Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-07 / 105. szám

^ Leningrádban, a LENFILM stúdióban for- (Képeinken: Sinkovits Imre, a film címsze- gatják a szovjet—magyar koprodukciós Liszt replöje forgatás közben és a női főszereplő: Ferenc-filmet, amelyet Keleti Márton rendez. Irina Gubanova.) Az UNESCO felkérésére A dél-amerikai írástudatlanokért Filmek, amelyeket Miskolcon válogatnak Mint már hírül adtuk, a XI. miskolci filmfesztivál igen gazdag eseménysorozat színhelye lesz. Ezek közül is kiemel­kedik a népszerű tudományos filmművészek nemzetközi szervezetének miskolci tanácskozása. Az AICS az UNESCO felkérésére Miskolcon folytatja azt a nagyszabású kísérletet, amit a korábbi esztendőkben kezdett el. Ennek lényegét a következőkben foglalhatjuk össze. Portékája az irodalom Mikor elállt a májusi eső, azonnal kipakolt. És nem hiába. Az első vásárló elragadott egy Kozmosz-könyvet, vevőre ta­lált az Érettségizők zsebkönyvéből az utolsó példány, én pe­dig, hogy beszélgetést kezdhessünk, megvásároltam Sánta Fe- renc Az árhló című müvét. Az UNESCO a filmművé­szet eredményeit is szeretné mind nemzetközibbé tenni. Mint ismeretes, ennek je­lentős gazdasági, de más ter­mészetű akadályai is vannak. Ezek között az egyik leglé­nyegesebb: az analfabétiz­mus. Az UNESCO és az AICS az elmúlt esztendőkben Euró­pa elmaradottabb országai között kezdte meg azt a film­kísérletét, amelynek folyta­tása Miskolccal, az itteni filmfesztivállal kapcsolatos. A kísérlet abból állt, hogy olyan filmeket válogattak össze, amelyek képi vonatko­zásban — a szöveggel együt­tesen — teljes élményt nyúj­tottak az írástudatlanok, a filmművészetben járatlanok számára is. Természetesen igen gondosan kellett össze­állítani azokat a filmeket, amelyeket Európa írástudat­lanjai elé vittek. Miskolcon szó lesz majd e filmek hatá­sáról, a befogadók élmény­világáról. A kísérletre és az Európában szerzett eredmé­nyekre épül az az elképzelés, amely a XI. miskolci film- fesztiválon terebélyesedik ki; a világ különböző országaiból 30 filmet hoznak Miskolcra, és ezek közül az AICS nép­szerű tudományos szekciója és annak vezetősége kivá­lasztja azt a hét filmet, ame­lyik Dél-Amerikában a tuda­tilag még elmaradottabb or­szágok lakóit viszi közelebb a filmművészet eredményei­hez. Mint ismeretes, a dél­amerikai írni—olvasni nem tudók civilizációs készsége sokkal kisebb, mint az euró­pai írástudatlanoké. Ezért olyan filmeket kell összeválo­gatni, amelyek a nemes ösz­tönökre hatnak. Az UNESCO a kísérletről és az eredményekről majd tájékoztatja a népszerű tudo­mányos filmművészek nem­zetközi szervezetét, s termé­szetesen. minket, magyarokat is, hiszen e szervezetben elő­kelő tisztségviselő Kollányi Ágoston világszerte ismert Kossuth-díjas filmrendezőnk. A miskolci válogatás, mérle­gelés és tanácskozás, tehát nagyon fontos láncszeme an­nak az UNESCO-kísérletnek, amely missziót vállalt az írás- tudatlanság, az emberi el­maradottság felszámolásában. E néhány sorból is kiderül, hogy a kísérletnek nem csu­pán szociálpolitikai jelentősé­ge van, hanem filmművészeti is, mert az átlag filmisme­rőről vannak már tapasztala­taink, de a maximum és mi­nimum elfogadóinak tudati állapotát nem ismerjük. A kísérlet az egyetemes film- művészetet roppant gazdag tapasztalati anyaggal ajándé­Szabó Istvánná .,boltjába” persze felesleges ily módon belépőt váltani. Nincs vétel­kényszer! Talán éppen ezért állnak meg annyian a szín­ház előtti standnál. Böngé­szés közben itt senkit nem feszélyez az üzletekben min­dig zavaró, fürkésző tekintet. De aki odalép az asztalhoz, az ritkán távozik üres kéz­zel. A könyvárust öt éve lát­hatják a miskolciak télen- nyáron ezen a helyen. Jó hely, talán a legjobb a vá­rosban. Háttérben a virág­üzlet, s néhány lépésnyire a színház tablói, meg a jegy­iroda. Van, ami megállítsa a járókelőket... Szabó néni jól ismeri a vá­ros ritmusát. Számon tartja a névnapokat (mert a virág mellé már könyveket is vá­sárolnak az ünnepeiteknek), szeptemberben készül a tan­évnyitásra, most pedig éppen azt veszi számba, hogy mit tud kínálni a ballagóknak. Felismeri az állomásra siető utast, akinek rövid es köny- nyű olvasmány kell, tudja, hogy a kassai turisták mi iránt érdeklődnek. Talán még azt is megérzi, hogy kinek a zsebében mennyi pénz csö­rög. A könyvárus standját többnyire kispénzű vevők kedvelik: diákok, nyugdíja­sok. Na, de sok kicsi sokra megy. Szezonban nem ritka­Sárospatak városi Tanácsa május hónapra nagyszabású tudományos és művészeti programot állított össze, amely ezen a héten csütörtö­kön az Irodalomtudományi Intézet manierizmus-üléssza­kával kezdődik. A következő heti program középpontjában a Magyar Írók Szövetségével közösen rendezendő „A gyermek és az olvasás” című országos an­kétre kerül sor, s ezen Dar­vas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Fábián Zoltán író, az „Olvasó népért” mozgalom titkára is részt vesz. A későbbi hetek irodalmi műsorából kiemelkedik a rá­ság, hogy naponta ezer fo­rintra rúg a forgalom. És itt (nem is hinné az ember) szeptembertől májusig tart a főidény. Valaki azt mondta, hogy nehéz kenyér, keserves szak­ma ez. Szabó néni csak a téli hidegre Danaszkodik. Egyébként mindig örömmel kezdi a munkát. Kipakolja, sorba rakja a jól ismert könyveket, a drágábbakat fó­liába csomagolja. Az árut meg kell becsülni. De a könyv több is. mint áru. Szabó néni mór nehezen tud­na könyvek nélkül élni. Mi­kor lelakatolja a ládákat, egy-egy könyvet mindig ..kinn felejt”. Olvasni szokott esténként. Ha jobb a for­galom. vissza sem hozza a köteteket. Korához illően Jókait imádja, de nehezen lehetne megfogni, ha Passuth mű­veiről van szó, és annyit a legújabb krimikről is tud, hogy néhány mondatával kedvet csináljon a vásárló­nak. A szakma titkai? OJvan nincs, hogy valaki Huxieyt és Berkesit egyszerre vásá­roljon. De aki Krúdyn ne­velkedett (ezt igazán nem nehéz megállapítani), annak is hiába kínáljuk Max Frisch-t. Hogy a pult alól is elővesz az ember egyet s mást? Istenem, a régi vevőt megilleti ez az előny ... (gyarmati) dió irodalmi folyóiratának, a Gondolatnak sárospataki nyilvános felvétele Képes Gé­za, Fekete Gyula íróknak és Pécsi Sándor, Béres Ferenc, Benkö Gyula, Bodor Tibor, Kohut Magda, Lorenz Kor­nélia, Szemes Mari, Űjlaki László művészeknek a közre­működésével. A művészeti események kö­zé tartozik még a Magyar Rádió Gyermekkórusának a hangversenye a volt vár­templomban, Csányi László vezényletével, a miskolci, sá­toraljaújhelyi, szerencsi és sárospataki kamarakórusok­nak és a két sárospataki ze­neiskola tanárainak és nö­vendékeinek a hangversenye. kozza meg. (párkány) Múzeum — a felejtés ellen Kulturális hetek Sárospatakon Zsukov, Churchill és Montgomery hangja Monstre-rádióműsor a győzelem napján Május 9-én, a győzelem 25. évfordulóján háromórás mű­sort sugároz a Kossuth rádió. Hangdokumentumok, emléke­zések, irodalmi és zeneművek szólnak a 25 éve történtek­ről, az azóta eltelt negyedszázadról. A műsorban tizenöt külföl­di újságíró nyilatkozik, akik földrészünk különböző tájai­ról érkeztek, s közülük egy képviseli az Egyesült Államo­kat is. Riportereinkkel be­szélgetve elmondják, hogyan szabadultak fel, milyen hely­zetben. milyen várakozással kezdték meg az újjáépítést, az életet a béke időszakában. Külön értéke és érdekessé­ge a műsornak a sok-sok ko­rabeli hangfelvétel. A ré­gebbről már ismertek mel­lett több, eddig nem hallott felvétel is elhangzik. Hallhat­juk Zsukov marsallt, amint Keiteléket felszólítja a kapi- tulációs okmány aláírására, egy tudósítás elvezeti a hall­gatót Montgomery főhadi­szállására, helyszíni felvétel idézi Churchill szavait, hang­képek számolnak be a moszk­vai Vörös térről, a hitleri zászlók bemutatásáról és földre vetéséről, s hallhatunk egy korabeli német haditudó­sítást a Pilisből, a körülzárt fasiszták felmentésére indult akciókról. A műsor olyan ré­szekből áll, hogy egy-egy meghallgatása is élmény. Aki azonban a teljes adást végig­hallgatja, felejthetetlen képet kap az 1945-ös Európa tava­száról és az azóta eltelt ne gyedszázadról. Az átalakulás, a szinte robbanásszerű vál­tozás állapotában levő Miskolc oly gyorsan veszti el hagyományos képét, hogy mahol­nap a törzsökös „idevalósiak” se ismernek rá. Évekkel ezelőtt, amikor városunknak még volt polgári reptere, egy Kanadába szakadt hazánkfiával utaztam Budapestről haza. Az idős férfi izgatottan bújt a repülőgép abla­kához, a harmincvalahány esztendővel ez­előtti Miskolc-képet szembesítette a jelenle­givel. Bár hamar elúsztunk a város fölött, legalább négyszer-ötször oldalba lökött. Mi porzik ott? A Hejőcsabai Cementmüvek. Hát az a város? Az az Egyetemváros. Hurrá, Mis- kolcnak van egyeteme! Amikor bejöttünk a Tanácsház téri Ma- lév-kirendeltséghez, boldogan vette tudomá­sul: Miskolc itt még a régi, „ez az én gye­rekkorom Miskolca”, s csudamód áradozott, hogy kettős villamosvágányon futnak a ko­csik. Ha megvalósul a belváros rendezése, áll­nak majd azok a csudálatos paloták, és még kedve és pénze (mint mondotta, 12 ökör árá­ba kerüli a repülőjegy) lesz hazaruccannia, alighanem szomorúan veszi tudomásul: gyér- mekkora Miskolca nincs többé. Amint megy bele az ember az időbe, egyre inkább kíván­ja: bár maradna minden a régiben. Egy len­dületesen fejlődő nagyváros azonban nem le­het tekintettel az efféle szubjektív „szem­pontokra”, haladnia kell a korral, azaz leg­főbb jellemzőjévé válik az ún. „fejlődéskény­szer". És ebbeli igyekezetében sokszor kény­telen oda is lépni, ahol a várostörténetnek szinte pótolhatatlan értékei vannak, egy-egy müemlékház, esetleg telek, melyen valaha cifra dolgok megestek. Az égre szökkenő bér­paloták, irodaépületek megannyi kényelem­mel kárpótolják az embert, viszont az em­lékezés elveszti tárgyi fogódzóit. Milyen különös: Miskolcnak nincs saját, mondhatnánk „különbéjáratú” múzeuma, te­hát nincs hová menteni azokat az értékeket, amelyeket a szaktudósok (feltételezem, Mis­kolcon akadnak ilyenek) megőrzésre érde­mesnek minősítenek. A vármúzeum szűkös helynek látszik, s inkább kell koncentrálnia a saját történetére, ami szintén rendkívül je­lentős, de megannyi vonatkozásában nem kapcsolódik a város múltjához, meg talán messze is van. Én nem tudom, a szanálásra ítélt városrészekből, épületekről mit kellene félretenni az emlékezéshez, de mert nagyon sok ház kerül lebontásra, feltételeznem kell, hogy akad rajtuk egy-egy címer, esetleg kü­lönleges díszítő elem, ami múzeumba kíván­kozik. örömmel tapasztaljuk, hogy a törzsö­kös miskolciakban fokozódik a városszeretet, s valóságos „közelharcot” képesek vívni egy- egy emléktábláért, vagy egy árvízi vízszint­jeiért. A behemót gépek erőszakosan zúdulnak neki roskatag házaknak, ez a dolguk. A ..gyüttment” érzéketlenül nézi, a „bennszü­löttnek” könnybelábad a szeme. Ebben az érzelmi reagálásban nem az újjal szembeni ellenkezés akar kifejezésre jutni — búcsúzás inkább a múlt egy darabjától, mely számára emlékekhez kötődik. A szaktudósoknak a gé­pek előtt kell járniuk a maguk pontos ér­tékismeretével, hogy egybegyűjtsék, ami a messziről messzire tartó élet jogfolytonossá­gát jelzi minden időkben. G. M. éjféltől reggeli ÉLETFOGYTIGLANI BÖRTÖNBÜNTETÉS Életfogytiglani börtönbün­tetésre ítéltek hat személyt Ugandában, mert részt vettek a dr. Milton Obote köztársa­sági elnök ellen tavaly vezett merényletben. ÖSSZEESKÜVÉS Bolíviában újabb kormány- ellenes összeesküvést leplez­tek le. Az összeesküvő cso­portot letartóztatták. Köztük van egy volt miniszter és két volt képviselő, akik kapcso­latban álltak az emigrációban élő volt elnökkel, Estenssoro- val. A BILINCS-TÖRVÉNY A Bundestag véglegesen hatályon kívül helyezte az úgynevezett bilincs-törvényt. Ez módot nyújtott arra, hogy az NDK-politikusok ellen büntető eljárás indulhasson, ha az NSZK területére lép­nek. A SZÍVÁTÜLTETÉS NEM GYÓGYÍTÓ MŰTÉT Christian Barnard profesz- szor„ a világhírű szívátültető kijelentette, hogy a szívátül­tetés nem gyógyító jellegű műtét, csupán az a célja, hogy a beteg életét egy rövidebb időszakra meghosszabbítsa. Egyelőre nem tudják meg­akadályozni, hogy a szerve­zet ne vesse ki magából az idegen anyagot. MEGCSONKÍTOTT HOLTTESTEK Üjabb három borzalma­san megcsonkított holttestet találtak a salvadori határ kö­zelében. A holttesteken ha­gyott cédula szerint, a sze­rencsétleneket az a jobboldali terrorista szervezet végezte ki, amely a guatemalai nyu­gatnémet nagykövet meggyil­kolása óta tevékenykedik, és baloldali személyeken kivált­ja megtorolni a diplomata halálát. NEM KÉRI KIADÄSÄT Izrael nem kéri Paraguay- tól annak a két izraeli sze­mélynek a kiadatását, akiket egy izraeli diplomata-feleség meggyilkolásával és a nagy- követség egyik alkalmazott­jának megsebesitésével vá­dolnak. A kiadásra nincs le­hetőség, mert a két ország között nincs erre vonatkozó egyezmény. MEGHIÚSULT EMBERRABLÁS Wilson, angol miniszterel­nök édesapját azzal fenyeget­ték meg, hogy el fogják ra­bolni. Lakását a rendőrség megfigyelés alatt tartotta. A posztoló járőr észrevette, hogy éjjel az egyik ablak nyitva, ég a villany és egy fiatalember térdel az idősebb Wilson ágyánál. Éppen rá­parancsolt, hogy maradjon csendben. A rendőr bemá­szott, mire az ismeretlen fia­talember észvesztve elmene­kült. LETARTÓZTATÁS A spanyol rendőrség Se­villa egyik külvárosában le­tartóztatott öt személyt. Azzal vádolják őket, hogy a betil­tott kommunista párt tagjai. A HATSÓ AJTÓN Kiderült, hogy az amerikai katonai vezetés a „hátsó aj­tón” katonai segítséget nyújt a görög juntának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom