Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-14 / 111. szám

a miskolciaké a szó GyeiKje oldala a számtan ♦ Aki segít megfejteni, mennyi 1x2,90, azt előbb szolgálom ki. (Jármay György rajza) Szerkesztői üzenetek Merre, 18 évesek? ÖSZI ESKÜVŐ JELIGÉRE: El­sőfokú unokatestvérek között há­zasságkötés nem lehetséges. Az ilyen közeli vérrokonok házas­ságából születő utódok súlyos testi és szellemi károsodással jö­hetnek a világra. További szem­beszállását családjával teljesen fölöslegesnek véljük, és vála­szunkból rádöbbenhet, hogy ro­konai nem ellenségei önnek, ha­nem csak a javát akarják a há­zasság meggátlásával. „SZŐKE KISLÁNY” JEL­IGEKE: Hajszőkítésre vagy -zsir- taianításra semmiféle szintetikus mosóport vagy pasztát (például Mos—6, Ultra) használni nem szabad. Az első látszólagos jó zsírtalanító vagy esetleg fénye­sítő hatás után nagyfokú bőr- szárazság, hajszáltöredezés, eset­leg hajhullás következhet be. BUZ.AL CSABA: Levelét meg­kaptuk, várjuk — ötletes raj­zaival együtt — mielőbbi láto­gatását. BÁRÁNY ISTVÁN, SZELES UTCA Az illetékesektől ka­pott értesülésünk szerint a Sze­les utcai házak lebontására egy­két éven belül nem kerül sor. Vasárnap délelőtt 10—11 óra között példás udvarias­ságnak voltam tanúja. A 132- es számú csuklós villamossal utaztam Diósgyőr felé. A Szent Annánál egy férfi állt a megállóban, fehér bottal a kezében. Ezt látva, a villa­mosvezető leszállt és a világ­talan embert felkísérte a ko­csiba, s leültette. Két meg­állóval odébb leszálláshoz készülődött az utas. A villa­mos vezetője ismét segitsé­\ III. kerületi tanács ülésein és más értekezleteken sokszor szóvá tettük az új tejgyárral kap­csolatos észrevételeinket. Sajnos, mindmáig eredménytelenül. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy városunk túlzsúfoltsága ellenére a belterületen építették meg — és a létesítmény üzembe helye­zése óta a környékbeli lakosság pihenése lehetetlenné vált. Köz­tudomású, hogy városunk a le­vegő tisztasága és zajosság szem­pontjából országos viszonylatban „előkelő” helyen áll. Az új tej- gyár üzembe helyezése óta a túl­ságosan rövidre méretezett ké­ményéből kiáramló sűrű, fekete füst még jobban rontja az amúgy is szennyezett levegőt. Ezen túl­menően a kiáramló gőz hangja a halláskárosodás szintjét is meg­üti — elviselhetetlen. Az utcán közlekedők egymás szavát és a A villanyrendőrnél levő buszmegállónál egy fiatal lány papírpohárból fagylal­tot evett. A busz befutott és a leányzó könnyed mozdu­lattal odacsapta a papirpo- harat és a kis fakanalat a Az érettségizett lányok zöme mindenáron egyetemre akarna járni. Nem számolnak a realitásokkal, nem szívesen tanulnak szakmát. Az az ér­zésem, ebben közrejátszik, hogy a mai fiatalok lényegé­ben csak néhány divatos szakmát ismernek. Nyilván szélesítené látókörüket, ha „Kedveljük a tudományos­fantasztikus irodalmat. Ép­pen ezért melegen üdvözöl­jük a Déli Hírlap új sci-fi rovatát és az ezt megnyitó novellát. Köszönjük a soro­zat elindítását (amely az osz­tályunkban működő sci-fi klub munkáját is elősegíti, témát nyújt a foglalkozások számára), s a DH-t is egy gére sietett, egészen a járdáig kisérte, s csak amikor útjá­ra engedte, indította el a villamost. Mindannyian jól­eső érzéssel szemléltük ezt a nem mindennap előforduló esetet. A villamosvezető na­gyon emberségesen cseleke­dett; dicséretre méltó maga­tartásról, emberségről tett ta­núbizonyságot. Jakab László, í„ Zielinszky u. 27. jármüvek figyelmeztető jelzéseit sem hallják. Az épületeken belül is ijesztően hat a gőz sivító hangja. Ha városunk fejlesztésénél már nem vált lehetővé az az elv, hogy az ipari létesítményeket he­lyezzék a városon kívülre, akkor legalább az új létesítmények a város lakosságának nyugalmát, kulturált és elviselhető körül­ményeit biztosítsák — kérik az új tejgyár környéki lakosok. (Huszonhét aláírást) (A panaszt közöltük s rövide­sen a DH is utánajár a dolognak, s megérdeklődi, hogyan segít­hetnének a helyzeten. Kérjük, kísérjék figyelemmel lapunkat. A szerk.) rit és bosszant a következő: napirenden van, hogy csik­kel, cigarettahamuval telt tálkákat borítanak ki az ab­lakból az utcára. Parizerhé- jakat dobálnak el, izzókat csúzliznak ki. a kőedények­még iskolás korukban fil­mekről és körültekintően szervezett üzemlátogatással némi tapasztalatot szerezhet­nének a kevésbé divatos szakmákról is. így könnyeb­ben tudnának választani — javasolja Bodgál István, Lillafüred, hámori lakos újabb, érdekes színfolttal gazdagította” —- írja a „Ciol- kovszkij” sci-fi klub nevé­ben Fejes Gábor. Ugyanerről írnak a Her­man Ottó Gimnázium 3/7 osz­tályából: „Nemrégen indított sorozatuk, Frederic Brown Aréna című sci-fi novellája felkeltette érdeklődésünket. Nagyon örülünk, hogy ked­velt lapunkban helyet kapott ilyen témájú írás is. Kezde­ményezésükért köszönetét mondunk. Kovács Évi, Sza­kács Kati, Soltész Gizi, la­kács Gizi, Szinai Magdi, Vad Évi, Kecskés Kati, Fáy Már­ton, Fekete Dénes, Roskó Piri, Krizsán Erzsiké és Sá­rost Ibolya”. * (A sorozat befejeztével újabbak közlését tervezzük. A szerk.) Frederic Brown M Egy csengő nyekergett ■ ■ ■ és jó időbe tartott, amíg Carson rájött, hogy hol van és mi ez egyáltalán. A felde­rítőhajó ülésében ült. Le volt szíjazva és a képernyő­ről a puszta világűr ásított a képébe. Sehol egyetlen ellen­séges űrhajó, vagy valami le­hetetlen bolygó... És szólt a csengő, s a ve­zérlőpulton ismerős ritmus­ban vibráltak a fények. Va­laki beszélni akart vele. Csak a beidegzett reflex volt az, ami kezét a megfelelő kap­csolóhoz vezette. A képernyőn Brander arca villant fel. Brander a Magel- lán anyahajé parancsnoka volt, az ő felderítőosztagának parancsnoka. Arca sápadt volt, fekete szemében az el­ragadtatás tüze remegett. — Magellan Carsonnak! — jött az üzenet. — Gyerünk Az Aréna sikere Péktája követésre méltó! Füstölgés tejgyár-ügyben Rendetlenkedők járdához. (Egy lépésre volt tőle a szemétgyűjtő tartály!) Majd. mintha mi sem történi volna, felszállt a buszra... höl ellopják a virágokat és nagy fantáziával rongálnak, szemetelnek. Miféle emberek ezek? — kérdi Szeretem városunkat, ügye­lek tisztaságára, mint ottho­noméra. Éppen ezért szomo­Sz. Márton nyugdíjas. a Vasgyárból. Dfasses d&bozok — óreg desszertek Vizsgáztak az édesipari termékek Az utóbbi években az édesség-ellenőrzések során egyre több olyan díszdobozt fedeznek fel, amelyek desszert-választéka hiányos. Az sem ritka, hogy egyik-másik dobozban gyengébb minőségű vagy romlott édességeket találnak, s mint a közel­múltban megtartott országos minőségellenőrző vizsgálat ki­derítette, az esetek többsége az édesipar visszaéléseire és a kereskedelem nemtörődömségére utal. A Borsod megyei Élelmi­szer- és Vegyvizsgáló Intézet ipari ellenőrzései az általános gyakorlathoz képest mégis szokatlanul meglepő tapasz­talatokat hoztak: a Szerencsi Csokoládégyárban megvizs­gált különféle díszdobozokat szinte kivétel nélkül az elő­írt választék szerint töltötték meg és a bennük levő desz- szertek súlya általában meg­haladta a szükséges mennyi­séget. Dicséretet érdemel a gyár diósgyőri telepének munkája is. Az itt megvizs­gált üreges csokoládéfigurák átlagsúlya ugyancsak minden esetben megfelelt az előírá­soknak. A boltokban szerzett tapasztalatok A kereskedelemben tapasz­talt hiányosságok azonban szinte kivétel nélkül igazol­ták a panaszok megalapozott­ságát. A Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egri, illetve a Füzes­abony és Vidéke ÁFÉSZ fü­zesabonyi boltjaiban meg­vizsgált díszdobozok 10—20 százalékának szavatossági ideje lejárt. A Borsod—Heves megyei FŰSZERT telepein szerzett tapasztalatok ennél is kirí­vóbbak: a vállalat raktárai­ban talált desszertes dobozok 40 százalékánál már maga az ipar — és ez szinte az egész édesiparra jellemző — túl­lépte a központilag meghatá­rozott szavatossági .időt. Az árukon önkényesen olyan dá­tumokat jelölt meg, amelyek — az előírás ellenére — átla­gosan egy-két héttel meg­hosszabbítják a szavatosság időtartamát. Hiányzó gyári jelzések A nagykereskedelem fi­gyelme még arra sem terjed ki, hogy az édesipari termé­kek kartonjairól hiányzó gyári kiszállítás jelzéseit az ipartól megkövetelje. Pedig ezek nélkül a feltüntetett szavatosssági idő helyességét lehetetlen megállapítani. Az észrevételek is bizonyítják: könnyen hunynak szemet a mulasztás felett, mert ez az önkényeskedés nemcsak az iparnak kedvez. Egyúttal a nagykereskedelemnek is le­hetővé teszi, hogy esetenként — a szakszerűtlen tárolás kö­vetkezményeire hivatkozva — a gyártó cégekkel együtt, minden lelkiismeretíurdalás nélkül, a boltok nyakába varrja a felelősséget. (Egri tudósítónktól.) Az öt év előtti kezdemé­nyezés immár hagyománnyá terebélyesedett: rangos kul­turális eseménynek számit minden tavaszon Poroszlón a tiszai napok egy hónapon át tartó programsorozata. Idén is sokféle előadás, ki­állítások, vetélkedők, iro­dalmi és zenei műsorok várják az érdeklődőket. A programsorozat május 9-én indult, emlékezve a hit­leri Németország felett ara­tott győzelem negyedszázados évfordulójára is. Ma, május 14-én a művelődési ház ifjú­sági klubjában önálló iro­dalmi műsorával Györvári János, a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művésze szerepel. Bizo­nyára sokakat vonz Hardy Rendszerint büntetlenül... Nem csoda, ha az üzletek változatlanul sok olyan árut értékesítenek, amelyek minő­sége kifogásolható. A dísz­dobozokba nem lehet bele­látni, és azokat — érthetően — egyik kereskedő sem bont­ja fel szívesen. A kimért és csomagolt desszertek közötti árkülönbség ugyanis nem ép­pen jelentéktelen. Az viszont már semmivel sem indokol­ható, ha a lejárt szavatosságú díszdobozokat is rásózzák a gyanútlan vásárlókra. Rende­let írja elő, hogy az ilyen desszertes dobozok tartalmát csak csökkent értékű áruként szabad forgalomba hozni, az esetek többségében mégis eredeti áron értékesítik. És — tegyük hozzá — rendsze­rint büntetlenül... LAHUCSKY PÉTER Józsefnek, a Fegyvergyár mű­szaki igazgatójának előadása a vadászfegyverekről. Látványosságot és élményt kínál május 24-e. Ezen a va­sárnapon a mezőkeresztesi lovasiskola növendékei ren­deznek lovas parádét, ügyes­ségi bemutatót. Este a műve­lődési ház színháztermében a ,,Röpülj páva” népdalest nyújt majd szórakozást. A műsorvezető természetesen a televízióból is jól ismert Vas Lajos, a poroszlói születésű karnagy és zeneszerző. A kiállítások sorában be­mutatják Poroszló régiség- gyűjtőinek érdekes és értékes anyagát. A tiszai napok pi'ogramja május 31-én, nagyszabású horgász- és halfőző verseny­nyel zárul. P. D. Tiszai , Poroszló, 1970 Mezökeresztesiek lovas parádéja vissza! A csajának végei Győztünk!... A képernyőn elolvadt és kis pontba sűrűsödött Bran­der feje, majd ez is elenyé­szett. Nyilván átkapcsolt a többi felderítőhöz, hogy ve­lük is közölje a parancsot. Lassan, bizonytalanul, Car son felkészült a visszatérés­hez. Tétován, hitetlenkedve kioldotta a hevedereket és odament a hűtőblokűehoz. Ért­hetetlenül szomjas volt, hat üveggel felhajtott. Előrehajolit, neki doit a fal­nak. Gondolkodni próbált. Megtörtént volna valóban? Egészséges volt, friss és sér­tetlen; szomiúsága is inkább szellemi lehetett, mint fizi­kai, hisz a torika nem száradt ki. Felhúzta nadrágját és lá­bát kezdte vizsgálgatni. Hosz- szú fehér sebhely húzódott rajta, de beforrt, gyógyult sebhely — ez azelőtt nem volt itt! Kinyitotta ingét is és látta, hogy melle és hasa keresztül-kasul van szabdal­va. A sebhelyek jóformán láthatatlanok voltak és telje­sen beforrtak... Megtörtént. A felderítő az automaták irányítása alatt immár az anyahajó testében pihent. Hatalmas karok húzták be egy szűk kamrába, s néhány pillanat elteltével halk búgás jelezte, hogy a levegő meg­töltötte a kamrát. Carson ki­lépett a hajóból, majd átver­gődött a kamra dupla bejá­ratán is. Brander kabinjához sietett, belépett és tisztelgett. Brander még mindig ká­bultnak tűnt. — Hű, Carson! — kiáltott fel. — Mit vesztett! Micsoda látványt! — Mi történt, Bir? — Nem tudom pontosan. Egyetlen töltetet lőttünk ki, és az egész flottájuk a leve­gőbe röpült! Egyik hajóról a másikra terjedt a robbanás, még azok is kikészültek, ami­ket nem céloztunk meg; sőt azok is, amelyeket nem is láttunk... Az egész flotta a szemünk előtt semmisült meg, anélkül, hogy gyakor­latilag bármit is tettünk vol­na! Nincs jogunk okot keres­ni. Talán valami instabil té­Lenkey Zoltán illusztrációja. nyezö lehetett a fémben, amit használtak, s az egyet­len lövésünk felboríthatta az egyensúlyt? Ember, nagy kár, hogy lekéste ezt a lát­ványt! Carson valami vigyorszerűt erőltetett az arcára és magá­ban arra gondolt, hogy hete­kig tart majd, amíg kiheveri azt, amit átélt. De a kapitány nem figyelt oda. — Igen, Sir — felelte. A szerénység, de még in­kább a józan ész azt súgta neki, hogy őt tartanák a Nap­rendszer legnagyobb hazudo. zójának, ha ennél valaha is többet mondana — Igen, Sir, nagy kár, hogy lekéstem ezt a látványt... (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom