Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-13 / 85. szám

MISKOLC EGY HETE----------------------------------------7-----------------------------­Korn rn u n Is t a vasárnap Ez a vasárnap más volt. mint a többi. Délelőttiét egy nagy­szerű lenini gondolat kötötte össze országok között, határo­kat is legyőzve. A fiatalok és idősebbek nemzetközi meg­mozdulásából, összefogásából nem maradt ki Miskolc sem; a nemzetközi kommunista vasárnapból városunk is kivette részét. Reggel 6 óra. A Diósgyőri Gépgyár vasárnap máskor csendes üzemeiben most gé­pek, motorok zúgnak. A kü­lönböző üzemekben szinte egyszerre kezdődnek a KISZ- röpgyűlések. Egyszerű szavak emlékeztetnek Leninre, az el­ső kommunista szombatokra, ■ s a harcoló vietnami népre, j amelyet most újabb pénzösz- szeggel segíthetnek a gyár fiataljai. Aztán megkezdődik a serény munka. — Mintegy 1350-en dolgo­zunk, s mindenki kifejezetten produktív munkát — mondja Benczkó Béla, az egyik „pa­rancsnok”. A KISZ-bizottság „vezérkarának” többi tagja már az üzemekben van, ve­lük majd a műszak végén találkozunk, amikor kiosztják az emléklapokat mindazok­nak, akik nem sajnálták ezt a napfényes vasárnapot fel­áldozni. * A varosba visszafelé jövet az LKM előtt mintegy szá­zan csinosítják az új Lenin teret. Rajtuk kívül 1400-an dolgoznak az őskohónál, s a gyárkapun belül; a martin­ban, a finomhengerdében, a durvahengerdében, ahol a nagyjavítást készítik elő. Rábai István KISZ-titkár mondja; — Ilyen még nem volt. Velünk dolgozik a me­gyei KISZ-bizottság appará­tusának 25 tagja. A lányok a Lenin teret csinosítják, a fiúk ércet rakodnak a nagy- olvasztónál ... Az jut eszembe, micsoda remek kirándulóidé van, s a tv két órán át bokszmeccset közvetít... Hétköznap ilyenkor már túl vagyunk a reggeli időn. A drótgyárban most nem so­kan törődnek ezzel. Nevelés Irénke. Naupp István, Paró- ezai József, Sebők Tamás és 230 fiatalabb és idősebb tár­suk talán még a vasárnapi ebédről is megfeledkezett. A gyár minden termelőegysége dolgozik, mindenki konkrét termelőmunkát végez. Amikor elköszönök, Pelle György KISZ-titkár még kü­lön felhívja a figyelmemet arra, hogy a fiatalok kom­munista vasárnapjára bejött a gyár teljes vezérkara is. * Papírgyár, BÁÉV, 3. számú AKÖV, Borsodi Szénbányák, MÁV Vontatási Főnökség... — szinte addig sorolhatnánk, amíg minden miskolci vál­lalatot meg nem említenénk. Aki megfigyelte, délután ket­tő és három között a szo­kottnál most tömöttebb vil lamosok és autóbuszok uta­sait, elégedett arcokat látott Pedig akkor még senki sem csodálta meg Bene Feri egyenlítő bombagólját... NYIKES IMRE Holnap délután 3 órakor nagyszabású szovjet építőgép­kiállítás nyílik a Budapesti Nemzetközi Vásár főterén. Április 22-én, 23-án, 24-én a rákospalotai lakásépítkezésen a szovjet szakemberek üze­melés közben mutatják be a gépeket. ^ 4 Hí. kerületi tanács szombaton felavatott korszerű székházában tágas várakozó- helyiségek, kényelmes fotelek fogadják az ügyfeleket. (Ágotha félv.) Ülést tart a Nőtanács Ma délután 2 órakor a me. gyei Nőtanács végrehajtó bi­zottsága ülést tart, amelyen megtárgyalják az MSZMP Központi Bizottságának a nők helyzetéről kiadott irány­elveit. Az ütésen ismertetik a megyei Nőtanácsra váró idei politikai feladatokat. Hangolatviláiítás a parkokban/ A Miskolc! Kertészeti Vál­lalat és az ÉMÁSZ a Sze­mere-kertben és a Deák té­ren sárga és piros színű vi­lágítódobozokat helyezett eL A parkokban álló szobrokon kívül díszkivilágítást kapott a SZOT-székház előtti szo­borcsoport, valamint a tapol­cai vízmeritő lány szobra is. Apadnak a folyók A kedvező, tavaszias idő­járás következtében csökkent az árvízveszély a Tiszán, a Bodrogon és a Sajón. Lassan, de folyamatosan lejjebb szállt a Tisza vízszintje és így helyenként a készültsé­get is csökkenteni lehetett. A Csehszlovákiából tegnap ér­kezett táviratok szerint sze­lídült a Sajó tavaszi árja, a szombati tetőzés után — ha újabb csapadék nem lesz — további apadás várható. A felsőzsolcai szakaszon még így is két és fél méterrel magasabb a vízszint, mint máskor. A vízügyi igazgató ■ság árvízvédelmi csoportjá­nak jelentése szerint a Bőd rogon még harmadfokú ké­szültség van, de újabb ár­hullámra már itt sem szá­mítanak. Autó a járdán — Adjál majd füstjelet, mint a pápaválasztások után szok­ták — kért tréfásan lakásra váró barátom, amikor megtudta, hogy részt veszek a városi tanács végrehajtó bizottságának azon az ülésén, melyen a lakáselosztásról döntenek. Kérését már csak azért sem teljesíthettem, mert a testület az új ott­honok zömét a kerületi tanácsokra bízta, ott dől el majd, ki örül ebben az évben, s kinek kell tovább várakoznia. Bár az idén az elmúlt évinél kétszer több, összesen 1867 lakást hoz tető alá az építőipar, nem lesz könnyű dolguk a tanácsoknak, hiszen az igénylők száma tengernyi. Különösen azok vannak sokan, akik állami lakásra várnak. És itt érde­mes megállni néhány szóra. Nyílt titok, hogy ha az idén már nem is, egy-két éven belül megszületik az új lakástörvény. Az eddiginél nagyobb anyagi áldozatot kell majd vállalniuk az igénylőknek, hogy enyhüljön a népgazdaságra nehezedő teher. Helyesen gondolkoznak tehát azok a fiatalok, akik protekcióhajhászás helyett igyekeznek összegyűjteni a szö­vetkezeti lakás induló tőkéjét. A tanács előnyben is részesíti azokat, akik — indokolt — állami lakásigényüket szövetke­zetire módosítják. Jó, ha figyelembe veszik az állami ott­honra várók azt is, hogy az új lakástörvény bevezetése után előreláthatólag emelkedik majd a lakbér. Vajon győzik-e ‘a fizetséget az alacsonyabb keresetű, ámde háromszobás, azaz magas bérű otthonokat igénylők? Ésszerűen egyeztetni kell tehát az igényeket, egyrészt a város, másrészt a saját lehetőségeikkel. De az sem árt, ha igényeink mellett kötelességeinkről sem feledkezünk meg. Mert sok új lakás épülhetne például azon a pénzen, amit a város kénytelen a parkok helyreállítására és a notórius szemetelők piszkának az eltakarítására fordí­tani. Április 4-én — mindannyian tanúsíthatjuk — tiszta ut­cákkal, újjávarázsolt kertekkel fogadta az ünneplőket a vá­ros. De meddig tartott az úttisztítók, keitészek, gépek hadá­nak több napi megfeszített munkájával teremtett rend, tisz- tagság? Azóta barbár kezek összetörtek több utcai virág­edényt, lábnyomok éktelenkednek a frissen palántázott vi­rágágyakban, s a szenet szállító gépkocsik olyan nyugodtan állnak fel a járdára a pinceablak elé, mintha ez volna a sza­bályos. Pedig nem ez. S úgy tűnik, hogy az évről évre kisza­bott tetemes szabálysértési bírság is igen keveset hasznáL Keveset, mert csak akkor kapunk nagy számot, ha összessé­gében nézzük a szabálysértési bírságok összegét. Az átlag még mindig igen alacsony; az elmúlt évben például 221 ta­rint volt A szabálysértési előadók liberalizmusát sok mindennel le­het magyarázni. De így is fel lehet tenni a kérdést: meddig kell humánusnak maradnia a szabálysértési hatóságoknak azokkal szemben, akik újra és újra vétenek a közösség ellen? Az érem másik oldala az, hogy igen nehéz fülön fogni a parkrongál ókat Indokolt tehát a városi tanács kérése; ka­nyarodjanak gyakrabban a parkok mellé a rendőrség URH-s kocsiját És jó lenne, ha minden miskolci óvná a közös ker­teket, az utcák tisztaságát. Tegnap, a kommunista vasárnapon sok ezer ifjú állt mun­kába városunk üzemeiben. E szép társadalmi megmozdulás biztat arra bennünket, hogy kérjük a KISZ-szervezetek segít­ségét is: legyenek ők az első számú védnökei, vigyázó! a te-» temes anyagi költséggel létrehozott parkoknak, az utcák tisz­taságának. BÉKÉS DEZSŐ Egyetemisták építik a Sportcsarnokot A napokban írták alá a szerződést: a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem KISZ-bizottságá és a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat kilencedszer rendezi meg az idén az egyetemisták nyári építőtáborát. Intézkedést kérnek a bányászok fi könnyebb munka sokba kerül A borsodi szénbányák üzemorvosai az elmúlt év­ben kétezer bányászt vizs­gáltak meg, s közülük két­százat utaltak a Munkaké­pességcsökkenést Véleménye ZŐ Orvosi Bizottsághoz. A bizottság hanninc dolgozónál olyan látási, hallási, illetve szívpanaszokat fedezett fel, amelyek alapján nem kap­hatnak rokkantsági nyugdí­jat, csak könnyebb munkára osztanák be őket. Ez a köny- nyebb munka azonban a ko­rábbinál esetleg kétezer fo­rinttal kevesebb fizetést je­lentene. A Borsodi Szénbá­nyák vezetői ezért most az ■rányító szervekhez fordul­tak, és kérték, hogy ezeknek a régi bányászoknak a hely­zetét központi intézkedések­kel javítsák meg. Június 29. és augusztus 21. között, négyszer kéthetes váltásban, összesen négyszáz miskolci, húsz harkovi és tíz magdeburgi egyetemista dol­gozik majd a sportcsarnok, a Győri kapui lakások és a ta­polcai OTP-üdülő építésén. A miskolci egyetemisták részt vesznek külföldi építő­táborokban is: húszán Ka­zahsztánban, a szűzföldeken, tízen az NDK-beli Magde- burgban, tízen pedig Varsó­ban. Postakocsik motorizálva Tizenöt évvel ezelőtt vit­ték ki utoljára lovas kocsi­val a postai küldeményeket Miskolcon. Azóta öt új gép­kocsi állt a lófogatok helyé­re. Ezt a munkát ma már csak kocsikaraván láthatná el, úgy megszaporodott a posta forgalma. A mixernő kezét tördeli — de kevesebbet mér r Éjszakai ellenőrzés a Vendéglátónál — Ellenőrzés! — A szó, mint valami villámcsapás, teljesen váratlanul érkezik: a Szemere utcai Édes büfé fáradt pul­tosa tétova, ügyetlen mozdulattal kap a féldecis pohár felé, de már nem jut rá ideje, hogy a hiányzó italt utánatöltse. A városi tanács kereske­delmi állandó bizottságának tagjait kísértem el esti, ellen­őrző körútjukra. Vizsgála­tunk célja ezúttal is a fo­gyasztói érdekvédelem. A szolgálatos üzletvezető aggodalmas arccal köszönt. Előkerül a refraktométer. A minőséggel nincs baj, kifo­gástalan a kávé is, de a hir­telen támadt izgalom még­sem alaptalan. A mérőedény­ben tényleg kevésnek bizo­nyul a konyak és rosszul adott vissza a pénztáros is: az első próbavásárlásnál egy forinttal károsítottak meg. És az egy héttel ezelőtti fagy- lalt-súlycsonkítás óta, hátuk mögött, ott díszeleg a falon a „Szocialista brigád” zászló. Kár. A Drink bárban kevés a vendég. Halk zongoraszó töl­ti be a takaros, tiszta ter­met. — Fél portoricót és egy ká­vét kérek. Röpke másodpercek alatt asztalra kerül a tálca, s itt nemcsak a kiszolgálás kifo­gástalan. Hibátlan a minő­ség, pontos a mérés — köny­nyen oldódik a feszült han-* gúlát. Kabát nélkül Ezt a helyet mégis keve­sen látogatják. Ügy látszik, kényelmesek vagyunk, nem szeretjük levenni a kabátot. No meg, Miskolcon nagyobb becsülete van a sörnek, vagy a bornak, és persze a pénz­tárcák is nehezebben „bír­ják” a koktélokat... A közeli Muskátli vendég­lőben már nem ilyen szolid a hangulat. Ám a takaros, tiszta, fehér abrosszal terített asztalok között semmi sem idézi a régebbi, nem éppen vonzó hírnevet. Versenyfutás az utcán Az ételadagokat pontosan az előírás szerint kapjuk. Hi­bátlan a blokk is. És ami a legszokatlanabb, nem látunk részeg vendégeket. Alig távozunk, az Ingsza­lon előtt szokatlan lármára torpanunk meg: — Állítsák meg! Állítsák meg! — kiabál a Muskátli felszólgálónője. A jól öltözött férfit először nekünk sikerült utolérni: egy jóízűen elfogyasztott csirke- paprikás után „angolosan” távozott. Egészen biztos, ma este sem ő volt az egyedüli». S még csak nem is tiltako­zott. A váratlan utcajelenet után a Jerevánba tartunk. Ilyen­kor, éjfél előtt még könnyű asztalhoz jutni, de a kiszol­gálás lassú és meg is telik a bárhelyiség, mire Itt is elő­kerülnek a mérőeszközök. Hnszonöt száza ékkai kevesebb Az eredmény: feljelentés. Az egyik pohárban vészesen kevés az ital. A fél deci rumból 25 százalék hiányzik. Kevesebb a Cabinet brandy is. A mixernő kezét tördeli, csak az idős felszolgáló arca marad fásult, ő jól számolt és bizonyára azt hiszi, hogy így nem vonhatják felelős­ségre a kirívó, több mint 7 forintos súlycsonkításért Talán a közönyt is ennyire meg lehet szokni? LAHUCSKV Pété* Szovjet építőipari gépek kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom