakulhat át sajtüzemmé a régi feldolgozó. Ömlesztett sajtokat fognak gyártani, na­ponta 30—40 mázsát. Az új sajtgyár javítja majd a város tejtermék-ellátását, bővíti a választékot. Az építők — a vállalat sa­ját brigádja — egy hónap múlva kezdik meg az átala­kítási munkálatokat. Előreláthatólag az építés megkezdésétől számított ne­Zsűrizés az utcán (Ágotha Tibor felvétele) Automat arongálók Játéknak nézték Véradónap a Járműjavítóban gyedéven belül, tehát még az ősz elején finom ömlesztett sajtot ad az élelmiszerüzletek számára a miskolci sajtüzem. Az átállás tervezett ideje re­kordnak számít, N. J. Ma véradónapot tartanak a MÁV Járműjavítóban. A vas­utas véradók között több olyan dolgozó van, aki már negyedszer vagy ötödször ad vért. Ezeket a Vöröskereszt kisebb ajándékokkal és ok­levéllel jutalmazza meg. Szombat délután helyezték üzembe a miskolci Tiszai pá­lyaudvaron az ASZÚ—50 tí­pusú szovjet utasinformáló berendezést. A bemutatkozás jól sike­rült, hiszen azóta százak és százak kaptak választ „előre betáplált” kérdéseikre. Saj­nos, az utasok bemutatkozása rosszabbul sikerült, mert sokan játékszernek tekintet­ték az értékes berendezést, és felelőtlenül szórakoztak vele. Egy a százezerhez az esélye annak, hogy pontosan ugyan­abban az ezredmásodpercben nyomjanak meg rajta két gombot, hétfőre virradóra mégis elromlott a berendezés, amit azóta már meg is javí­tottak. Miért éppen azt lopta meg? Az áldozat „hozzájárul” a bűncselekményhez Megkezdődött a helyreállítás Szabolcs- Sza tmár ha özön tik az építőanyag (Tudósítónktól) Szabolcs-Szatmár megyé­ben az árhullám levonulásá­val egyidőben megkezdték az újjáépítést. Hét állomást je­löltek ki az építőanyagok fo­gadására; ezek közül négyet hívtunk fel. Mátészalkáról Pongrácz Antal állomásfőnök tájékoz­tatott: — Állomásunkon van az el­osztás központja. Jelenleg száz vagont tudunk kirakás­hoz beállítani, de számukat az év végére növelhetjük, mivel pályamunkásaink meg­kezdték egy 60 vagon tárolá­sára alkalmas rakodóvágány építését. Naponta 160—200 kocsi sóder, tégla, cserép, sa­lakblokk, tetőszerkezet és fa­anyag érkezik az ország min­den részéből. A Szovjetunió már egy hete mindennap 750 tonna cementet küld. s még háromezer tonna érkezését jelezték. Naponta csak 40 va­gon kirakását tudjuk biztosí­tani, mivel a TÜZÉP és az AKÖV kevés gépkocsit és ra­kodót ad. Hamarosan 1200 rendőriskolai hallgató jön se­gítségünkre és 150 gépkocsi érkezik. Állomásunk tovább­ra is fogad egyéb segélyszál­lítmányokat. Tegnap barakk- épületeket és szálas takar­mányt kaptunk, ezeket a he­lyi tanács a megfelelő helyre továbbította. A Szovjetunió közúton is szállítja az építőanyagot a mátészalkai TÜZÉP-nek, több száz saját gépkocsival. Az AKÖV és a TÜZÉP az elosz­tókból a környező falvakba viszi tovább az anyagokat. Mátészalkán tehát biztató a helyzet, de Vásárosna- ményban és a kisegítő állo­másokon, Nyírmeggyesen és Tunyogmatolcson nagyon rossz állapotok uralkodnak. Vásárosnaményban 137, Nyír­meggyesen és Tunvogmatol­cson 17—17 vagon vár kira­kásra. Vásárosnaményban csak 54 vagon fér el a rako­dóvágányon és ebből mind­össze ötöt tudnak kirakni az alkalmi munkások. Az állo­másfőnök a tarthatatlan helyzet javulását egy honvéd­alakulattól várja, amely rövi­desen megérkezik. Nyírmegy- gyesen és Tunyogmatolcson a községből próbálnak rako­dókat toborozni a TÜZÉP vezetői. O. L. Jól sikerült vasgyűjto hetek Az idei vasgyűjto hetek ideje alatt 3700 tonna vasat vásároltak fel Borsod megye MÉH-átvevői. (Tavaly 2900 tonnát.) A legkiemelkedőbb eredményt a szerencsi, az edelényi iskolások és a mis­kolci 14-es számú Általános Iskola úttörői nyújtották. A legjobb gyűjtők — száztizen- négyen — a román tenger­parton, a Cseh—Lengyel-Tát- rában és hazánk legszebb tá­jain üdülhetnek a MÉH Vál­lalat költségén. Táboroznak a „horgászcsemeték” Julius elején nyílik meg a Koncert Bódva-völgyi Komjáti mel­lett az Észak-magyarországi Horgászegyesület ifjúsági tá­bora. A kéthetes táborozáson 30—40 „horgászcsemete” vesz Emberölés bűntettét tárgyalta a bíróság. Az áldozat — egy asszony. Hozzátartozóit tanúként hallgatták meg. Szülei a folyosón sírtak, míg be nem szólították őket. Századszor is­mételték talán a kérdést: miért éppen őt, a lányukat ölték meg? Miért vált a gyilkosság áldozatává? részt, köztük tíz dobóver­senyző is. A horgászás és a pihenés mellett elméleti és gyakorlati oktatás szerepel a programban. Az előadásokat neves horgászok és hal-agro- nómusok tartják. A két hét alatt három versenyt rendez­nek, amelyeknek győztesei értékes jutalmakat kapnak. CLIFFORD D. SIMÁK Az első összecsa pás bűncselekményfajtáknak azo­nos típusú egyéniségek esnek áldozatul. Az eddigi eredmények min­denesetre bizonyítják: a bűn­tettek megelőzését szolgál­hatja a viktimológia tudomá­nya, feltárva az egyes áldo­zattípus jellemzőit, figyel­meztetve az áldozattá válásra „hajlamos” egyéniségeket. (radvónyi) az általános iskolában A MÁV fúvószenekar ma este fél 6-kor koncertet tart — Bencs Ferenc vezényleté­vel — a 14. számú Általános Iskolában. A Hazafias Nép­front martintelepi körzeti bi­zottsága rendezi a hangver­senyt; a rendezvény teljes bevételét az árvízkárosultak­nak juttatják. Valamennyi bűncselek­ménynél kutatják a választ erre a „miért”-re. A csaló mi­ért éppen X-et kereste fel a fondorlatos, vagy éppen át­látszóan naiv mesével? A rabló miért Z-t fosztotta ki? A tolvaj miért Y-t lopta meg? És sorolhatnánk tovább bűntettfajtánként a kérdése­ket. A bűnöző és az áldozat A bűnözéssel foglalkozó tudományok köre két év­tizede egy új tudománnyal, a viktimológiával gazdagodott. Ezzel a műszóval — amely a latin victima = áldozat és a görög logosz = tanítás szavak összetétele — jelölték meg az új tudományt, amely az áldo­zat és a tettes közötti kapcso­latra utal, s az áldozat sze­mélyiségének jellemzőit és a bűnügyi helyzetben tanúsí­tott magatartását vizsgálja, elemzi. Az áldozattan rámutat ar­ra. hogy egyes bűncselek­ményfajtáknak milyen bioló­giai. pszichológiai és szocio­lógiai adottságokkal rendel­kező személyek esnek áldoza­tául. Az új tudomány szerint az áldozattá válásban jelen­tős tényező, hogy férfi vagv nő hiszékeny vagy gyanakvó, erős vagy gyenge idegzetű, kiegyensúlyozott vagy zilált a közvetlen környezete a bűn- cselekmény sértettjének. A „büntetőjogi pár” ö«s7plnnnrlik A legelterjedtebb nézet sze­rint az áldozat különös érte­lemben alakítja, formálja a tettest és annak tettét. A kö­zöttük levő viszonyt többnyi­re leszűkíti egy-egy bűncse- leményfajtára, s mint „bün­tetőjogi párt” emlegeti: pél­dául csaló—megcsalt. A „bün­tetőjogi pár” összefonódik, és néha csupán a véletlenen múlik, hogy kiből lesz tettes és kiből áldozat. Például: ha a gyilkos kiszemelt áldozata erős egyéniség, alkatánál, adottságainál fogva olyan, hogy a bűntett elkövetésének idején tanúsított magatartá­sával javára tudja fordítani az adott helyzetet, a szerepek akár fel is cserélődhetnek. Más kérdés, hogy az ilyen „bűntettet” hogyan bírálja el a törvény. Van olyan felfogás is, amely csupán pszichikai té­nyezőkkel magyarázza az ál­dozattá válást. Egy dologban valamennyi nézet képviselői megegyeznek: mindenkinek joga van megismerni azt a veszélyt, amelynek foglalko­zásánál, társadalmi helyzeté­nél, egyéniségénél vagy alka­tánál fogva ki van téve. A bűnlett megelőzéséért Hazai kriminológusaink csupán az utóbbi években kezdték tanulmányozni az új tudományt. A rész-elemzé­sek, amelyeket átfogóan még nem rendszereztek, minden­képpen tanulságosak: felvetik az áldozat felelősségét is, azo­kat a vele kapcsolatos oko­zati összefüggéseket, amelyek kiváltói lehetnek egy-egy bűntettnek. Hangsúlyozzák: nem véletlen, hogy egyes O Crane felállt és felvette a kalapját. Elindult sé­tálni. Képzeljük el, hogy az ember, kimerészkedvén a vi­lágűrbe, egy olyan bolygóra bukkan, ahol a gépek ural­kodnak a humanoidok felett, olyan bolygóra, ahol egyetlen tudomány, sőt egyetlen gon­dolat sem a humanoidok fej­lődését szolgálja; ahol a gé­pek éppen hogy a megélhe­tést biztosítják számukra, ahol az egyetlen közös gon­dolat életfunkciójuk zavarta­lan biztosítása, hogy tovább dolgozhassanak uruk. a gép javára és nagyobb dicsősé­gére. Mit tehetnének az emberek ilyen helyzetben? — Nem többet — mormog­ta magában Crane —, nem többet annál, amit a tudós gépek terveznek. Először emberi voltuk tu­datára kellene ébreszteni eze­ket a lényeket. Megmagya­rázni nekik, hogy ők emberei: és hogy mit jelent embernek lenni. Meg kellene tanítani őket arra, hogy az ember ha­talmasabb a gépnél és nem neki kell dolgozni a gép ja­vára. És végül, ha minden sike­rül, és a gépek nem pusztí­tották el az űrhajósokat, egyetlen ember sem fog a gé­peknek dolgozni. Három eset lehetséges. Át lehet vinni az embere­ket egy másik, megfelelő bolygóra, ahol emberként, a gépek fennhatósága nélkül élhetnek. Aztán meg lehet próbálni az embereket hata­lomra juttatni, és kényszerí­teni a gépeket, hogy nekik dolgozzanak. Természetesen megfelelő biztosíték kell az ellen, hogy ne juthassanak a gépek még egyszer uralomra. Vagy a legegyszerűbb meg­oldás: elpusztítani a gépeket. Akkor biztos, hogy az embe­rek szabadon maradnak. — Most hagyjuk ezt a problémát és nézzük a mi esetünket! — gondolta magá­ban Crane. — Cseréljük fel a gépek és emberek szerepét! A folyó partján sétált. Se­hol nem találkozott emberek­kel. Érezte, hogy ő az egyet­len ember, aki ismeri az igazságot — azt, amit a gépek megengedtek, hogy megtudja. Azt akarták, hogy ő megtud­ja és hogy csak ő tudja meg, ebben nem kételkedett. Az írógép szerint azért akarták így, mert ő átlagem­ber. Miért éppen őt válasz­tották ki? Miért egy átlag­embert? Nem tudott felelni a kérdésre, pedig biztos volt abban, hogy a válasz egy­szerű. Mit akarhatnak megtudni tőle? Miért nem tartják ti­tokban a terveket, hogy majd cselekvés idején az emberi­ség első reakciója a meglepe­tés legyen? Reakció! Ez a válasz! Szeretnék tud­ni, hogy mi lesz az első re­akció! És hogyan tudhatják ezt meg? — Igen — gondolta Crane —, a legegyszerűbb mód a próba. Közük egy emberrel az igazságot és megfigyelik, hogyan reagál. Ezért épp én ismerem a tervet. Én, az átlagember ... És most figyelnek. Mit kel­lene tenni? El lehetne menni a rendőr­ségre és elmondani a követ­kezőket: „Bizonyítékaim van­nak arra. hogy a világűrből értelmes gépek érkeztek a Földre, és fel akarják szaba­dítani a mi gépeinket is”. És a rendőrség? Mit tehet? Az alkoholszondával kez­dik, majd az elmeszakértő elé küldenek, közben azonosíta­nak. Ha meggyőződtek róla, hogy épelméjű vagyok, min­denesetre lecsuknak. Miután ezzel megvannak, elkezdenek gondolkozni, hogy mit is akartam nekik mondani. El lehetne menni a kor­mányzóhoz. Mivel az poli­tikus, nagyon megértőén fo­gadna és kifogástalan udva­riassággal rúgna ki. És ha felutaznék Washing­tonba? Néhány héten belül talán fogadna valamilyen hi­vatalos személyiség. Utána az FBI nyomozni kezdene. Ha a kongresszus nem túl elfog' H. megtárgyalják az ügyet. De akkor már úgyis mindegy , .. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom