Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-13 / 85. szám
a miskolciaké a szó Az ilyen esküvő nem jó propaganda Látogatóban jártunk legutóbb Miskolcon. Sok szépet láttunk, s nagyon tetszett az avasi modern, impozáns kilátó, de lehangoló látványt nyújtottak a Szabadság-fürdő előtti szökőkutak levert mozaikkockái, a medence aljának .piszkos, iszapos lerakódása. A sétálók pihenésére szolgáló padokat is csúnyán megrongálták. Azt hallottuk, hogy Miskolc nem tiszta város. Nekünk más a véleményünk. De ha a járókelők — talán nem is miskolciak — jobban vigyáznának, nem szórnák tele makukával, csikkel és papírdarabokkal az utcákat, bizonyára még szebb lenne. Gerényi Istvánná és társai, Szentendre Örökzöld téma Napjainkban szinte állandóan visszatérő témaként foglalkozunk a közúti balesetek személyi, társadalmi tulajdont, s — ami még ennél is szomorúbb — testi épséget károsító, emberéletet követelő tragikus eseményeivel, statisztikáival. Tudjuk — hiszen mindennap olvassuk —, hogy a rendőrség a legszigorúbban jár el a közlekedési szabályok megsértőivel szemben, annál kevesebbet hallani, olvasi azonban arról, hogy az utak rossz állapotáért felelősségre vonták volna a javító vagy útépítő vállalatokat. Mindezeket azért vetem fel, mert a hosszú tél után a Perecesre vezető út olyannyira hibás. gödrös, hogy hovatovább lehetetlen rajta a gépkocsival való közlekedés — írja egy autóbusz- vezető. Kisbabák panasza En ugyan még csak nem egészen „egyen-éves” vagyok, de azért szót kérek. A csecsemő- és kisgyermekruhák választékát szerénynek és fantáziátlannak találom. Szeretnék például az örökös feKer, rózsaszín vagy kék színű helyett virág-, vagy más mintás hosszúnadrágos rugdaló- zót, de nem kapni. A nagyobbacskák részére árusított holmik pedig nem célszerűek, anyaguk is kemény. Anyukámnak is az a véleménye, hogy puhább és könnyen tisztán tartható anyagokból készítsék a gyermekruhákat, s a fazonban ss mintájukban sem ártana a nagyobb választék — üzeni Szentgyőry Lacika a Kazinczy utcából. Vitatható kérdés A legtöbb szülő nincs vele tisztában, hogy hatéves kortól vagy iskolás kortól kell-e fizetni a gyermekért az autóbuszon és villamoson. Ez a kisebbik probléma. Az a baj, hogy a Közlekedési Vállalat dolgozói, kalauzai között is van olyan, aki nincs a fenti dologgal tisztában. Van, aki kedvesen azt kérdi: „hány éves a gyerek, tessék mondani?” Van, aki azt mondja: „Egy ilyen nagy gyereknek már jegyet kell váltani, nem lehet .potyázni’, kérem!” Néha még a személyi igazolvány is előkerül a bizonygatásra. Jó lenne, ha az illetékesek tájékoztatnák saját dolgozóikat, az utazóknak pedig válaszolnának, hogy szeptembertől kell-e a hatéves gyermeknek jegy, vagy attól a naptól, amikor hatéves lesz! Aranyosi Mártonná Még mindig füstöl Kétségbeejtő helyzetben vagyunk mi, a Pozsonyi utca keleti jelének lakói. A KÉV minden eddigi ígérete ellenére, továbbra is az orrunk alatt „puhítja” az aszfaltot. Az állandó füsttől szellőztetni sem tudunk. Jöjjön ki mára KÖJÁL megbízottja, nem bírjuk tovább idegekkel — írja Dr. N. L.,,1., Pozsonyi u. 60. Segítettek rajtam Egy kis bizalom! Április 5 -én, Hejőcsabán, történt, az évenként megismétlődő búcsún. A már szinte ritkaságba menő esemény sok embert vonzott, a sátraknál tömegével álltak a gyerekek. Mutogattak, kapkodtak, visongtak. A hátsó sorokból két barna bőrű kislány előfurakodott, szinte szájtátva nézték a kipakolt „giccseket”. A kiskereskedő, aki eddig harsányan kínál- gatta áruját, rákiáltott a két lánykára: „Takarodjatok innen. semmi szükség itt rátok, még elloptok innen valamit!” Elszomorító, hogy nálunk még előfordulhat ilyesmi. Kovács Anna Thaly Kálmán u. 7. Április 6-án a Tatár utcai gyalogjárdán munkából mentem hazafelé. Előttem haladt egy segédrendőr, aki miután látta, hogy az úttesten hatalmas, sárral telt tócsába gázol bele a velünk egy irányba haladó dömper, intett a vezetőnek, hogy vigyázzon. De az FG 33—03 forgalmi rendszámú dömper vezetője a jelzés ellenére sem volt hajlandó megállni. Óriási sarat fröcskölve száguldott tova. Mindketten fülig — de szó szerint fülig — sárosak lettünk. Én olyannyira, hogy szégyelltem volna ilyen körülmények között hazamenni. Mit szólt volna a sok ismerős? Bementem hát a Patyolat Vállalat központjába, s ott a véletlen a nőifehérnemű-osztály dolgozóihoz vezetett. Azonnal segítettek rajtam. Kaptam — ideiglenesen — egy nadrágot meg egy köpenyt, és betessékeltek a vállalat kultúrtermébe. Ott vártam meg, hogy az agyonsáro- zott ruhámat kitisztítsák. Nagyon hálásan köszönöm a miskolci Patyolat dolgozóinak a kedves segítséget. Mátyus Márton Pereces, Bollóalja 114. 12 fok, napsütés, SO centi» hé Hét vége a hegyekben A szeszélyes áprilisi idő ellenére ezen a hét végén is sok turista, természetkedvelő kereste fel a megye és a Bükk hegység turistaházait, idegenforgalmi nevezetességeit. Bánkúton szombat délben 12 fok meleg és ragyogó napsütés fogadta az olvadástól szinte még járhatatlan hegyi úton felmerészkedő turistákat. A naposabb hegyoldalakon már elolvadt a hó, az északi fekvésű mélyedésekben azonban még mindig tartja magát a helyenként 50 centiméteres hótakaró. A turistaházakban a hónap eleje óta minden hely foglalt, szombat—vasárnap is 94, főleg középiskolás vendégük volt. Bánkutat egyébként a sportolók is nagyon szeretik, most is itt edz az ózdiak hosz- szútávfutója. Tóth Gyula. Erre a hétre várják egy másik híres futónkat, Mecser Lajost is. A népszerű turistaházat egyébként hamarosan átalakítják, újabb 2 és 4 ágyas szobákkal bővítik. A szentléleki Herman Ottó turistaház előtti lankás domboldalon a hét végére már ki - zöldült a fű, s a kellemes napsütésben egy kis tavaszi focimérkőzésre is sor került. A fűtött turistaház szobáiban 44 vendégnek adtak szállást, a bátrabbak pedig — több takaró és paplan alatt — a négyszemélyes víkendházak- ban töltötték az éjszakákat. Az alacsonyabban fekvő SzentTéleken most már nyoma sincs a hónak, s így ezen a hét végén a legtöbb miskolci kiránduló ezt a viszonylag könnyen megközelíthető turistaházat kereste fel. A Miskolctól Garadnáig közlekedő kisvonat még a téli menetrend szerint járt, egy motorkocsi és egy pótkocsi szállítja ingajáratban a turistákat. A hét végén elsősorban diákok vették igénybe az erdei vasutat, akik az utolsó percig igyekeznek kihasználni a 10 napos tavaszi szünetet. Az Idegenforgalmi Hivatal campingjeiben most készülnek fel a tavaszi szezonra. A tokaji camping 300 személyt, a hollóstetői 150, a tapolcai 200 vendéget fogad április 23. illetve április 26 után. Tapolcán egyébként most folyik a már tavaly elkészült két alpesi ház közművesítése, ezek május végétől fogadják az ide érkező turistákat. Szezon o szobafestőknél A Miskolci Festőipari Szövetkezet első negyedévi tervét 105 százalékra teljesítette. Jelenleg a vendéglátó- ipar kerthelyiségeiben dolgoznak, festik a kerti vendéglők székeit, asztalait, készülnek a május 1-i nyitásra. Súlyos kapacitáshiánnyal küzdenek, a szövetkezet ötven szobafestője nem tud eleget tenni a tavasz közeledtével megnövekedett forgalomnak. Annak, aki a napokban adja le rendelését, 2—3 hétig kell várnia, míg sorra kerül. A helyzetet súlyosbítja a szövetkezeten belüli fluktuáció, s hogy kevesen jelentkeznek szobafestőknek a fiatalok közül. Maxi öltözékek őszre—télre. Az OKISZ Labor április 10- én a Duna Interkontinentálban bemutatta őszi—téli divatkreációit. A nagy sorozatra ajánlott divatöltözékek között meglepően sok volt a maxi. Rablás a díjkiosztáson A bélyegvilág haramiái A világ első levélbélyege 1840-ben, Nagy-Britanniában jelent meg. 1850-ben, tíz évvel az első felragasztható bélyeg után, az egész világ területén használatban levő bélyegek száma még mindössze 132 volt, 1960-ban pedig már mintegy 200 ezerféle bélyeg szerepelt a katalógusokban. S ebbe nem számítanak bele a különböző színárnyalatok, tévnyomások. különlegességek. Az utóbbi időben a bélyeg- világban egyre nagyobb szerepet kap a rendőrség. Leütötte a teremőrt A bélyeglopások ma már szinte állandóan szerepelnek a nemzetközi bűnügyi krónikában. Olykor vakmerő bűn- cselekmények is történnek. Bravúrral rabolták el a prágai bélyegmúzeum egyik legféltettebb kincsét: Ausztria 1851-ben kibocsátott Mercur- fejes újságbélyegének negyedmillió dollárra becsült, nyolcvanas tömbjét. Egy fiatalember a teremőrt leütötte, társa pedig kiemelte a szekrényből a bélyegritkaságot. London kereskedelmi központjának egyik üzletházában. egyetlen éjszaka folyamán két bélyegkereskedőt raboltak ki. A betörőket a riasztó árammal védett ablakok sem zavarták, a szomszéd közfalának megbontásával hatoltak be az irodába. A tettesek nemcsak betörési, hanem bélyegszakértők is voltak: az olcsó tömegbélyeget ott hagyták, a 60 ezer fontot érő értékesét elvitték Egy kennem’’4«ai kereskedő üzletiből — ugyancsak hozzáértő válogatás után — 400 ezer dán korona értékű bélyeget raboltak el. A genfi rendőrség lecsap Valószínűleg, az eddigi legnagyobb bélyegrablásnak számít: Dublinben egy aukciós cég páncélszekrényéből elvitték a közelmúltban elhunyt Maurice Burrus svájci dohánykirály fantasztikus értékű gyűjteményének tekintélyes részét, amelyet a cég az örököstől megvásárolt. Hogy az értékesítést lehetetlenné tegyék, két kötetben kiadták az ellopott bélyegek katalógusát. Rövid idő múlva a genfi rendőrség egy nyomozás során; egy görög házaspárnál tartott házkutatáskor több millió svájci frank értékű bélyeget talált, amely a Burrus-gyűjteraényből származott. A királyi családot sem kímélték Gyakoriak a kiállításokon lebonyolított rablások is. A világ legnagyobb gyűjteméVilágatlasz . A vakok lipcsei központi könyvkiadójának legnehezebb könyve a 3,5 kilogramm súlyú világatlasz. Ez a PVC- fóliából készült atlasz harmincöt 47x57 centiméter méretű dombornyomású térképet tartalmaz. A hozzá tartozó füzet pontos utasításokat nye. az angol királyi család tulajdonában van, és egy részét a Buckingham palota galériáján mutatják be a közönségnek. Néhány éve a szemfüles betörők az egyik vitrin felfeszítésével 40 ezer font értékű, három ritkaságot emeltek el. Egy locamói bélyegkiállításon akkor loptak el egy nagy értékű bélyeget, amikor a kiállítók jutalmazása folyt, s az őrök nagy része is a díjkiosztást nézte. A tolvaj elá:u!t A filatéliai bűnügyi krónika olyan eseteket is számon tart, amikor a tolvaj nem ismerte fel. milyen kincshez jutott. Az angol főváros Waterloo pályaudvarán egy fiatalember bőröndöt lopott, de .még aznap a következő dühös levél kíséretében visszaküldte a rendőrségnek: ..Ruhákat kerestem, nem holmi bélyegeket, adják vissza a tulajdonosának.” A hamarosan kézre került tolvaj elájult amikor a rendőrségen megtudta. hogy a „holmi bélyegeknek” több millió font értékük volt. vakoknak ad a helyes használatra. Az atlasz, amely a Karl-Marx- Stadt-i rehabilitációs központ tanszerműhelyében készült, kiváló műszaki, grafikai és pedagógiai kivitelezésével világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény. Ma lesz egy hete, hogy brigádunk egyik tagja esküvőjét tartotta a Petőfi utcai Központi Házasságkötő Teremben. Természetes. hogy a brigád tagjai örömmel tettek eleget a meghívásnak. őszintén reméltük, hogy szép, emlékezetes esküvő tanúi, résztvevői leszünk. Sajnos, az anyakönyvvezető és a személyzet jóvoltából nem így történt, ivíaga az anyakönyvvezető véleményünk szerint nem tartotta be az udvariassági szabályokat. Például: az asztalon keresztül fogott kezet a boldog párral, nem ö ment ki hozzájuk gratulálni, hanem az asztalon keresztül magához intette őket. s még ez előtt a miniruhás menyasszonynak a közönségnek háttal állva kellett aláírnia az anyakönyvet. Amikor a szertartás után fényképezni, akartunk, egyszerűen eloltották a lámpát, s hiába kértük, gyújtsák meg; kint, az esőn kellett megörökítenünk munkatársunkat és Ifjú férjét. Mindez egy lás figyelmességgel elkerülhető lett volna. A brigád többször vett már részt például a III. kerületi tanácson rendezett esküvőn, ott ilyesmit sosem tapasztaltunk. Ügy gondoljuk, hogy a Petőfi utcában, április 6-án délután fél ötkor megtartott esküvő nem jó propagandája volt az állami esküvői szertartásoknak. Még akkor sem, ha a boldog ifjú pár ebből talán semmit sem vett észre ... Az tKM forgalmi könyvelés szocialista brigádjának asszonyai „Akácos út, ha végigmegyek.. . .. rajiad én.” így kezdődik a közismert dal. Mi, Akác utcai lakosok még végig sem tudunk az utcán menni, mert fülig sáros lesz az ember. Az egész úgy kezdődött, hogy a szomszédos Gyóni Géza utcában átépítették az utat. A mi utcánkban is kanálist építettek. Sajnos, ez a kanális nem felel meg a céljának, mert a vizet alig vezeti le. Az utca nagy részét felásták, de a helyreállítás nem történt meg. Áz úttest több mint fele tele van gödrökkel és kőrakásokkal, aminek következtében az Akác utca túlnyomó része járhatatlan. A köztisztasági vállalatnak jelentettük, de szerintük nem rájuk tartozik ez az ügy. Bennünket nem érdekel, hogy kire „tartozik”, hanem az, hogy mikor lesz járható az Akác utca — írja az utca lakói nevében Tallián Imréné és még 15 aláírás Szentendrei vélemény
