Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

Októberre epul ujja a felüljáró A martintelepi felüljáró átépítését erősen hátráltatja, hogy az építkezésen dolgozó Szabolcs megyei munkások — az árvíz miatt — még nem tértek vissza Miskolcra. Most a budapesti Közúti Gépellátó Vállalat dolgozói láttak mun­kához a hídon. A szakértők véleménye: a híd vasszerke­zete erősen megrozsdásodott, így a fontosabb szerkezeti elemeket ki kell cserélni, a pilléreket pedig „rászegecse- lési” módszerrel stabilizálják. A felüljárót előreláthatólag október végére nyitják meg a forgalom előtt. Felirat az autóbuszon A londoni autóbusz belse­jében az alábbi felirat lát­ható: „Szendergést tettetni, amikor egy hölgy ülőhely után néz, gentlemanhoz mél­tatlan cselekedet.” * Az ünnepi könyvhét Szabadság téri pavilonjában egy forró duplát is ihat, aki kávéra és szellemiekre szomjazik. Persze, az érdeklődés „arányai” majd csak később látnak napvilá­got, amikor a presszós és a könyveladó kasszát csinál. Bízunk benne, hogy a könyvek vol­tak kelendőbbek. ' (Szathmáry László felvétele.) Levél a tv dobozában Garanciát vállalnak a szocialista brigádok Ha elromlik a tv, csöpög a vízcsap vagy bármilyen más javításhoz kell a szakember a háztartásban, az ember úgy gondolja, a legjobb, a leggyorsabb segítséget a szolgáltató vállalattól kaphatja. Csakhogy e nagyfokú bizalom ellen- értéke, a kötelességből eredő munka nem mindig olyan, ami­lyet a megrendelő vár, aki érthetően bosszankodik és ítél S az ítélet — gyakori eset — nem a leghízelgőbb, különöscr akkor nem, ha a javítást követően is jelentkezik ugyanaz r hiba. Éppen ezért figyelemre méltó az a hír, ami a Mis­kolci Finommechanikai Ja ■ vító Vállalattól érkezett. Ht­jára indult egy kezdeménye zé.% amelynek jelszava.: Dpi. gozz hibátlanul! Önmagában véve ez még nem erény, hí­Miskolciak Drezdában Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szakszervezeti bizottsága és vezetősége szerződést kötött kölcsönös nyári üdültetésre a drezdai Energia Szolgáltató Kombináttal. A kombinát 51 dolgozója Hajdúszoboszlón, Mátraszentistvánon és Bala­tonszárszón pihenhet a nyá­ron, ugyanakkor a miskolci vállalat munkásai Schöne- bergben és Drezdában üdül­hetnek. Az első miskolci nya­ralócsoport június 29-én in­dul az NDK-ba. szén a kifogástalan minőség elsőrendű kötelessége min­denkinek, aki munkát vállalt. Abban mégis eltér a szokvá­nyostól a brigádok kezdemé­nyezése, hogy öt hónapra szóló garanciát is vállalnak az általuk végzett javítások­ért. Egy kis kartonlapot he­lyeznek el a tv-készülékben vagy bármilyen más háztar­tási gépben.amebr“- egybem garancialevél is. Ha ugyanaz a hiba még egyszer vagy többször előfordul, díjmente­sen kijavítják. A kezdeményezés az Álba Regia brigád érdeme, amely­nek felhívásához a vállalat szocialista brigádjai sorra csatlakoznak. Jó lenne, ha e mozgalom nem maradna a Finomme­chanikai Javító Vállalat fa­lain belül, hanem más válla­latoknál és üzemekben is kö­vetnék a jó példát. T. F. Agyat, pokrócot küldtek Az ÉRDÉRT Vállalat 4. sz. alsózsolcai telepének dolgozói fizetésük öt százalékát aján­lották fel az árvízkárosultak­nak. A vállalat ezenkívül 16 vaságyat, 42 matracot és 90 pokrócot küldött Mátészal­kára. Válás­magyar módra A statisztikák szerint mi, magyarok, a világelsők közé tar­tozunk a válások számát tekintve. A kétes dicsőséget szülő okokat évek óta buzgón kutatják a pszichológusok, szocioló­gusok. Néhány következtetésre alkalmat ad a nemrégiben megjelent Magyar Statisztikai Évkönyv „Házasságkötések, vá­lások” című fejezete is. Az első táblázat szerint 1938-ban 77,5 válás jutott ezer há­zasságkötésre, 1965-ben azonban 227,2 — azóta valamelyest csökkent — és 1969-ben 220,8. A válások számbeli növekedé­sének kétségkívül vannak pozitív okai: a jelenlegi bírósági gyakorlat, mely szerint nem gördítenek különösebb akadályt azoknak a válása elé, akik kölcsönös beleegyezéssel kívánják felbontani a házasságot. Vitathatatlan az is, hogy a nők eman­cipációja, önálló keresővé válása is ezek közé a pozitív okok közé tartozik, hiszen az az asszony, aki meg tud állni a maga lábán is, nyilván nem sokáig tűri a férj szeszélyeit, italozását stb. A válások számának szaporodása mögött azonban meg­húzódnak kevésbé örvendetes tényezők is. Kiderül például a statisztikából, hogy évről évre növekszik azoknak a férfiak­nak és nőknek a száma, akik 20 éves koruk előtt, vagy azon éppen csak túl már házasságot kötnek. Az orvosok szerint meggyorsult a fiatalok biológiai érése. Ugyanakkor az is köz­tudott, hogy később Válik aktív keresővé, azaz házasságra alkalmassá a fiatalok zöme, mint korábban. A szakmunkások tekintélyes hányada is elvégzi a középiskolát, s a korábbinál jóval többen folytatják tanulmányaikat egyetemeken, főisko­lákon stb. Helytállónak látszik tehát a következtetés: a korán kötött házasságok tekintélyes hányada elhamarkodott, nincs kellően megalapozva. Bizonyítja ezt egyébként a válások élet­kor szerinti megoszlását szemléltető táblázat is. Az elvált férfiak 10,5, a nők 24,5 százaléka volt 25 éven aluli 1968-ban. S ha már az életkor s a válás összefüggéseit vizsgáljuk, fel kell figyelnünk arra is, hogy a férfiak nagy százaléka válik el 40 és 49 éves kora között. Létezik tehát az a bizonyos „veszélyes kor”? A nők — ez is érthető — 30 éven felül ke­vésbé hajlamosak a válásra. S vajon melyek a házasságok válságos időszakai? A statisz­tika azt mutatja, hogy a legtöbb házasság öt-kilenc év után bomlik fel. De meglepően sokan szánják el magukat a válásra még húsz évnél hosszabb együttélés után is. Végül érdemes szemügyre venni azokat az adatokat, me­lyek a válást a házasságban született gyermekek számával hozzák összefüggésbe. 1968-ban azok közül a házasságok közül bomlott fel a legtöbb, melyekből gyermek nem származott. A gyerekek szaporodásával egyenes arányban csökken a válás veszélye és elenyészően kevés házaspár szánta el magát a házasság felbontására négy gyerek után. Mindemellett sajná­latosan sok gyerek a szenvedő alanya a válásoknak, s figyel­meztető adat az is, mely szerint évről évre növekszik orszá­gosan és itt, Borsodban is az állami gondozottak száma. B. D. Horgászok a Hámorin A törzsgárda munka után ^^éfődik' össze a párton. A/, igazi haljárás azonban ak­kor kezdődik, amikor elcsen­desül a tó környéke, amikor­ra a hegyek lábánál elül a kirándulók lármája. Nyolcan- tízen ülnek mereven, mint a vén fatuskók a víz mellett. Ez már nem sport, nem is szenvedély, hanem szertartás. Éjszakai kibic A bot végétől a vízig ping­ponglabda. fehér műanyag­csodarab lóg a zsinóron. A sötétben más álig látszik, csak a lebegő kaucsuklabdák. Leg­inkább a szél mozgatja őket. A halszagú fekete víz csen­des, de a horgászok sem há- borognak. Pedig a halak el­kerülik őket. Ritkán szólnak, a humoruk is sajátságos. Csak a kibiceket nem szere­tik. Pedig a kibic és a hor­gász úgy összetartozik, mint a víz meg a hínár. A Palotaszálló egy-egy rosszul alvó vendége néha a Hatvan vagonnal CLIFFORD D. SIMÁK mélve, hogy a szerkesztő le­fújja az egészet. — Szerintem pedig nem rossz. Jó vad sztori. Ilyesmi kell az embereknek. McKay továbbment. Crane sóhajtva a telefonhoz lépett. Olyanfajta válaszokat kapott, amilyeneket várt. Nekilátott a gépelésnek. Nem ment túl jól: késő esti órákban is odaku­porodik a horgászok mögé. Hajlik a bot Feszül a damil, borostás arcú, idős ember figyeli az úszót. — Rajta van még? — kér­dezi a mellette ülő fiatalab­bik. aztán tovább várnak. Az első nagyobb fogásra a többiek is odafigyelnek. Ka­jánul mustrálgatják a zsák­mányt, valaki megjegyzi, hogy vissza kéne dobni. — A kicsit mindig vissza­dobom — morog az öreg. aki a fiával itt tölti szabadságát Lillafüreden, a tó mellett. — Nem fontos — mondja egy másik horgász —, meg lehet azt húzni is. A többiek mozdulatában ott van a kíváncsi kérdés. — Hát csak így! — mutat­több A MÁV járműjavító üze­mének dolgozói ezer futója- vitásos kocsit hoznak rendbe június végéig. A szocialista brigádok tagjái felajánlották, hogy a fővizsgára kiállított kocsikból terven felül mint­egy 60 darabot adnak át a vasúti forgalomnak. Nőhiány Ausztráliában Az ausztráliaiak nőhiányra panaszkodnak, ugyanis ha­vonta ezerrel több férfi tele­pedik le Ausztráliában, mint nő. Ha a helyzet nem válto­zik. akkor a férfiak és nők aránya hamarosan 3:1 lesz. Ez történt annak idején is, amikor az első bevándorlók megérkeztek Ausztráliába. — Te magad és ez a Smith nevű pasas — gondolta magában Crane — mind a ketten bolondok vagytok! Te egy vaspatkányt látsz és azt képzeled, hogy az írógéped beszélget veled — az meg találkozik az utcán egy reggeli sétáját végző varró­géppel. Dorothy Graham — a fő- szerkesztő titkárnője — hang­jára rezzent fel. — Az az át­kozott ajtó! — mondta Do­rothy gondterhelt arccal, ke­zében kulcskarikát csörgetve. — Tudod Joe, az én szobám ajtaja. Határozottan emlék­szem. hogy nyitva hagytam. Most be akarok menni és lá­tom, hogy valamelyik hülye becsapta, sőt valószínűleg el­törte a zárat is! — Nem nyitja a kulcs? — érdeklődött Crane. — Semmivel sem lehet ki­nyitni, ha egyszer el van tör­ve a zár. Felhívom George-ot. ő talán boldogul vele. Most szólj hozzá! Mindjárt meg­őrülök! Tegnap este felhív a főnök azzal, hogy jöjjek be ma korán és várjam a távíró­gépnél Albertson tudósítását. Tudod, annak a szenzációs gyilkosságnak a tárgyalásá­ról. Nahát, korán reggel fel­kelek, nem is reggeliztem, hanem rohanok be, mint egy őrült, és most. . . — Nyugodj meg — pró­bálta Crane leállítani a szó­áradatot —, ki lesz nyitva. — Az a baj — folytatta Dorothy —, hogy George folyton csak ígéri.. „Majd jó lesz!” — mondja, és én csak várok. Állandóan figyel­meztetem, ő pedig folyton ígéri és .. — Crane! — kiáltott fel McKay. — Igen! — Mi van azzal a varrógé­pes dologgal? — Egy pacák azt mondja, hogy találkozott vele az ut­cán. — Tényleg igaz? — Honnan a pokolból tud­jam? A pacák azt mondta, hogy látta. — Na jó. Hívj fel néha v embert arról a környékről kérdezd meg. hogy ők is Iá; ták-e azt a csodagépet. Eset­leg írhatunk róla egy krokit. — Rendben — mondta Crane, de közben átkozta magában McKayt. — Micso­da ötlet!? — így képzelte el mindjárt a beszélgetést: — „Helló! Itt Crane a Héráid­tól! Kérem, nem látott egy varrógépet kószálni a kör­nyéken? Nagyszerű lenne, ha látott volna. Nem, asszo­nyom, nem vagyok őrült. Ré­szeg sem. De kérem! Igen... igen. Varrógépet... Nem, asszonyom, nem! Valaki már látta. Korán reggel. Szóval nem? Köszönöm!...” Asztalához sétált, előke­reste East Lake telefonköny­vét. Kijegyzett belőle néhány nevet és számot. Az ablakhoz lépett, felnézett az égre. Sem­mi kedve sem volt a munká­hoz. Az otthoni konyhai le­folyóra gondolt. Megint eldu­gult. Ma meg tudná javí­tani. Amikor visszament az asz­talához, McKay lépett hozz; és megállt előtte. — Mi a véleményed az ügyről, Joe? — Hülyeség — felelte, re­— „Egy varrógép kószált ma reggel a Lake stree­ten ...” Dühösen széttépte a papírt és a szemétkosárba hajította. Ivott egy pohár vizet a csap­nál. Azután odament a hír- szerkesztő asztalához. — Van valami, Ed? — kér­dezte. — Azok a pasasok ott ke­leten megőrültek! Olvasd csak! Crane szórakozottan futotta át a gyorshírt. — „Cambridge, október 18. UPI... A Har- ward egyetem elektronagya, a MARK III. ma reggel el­tűnt. Tegnap este még dol­goztak vele. Az éjszaka fo­lyamán lopták el. A dologban az a rejtélyes, hogy a számí­tógép súlya 10 tonna, ma­gassága 15. szélessége 30 láb...” Crane óvatosan az asztali- terítette a sárga papírlapot Gyorsan visszament a saját asztalához. Egy levél várta. Rémülten olvasta a sorokat: fFolytatjuk) ja, és maga után húzza a* szákban csapkodó gardát a fövenyen. — Nem adna egy kilót? — nyaggatják, amint kiemeli a másik szákot is. — Nem lehet, tizennégy­nek kell. Kit keres a hal? A sűrű éjszakában ritkán csobbannak a horgok ólomne­hezékei, aztán mozdulatlanul ülnek a tó fenekén Egyszer csak nagy hal dob­ja fel magát, megmutatja fé­nyes, fehér testét a horgászok orra előtt. — Pista, ez a hal aligha­nem téged keres — mondja fiának az öreg — megnézte, melyik horogról eheti le nyu. odtan a csalit Mert a hal megérzi. Ha ei_ szunyókál a horgász. NAGY JÓZSEF Az első összecsa pás

Next

/
Oldalképek
Tartalom