Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-01 / 126. szám
Érted haragszom, nem ellened Esett az eső a minap; tócsák keletkeztek. A buszok — mint máskor — sáros zuhanyokkal suhintották oldalba a járókelőket. Egy férfi szenvedélyesen bizonygatta: „Bezzeg, Nyugaton ilyesmi nem fordul elő”. Hozzátette a magáét egy idősebb hölgy is: „Tiszteletlenek a sofőrök, nincs, aki megtanítsa őket az emberségre”. „Mindennek a kátyú az oka, mert senki sem törődik az utak állapotával” — vetette közbe egy mi- cisapkás. „A tél, a fagy vájta ezeket a gödröket. Az időjárást szidják” — mondta szelíden egy idősebb bácsi. Közbeavatkozott egy fiatalember is: „Valóban, a tél a ludas, de már május vége van, a lyukat el lehetett volna tüntetni, mert a felöltők tisztíttatása, az autók rugóinak javítása, bizony jóval többe kerül, mint a kátyú betömése”. Indulat, harag — többféle változatban. Kihatárolva térből és időből a kritikai megjegyzéseket, talán mindegyiknek igazsága lehet. Mégis, a legutóbbi véleménnyel azonosítjuk leginkább magunkat, mert — mint cseppben a tenger — ez foglalja magában a lényegeset. Manapság gyakran tesszük elemzés tárgyává az indulat, a harag minőségét, és azt, hogy milyen oldalról érkezik a vélemény. Mondaná valaki, ez teljesen lényegtelen, mert — a példánknál maradva — a kátyú, az kátyú. El kell tüntetni. Ez valóban igaz, de ha gondolatmenetünk különböző indítékú véleményeit, megjegyzéseit vesszük bonckés alá, kiderül, hogy egyeseknél a kátyú legfeljebb ürügy vélemények hangoztatására, harag és indulat felmutatására, mert szerencsére, véleményeink mind következetesebb kimondásában — miként az élet számos területén — demokratizálódunk. Csakhogy a demokráciával vissza is szoktak élni. Manapság nem könnyű eligazodni a kritikai szándékok labirintusában. A nyilazók fedezékei igen változatosak. Van közöttük baloldali és álbaloldali, revizionista és közömbös, radikális és opportunista stb., stb. A konstruktív kritikai hang — amelyik nevén nevezi a gyereket, s az „érted hajjc Kalligrafikus tanulmány L. Feledy Gyula rajza Mozgalmi dalfesztivál ragszom, nem ellened” koncepciót vallja — a legcélravezetőbb korunkban. Mert azt már megtanultuk, hogy a szocializmus építése nem mindennapos fáklyamenet (noha örömre, ünneplésre és eredmény-felsorolásra bőven van okunk); a mi világunk dolgait a hibák és gondok szakadatlan felfedezése, okos és higgadt kritizálása, a megoldások keresése teszi konfliktusmentessé. (párkány) A múlt év végén versenyfelhívást tett közzé a KISZ Borsod megyei Bizottsága: hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulója tiszteletére mozgalmi dalfesztivált rendez, melynek célja, hogy a résztvevők összegyűjtsék és színvonalasam, tolmácsolják ifjúsági és munkásmozgalmi dalainkat. Szombaton délután 3 órakor megyénk legjobb nyolc kórusa találkozott a Rónai Nagy László költői estjén Az ünnepi könyvhét jelentőségéhez méltón kezdődött Miskolcon a könyv ünnepe. Szombaton este a Galéria kiállítóterme Nagy Lászlót, az egyik legnagyobb élő magyar költőt látta vendégül. A bensőségesen szép este hangulatát Gábos Ilona hárfajátéka alapozta meg. Bartók: Este a székelyeknél című művének elhangzása után Czine Mihály irodalomtörténész néhány mondatos bevezetője következett. Mint mondotta: Nagy László az a költő. aki biztos alkotói fegyelemmel, a legnagyobbakra j ■'llemző költői készséggel a "gyár irodalom legnagysze- b hagyományait folytat- . Az embert mélyen értő és merő humanista szólal meg rseiben. míg Balassi. Cso- konai, Vörösmarty, Petőfi, A dy. József Attila eszmeisé- n :nek útján járva Juhász Ferenccel együtt lírai forra- ('• ’mat teremt. Berek Kati adta elő a verseket. és a közönség tanúja lehetett költő és előadóművész legnagyszerűbb találkozásának. Kiemelkedő művészi teljesítmény volt a nehéz gondolatiságot hordozó, formailag is bonyolult költészet emberi, mélyen átérzett tolmácsolása. A hallgatóság együtt emlékezett vissza az előadóművésszel arra az időre, amikor a háború borzalmai idején .. minden reményünket befödte a hó”, s mikor mindenki azért fohászkodott, hogy „Adjon az Isten fényeket, temető helyett életet”. A Rege a tűzről és a jácintról című nagy verset is újra tanultuk érteni Berek Kati előadásában. Mégismerni azt a világot, ahol ........ törvény a hűség, a jóság”, a magyar paraszt világát, megismerni azt a költőt, aki „igazság gyanánt soha nem ölelt szemétdombot”. A Ki viszi át, a HaiáMal élek, nem kenyérrel, a Menyegző, a Himnusz minden időben című versekben az a szerelmet mélyen élő, érző ember szól, ki „lángot lehel a deres ágra, felfeszml a szivárványra”, ki átviszi fogában tartva a szerelmet a túd- só partra”. A hallott versekben és az egész Nagy László-i életműben a mindig újat váró, a világ és az ember dolgait megismerni. megélni vágyó embert és költőt ünnepeltük, ki minden magyarázó szónál beszédesebben így vall magáról: „ az a győztes, ki mindig éhes, éhem és szom jam ezeréves”. (makói) Sándor Megyei Művelődési Központban. Itt tartották meg a borsodi mozgalmi dalfesztivál döntőjét. A négy miskolci és a négy vidéki énekkar három-három dalt adott elő. Nem volt hát köny- nyű az öttagú szakmai zsűri feladata, melynek elnöke Balázs Árpád Elnkei Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Zeneművészek Szövetsége tömegzenei bizottságának elnöke, a KISZ KB kulturális cswcstoizottságának tagja volt. A zsűri elnöke elmondotta: öröl ennek a borsodi kezdeményezésnek. s annak, hogy daloló ifjúságunk ápolja a múlt értékes dalait. Hogy milyen szuggesztív ereje van a mozgalmi daloknak ma is, arra éppen a szombat délutáni fesztíváldöntő voit a legjobb bizonyíték. Amíg ugyanis a zsűri tanácskozott, a Művelődési Központ színháztermének közönsége énekeit. Soóky István énektanár vezetésével ekkor tanulta meg a népes nézősereg az emigráns görög zeneszerző, Theodorakisz CIMEA-da- láft. A harmadik próba után együtt zengett sok száz ajakról: Hívunk hát, béke, jöjj el végre... A zsűri döntése alapján a Kilián György Gimnázium vegyeskara szerezte meg az első helyet, második a Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara, harmadik a Közgazdasági Technikum leánykara lett. A KISZ KB különdíját az ózdi MüM. 102-es számú tanintézetének vegyeskara, a KISZ megyei bizottságának különdíját pedig a Mezőkövesdi I. László Gimnázium vegyeskara kapta meg. A KISZ megyei bizottsága szeretné, ha a sikeres fesztiválnak folytatása is lenne. Mint Gőry Árpádné, a KISZ Borsod megyei Bizottságának kultúrosa elmondotta: az a tervük, hogy jövőre, s aztán minden évben Miskolcon adnak randevút az ország legjobb úttörő-, KISZ- és felnőtt kórusainak. E. Á. Ismét az arányokról Meghalt a „vox humána” harcosa Nem csitulhat az irodalmároknak, az írók tisztelőinek fájdalma. Nemrég sirattuk el Veres Pétert, Váci Mihályt, s a húsz évvel ezelőtti kiváló lírikust, a később kitűnő ze- v ^esztétikai műveket író Asztalos Sándort — és tegnap este érkezett hozzánk az újabb lesújtó hír: 73 éves korában meghalt Fábry Zoltán, a csehszlovákot magyar irodalom legnagyobbja. Az egyik ottani magyar tankönyvben ez olvasható róla: „A legkiválóbb csehszlovákiai magyar kritikus, esztétikus, korunk egyii: legnagyobb humanista, antifasiszta írója, a «vox humána« harcosa, érdemes művész . . . Munkásságát, amely esszékben, tanulmányokban, cikkekben tükröződik, mély és harcos h arianizmus, a haladó hagyományok megbecsülése, a háború és a fasizmus elleni kemény állásfoglalás, valamint a népek barátságának eszméje hatja át.” Aki csak a három éve Budapesten kiadott „Hazánk, Európa” című hatszáz oldalas müvében publikált válogatott tanulmányait ismeri, könnyen ellenőrizheti, hogy az említett tankönyv tömör megállapítása találó; valóban: korunk■ egyik legnagyobb antifasiszta írója volt Fábry Zoltán. S erre a rangra egy hegyek közötti kis falucskában, Stószon emelkedett — bizonyságául annak, hogy az író kiteljesedése, nagy- gyá. válása nem attól függ, hogy mekkora helységben él, munkálkodik. Az írónak elsősorban embernek kell lennie, s az Ű szavaival élve „az ember nagyságát és törpe- ségét, bátorságát és gyávaságát a kultúrához való viszonyában mérhetjük le a legpontosabban. Aki és ami a kultúrát gazdagítja és ®eább viszi, az a haladás pozitív tényezője: részese és építője a jövőnek; ugyanakkor mindaz, ami a kultúrát kisebbíti és hátráltatja: az emberséget törpíti és gyalázza.” E hitvallásában, ars poetica-jában benne van, hogy miért támadta írásaiban az emberséget törpítő és gyalázó fasizmust, megfellebbezhetetlen érveléssel miért zúzta ízzé-porrá „elméletét”, S ezt tette akkor is, nem félve a többször elszenvedett börtönbüntetéstől sem, amikor Szlovákiában Hitler lakája, a fasiszta Tisó pap és bandája került uralomra. Hatalmas műveltségű ember volt Fábry Zoltán; aki járt a 103 éve épült szülői házban berendezett „műhelyében”, láthatta: a könyvek ezreit, a folyóiratok, újságok tucatjait vásárolta meg, s tanulmányozta át, hogy Stószról is állandóan tájékozódva legyen a „világ folyásáról”. Emellett állandó levelező- kapcsolatot tartott fenn a legnagyobb hazai, jugoszláviai és romániai magyar írókkal, akik közül többen nemegyszer személyesen is felkeresték; 1955-ben az azóta már elhunyt Kossuth-díjas Ady-tudósunk így dedikálta Neki könyvét: „Kedves Barátomnak, Fábry Zoltánnak, a legművészibb magyar esztétikusnak, szeretettel, Földessy Gyula.” Bori Imre jugoszláviai magyar kritikus „Lelki zarándoklat Stószfürdőn” címmel két éve ezt írta Róla a pozsonyi Irodalmi Szemlében: „Stósz mértékké, értékké növekedett, rangot jelent.. Személyesen többé már nem zarándokolhatunk Hozzá. A műveiben azonban mindig megtaláljuk. És aki szereti a lélek tisztaságát, a szellem emelkedettségét, s gyűlöli az embertelenséget, az keresi is. TARJÁN ISTVÁN Még két hete sem műit, hogy szóvá tettük a televízió közömbösségét, érdektelenségét nagy íróink halálakor. A tegnap esti híradó ráduplázott az eddigiekre. Az egyetemes magyar irodalom pótolhatatlan vesztesége a stószi szent öreg, Fábry Zoltán halála. Az a rövid hír, amiben ezt közölték, méltatlan volt a nagy veszteséghez. Azt a tapintatlan sietséget, ahogy közben már a következő hír képét kezdték vetíteni, ahelyett, hogy legalább a nagy író arcképét felvillantották volna, és jelentőségének méltatását hallhattuk volna, — nem hagyhatjuk szó nélkül. És ha már a búcsúztatókról beszélünk, hadd dicsérjük meg a szombat esti rövid emlékműsort, melyben egy félórára elénk idézte a televízió a fiatalon elhunyt, népszerű költő. Váci Mihály alakját. Ha nem is főidőben sugározták (ezt már a múltkor is szóvátettük a Veres Péter műsor kapcsán). sikerült megidézni mindnyájunk kedves költőjének alakját, indulását és beérkezését. A műsor külön értékét adta, hogy a pályán elinduló, felfedező költőtárs, Illyés Gyula emlékezett tragikusan elhunyt fiatal társára. * Kellemes válogatást láthattunk tegnap este a Magyar—Szovjet Baráti Társaság es a televízió irodalmi estjéből. A szovjet irodalom utóbbi évekbeli alkotásaiból mutattak be néhány részletet. A Berek Kati által megformált tragikus novella-hősnő bevezetőként elhangzó drámai nyitánya után leginkább könnyedebb, sokszor a kabaré színvonalán mozgó jeleneteket láthattunk. Nem annyira művészi élvezetet, mint inkább kellemes szórakozást jelentett ez a műsor könnyedebb hangvételével. K. L. Rajkin és a kozáktánc Arkagyij Rajkin nemrég a londoni televízióban vendégszerepeit. Száma nemcsak az angol tévénézőket, de a televízió dolgozóit is lenyűgözte. A londoni televízió koreográfusa többek között megkérdezte tőle, hogyan lehet megtanulni a kozáktáncot. — Ennél mi sem egyszerűbb — válaszolta Rajkin. — Üljön fel egy asztál tetejére és a lábával rugdálódzon a levegőbe. Ha ez már teljesen jól megy, akkor folytassa tovább — asztal nélkül. éjféltől reggelig KÉT AUTÓVAL ÜTKÖZÖTT ÖSSZE A REPÜLŐGÉP Egy turistákat szállító repülőgép a georgiai Atlanta külterületén motorhiba miatt kényszerleszállást akart végezni a közeli repülőtéren, és a városból kivezető utat nézte kifutópályának. Leszállás közben összeütközött két autóval, amelyek az országút folytatásában fekvő hídon haladtak. Nyolcán életüket vesztették, 26-an megsérültek. A két autó utasai közül öten haltak meg. TÖMEGVEREKEDÉS Tömegverekedés tört ki egy djakartai labdarúgó-pályán a brazil Olaria együttesének és a helyi csapatnak a mérkőzésén. A brazilok lerúgták az indonéz csapat kapitányát, erre a tömeg a pályára tódult és verekedés kezdődött. A rendőrség a levegőbe lőtt és a lehulló szilánkok két embert megsebesítettek. EGY HALOTT NÖ Két jugoszláv férfi egy halott nőt akart átcsempészni az olasz—jugoszláv határon. A halott honfitársuk volt és temetni vitték. Mind a férfiak, mind a nő engedély nélkül vállaltak munkát Olaszországban, s nem akarták, hogy a haláleset kapcsán kitudódjon a dolog. A határrendőrség elfogta őket. 105 ÉVES VOLT 105 éves korában a Virginia állambeli Richmondban elhunyt Harriet Hadden Atwood asszony, aki azzal tette ismertté nevét, hogy vele készítette Edison az első fonográf-felvételt. Atwood asz- szony 1887-ben, amikor a felvétel készült, zenetanámő volt, BOMBAGYÁR OTTHON A New York-i rendőrség a West Side-on letartóztatott egy házaspárt, akik valóságos „bombagyárat” rendeztek be otthonukban. KIFOSZTOTTÁK A BANKOT Egy húsztagú szélsőbalM- dali csoport megrohanta a brazil bank egyik Sao Paulo-i fiókját és 190 000 cruzeirónyi zsákmánnyal távozott. HALÁLOS BALESET Edzés közben halálos baleset történt a nyugatnémet Nürburgringi pályán az ezer kilométeres autós gyorsasági viadal színhelyén. Hans Laine finn versenyző 1 km-rel a cél előtt az egyenesben olyan nagy sebességgel száguldott, hogy gépkocsija a levegőbe emelkedve szaltót csinált és maga alá temette vezetőjét. Laina a kigyulladt kocsi roncsaiban halálra égett. FELÉGETTÉK Az indonéziai Palembang városában mohamedán tüntetők felégették az újonnan épült kaszinót — így adva kifejezést tiltakozásuknak a szerencsejátékok ellen. KISIKLOTT Az észak-itáliai Bussoleno város közelében a Palatino elnevezésű Róma—Párizs expressz kisiklott. Négy utas és egy vasutas sérült meg. NŐI HEGYMÁSZÓK Japán női hegymászók meghódították a Himalája Annapurna—3. nevű csúcsát. A két hölgy egy nepáli serpa társaságában május 19-én érte el a csúcsot.
