Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Ingyenkoncert a Polóniában Kellemes és nem várt Ingyenkoncertben volt részük tegnap a Polónia étterem késő esti vacsorázóinak. Ede- lényl fellépéséről Miskolcra érkezve, a rádióból és a televízióból egyaránt jól ismert kitűnő népdalénekes, Béres Ferenc betért vacsorázni az étterembe, majd étkezés után a cigányzenekar kíséretével fél órán keresztül szebbnél szebb magyar nótákkal szórakoztatta önmagát és a nem várt produkciót lelkesen megtapsoló vacsorázó közönséget. Ha kialszik minden fény... „Atommécses” a bányában Mi történjék, ha egy bányaszerencsétlenség következtében kialszik minden fényforrás? Több száz méteres mélységből, a sötétbe borult tárnák szövevényes útvesztőjében miként találja meg a bányász a felszínre vezető utat? A tatabányai szénmedence egyik aknájában a Bányászati Kutatóintézet szakembereinek jóvoltából ma már örökfényű atommécsesek jelzik az utat, s úgy tűnik, sikerült a mesebeli Aladdin-lám- pást a valóságban is megteremteni. A különleges világítótestekben nincs égő, nem táplálja elektromos áram, se egyéb hagyományos világító anyag. Nem kell felgyújtani vagy eloltani, a világító felületeket ugyanis több rétegből álló radioaktív anyag gerjeszti fénykibocsátásra. A zöldessárga fénnyel világító, tenyérnyi nagyságú lámpákat a veszélyes kanyarokban, a kritikus elágazásoknál helyezték el, s ezek jelzik a föld alatt tárolt tűzoltó és mentő felszereléseket is. Teljes sötétségben már harminc méterről jól láthatók a háromszög alakú világító felületek, egy-két méter közelségből pedig le lehet olvasni róluk az információs jeleket, a felszínre segítő útbaigazító adatokat. Mivel a lámpákban levő fénygerjesztő izotóp felezési ideje 28 év, a világító testek lényegében a művelés megkezdésétől a teljes kiaknázásig kiszolgálnak egy-egy bányát. Az „örökfényű” lámpa megkonstruálásánál minden eshetőségre, a többi között a túlzott kíváncsiságra is gondoltak a kutatók: az izotópot olyan védőrétegekbe ágyazták. amely megakadályozza, hogy káros sugárzás érje az embert. Arról is gondoskodtak, hogy az atomfhécses szétszedhetetlen legyen, ellenálljon a legintenzívebb fizikai, vegyi hatásoknak is. Hét végére várható fényegesehh javulás Csökkent a veszély a Tiszán Bár a tegnapi esőzes fellazította a talajt és megnehezítette a gátakon dolgozók munkáját, a Tiszáról és mellékfolyóiról jó hírek érkeznek. Ha csak centiméterekkel is, de végig apadnak a folyók, és a tegnap még áradó Maros is megcsendesedett. Ezért, ahol csökkent a veszély, megkezdik a visszatelepítéseket. Makóra, a hetekig néptelen városba a mai napon megérkeznek az első autóbuszok. Ezrek őrizték a tiszai gátakat az éjszaka is, mert félő volt, hogy a délutáni szél megerősödik és a hullámverés kikezdi a védelmi vonalakat. Szolnoknál 11 centimétert apadt a víz szintje a tetőzéshez képest, de az 1932- es maximumot így is meghaladja. A vízügyi jelentések arról számolnak be, hogy a Tisza és a Maros is tartogathat még meglepetést egy-egy kisebb árhullámmal. Lényegesebb javulás csak a hét végén várható: ha újabb csapadék nem lesz, a gyors apadás után egy héten belül megszűnik az árvízveszély. Az árvízkárosultak OTP- számláján eddig 33 millió forint gyűlt össze. Ez kizárólag a lakosság adománya. Hétfőn premier a hűtőházhan Fontos állomásához érkezett a hűtőházi rekonstrukció: ma délelőtt kezdik meg az első átépített terem lehűtését. Június húszadikáig további 10 terem hőmérséklete száll le a fagypont alá. Ekkor fejeződik be az első ütem, s kezdődik a második. A megmaradt tizennégy terem szerelési munkáit szeptember elsejére fejezik be. Hétfőn már áru is érkezik a hűtőházba: cseresznye és szamóca. rr Éjszaka a gáton Este nyolc óra. A Tokajban állomásozó polgárvédelmi alakulathoz telefonhívás érkezik: Tiszadobnál buzgárok keletkeztek, harminc embert kérnek azonnal éjszakai munkára. A szakasz, amelynek parancsnoka dr. Drobni József, a műszaki tudományok doktora, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem docense, azonnal gépkocsira száll, és elindul a jelzett helyre. Éjszaka még félelmetesebb* Tisza, mint nappal. Az egyébként sárga víz most feketén csillog. Az átázott töltés még tartja magát, ám a gát innenső oldalán buzgárok törtek fel. A buzgár, ha idejében észreveszik, viszonylag egyszerűen megszüntethető: a szivárgás helyét addig rakják körbe homokzsákokkal, amíg a gát két oldalán levő víz nyomása ki nem egyenlítődik. — Azért el tudnék képzelni jobb szórakozást is éjszakára — mondja Balogh Imre, a Miskolci Sütőipari Vállalat sofőrje. A Szamos környéki árvíz Fehérgyarmat mellett találta. Feleségével s két kislányával volt otthon a szüleinél látogatóban, amikor jött a víz. A családot kétél- tüvel mentették ki, ő maga is azzal menekült meg. Most pedig itt hordja a homokzsákot a Tisza gátján. Megjegyzésére még gyorsabban megy a munka. Civilek, katonák dolgoznak egymás mellett. Ez a hely pillanatnyilag a Borsodhoz tartozó V. sz. védelmi vonal legveszélyesebb szakasza. Ha itt átszakad a gát, a víz nem áll meg Szerencsig! Ha átszakad a gát... Ez az egy mondat naponta százszor -ezerszer elhangzik a Tisza partján. Erről beszél a vízügyi szakember, a katona, a Miskolci Tervező Vállalat itt szolgálatot teljesítő építész- mérnöke, az egyetemi docens és adjunktus. — Inkább dolgozom itt egész éjjel — mondja Szűcs Géza, az ingatlanközvetítő technikusa —, csak Borsodot el ne öntse a víz. Elképzelni is rossz, ha itt is az lenne, ami Szabolcsban volt... Lassan pirkad. A szakasz már több mint 1500 homokzsákot töltött meg, hordott a helyére. Reggel a vízügyi szakemberek jelentik: elmúlt a közvetlen veszély, sikerült lokalizálni a szivárgást, elfogni a buzgárt. Megmossuk kezünket, gumicsizmánkat a Tisza piszkossárga vizében, amelytől nem félünk már, mint az első napokban, de azért még tartunk tőle. Felszállunk a gépkocsira, s indulunk vissza Tokajba. Elcsendesedik a harminc ember. Mire Tokajba érünk, majdnem mindenki szunyókál. Fárasztó éjszaka voit NYIKES IMRE Levélminta az erkélyrácson Újsághír: A Béke étlcrcm, a hajdani „Lengyel-ház” bontásakor értékes műemlékre bukkantak: megállapították, hogy a sarokerkély rácsa Fazola Lénárt munkája. Megtalálhatók rajta Fazola Henrik levélmotlvumai, s az ifjabb Fazola által használt kör- és párhuzamos vonaldlszek. A művészi kivitelű vasrácsot a Kohászati Múzeumban helyezik cl. Íme egy újabb jele annak, hogy Miskolc fejlődése mennyire összefonódott kezdettől fogva a kohászat megalapítóinak munkásságával, s magával a kohásziparral. A fennállásának 200. évfordulójához közeledő nagyüzem történetének kutatói sem tudták — persze nem is akarták — elválasztani egymás- 'tól e kettőt. Miskolc gazdasági életét az 1770-es évek elejéig a földművelés, szőlőtermelés és a céh-jellegü takács-, tímár-, csizmadia-, kovácsipar jellemezte. Fazola Henrik, egri lakatosmester diósgyőr-hámori vasművének megalapításától kezdve azonban az olcsó nyersanyag gyors fejlődésnek indította az ipart és ezzel együtt a kereskedelmet is. A kiegyezés után felépült a Diósgyőri Vasgyár, s ezzel nemcsak a város, hanem az egész ország jelentős lépést tett előre az iparosodás útján. Az ország vasúti hálózatának a fejlesztése is elképzelhetetlen lett volna a vasgyár nélkül. Röviddel később erre a nyersanyagbázisra épülve, az üzemek egész sora született: Herz-Gépgyár, a Mártha-Reszelőgyár, a Kút-Vasárugyár, a Szilágyi- és Diskant-Gyár, Fried-Gépgyár stb. Ezektől az évektől említették tulajdonképpen ipari városként Miskolcot, s — ami számunkra különösen fontos — ezekben az években alakult ki itt az a munkásosztály, mely mindmáig vezető ereje a gazdasági és politikai fejlődésnek. Utalhatunk az 1917-es forradalmi megmozdulásokra, majd 1944-re, amikor a MÓKÁN tagjai a szovjet hadsereg oldalán segítették a város felszabadulását. S aztán elkövetkezett a felszabadulás, az Ipari üzemek újraindítása és mögöttünk hagytuk azt a negyedszázadot is, ami a korábbiakban soha sem tapasztalt fejlődést hozott, véglegesítette a miskolci kohászat és városunk rangját. S mit jelent napjainkban egymásnak a város és az üzem? A statisztika szerint minden harmadik miskolci ember érdekelve van az LKM-nél: vagy ő maga, vagy valamelyik családtagja ott dolgozik. Az érdekeltek körét azonban nyugodtan tovább bővíthetjük a város egész lakosságára. Egyik büszkeségünk, a Nehézipari Műszaki Egyetem aligha született volna meg az LKM nélkül. A Győri kapui lakótelepen élők jól tudják, hogy lakásukat az LKM-ből érkező energiával fűtik, s évről évre jelentős összeggel járul hozzá a mam- mutvállalat az egészségügyi és szociális létesítmények építéséhez, a város úthálózatának javításához stb. Űj vonása a gyümölcsöző kapcsolatnak, hogy az LKM hitellel, pénzzel támogatja dolgozóinak lakásépítését, s ezzel a miskolci lakásépítési program végrehajtását. Miskolc tehát nem lehetne az, ami — a kohászat nélkül. Helyesebben: a kohászok nélkül. S bár a kapcsolat mindkét fél számára hasznos, néha jogosan hangoztatják kohászaink: többet várnának az adottakért cserébe. Elég, ha megemlítjük, hogy évek óta gond a vállalatnál az utánpótlás-nevelés és félő, hogy maholnap nem lesz, aki a kiöregedő, elfáradt olvasztárok helyére álljon. S az vajon nem jogos kívánság, hogy javuljon a vállalathoz irányuló közlekedés, s legyen legalább olyan jó a nagyüzem környékén a kereskedelmi ellátás, mint a város belterületén? BÉKÉS DEZSŐ A Royal Orfeumban kezdte Ütvén éve a táncparketten Egykor a shimmy, ma a shake Gyors, gyors, lassú, lassú — hangzanak az egyáltalán nem katonás vezényszavak. A Debrecenyi utca 29. szám alatti tánciskolában 25—30 pár lépked — ha most még nem is a legsikkesebben — a shake zenéjére. 8 velük együtt táncol Gutlmann Ármin, a Borsod megyei Tánctanítók Munkaközösségének a vezetője. Jó tartással, elegánsan, ahogy a tv táncversenyein látni szoktuk. — Hogyan lesz valaki a tánc szerelmese, tánctanár? — Tizennyolc éves koromban a budapesti Royal Orfeum mulatóhely táncosa voltam. Egy trióban táncoltam hosszú évekig. Akkor határoztam el, hogy tánctanár leszek. 1919-ben elvégeztem a tánctanítóképzőt. Hét évig Budapesten volt tánciskolám és 1926 óta itt, a Debrecenyi utcában tanítok. — Mit táncoltak-1920-ban? —* A bécsi keringőt, oneés twostepet, bostont, francia négyest és shimmyt. — S ma milyen táncokat tanít? — Elsősorban a moderneket, a gogót, a swinget, a beatfoxot, a shake-et, de nem feledkezünk meg arról sem, hogy a mai tizenévesek is lesznek majd negyvenesek és ötvenesek, amikor szívesebben keringőznek, mint most. A repertoárból természetesen sohasem hiányzik a csárdás sem. — Régen is voltak „vad" táncok, mégis ma szidják a leghevesebben mondjuk a twistelőket. Mi ennek a magyarázata? — A húszas években érte el Magyarországot az amerikai dzsesszhullám. Akkor jött divatba a charleston, a shimmy és számtalan társuk. Ezeket valóban elég vadul táncoltuk, hiszen a ritmusos zenére nem is lehet másképp. De akkor ezeken kívül mást is táncoltunk. A hiba szerintem az, hogy a mai fiatalok a nyilvános szórakozóhelyeken csak egy táncot járnak, bármilyen zene is szól. Ezt a táncot nem is tudom minek nevezzem, mert ez a shake és a gogo nagyon rossz, kifacsart tott keveréke. — A tánctanár szabad idejében mit táncol a legszívesebben? — A feleségemmel együtt nagyon szeretünk keringőzni. Egyébként a tangót és a keringőt mindig fogják táncolni, hiszen a legszebbek. 1913- ban kezdték meg hódításukat és azóta nem kerültek le a táncparkettről. E. A. Harmadikként a családból A legfiatalabb munkásőrlány A zsúfolt bisztró végéből rövid hajú, szőke lány integet. A telefonbeszélgetésekből eddig csak gyorsan pergő, határozott, vidám hangját ismertem. Míg a távoli sarokasztalhoz érek, megtudom róla. hogy feltűnően csinos; nadrágkosztümöt, fekete garbót, finomívű ötvösláncot visel, csak a szempilláját festi, de alig észrevehetően. Borsod megye legfiatalabb — még nem egészen 21 éves — munkásőrlánya, Juhász Klári ül velem szemben. Divattervezőnek készült — ma is maga tervezi ruháit —, az NDK-ban egy textilüzemben dolgozott. Hazavágyott, hazajött és azóta — két éve — a megyei parancsnokság adminisztrátora. Máris elfogja a vizsgadrukk, ha arról beszél, hogy már csak két hete van hátra a gyors- és gépírás vizsgáig. Aztán jöhet a marxista középiskola, és a német nyelvet sem akarja elfelejteni. — Szinte a testülettel együtt nőttem fel, édesapám kezdettől fogva munkásőr. Hat éve követte őt a bátyám is, nekem pedig már valahogy magától értetődő volt, hogy előbb-utóbb — négytagú családunkból harmadikként — fegyvert fogok a kezembe. Elfogja önkéntelen tekintetemet, ahogy a kezére nézek és megmosolyogja csodálkozásomat. Ápolt, vékony, fehér női kéz — nem mindennapi látvány egy gépfegyveren ... — Pisztollyal már jobban lövök, mint édesapám. A gránát meg a géppisztoly még egy kicsit szokatlan. De hát majd csak „hozzáerősödöm”, hiszen mindössze egy éve vagyok munkásőr. — Szabad idő? Az bizony nagyon kevés marad. Társadalmi munka, iskola, egy kis takarítás otthon és már vége is a napnak. Hetente néhány óra jut olvasásra, leginkább Passuth könyveire, meg az újságokra. Moziba csak a legritkább esetben jutok el. Néha táncolni járunk a vőlegényemmel, nyáron minden szabad órát a víznél töltünk. Nagyon szeretek úszni, meg sétálni . .. Ha valaki megfigyelné Klári délutáni sétáit, feltűnne, hogy gyakran álldogál a Győri kapuban épülő házgyári lakótelep környékén. Most még másoknak készülnek az új otthonok, de jövőre talán ... — A nyár végén tartjuk az esküvőt. Négy éve ismerem a vőlegényemet (aki egyébként Nagy Imre, az egykori magyar ökölvívó bajnok, olimpiai kerettag) és hogy most már mind a ketten valamennyire „révbe” jutottunk, gondolhatunk a házasságra is. í. 1
