Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Testvérvárosunk szorosabb együttműködést kíván

Interjú mgr. Antoni Wojdóval, a katowicei néptanáes elnökével

Nyolc kiállítás, 24 rendezvény és lelkes fogadtatás — röviden ez a mérlege a Lengyelországban megrendezett miskolci napoknak: testvérvárosunkban, a 300 ezer lakosú Katowicében egy hétig élveztük lengyel barátaink határtalan vendégszeretetét. Ma estére már hazaérkezik az utolsó teherautónyi kiállítási anyag is. amely az elmúlt hat napban Miskolc egy darabját jelentette Felsö-Szilézia központjában. De vajon milyen lesz a folytatás, mennyire elégedettek vendéglátóink az első bemutatkozással? — a rendezvénysorozat utolsó napján erre kértünk választ mgr. Antoni Wojdától, a katowicei városi tanács elnökétől.

— Nyugodtan mondhatom, hogy már az első rendezvény — a június 1-én megnyílt építészeti kiállítás is — kitűnően sikerült. A megnyitón éreztük azt, hogy itt valójában többről van szó, mint puszta bemutatkozásról. Hiszen önök nemcsak testvér- városunk „egy részét” hozták el nekünk. Miskolc makettjeivel, fényképeivel, a régi vagy újonnan épült és a még csak megálmodott városrészek, épületek bemutatásával örömeiket, gondjaikat, terveiket tárták fel előttünk. S ezek ugyanúgy jellemzik a mi hétköznapjainkat ií, mindkettőnk életében közösek. Mégis őszintén csodáljuk eredményeiket, és ez nemcsak az én egyéni véleményem. A látottak alapján elsősorban a szakemberek vélekednek így.

— Hogyan tetszett bemutatkozásunk a város lakóinak? Melyik rendezvényre emlékeznek a legszívesebben? (

— Csak hasonló elismeréssel szólhatok a miskolci grafikusok műveit bemutató tárlatról, a bélyeg- vagy az iparés népművészeti kiállításról is. A legtöbb örömet azonban a fiataloknak talán a rajkózenekar szerezte. A felnőttek számára pedig a két népi zenekar koncertjei és a divat- bemutatók nyújtották a legemlékezetesebb élményt. És most, hogy Katowicében befejeződtek az elsőként megrendezett miskolci napok, ha fellapozom a közben megjelent újságokat, kissé nehéz helyzetben vagyok: szinte lehetetlen választani. A Try- buna Rabotnyica cikke „Parancsol-e paprikást magyar módra?” — címmel inkább a csodálatos magyar ételek ízeit juttatja eszembe. Az olyan halászlét, amivel Önök itt, Katowicében megvendégeltek bennünket, nem lehet elfelejteni. De legalább ilyen népszerű volt és pillanatokon belül elkapkodták azt a süteményt is, amivel cukrászaik remekeltek.

— Kívánják-e és bogyan szeretnék a jövőben tovább fejleszteni, még jobban elmélyíteni városaink testvérkapcsolatát?

— Meggyőződésünk, hogy ez a kapcsolat mindkét város számára hasznos. Helyesnek találjuk azt az utat is, amit eddig megtettünk. Ezek után már csak szélesítenünk, mélyítenünk kell az együttműködést. Ennek első lépése

egy közös szerződés elkészítése lenne, amelyben programszerűen összehangolnánk a tanácsi munka különböző szakterületein dolgozó csoportok és osztályok együttműködését. A pedagógusok korábbi tapasztalatcseréjének mintájára a miskolci és a katowicei orvosok, építészek, kultúrmunkások és városgazdálkodási szakemberek

közötti rendszeres, állandó kapcsolatokra gondolok.

— Mindkét város nehézipari centrum. Hogyan kívánják városaink ipari jellegét kifejezésre juttatni az elkövetkező rendezvényeken?

— Hasonló együttműködést tervezünk a bányászatban, a kohászatban és az energetikai iparágban tevékenykedő vállalataink között is, sőt szeretnénk úgy megszervezni és kiterjeszteni ezt a kapcsolatot, hogy a rendszeres együttműködés itt, nálunk és Önöknél is átfogja az egész megyét. Azt akarjuk elérni, hogy rendezvényeink ne csak bemutatók maradjanak és sokkal több embert érintve felöleljék életünk minden területét.

L. P.

Arcok a gátról

Ketten

az egyetemről

Az éjszaka kellős közepén ébresztették őket is. A későbbi századparancsnok, Varjú Attila, másnapra országos konferenciát hívott össze Miskolcon — ő, sajnos, már nem vehetett részt rajta. A kétdiplomás mérnököt a Tisza gátjához szólította egy másfajta kötelesség. S így járt dr. Drobni József is, a gépelemek tanszék docense.

Akik, az 6 irányításuk alatt védtük Tokajtól Tiszadobig a gátat, mindkettőjüket nagyszerű embereknek és jó parancsnokoknak ismertük meg. Sosem hittem volna például, hogy egy műszaki doktor, egy docens ilyen közvetlen, olykor már- már barát tudjon lenni a katonák között. Akik dr. Drobni József szakaszába voltunk beosztva, még sokáig emlékezünk arra az esős napra, amikor 18 kilométert gyalogolt velünk térdig érő sárban a Tisza gátján, hogy elérjük az uszályt, amely követ hozott a gát megerősítésére.

Egyszer megállt pihenni egy pillanatra, s fújtatva mondta:

— Az íróasztal mellett, sajnos, kicsit elpuhul az ember. Kell egy-két nap az átállásra.

A következő percben pedig már viccet mesélt, amelynek hallatán szinte felfrissültünk.

ök ketten, az egyetemről, külön tekintélyt vívtak ki maguknak a polgárvédelmi alakulat tokaji katonái között. Olyan tekintélyt, amelyet sem parancsszóval, sem ranggal nem lehet megszerezni. S nemcsak tekintélyt, többet: az emberek sze- retetét is. Ny. I.

% 1967-ben nagy megdöbbenést váltott ki városunkban, hogy kidőlt a Herman Ottó Múzeum fala. Az ideiglenes helyreállítási munkálatok nyomát még ma is látni a Szin- va-parti oldalon. Dr. Zádor Tibor, a múzeum igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondotta: a megyei tanács művelődésügyi osztálya, jelentős anyagi áldozatot vállalva, egyetemünk geológiaí-településtani tanszékének munkatársait — köztük két európai hin" professzort — bízta meg a szükséges vizsga latok elvégzésével. Alapos tudományos munka kezdődött. Csak példaként említjük: hetente kétszer mérik, süllyed-e az épület, 20 méteres kutatófúrást végeztek, és így tovább. A tanszék első jelentését januárban, a másodikat e hét végén terjesztette, illetve

terjeszti a művelődésügyi osztály elé. S ezt követően még egy záró jelentés is készül. A jövő héten városunkba érkezik a Művelődésügyi Minisztérium egyik főosztályvezetője, hogy tájékozódjon múzeumunk helyzetéről.' Szóba került, hogy amennyiben november 30-ra, vagy tavaszra elkészül az új megyei könyvtár, a múzeum ideiglenesen a könyvtár jelenlegi helyére költözne. A IV. ötéves terv előirányzatai között nem szerepel új múzeum építése, de nem lehetetlen, hogy városunk egy esetleges pótkeretet kap. Dr. Zádor Tibor szerint, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium nagy megértéssel foglalkozik a múzeum ügyével.

(nyikes — ágotha)

47 ezer pályázó

Kevesebb a munkás-paraszt fiatal az egyetemeken

Több mint 47 ezren adták be felvételi kérelmüket az idén a különböző felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A tavalyi jelentkezéseikhez képest az érdeklődés mindössze 4 százalékkal csökkent. Feltűnően megnövekedett az érdeklődés az esti és a levelező tagozatok iránt.

Változatlan gond, hogy rendkívül aránytalan a pályázóknak a különböző intézmények közötti megoszlása: egyes karokra, szakokra 3—5,

A képzés célja:

Univerzális szakember

A szakmunkásképző iskolából kikerült fiatal csak nagyon keveset tud a rokonszakmákról. Annyit semmiképpen sem, hogy felelősséggel oda merne állni egy másik gép mellé.

Nyugodt éjszaka után

Arúdnak a mellékfolyók

Az elmúlt éjszaka nem okozott különösebb meglepetést az áradó Tisza a gátakon dolgozóknak. Lényegesebb változás nem történt, az apadás meglehetősen lassú. Ehhez hozzájárult a Körösök áradása is, valószínűleg magas vízállással tetőznek majd a következő napokban. Közepes vízszinttel árad a Maros is.

A Tisza felső szakaszán már megszűnt a veszély, a borsodi területeken megkezdték a homokzsákok kiürítését, a gépeket pedig visszarendelték.

Változatlanul magas a Tisza vízszintje Szegednél, még mindig csak centiméterekkel esett 9 méter alá. Sok helyen a gátak erősítéséről, újak építéséről kell gondoskodni, hogy a még mindig magas ár minél kisebb károkat okozhasson. Nehéz napokat kell még átélni a Tisza- parti nagyvárosnak, amíg teljesen megszűnik az árvízveszély.

Nemrégiben, amikor Miskolcon járt Lázár György munkaügyi miniszter és az ipari szakmunkásképző intézetek vezetőivel, valamint a vállalatok igazgatóival találkozott, ez a kérdés is szóba került. A miniszter elmondta, hogy a jövő szakmunkás- képző iskolájában nem lesz szigorú elhatároltság szakma és szakma között. Megjelenik majd a konvertibilis szakember, aki nemcsak ismerős, de járatos is lesz a testvérszakmákban.

— Az első évben — mondta a miniszter — általános képzést kapnak majd a szakmunkásjelölt fiatalok. A második év a rokonfoglalkozások elsajátításának esztendeje lesz. A marós például megtanul forgácsolni, gyalulni, esztergályozni, és ha mindezekről nem is kap bizonyítványt, kevés gyakorlat megszerzésével már otthonosan mozoghat bármelyik szakmában.

Az új elveken alapuló képzés harmadik esztendejében már csak egyetlen „főtantárgy” marad, a tulajdonképpeni választott szakma alapos megismerése.

— Nem elképzelhetetlen — vetődött, fel a beszélgetés során —, hogy sok fiatal éppen abban az esztendőben dönti majd el, hogy milyen foglalkozást választ, amikor a rokonszakmákat tanulja.

N. J.

sőt tízszeres a jelentkezés, másokra pedig alig haladja meg a keret-számot, sőt egykét helyen el sem éri.

Különösen kedvezőtlen a helyzet a tudományegyetemek természettudományi karain, valamint a műszaki egyetemek, főiskolák különböző szakain, fakultásain. A budapesti villamosmérnöki karon például a korábbi években három és félszeres volt a jelentkezés, az idén kétszeresre esett vissza: 500 helyre 1000 jelentkező van. A miskolci kohómérnöki karra alig valamivel többen pályáznak, mint amennyi a felvehetők száma, s ugyanitt a gépészmérnöki karon 400 helyre is „csak” 499-en jelentkeztek.

A természettudományi karokon is általában csökkenő tendenciát mutat a jelentkezések aránya.

A tanárképző főiskolákra és a tanítóképzőkbe a jelentkezés mértéke két és félszeres, az óvónőképzőkbe is több, mint kétszeres. Ugyanakkor változatlanul igen magas a jelentkezők száma a bölcsész, illetve a jogtudományi karokon.

A fizikai dolgozók gyermekeinek érdeklődése — a jelentkezésekből ítélve — alig tér el a korábbi évektől: legtöbb karon, szakon változatlanul kevés. A budapesti bölcsész karon 100 jelentkező közül 30, a debrecenin 37, a szegedin pedig 45 a munkás— paraszt származásúak száma.

A mezőgazdasági fizikai dolgozó szülők gyermekeinek jelentkezési aránya ezen belül is alacsony: a budapesti bölcsész karra jelentkezettek között például 2,6, a debrecenin 7,2, a szegedin pedig 8,8 százalék az arány.

Valamennyi felsőoktatási intézményt figyelembe véve a jelentkezők között 38,3 százalék a fizikai dolgozók gyermeke, míg egy évvel korábban ez az arány 39,2 százalék volt.

A jelentkezők összetételében változatlanul magas, sőt tovább emelkedett a nők aránya.

Hulló fémgömbök

Kedvenc kávézóm a Drink bár. Annyira törzshelyem, hogy már csak azt kell mondanom: „Kérek egy komplett feketét” —, és a bájos felszolgálólányok tudják, hogy egy feketéről és egy Plovdiv cigarettáról van szó. Hozzák is azonnal.

Ismétlem, szeretem a törzshelyemet, de félek — meg kell válnom tőle. Miért? Egyszerűen azért, mert lassan már veszélyességi pótlékot kell igényelniük a vendégeknek.

Két hónappal ezelőtt békésen üldögéltem, s egyszer csak csörrenés: a szemben levő asztalra zuhant egy fémgömb a mennyezetről. A társaságomban levő hölgy vidáman megjegyezte: „Ne izguljon, tegnap arra a székre esett egy, ahol maga most ül.” Nem minden idegesség nélkül simítottam végig ritka hajszálaimon.

Egy hónap sem telt el, s megint előttem esett le egy fémgömb. Két nappal ezelőtt pedig éppen az egyik felszolgálólánnyal beszélgettem, amikor annak a vállát súrolva, zuhant le egy újabb.

Mint hallom, múltkorában a zongorista vállára is esett egy.

Azóta már jó párat visszaragasztottak, mégpedig ugyanazzal a ragasztóval, melyiknek a „jóvoltából” tudomásom szerint már több lezuhant.

Nem kell nagy fantázia hozzá: ezek a gömbök jó pár fejet betörnek még a Drink bárban. (móté)

II. hadtudományi vándorgyűlés

A fegyveres erők Szamuely utcai klubjában június 11-én, csütörtökön délelőtt rendezi meg a Hadtudományi Intézet, a TIT választmánya és Borsod megyei hadtudományi szakosztálya' a II. hadtudományi vándorgyűlést. Elsőként Trepper Iván ezredes a szocialista közösség időszerű katonapolitikai és hadművészeti kérdéseiről tart előadást, majd Szántó Imre alezredes, a hadtudományok kandidátusa a NATO-országok katona- politikájában végbement változásokról számol be. Délután Golovicz János ezredes, Móricz Lajos ezredes, a hadtudományok kandidátusa és Horváth Zoltán nyugalmazott ezredes tart előadást.