Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-19 / 142. szám
Zenés esték Több ösztöndíjat a gimnazistáknak! A középiskolásoknak nyújtott társadalmi ösztöndíj polgárjoga mind szélesebb körű. Miskolc az országban elsők között ■jeleskedett a középiskolás ösztöndíjrendszer kialakításában. A technikumok és szakközépiskolák munkás-paraszt származású diákjai közül nagyon sokan élveznek társadalmi ösztöndíjat. Sajnos, a gimnáziumi tanulók részére csekélyke a megajánlás, mert a vállalatok kedvezőtlen értékrendet alakítottak ki ezzel az iskolatípussal kapcsolatban. Mint ismeretes, üzemeink szívesen adnak ösztöndíjat a középiskolát végzettek számára, természetesen annak a reménynek tudatában, hogy a fiatal diplomája megszerzése után visszatér az ösztöndíjat folyósító vállalathoz. A technikumok és szakközépiskolák tanulói szintén megkülönböztetett figyelmet élveznek, mert velük kapcsolatban is elvárásaik vannak; ők is kész emberként képesek bekapcsolódni a termelés mechanizmusába. Ez a vállalati aspektus látszólag el is fogadható, hiszen minden üzemnek az a célja, hogy a társadalmi ösztöndíj minél gyorsabban megtérüljön. De ha azt vesszük figyelembe, hogy a szocialista vállalatok egy egységes társadalmi láncolat részeit alkotják, egy olyan láncolatét, amelyben az össztársadalmi érdek igen jelentős tényező, akkor a „megtérülési” koncepciót nem fogadhatjuk el. A gimnáziumok esetében különösen nem, hiszen itt éppen az a kézzel fogható gond, hogy a rájuk költött összeg nem kompenzálódik. Ez a kalmár-szemlélet végül is a munkás-paraszt szülők gyermekeit sújtja, mert köztudott, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit legbiztonságosabb módon a gimnáziumok segítségével lehet az egyetemek, főiskolák padjaiba juttatni. Ha alaposabban utánagondolunk, itt nem kevesebbről van szó, mint a munkásosztály vezető garnitúrájának ösztöndíjakkal is segítő gyarapításáról. A fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemekre, főiskolákra történő jelentkezése az idén további csökkenést mutat. Tehát az apadási folyamatot nem sikerült megállítani. Éppen ezért most már nemcsak általánosságokban kell beszélnünk a hátrányos helyzetű tanulók megsegítéséről, hanem konkrét javaslatokkal kell segítenünk e jobb sorsra érdemes fiatalok ügyét. Városunkban — igen példásan — a DIGÉP tíz tanulónak, a December 4. Drótművek öt diáknak, a pamutfonó és a BÁÉV öt-öt gimnazistának, a városi tanács végrehajtó bizottsága húsz gimnáziumi tanulónak folyósít havi 200 forintot. Az iskolák jelzései igen kedvezőek; az ösztöndíjban részesített tanulók kiváló tanulmányi eredményekkel hálálják meg az anyagi áldozatvállalást. A Földes Ferenc Gimnáziumban például félévben megvonták az egyik munkás származású fiútól ösztöndíját, mert tanulmányi átlaga 3,7 alá esett; a diák év végére 4,3-ra javított. Ha meggondoljuk, nem túl jelentős a gimnáziumi ösztöndíjasok száma. Egy 15—20 ezer lélekszámú kisvárosban, ha 45 gimnáziumi tanuló élvezi a társadalmi ösztöndíjat, a jelenségről dicsérőleg kell szólnunk. De ott, ahol több mint negyven nagy- és középüzem tevékenykedik, ott bizony gavallé- rosabbak lehetnének a fizikai dolgozók gyermekeinek megsegítésében. A Lenin Kohászati Művek — amely egyéb vonatkozásban nagyvonalú és segíteni kész — egyetlen egy ösztöndíjat sem ajánlott jel. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, a Hejőcsabai Cement- és Mészmű és más üzemek szintén nem ajánlottak fel társadalmi ösztöndíjat. Városunkban igen eredményesen tevékenykednek a kereskedelmi vállalatok, de ezeknél fel sem vetődik az ösztöndíj létesítésének gondolata. Az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák eredményét még nem ismerjük. De tartunk tőle, hogy a munkás-paraszt szülők gyermekei — akik már a középiskolák padjaiban is alig viselhető anyagi megterheléssel végezték tanulmányaikat — az utolsó pillanatban visszariadnak. Éppen ezért lenne üdvös a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek már a gimnáziumban olyan szilárd anyagi lehetőséget teremteni, hogy a tanulás és a továbbtanulás egy pillanatig se okozzon gondot. PÁRKÁNY LÁSZLÓ KÖNYVESPOLC Érdekes, szép programot kínál a Diósgyőri Nyár ’70. Június végén és július elején két évforduló jegyében ünnepük a várban a muzsikát. Június 21-én este 8 órakor Beethoven Coroüan nyitánya és IX. szimfóniája hangzik fel a szerző születésének 200. éves jubileuma tiszteletére. Közreműködik: Dobránszky Zsuzsa, Szirmay Márta, Bartha Alfonz, Ütő Endre és a Budapesti Kórus (karigazgató: Forral Miklós). A Miskolci Szimfonikus Zenekart Lehel György vezényli. Bartók Béla emléke előtt tiszteleg a zeneszerető közönség a nagy zeneszerző halála 25. évében, a júüus 5-én, este 8 órakor rendezendő Bartók- esten. A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos opera főszerepeit Melis György és Szőnyi Olga énekli. A közreműködő Miskolci Szimfonikus Zenekart Mura Péter dirigálja. Az országos arányszámok alatt Csökken a lemorzsolódás általános iskoláinkban A nem szakember is tudja, hogy törvény írja elő: tizennégy évig, de legkésőbb a tizenhatodik életév betöltésével el kell végezni az általános iskolát. A gyerekek túlnyomó részénél ez természetes. Menetrendszerű pontossággal fejezik be alapfokú tanulmányaikat a kívánt időre. Nem ismeretlen fogalom azonban az általános iskolákban sem a lemorzsolódás. Miskolc általános iskoláiban az utóbbi évek mutatta kép kedvező. Míg korábban 10—11 százalékos volt a valamilyen okból évet mulasztó, ismétlő, tehát túlkoros gyerekek aránya, az előző év már csak 6—7 százalékos lemaradást mutat. — Az alsó tagozat négy osztályában csaknem minden esetben kiderül, kik azok a gyerekek, akik valamilyen oknál fogva lemaradnak társaik mellől — mondja Mayer József né, a városi tanács művelődésügyi osztálya iskola- csoportjának általános iskolai előadója. — A tapasztalt pedagógus szeme hamarosan kiválasztja azt a gyereket, aki nem bír lépést tartani a többiekkel, s kisegítő iskolába kell hogy járjon. Megengedhető, hogy betegség vagy valami nagyon komoly indok alapján egy évet kihagyjon a gyerek. A bukás és a — nagyon ritkán előforduló — nagy számú igazolatlan óra okozza az általános iskolai lemorzsolódást. — Jó néhány iskolában, így például a III. kerületi ci- gányiskolában, Hejőcsabán, az L kerületi 5. sz., József Attila utcai iskolában, a 6. és a 12. sz. iskolákban kellett túlkoros osztályokat létesíteni azért, hogy a bármely okból lemaradt gyerekek megfelelő tanítását és a többiek zavartalan oktatását biztosítani tudjuk. A helyi nehézségek a mindennapok gondjai, az országos arányszámok azonban kedvezők. Miskolcon 14 éves korig a gyerekek 82 százaléka, 16 éves korig pedig 92 százaléka végzi el az általános iskolát, míg országosan ezek a számok — 79,5, illetőleg 89 százalékkal — rosz- szabb arányt mutatnak. A lemorzsolódási folyamatot — bármilyen szűk réteget érintsen is ez — megállítani már nagyon nehéz; megelőzni kell. Ezt szolgálják a tavaly megindított hathetes, általános iskolára előkészítő foglalkozások, s az a tény, hogy megkülönböztetett figyelemmel tanítják a tanárok a túlkoros osztályok gyerekeit. Heti hat órában korrepetálják a külön foglalkozást igénylő gyerekeket, igyekeznek időben áttenni kisegítő iskolába azokat, akiknek előmenetele ott biztosított. Az iskolák közötti szintkülönbségek kiküszöbölésével, a városi tanács és a kerületi tanácsok jelentős anyagi támogatásával, a szülők és pedagógusok együttes erőfeszítésével szeretnék elérni, hogy ne legyen túlkoros, az általános iskolát kínkeservesen elvégző, nem megfelelő alap- képzettségű gyerek, (mókái) Ratkó József:Egy kenyéren Hadd tegyem félre az óvatos mérlegeléseket, és hadd üdvözöljem azt a költőt, aki évjáratunkból elsőként teremtett a maradandóság mértékével is mérhető költészetet. Olyan költőt üdvözölhetünk benne, akinek a számára a létezés nem tragédiát jelent, aki a világban nem magányosan vergődik, akivel szemben a természet (változásaival, magával a halállal is) nem ellenséges hatalom; szenvedélyesen közéleti költő, aki közössége problémáit nem egyoldalúan, a csak megértés, jótdalolás vagy a csak anarchistán-elé- gedetlenkedőn támadás-számonkérés oldaláról vizsgálja, aki számára a szolgálat népe létezés-formájának sokszempontú, felelősségteljes átgondolását jelenti. Mit jelent számára ez a közösség? Szegénységet és jövőt. Szegénysége nem pózoló aszketizmus, hanem annak tudomásulvétele, hogy népünk még szegény, sőt a világ még szegény. Ha a legszegényebbeket idézi, az nem provincializmus, csak figyelmeztető, a látható szegénységgel jellemzi a jellegbelit, a fényeskedő látszatok mögötti lényegbelit. Figyelmeztet. hogy a mértéket ne a látszatokhoz, de a lényeghez szabjuk. És a jövőt? Ez anvnyiszor elkoptatott, a költészetben is olyannyira kompromittált szó nála életre kel, a közösség valódi komponense lesz; mert félti, mint Ady, mert megvalósulásának lépcsőfokait reálisan, a valóság szűkmarkúságával méri elénk. Kevés kötetet tudnék említeni, melyben többször fordulna elő a halál szó, és kevés embert tudnék megnevezni, aki ily természetesen tudja venni létezésünk e határhelyzetét. Élete értelméről akkor vall a költő (mit költő, az ember), ha a halált is értelmesen belekalkulálja a létezésbe. Ratkó megtalálta az élet folytonosságát. S ha végül gondjaik kirágnak, szikkadt fö'djükbe hull a testem, jutok majd bogárnak, virágnak. Megtalálta a biológiai nyugalmat, a természet részeként, a természetnek adva majdan termékenyítőül testi önmagát, de megtalálta az emberi nyugalmat is: „földjükbe” hull a teste. Egy közösség nemcsak jelenében él, ha igényt tart a jövőre, vállalnia kell a múltját is Ez a múlt állandó jelen, a halottak a közösség alkotó tagjai: Nem löszön, futóhomokon, jövőt csak ilyen alapon: holtakkal töltött talajon építhetsz, eggyen egy fajom. És ahogy ez az emberi faj egészére, éppúgy érvényes annak minden nép-egyedére is. Az emberi folytonosság élteti az egyedet, és szüü újjá környezetét. A születés, ez a Ratkó-kötet mítosza, ebben az aktusban bizonyítja létét az egyes és a nép, a történelem és a jövő, az élők és a holtak is. Ellentétét a természetből idézi: az ősz hozza a pusztulást, a tél a kegyetlenséget. De ezek a természet ciklusát követőn mind átmeneti állapotot jelentenek, velük szemben a születés, a megújulás tűzetik ki „örökös ékül”, ez az az „új évszak”, mely kellene, melyet a természet és társadalom váltakozó évszakaiból eszményként következtet ki a költő. Aki pedig mindezt tudja, az elénk állhat „gyűlöletig hevülve”, vagy „szelíden” mondva verseit, de mindenképp „mosolyogva”, az embert-próbáló arányok megtalálójának belső derűjével. Szinte kívánkoznak e versek, hogy szavanként ízlelgessük őket, életreceptként megtanuljuk összefoglalásaikat. A kötetben vannak jobban sikerült versek és hozzájuk viszonyítva kevésbé tökéletesek, pontosabbra sikeredett megfogalmazások, szebben formált képek és kevésbé megoldottak — de felesleges vers nincs benne. KABDEBÓ LÓRÁNT A Radar szerda esti műsorából egyvalamire különösen kíváncsi voltam; menynyit ér az érettségi Monoron? Hogy az érettségi általában mennyit ér, ezt sejtem. Tulajdonképpen Monor izgatott. Mit találhattak ki Monoron? Hát Monoron — ez néhány percen belül kiderült — semmit sem találtak ki. Ellenben a televízió ifjúsági osztályán merész ötlet született: majd mi most megleckéztetjük a monori lányokat! Ad- ta-teremtette csitri népség! Még hogy közülük egyik-másik — ha már az egyetemi felvételben nem bízik — metróvezető, vagy tolmács akar lenni. „Maguk között egy sincs, aki reálisan gondolkodna” — mondta a riporter. Ö szerencsére nem szakadt el a valóság talajától. vagy inkább a talaj valóságától, mert imigyen szólt: miért nem mennek a mező- gazdaságba? A válasz, azt hiszem, egyszerű. A lányok jobban értenek az olasz nyelvhez mint a kapáláshoz. (Az olaszt ugyanis több óraszámban tanulták.) Ha pedig valaki észszerűen akarja felhasználni megszerzett ismereteit — elmegy portásnak, vagy tolmácsnak —. az nem bai. Már csak azért sem. mert a mező- gazdaság már nem küszködik olyan nagy munkaerö-hiány- nyal. mint évekkel ezelőtt. Később a riporter ezt kérdezte (remélem, jól hallottam) : „Nem volt itt más perspektíva, csak a gimnázium?” A „keresztkérdésre” megpróbálok válaszolni: nem volt más perspektíva. Tudniillik a szakközépiskolákba mindig fölös számban jelentkeznek. Sokak felvételének tehát objektív akadálya van. Azonkívül Monoron talán nincs is szakközépiskola. De most hadd kérdezzek én valamit (anélkül, hogy az igazgatónő munkahely-javaslatait taglalnánk): menynyit ér Budapesten. Szegeden, Nyíregyházán. Miskolcon, egyszóval az egyetemeken, főiskolákon a Monoron szerzett érettségi? Végsősorban bizonyára ez dönti el, hogy ki lesz tolmács, betanított munkás, mezőgazdasági dolgozó, tanár, orvos vagy mérnök. Ha erre a kérdésre már kaptunk választ, akkor nyugodtan leckéztethetjük a monori gimnazistákat, sőt a tanárokat is. (gyarmati) éjféltől reggeli ROBBANÁS ÉS TŰZ Az argentínai Escobarban robbanások rázkódtatták meg, majd tűz pusztította el a Parke Davis vegyiüzemet. A halálos áldozatok száma ötven. A robbanást az idézte elő, hogy nitrogén és egy me- taloij nevű anyag összevegyítésénél véletlenül oxigén keveredett az elegyhez. KÉT HALOTT Két halott, 42 sebesült a mérlege a Göteborg mellett történt vasúti szerencsétlenségnek. A szerencsétlenséget a tűző napon, 43 fokos hőségben keletkezett vágánytágulás okozta, amelynek következtében a vagonok nagyrésze kisiklott és felborult a pályatesten. MEGTAGADTÁK A MUNKÁT Isztambulban és Izmirben 5000 ipari munkás megtagadta a munkahelyen való megjelenést. A hadsereg fenyegető közbelépése sem tántorította el őket elhatározásuktól. FELROBBANT A LEVEGŐBEN Felrobbant a levegőben a tunéziai légierő egyik sugár- hajtású repülőgépe, amikor gyakorló repülést hajtott végre a bizertai katonai repülőtér közelében. A pilóta életét vesztette. TÖMEGES ELBOCSÁTÁS Munka nélkül maradt 4000 bányász a franciaországi Merlebach városában (Moselle megye). A lotharingiai szénmedence bányáinak igazgatósága ezzel a tömeges elbocsátással válaszolt a munkások sztrájkjára, akik anyagi helyzetük megjavítását követelik. AZ ÉV EGYHÁZI SZEMÉLYISÉGE Nixon elnököt „az év egyházi személyiségének” választották, mert bevezette a vasárnapi istentiszteleteket a Fehér Házban. LEÉGETT Leégett a kielcei vajdaság Siucin faluja. A viharos szélben a falu 110 háza és gazdasági épülete vált a lángok martalékává. Az istállókban több tucat szarvasmarha és ló pusztult el. A lakosok közül öten megsebesültek. A tüzet egy eldobott cigarettavég okozta. DIÁKOKAT ÍTÉLTEK EL Hat diákot ítéltek 4—8 hónapi börtönbüntetésre Párizsban és Grenobleban. Hármat közülük a márciusi Nanter- re-i egyetemi városbeli összecsapások alkalmából tartóztattak le. A másik hármat egy maoisták és rendőrök közötti összetűzéskor tartóztatták le. MÉG EGY ÉVIG KÉNYSZERHELYZETBEN A görög hatóságok egy évvel meghosszabbították Peri- desz nyugalmazott tábornoknak kényszerhelyén való tartózkodását egy távoli görög faluban. A royaüsta érzelmű tábornok ellen az a vád, hogy „veszélyezteti” a rendszert és a közbiztonságot. SZÍVROHAMOT KAPOTT Egy Sao Paolo-i szurkoló, amikor megtudta, hogy Brazília a döntőbe jutott, szívrohamot kapott és meghalt, ötvenéves volt Tulio de Solva. \ >(c Portré Bozsik István rajza
