Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-03 / 101. szám

Külföldi szakemberek Lvukóbánván Május vegéig dolgoznak Lyukóbányán az angol és NSZK-beli bányaszakembe­rek. Az angolok a Fleischer— Borsod önjáró biztosítót állít­ják munkába, a németek az Eichoíf típusú fejtőgépei. Lengyeiorszag éh Kilev A miskolci Közúti Építő Vállalat 973 dolgozója közül ötszázharmincan kötöttek esopdrtos életbiztosítást. Az idén 33 dolgozót részesítet­tek segélyben. Május végen a vállalat 40 biztosított tag­ja — 186 forintos térítés el­lenében — háromnapos len­gyelországi utazáson vesz részt; az év második felében pedig Kijevbe látogatnak. Több segélyt adtak A miskolci kerületi taná­csok az elmúlt évben 472 sze­mélynek juttattak rendszere­sen szociális segélyt. A városi tanács tavaly 600 ezer forint­tal növelte a segélyösszeget. Az egy kérelmezőre eső havi összeg 319 forint volt. ajc Mint már beszámoltunk róla, a megnövekedett igé­nyek kielégítésére az Agrotröszt több ezer traktort importál az idén a szocialista országokból, Csehszlovákiából a napok­ban megérkeztek a Miskolcon székelő Borsod megyei Agro- ker Vállalat telephelyére az első új típusú, különleges biz­tonsági berendezéssel ellátott Zetor—5611 jelzésű erőgépek, amelyeket a Minőségi Ellenőrző RT vizsgálata után rend­számmal látnak el, s nemsokára az igénylő termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok rendelkezésére bocsátanak. Az új traktorra — amely a korábban jól bevált Zetor—50 típu­sú gép 56 lóerős utóda — a vezetőfülkével összeépített külön­leges védőkeretet szereltek. Ez az esetleges boruláskor nem roskad össze a gép súlya alatt, s ezáltal megvédi a vezető testi épségét. Az erőgépet úgynevezett Zetormatic berendezéssel is ellátták, amely automatikusan biztosítja a gép stabilitását, hatékonyabb munkavégzését a könnyebb s a nehezebb tala­jon, valamint országúti vontatás esetén a jobb, illetve kedve­zőtlenebb utakon egyaránt. Képünkön: a szállításra zetorok a brnói traktorgyár udvarán. (Papp Jenő felvétele) Petőfi mint apostol Az általános iskola hetedik osztályában irodalomtörténet óra volt. A tanár néni részletesen ismertette Petőfi Sándor életét, munkásságát, s természetesen szót ejtett a nagy költő néhány verséről is. Közben a jegyzetelés tudományára is ok­tatta a nebulókat: — Az előadásból csak néhány főbb címszót kell leírni. „Bem serege”, „Szabadszállás”, „Az apostol”. „Szeptember végén” stb. Egy-egy címszó alapján aztán sok mindent el lehet mon­dani a feleléskor. Az egyik legényke nyilván felületesen írta le a hallottakat, s kevés gondot fordított az alapos felkészülésre, és bizony, a következő órán váratlanul érte a felszólítás. Hirtelen bele­pillantott a pádon fekvő füzetébe, s jól-rosszul mesélt valamit Petőfiről. Végül a következő hatásos mondattal fejezte be fe­leletét: — Petőfi azután szeptember végén Szabadszálláson beállt apostolnak Bem seregébe ... A tanár néni megrökönyödött, aztán elmosolyodott, s ka­cagtak a gyerekek is. Egy kettes lett az érdemjegy. Barátunk odahaza szemlesütve vallotta be a számára kissé szokatlan osztályzatot, s azt is, hogy miért kapta. — Hogy mondhattál ilyen butaságot? Hát nem tudod, mi az, hogy apostol? — kérdezte édesapja. — Nem. Sohasem hallottam ilyet. Nagymama csendben hallgatta a vallatást, majd megszólalt: — Látjátok, mindig mondtam, hogy írassátok be hittanra a gyereket. Most tudná, hogy kik voltak az apostolok, s nem kapott volna kettest... O. L. A DIGEP a fármüprogramért Az idén, több mint 17’. millió forint értékben, mint­egy 7530 tonna súlyú olyan alkatrészt gyárt vagy mun­kál meg a Diósgyőri Gép­gyár, amely az országos jár­műprogram feladatainak, célkitűzéseinek megvalósítá­sát segíti elő. A megrendelők között szerepel a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Cse­peli Autógyár, az IKARUS, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtóműgyár. s a gödöllői­ek üzeme. Ezek a gyárak — a DI- GÉP-pel együtt — aláírták azt a szocialista szerződést, amelyet a KGM és a vasa - szakszervezet kezdeményezé­sére tavaly szeptemberben kötött 12 magyar vállalat a járműprogram feladatainak koordinált végrehajtásáért. A szerződéshez azóta az Autó­ipari Kutató Intézet is csat­lakozott. A vállalatok vezér- igazgatói. képviselői, szak- szervezeti vezetői meghatáro­zott időszakonként találkoz­nak, hogy egyeztessék fel­adataikat. Javult a közvilágítás Minden évben jelentős ösz- szeget költ a városi tanács a közvilágítás korszerűsítésére, fejlesztésére. Tavaly 397 új lámpát szereltek fel Miskol­con; nagy részüket a külvá­rosi utcákban. Fényképezőgép- szerviz Miskolcon A miskolci Fotó Áruház­ban csak három-négyhetes időtartamra vállalják az el­romlott fényképezőgépek ja­vítását. Ennek oka, hogy az áruház a budapesti Fotó- Optika javítórészlegének — az ország egyetlen fényké­pezőgép-szervizének — küldi fel a hibás gépeket, hetente egyszer. Ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetésé­re az OFOTÉRT tavaly meg­kezdte a fényképezőgép-javí­tó szakmunkások képzését. A közeljövőben várható, hogy Miskolcon is létesítenek ja­vítóműhelyt. lij éliizemek az LKM-ben A diósgyőri nagyvállalat vezetősége és szakszervezeti tanácsa odaítélte az elmúlt évi munkáért járó élüzem címeket. A termelőüzemek közül a hengermű gyáregy­ség, a kiszolgáló üzemek kö­zül az alapanyag gyáregység, míg a főosztályok közül a főenergetikus szervezete nyerte el az élüzem címet. Friss sütetném az ünnep másnapján Megfelelő volt az élelmiszerellátás A kereskedelem kiállta a próbát. Az ünnep másnapján nyitva tartó boltokba friss péksüteményt szállítottak, és szinte kivétel nélkül vala­mennyiben volt tej is, égé­Camping­újdonságok Több újdonsággal lepi meg camping-kedvelő vásárlóit a Borsod megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat: az idén először hozzák forga­lomba a 4 személyes Tento- malic, Mandzart és Tünde, a 2 személyes Palic sátrakat. Már raktáraikban vannak a habszivacs betétes és össze­csukható gyermek camping- ágyak, a szétszedhető újfajta camping-nyugágyak, a nagy­méretű napernyők. Az idén először Miskolcon is kapható lesz az összecsukható cam- ping-kerékpár. Az említett cikkeket má­jus 8-ától az érdeklődők 3 napos kiállításon tekinthetik meg az SZMT-székház elő­csarnokában. A kiállításon kitöltött piackutatási kérdő ívek tulajdonosai között má­jus 10-én, vasárnap jutalom- tárgyakat sorsolnak ki. szén zárásig. Ellentétben a legutóbbi kettős ünneppel, most kevesebb tejet, kenye­ret kértek a vásárlók, s ta­lán ez is hozzájárult ahhoz, hogy tegnap, tegnapelőtt mindenütt bőven volt az alapvető élelmiszerekből. A kedvezőtlen időjárás megha­tározta a vevők számát is. A belvárosi „ügyeletes” élelmi­szerboltokban ezrek fordul­tak meg és vásároltak köny- nyen elkészíthető sütni-, főz- nivalót. Hasonlóan az élelmiszer­kereskedelemhez, jól sikerült a vendéglátóipar tavaszi pre­mierje is. Az éttermek szin­te kivétel nélkül háromszor annyi ebédadagot készítettek az ünnep első napján, mint más ünnepeken szoktak. Egyetemisták — 659 szobában A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem két kollégiu­mában —' az egyetemvárosi Bolyai Kollégiumban és a dunaújvárosi főiskola kollé­giumában — összesen 659 szoba áll a hallgatók rendel­kezésére. Ennek csaknem fele kétágyas, 206 négyágyas és 155 hatágyas. A kollégiumok 2 ezer 278 lakójának 56 für­dőhelyiség, 23 élelmiszertá­roló és 28 főzőhelyiség bizto­sítja az otthonos kényelmei. Távol a magyar konyhától Egy miskolci mérnök Mongóliában A Győri kapui kertes kis ház szobájába mongol népi mintás selyemfüggönyön ke­resztül süt be a nap. A könyvszekrényen „ajakok'’ (mongol ivótálak) sorakoz­nak. Rekordidő alatt Gál Gyulának, a Lenin Kohászati Művek gépész- mérnökének lakásában min­den a távoli Mongóliában töltött napokra emlékeztet. — 1968 júniusában utaztam ki a családommal. Az Ulán­bátortól 30 kilométerre levő Szonginóban az elmúlt év végéig egy magyar tervek alapján épülő biokombinát építését vezettem, amelyben állatok számára fognak gyógy- és tápszert készíteni. Az üzemet a Mongol Nép- köztársaság felszabadulásá­nak 50. évfordulójára, 1973- ban adják át. A magyar építőmunkások három és fél hónap — re­kordidő — alatt szerelték fel a kazángépeket. — És még sorolhatnám to­„Szépen, nagyokat nevetve” Több száz kilencven évesnél idősebb bor­sodi ember vallott az elmúlt hetekben a statisztikusoknak arról, minek tulajdonítja hosszú életét. A válaszok közt — érthetően — gyakran előfordult a „mindenható jó­sága’’, s akadnak olyanok is, melyek a ked­ves öregek tréfálkozó kedvét dicsérik: „Soha . sem válogattam a menyecskékben... Csak 27 éves koromban ismertem meg a. nőt” stb. Érdemes azonban odafigyelni a talán kissé ■naiv hangon, de mégis nagyon okosan meg­fogalmazott vélemények közül azokra, me­lyek szerint a családhoz, egyáltalán a többi emberhez fűződő kapcsolatok■ milyensége is döntő. Volt aki egyszerűen azt mondta, hogy tisztelni kell a szülőket. S akik a taná­csok szociális csoportjain dolgoznak , biztosan értik, mi van az egyszerű szavak mögött, hi­szen sok olyan idős emberrel találkoznak nap nap után, akik nem is elsősorban anyagiak­ért, hanem jó szóért, egy kis törődésért ki­lincselnek a hivatalokban. S ha a halált em­legetik, életuntságról beszélnek, nem a nyo­mortól menekülnek. Nyilván nem véletlen az sem, hogy a tisz­tes kort megért emberek között gyakori a nagy családos. A 102 éves Nagy Jánosné ki­lenc gyereket szült, a 92 éves Holló Bálint két házasságából pedig 13 gyerek származott. Hogyan is lehetne magányos, életunt Holló bácsi, a híres rakacai juhász, akit a gyer­mekein kívül szinte megszámlálhatatlan unoka, dédunoka és ükunoka vesz körül nagy szeretettel. Feleslegesnek akkor sem érezheti magát, ha mér nem tud kenyeret ketesni, ítészen ha csak hozzábújik valamelyik apró­ság, mesét kunyerálva, már van tartalma az életének. S akit szinte a nap minden órájában kö­rülnyüzsögnek a fiatalok, nem veszítheti el a kapcsolatát a családi ház falán kívül eső dolgokkal sem. Odahozzák neki a falu, a vá­ros, a világ eseményeit, rajtuk keresztül újra élheti az élet minden örömét; szerelmet, sikert, barátságot... Világéletükben egyszerű emberek voltak, akiket ma Matuzsálemként csodálunk. Mégis vállalták a nagy család gondját. És megkap­ták érte kárpótlásul... nem, nemcsak a hasáéit életet, hanem az életük fogytáig tartó derűt, s az érdeklődés képességét. így ma nem is csak a sok-sok évet, egészséget iri­gyelhetjük tőlük. Elgondolkozhatunk afölött is, hogy rohanó világunkban jut-e elég időnk úgy igazán ember módjára, magunk és má­sok kedvére élni. Addig, ameddig, de mind­végig „szépen, s nagyokat nevetve”, ahogy uz egyik idős asszony javasolta. Ö egyébként I nem családtagok között él már hosszú évek óta — férje és más hozzátartozói is meghal­tak —, mégsem érzi magát egyedül. Szerinte azért, mert világéletében közel engedett ma­gához mindent, ami tartalmas, emberi. Ked­ves verseit éppen úgy. mint kedves virágait, szomszédait, barátait, tanítványait. S egy gazdag élet kincseiből maradt még ezekre a napokra is. Kilenc évtized múltán is tapint­ható közelségben érzi faluja közösségét, az egész társadalmat. sates Dezső vább munkásaink kiválb eredményeit — jegyzi meg büszkén. Az asztalon több mongol nemzeti címeres oklevél. A cirill betűs mondatok a ma­gyar mérnök hozzáértéséi, szorgalmát dicsérik. A mongol protokoll A magyar munkások gyak­ran ellátogattak a vendég­szerető mongol kollégákhoz. — A jurtákban belépéskor előírásszerűén mindig balra kellett elindulni, ahol a sá­tor sarkában felsorakozott családtagok üdvözlése után az elmaradhatatlan „kumisz­kóstolás” következett. Nehéz volt az erjesztett kancatejet megszokni — meséli moso­lyogva. A mongol konyha szokat­lan a magyar gyomornak. — Egy fogadáson egy mig­nonnak látszó „gócot” süte­ményként a vacsora végére tartalékoltam. S amikor be­leharaptam, akkor derült ki, hogy birkavagdalt — pana­szolja. — De aztán még a recept­jét is elkérted! — szól közbe a felesége. Magyar zászló Ulánbátorban íróasztalából régi mongol érmeket szed elő. — A Herman Ottó múze­umnak gyűjtöttem — ma­gyarázza. A tavalyi május elsején Gál Gyula a mongol kor­mánypáholyból nézte végig az ulánbátoriak véget érni nem akaró színpompás fel­vonulását. — A legszebb pillanat ae volt, amikor a 200 ezres em­bertömegben megpillantot­tam a magyar nemzeti szí­nű zászló alatt vonuló 70 honfitársamat — emlékezik a felejthetetlen élményre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom