Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-04 / 102. szám

< Egy kilónyi papír: fényképek, röplapok, újságcikkek és sok száz egymás alá gépelt kérdés. Páratlan értékű gyűjtemény. A szó teljes értelmében az, mert vajon hol gyűjtötték össze az elmúlt években tizenéveseink szégyenlősen, dühösen, két­kedőén vagy agresszíven megfogalmazott kérdéseit? A szó el­röpül ... Sokszor presszók homályából illan el megfoghatat­lanul, máskor az óra végét jelző csengő zilálja szét, olykor „komoly” felnőtt ijeszti el. És vannak szavak, melyek meg sem születnek. Legfeljebb csak a szemekben olvashatjuk, hogy valakiben tanyát vert a kétely, hogy választ vár valamire. A gyűjteményben van néhány fénykép is: okosan figyelő gyermektekintetek, tenyérbe boruló arcok, pici fintorok, fel­szabadult nevetés. Fiatalok fóruma. Kicsit hangzatos cím, és eléggé elcsépelték már szerte az országban. Ritkán fedi egy-egy összejövetel tartalmát. Szerencsére Miskolcon ugyanúgy a demokratizmust jelenti, mint az antik világ fóruma. Szabad vitát, nézetek pár­harcát. Komolyan vesznek itt minden szót; megmérkőzhet a jelen a múlttal, az idealizmus a materializmussal, a konven­ciók az új erkölcsiséggel, a Kelet a Nyugattal, a babonák a tudománnyal, a giccs a művészettel. Tételek soha, de a józan, okos érvek mindig tiszteletet ébresztenek itt. Évtizedek múltán, ha netán valaki'meg akarja tudni, milyen volt a hatvanas évek ifjúsága, csak elő kell keresni a fórum néhány esztendős anyagát. Addigra talán eldőlnek a mostani nagy perek, de napjainkban még több kérdés okoz gondot, mint hinnénk. „Hisz ön az istenben? Mi a véleménye a cölibá­tusról? Milyen jövője van az egyházaknak? Azt mondják, zülöttek vagyunk, mert nincs hitünk?...” Vagy: „Hogyan lehet ma valaki jó hazafi? Magyarországról mennek-e kül­földre hírszerzők? Hogyan lehet Nyugatról vámmentesen be­hozni személygépkocsit? Miért nem ítélik el jogerősen a fiata­lokat? A válások csökkenése csökkentené a bűnöző gyerekek számát?” És egy válasz: „Mi egy galeri tagjai vagyunk, de nem bűnözünk.” Más téma: „Mi köze van a főnöknek a be­osztottjai magánéletéhez? Ránk kényszer!theti-e a főnök a saját ízlését?” És persze többször is visszatér a fórumok prog­ramjában az örök téma: „Miért kell a szerelem, milyen legyen, akit szeretek?” A sok kedves kamaszkérdés közül néhány elgondolkodtatóbb: „Szeretek egy lányt, az apja ma­szek. Az én szüleim munkásemberek, ők tiltják ezt a kapcso­latot. Elítélendők-e szüleim?” „Idegen állampolgárságú lányt szeretek, a szüleim ellenzik a házasságot. Mi a teendő?” „A szerelemben egyenjogú-e a férfi a nővel?” Nem a legmegfontoltabb, nem a legokosabb, hanem a tizen­évesekre legjellemzőbb kérdéseket választottam öt év ren­geteg anyagából. Mert a Bartók Béla Művelődési Központ jó­voltából öt éve kérdezhetnek a fiatalok: vallásról, erkölcsről, szerelemről, időszerű politikai, jogi, világnézeti és társadalmi problémákról. Pszichológusok, papok, jogászok, művészek, po­litikusok, katonák, pedagógusok a vitapartnerek. A vitavezető soha nem több, mint első az egyenlők között. Azt hiszem, ez a fórum sikerének titka. Ez a siker sok mindenre figyelmeztet: elsősorban arra, hogy a családban, iskolában, a munkahelyen teremtsük meg a kér­dezés, a beszélgetés meleg és őszinte légkörét. Mert semmi sem károsabb, mint a ki nem mondott, meg nem válaszolt kérdések. GYARMATI BÉLA Nemzetközi költőtalálkozó Megérkeztek az első kül­földi vendégek Budapestre a nemzetközi költőtalálkozóra, amelyet Magyarországon má­sodik alkalommal rendeznek meg. Európa országaiból több mint hetven poétát és más toliforgatót hívott meg a ren­dező bizottság, s a hazai rész­vevők száma több mint száz lesz. A külföldiek nagyobb cso­portjai délután érkeznek a fővárosba, s este lesz a ta­lálkozó ünnepélyes megnyitó­ja. A találkozó színhelye: Ba- latonfüred. Az érdemi tanács­kozás szerdán kezdődik, Vass Istvánnak az előadásával. Balatonfüredről a hét vé­gén érkeznek vissza a fővá­rosba a költők. Szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban megnyílik a „Rimbaud — Magyarországon” című ki­állítás, amit Illyés Gyula mu­tat majd be. Ugyancsak itt nyitják meg a Radnóti-em- lékbemutatót. Vasárnap köl­tészeti ankétokat rendeznek Budapest legnagyobb műve­lődési házaiban, valamint az Irodalmi és az Egyetemi Szín­padon. jjc Ülő férfi Barczi Pál rajza Szelíd oroszlán és nyíló virágok Ezeket a gyerekeket még nem rontották el az iskolában. Ez az első gondolat, ami eszünkbe jut, miközben szemléljük a harminc egynéhány gyermekrajzot a Vasas Klub kiállítási ter­mének falán. A képek alatt feltüntetett életkor azonban nem hagy kétséget: a kiállítók már iskolások. Többségükben azok. Eszerint a drezdai rajzpedagógusokat illeti a dicséret. Nem tanítják; engedik rajzolni a gyermekeket. Mert rajzolni min­den apróság szeret. Mint ahogy mindegyik szívesen én&cel, mesél, táncol. Csak később felejtenek el játszani. Vajon mit tehetnénk, hogy megmaradjon játékos kedvük, ne tompuljon fantáziájuk? A kérdést napjainkban egyre többen felvetik: pedagógusok, pszichológusok. Recepttel nem szolgálhatunk, példaként azonban álljon előttünk ez a német rajzkiállítás. Ha valaki megáll a képek előtt, önkéntelenül eszébe vil­lan: ezeket a rajzokat isme­rem. A kislányom, kisfiam, gyermek ismerőseim napon­ta „elkövetnek” hasonlókat. Érdemelnek ezek falat egyál­talán? Aztán már nem medi- tálúnk, csak nézzük a kedves kis „mázolmányokat.” Mű­vész legyen a talpán, aki ennyi hittel, élvezettel, in­Országos népművelési konferencia Az Országos Népművelési Tanács május 14—15—16-ra összehívta az országos nép­művelési konferenciát. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében sor­ja kerülő tanácskozáson 400 küldött képviseli a társadal­mi, gazdasági és politikai szervezeteket, vállalatokat, termelőszövetkezeteket, vala­mint a közművelődés külön­böző intézményeit és szerve­zeteit. A konferencia feladata a közművelődés fejlesztési irányának megjelölése és a legfontosabb tennivalók meg­határozása lesz. Nevetni kell, ha-ha A közvélemény által szavahihetőnek tar­tott orvosi szaktekintélyek állítják, hogy egyetlen, kiadós, jóízű, őszinte, szívből jövő kacagás három perccel hosszabbítja meg az ember életét. Némelyek praxisuk tapaszta­latait felhasználva, óriási bizonyító appará­tussal alá is támasztják vélekedésük komoly­ságát, ami — nevetésről lévén szó — jól pél­dázza a nagy igazságok paradox tulajdonsá­gait. Kétségtelen tehát, hogy a nevetést komo­lyan kell vennünk. De hogyan csináljuk? E hamleti dilemma feloldásához hadd szol­gáljak egy-két szerényen mosolyogtató ötlet­tel. Az ember bemegy például egy csemege­boltba s látja, hogy valódi házikolbászt vá­sárolhat, aranyosbarna színűt a röpke füstö­léstől, amelynek ízét máris a szájában érzi, s nyála fut össze tőle. Vesz egy 30 dekás da­rabot rögvest. Otthon aztán kibontja, gyö­nyörködik benne, majd — megszagolja és ... Nos, ilyenkor kell nevetni. Nevetve a szemét­be süllyeszteni önnön beugrásunk e tárgyi bizonyítékát. Vagy itt van például a szolgáltatás, mint olyan. Nevetni kell azon, hogy az ember fel­hívja a szervizt és segítségben reménykedve elmeséli, hogy a televíziója nem produkál, vagy mást produkál (ha-ha-ha), mint ami fel­adatává lön, amikor elkészítették; nevetni kell, ha azt mondják, hogy kérem, hamaro­san megyünk, de akkor is nevetni kell, ha azt mondják■' kérem, nem megyünk hama­rosan. ezért meg ezért, meg ezért... Nevetni kell, nem érdekel, ha bús a ló! Mert mit ér vele az ember, ha mérges. Ha nagy komo­lyan arra hivatkozik, hogy ö most nem vár­hatja napokig, hogy hozzá kijöjjön a szerelő, mert őt nem ezért fizetik a munkahelyén. Legfeljebb, megsértődnek az érv komolysá­gán ... Ellenben ha az ember kacagásra fog­ja a dolgot: ha-ha, milyen kedvesek, hogy ilyen készségesen megmagyarázzák, he-he-he, és ilyen kedvesen évődve, tréfálkozva, hogy miért nem jönnek ki, amikor kérném, s mi­ért' ekkor, akkor, amakkor, hát nevetnek ők is, s mit tesz a nevetés, esetleg mégis kijön­nek időben. Nevess tehát!... Nevess, mert a nevetés immár valutáris érték. Kereskedelmünk mo­solycsekkek formájában hasznosítja a vásár­lók fülöncsípett mosolygásait. Nevess, mert így gazdagodsz, kacagjál, mert ez a halhatat­lanság titka. Nevess, ha látod a villamoson, hogy koszos, retektől sötétlő, ifjú emberi lények állati kö­zömbösséggel nézik, mint sápadozik az a ki­lencedik hónapban levő kismama, álldogálva s görcsösen kapaszkodva, ha egyáltalán jut neki valami kapaszkodó. Nevess, mert azon már igazán kacagni kell, hogy a kalauznak sem jut eszébe, hogy az ájulás szélén tán­torgó kismamának helyet biztosítson. És ne­vess, mert ha felállsz és átadod a helyed, úgy néznek rád, mint valami ufo-látomásra, amely egyenesen a világűrből pottyant erre a villamosra, s bizony, ez is fölöttébb ka­cagtató. Igen, a nevetés titka ez. Nem szabad nem nevetni, nem lehet mindent komolyan ven­ni. Akkor meghosszabbodik az életünk. Há­rom percet nyerünk minden egyes kiadós, jóízű, őszinte, szívből jövő kacagással. Ha-ha!... ppl vencióval alkot. Szinte látom, amint festéktől, krétától ma- szatosan, kinyújtott nyelvvel, kedves grimaszok között szü­letik a mű. „Das wird ein Hahn” — mutatja a kis Ar­nold a lapot a mamának, vagy a papának. S a csodálatos kakasnak, mely elutazott Magyarországra, mi ugyanúgy örülünk, mint a szülők. Mert a kakas tényleg ilyen. Nagy taréja van, sok színes fark­tolla és természetesen kuko­rékol. Arnold a leglényege­sebb jegyeket észrevette, s felvázolta. A kakas anatómi­áját ráér megtanulni. És mi­lyen kedves ez a cica is. A képnek nincs címe, de ezt úgyis'tudja a néző, még ak­kor is, ha felnőtt: a mi ci­cánk. Hát ezek a piros orrú, nagyfülű farsangi figurák? Ez a kép is bizonyítja, hogy Drezdában hogyan játszanak a gyerekek. A kosztümök persze nem a jelmezkölcsön­zőből kerültek ki. (Nálunk a szülők gondja a jelmezbál.) Keresem az űrhajót, a fegyvereket, a repülőket. A technikát azonban csak egy kis vicinális vonat szimboli­zálja. Ezek a gyerekek még csak a közvetlen környezetü­ket fedezték fel. Látszik, hogy azt szeretik nagyon. Az isko­lában bizonyára ott is ki-ki elvégzi a stúdiumait, de ha van szabad ideje, vagy ha ér­tő emberek szakkörébe kerül, akkor már megfeledkezhet a rajzórák feladatairól. Mert a gyerekek munkáinak nem nagy építkezéseinket kell tükrözniök, nem is zászlódí­szes felvonulásainkat, nem is a hasznos és félelmetes gépcsodákat. Engedjük meg nekik, hogy a cicák, kakasok, nyuszik világában éljenek. Rajzoljanak szelíd oroszlánt és nyíló virágokat. . . A drezdai gyerekrajzokat úgy néztem, mint egy béke­felhívást. —Gy Tizenévesek tükrei EGY HÓNAP ALATT KÉT GYERMEKET SZÜLT Egy hónap leforgása álatt két gyermeknek adott életet egy 36 éves jugoszláv pa­rasztasszony. Az elsőt már­cius 21-én szülte meg munka közben a földeken, a máso­dikat pedig, öt leánygyermek után az első fiút, április 19-én. KÉT EMBERT MEGÖLT Két embert megölt és ötöt megsebesített, három lövöl­döző férfi New York egyik bárjában. A tulajdonos állí­tása szerint a három személy közül az egyik telefonálni akai’t és botrányos jelenetet rendezett, mivel mindkét fülke foglalt volt. A handa- bandázó vendéget a mixer kidobta, de az-rövid idő múl­va, két barátja kíséretében visszatért és lövöldözni kez­dett. LÁNGRA LOBBANT A Déli pályaudvar utasel­látó büféjében lángra lob­bant egy propán-bután gáz­palack. Varga Sándor 29 éves elárusító az égő palackot ki­dobta a pályaudvarra, ahol az felrobbant. A közelben tartózkodók közül Sápi Gyula 43 éves siófoki lakos súlyo­san megsérült, ketten pedig könnyebb sérülést szenved­tek. MENTÉS A TENGERBŐL A holland légitársaság egyik utasszállító gépe ten­geri kényszerleszállást vég­zett. Csak 38 utast sikerült élve kimenteni a viharos tenger hullámai közül. Hat sebesültet az amerikai fenn­hatóság alatt levő Virgin- szigetre szállítottak. 19 sze­mély nyomtalanul eltűnt. LETARTÓZTATÁS Trinidad és Tobago főügyé­sze jelentette be, hogy a múlt havi sikertelen katonai lázadással összefüggésben 27 katonatisztet és polgári sze­mélyt, tartóztattak le haza­árulás és összeesküvés vád­jával. EMBERRABLÁS Elrabolták Kampalában Brian Lea brit diplomatát, Anglia ugandai főbiztosi hi­vatalának egy beosztottját. Ugandában egyébként rend­kívüli állapot van azóta, hogy Milton Obote államfőt egy merénylő megsebesítette tavaly decemberben. SZEMÉT MINDENÜTT Rómában sztrájkolnak a köztisztasági alkalmazottak. Az utcákat mindenütt szemét borítja. A hírek szerint ma a rendőrség lát neki, hogy a szemétnek legalább egy ré­szét eltakarítsa. BOMBA Házi készítésű bomba rob­bant egy görög szakszerve­zet athéni irodája előtt, ki­sebb károk keletkeztek. A rendőrség kordont vont a színhely köré. A kormány nagy előkészületeket tesz a junta hatalomátvételének 3. évfordulója alkalmából ter­vezett egyhetes ünnepségek- í'e. KIUTASÍTJÁK Megbízható forrásból szár­mazó értesülések szerint, ma kiutasítják Görögországból Jean Starakis görög szárma­zású francia újságírót. Mint ismeretes Starakist a közel­múltban ítélte el egy athéni katonai törvényszék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom