Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-13 / 85. szám

a miskolciaké a szó Az ilyen esküvő nem jó propaganda Látogatóban jártunk leg­utóbb Miskolcon. Sok szépet láttunk, s nagyon tetszett az avasi modern, impozáns ki­látó, de lehangoló látványt nyújtottak a Szabadság-fürdő előtti szökőkutak levert mo­zaikkockái, a medence aljá­nak .piszkos, iszapos lerakó­dása. A sétálók pihenésére szolgáló padokat is csúnyán megrongálták. Azt hallottuk, hogy Miskolc nem tiszta vá­ros. Nekünk más a vélemé­nyünk. De ha a járókelők — talán nem is miskolciak — jobban vigyáznának, nem szórnák tele makukával, csikkel és papírdarabokkal az utcákat, bizonyára még szebb lenne. Gerényi Istvánná és társai, Szentendre Örökzöld téma Napjainkban szinte állan­dóan visszatérő témaként foglalkozunk a közúti balese­tek személyi, társadalmi tu­lajdont, s — ami még ennél is szomorúbb — testi épséget károsító, emberéletet köve­telő tragikus eseményeivel, statisztikáival. Tudjuk — hi­szen mindennap olvassuk —, hogy a rendőrség a legszi­gorúbban jár el a közleke­dési szabályok megsértőivel szemben, annál kevesebbet hallani, olvasi azonban arról, hogy az utak rossz állapotá­ért felelősségre vonták volna a javító vagy útépítő vállala­tokat. Mindezeket azért ve­tem fel, mert a hosszú tél után a Perecesre vezető út olyannyira hibás. gödrös, hogy hovatovább lehetetlen rajta a gépkocsival való köz­lekedés — írja egy autóbusz- vezető. Kisbabák panasza En ugyan még csak nem egészen „egyen-éves” vagyok, de azért szót kérek. A csecse­mő- és kisgyermekruhák vá­lasztékát szerénynek és fan­táziátlannak találom. Szeret­nék például az örökös feKer, rózsaszín vagy kék színű he­lyett virág-, vagy más min­tás hosszúnadrágos rugdaló- zót, de nem kapni. A na­gyobbacskák részére árusí­tott holmik pedig nem cél­szerűek, anyaguk is kemény. Anyukámnak is az a véle­ménye, hogy puhább és könnyen tisztán tartható anyagokból készítsék a gyer­mekruhákat, s a fazonban ss mintájukban sem ártana a nagyobb választék — üzeni Szentgyőry Lacika a Ka­zinczy utcából. Vitatható kérdés A legtöbb szülő nincs vele tisztában, hogy hatéves kor­tól vagy iskolás kortól kell-e fizetni a gyermekért az autó­buszon és villamoson. Ez a kisebbik probléma. Az a baj, hogy a Közleke­dési Vállalat dolgozói, kala­uzai között is van olyan, aki nincs a fenti dologgal tisztá­ban. Van, aki kedvesen azt kér­di: „hány éves a gyerek, tes­sék mondani?” Van, aki azt mondja: „Egy ilyen nagy gyereknek már je­gyet kell váltani, nem lehet .potyázni’, kérem!” Néha még a személyi igazolvány is elő­kerül a bizonygatásra. Jó lenne, ha az illetékesek tájékoztatnák saját dolgozói­kat, az utazóknak pedig vála­szolnának, hogy szeptember­től kell-e a hatéves gyermek­nek jegy, vagy attól a naptól, amikor hatéves lesz! Aranyosi Mártonná Még mindig füstöl Kétségbeejtő helyzetben vagyunk mi, a Pozsonyi utca keleti jelének lakói. A KÉV min­den eddigi ígérete ellenére, továbbra is az orrunk alatt „puhítja” az aszfaltot. Az állandó füsttől szellőztetni sem tudunk. Jöjjön ki mára KÖJÁL megbízottja, nem bírjuk tovább idegekkel — írja Dr. N. L.,,1., Pozsonyi u. 60. Segítettek rajtam Egy kis bizalom! Április 5 -én, Hejőcsabán, történt, az évenként megis­métlődő búcsún. A már szin­te ritkaságba menő esemény sok embert vonzott, a sát­raknál tömegével álltak a gyerekek. Mutogattak, kap­kodtak, visongtak. A hátsó sorokból két barna bőrű kis­lány előfurakodott, szinte szájtátva nézték a kipakolt „giccseket”. A kiskereskedő, aki eddig harsányan kínál- gatta áruját, rákiáltott a két lánykára: „Takarodjatok in­nen. semmi szükség itt rátok, még elloptok innen vala­mit!” Elszomorító, hogy nálunk még előfordulhat ilyesmi. Kovács Anna Thaly Kálmán u. 7. Április 6-án a Tatár utcai gyalogjárdán munkából men­tem hazafelé. Előttem haladt egy segédrendőr, aki miután látta, hogy az úttesten hatal­mas, sárral telt tócsába gázol bele a velünk egy irányba haladó dömper, intett a veze­tőnek, hogy vigyázzon. De az FG 33—03 forgalmi rend­számú dömper vezetője a jelzés ellenére sem volt haj­landó megállni. Óriási sarat fröcskölve száguldott tova. Mindketten fülig — de szó szerint fülig — sárosak let­tünk. Én olyannyira, hogy szégyelltem volna ilyen kö­rülmények között hazamen­ni. Mit szólt volna a sok is­merős? Bementem hát a Patyolat Vállalat központjába, s ott a véletlen a nőifehérnemű-osz­tály dolgozóihoz vezetett. Azonnal segítettek rajtam. Kaptam — ideiglenesen — egy nadrágot meg egy kö­penyt, és betessékeltek a vál­lalat kultúrtermébe. Ott vár­tam meg, hogy az agyonsáro- zott ruhámat kitisztítsák. Nagyon hálásan köszönöm a miskolci Patyolat dolgozói­nak a kedves segítséget. Mátyus Márton Pereces, Bollóalja 114. 12 fok, napsütés, SO centi» hé Hét vége a hegyekben A szeszélyes áprilisi idő ellenére ezen a hét végén is sok turista, természetkedvelő kereste fel a megye és a Bükk hegység turistaházait, idegenforgalmi nevezetessé­geit. Bánkúton szombat délben 12 fok meleg és ragyogó nap­sütés fogadta az olvadástól szinte még járhatatlan hegyi úton felmerészkedő turistá­kat. A naposabb hegyoldala­kon már elolvadt a hó, az északi fekvésű mélyedések­ben azonban még mindig tartja magát a helyenként 50 centiméteres hótakaró. A tu­ristaházakban a hónap eleje óta minden hely foglalt, szombat—vasárnap is 94, fő­leg középiskolás vendégük volt. Bánkutat egyébként a sportolók is nagyon szeretik, most is itt edz az ózdiak hosz- szútávfutója. Tóth Gyula. Er­re a hétre várják egy másik híres futónkat, Mecser La­jost is. A népszerű turistahá­zat egyébként hamarosan át­alakítják, újabb 2 és 4 ágyas szobákkal bővítik. A szentléleki Herman Ottó turistaház előtti lankás domb­oldalon a hét végére már ki - zöldült a fű, s a kellemes napsütésben egy kis tavaszi focimérkőzésre is sor került. A fűtött turistaház szobáiban 44 vendégnek adtak szállást, a bátrabbak pedig — több takaró és paplan alatt — a négyszemélyes víkendházak- ban töltötték az éjszakákat. Az alacsonyabban fekvő SzentTéleken most már nyo­ma sincs a hónak, s így ezen a hét végén a legtöbb mis­kolci kiránduló ezt a viszony­lag könnyen megközelíthető turistaházat kereste fel. A Miskolctól Garadnáig közlekedő kisvonat még a té­li menetrend szerint járt, egy motorkocsi és egy pótkocsi szállítja ingajáratban a tu­ristákat. A hét végén első­sorban diákok vették igény­be az erdei vasutat, akik az utolsó percig igyekeznek ki­használni a 10 napos tavaszi szünetet. Az Idegenforgalmi Hivatal campingjeiben most készül­nek fel a tavaszi szezonra. A tokaji camping 300 személyt, a hollóstetői 150, a tapolcai 200 vendéget fogad április 23. illetve április 26 után. Ta­polcán egyébként most fo­lyik a már tavaly elkészült két alpesi ház közművesítése, ezek május végétől fogadják az ide érkező turistákat. Szezon o szobafestőknél A Miskolci Festőipari Szö­vetkezet első negyedévi ter­vét 105 százalékra teljesí­tette. Jelenleg a vendéglátó- ipar kerthelyiségeiben dol­goznak, festik a kerti ven­déglők székeit, asztalait, ké­szülnek a május 1-i nyitásra. Súlyos kapacitáshiánnyal küzdenek, a szövetkezet öt­ven szobafestője nem tud eleget tenni a tavasz köze­ledtével megnövekedett for­galomnak. Annak, aki a na­pokban adja le rendelését, 2—3 hétig kell várnia, míg sorra kerül. A helyzetet sú­lyosbítja a szövetkezeten belüli fluktuáció, s hogy ke­vesen jelentkeznek szobafes­tőknek a fiatalok közül. Maxi öltözékek őszre—télre. Az OKISZ Labor április 10- én a Duna Interkontinentálban bemutatta őszi—téli divat­kreációit. A nagy sorozatra ajánlott divatöltözékek között meglepően sok volt a maxi. Rablás a díjkiosztáson A bélyegvilág haramiái A világ első levélbélyege 1840-ben, Nagy-Britanniában jelent meg. 1850-ben, tíz év­vel az első felragasztható bé­lyeg után, az egész világ te­rületén használatban levő bé­lyegek száma még mindössze 132 volt, 1960-ban pedig már mintegy 200 ezerféle bélyeg szerepelt a katalógusokban. S ebbe nem számítanak bele a különböző színárnyalatok, tévnyomások. különlegessé­gek. Az utóbbi időben a bélyeg- világban egyre nagyobb sze­repet kap a rendőrség. Leütötte a teremőrt A bélyeglopások ma már szinte állandóan szerepelnek a nemzetközi bűnügyi króni­kában. Olykor vakmerő bűn- cselekmények is történnek. Bravúrral rabolták el a prá­gai bélyegmúzeum egyik leg­féltettebb kincsét: Ausztria 1851-ben kibocsátott Mercur- fejes újságbélyegének ne­gyedmillió dollárra becsült, nyolcvanas tömbjét. Egy fiatalember a teremőrt le­ütötte, társa pedig kiemelte a szekrényből a bélyegritkasá­got. London kereskedelmi központjának egyik üzlethá­zában. egyetlen éjszaka fo­lyamán két bélyegkereskedőt raboltak ki. A betörőket a riasztó árammal védett ab­lakok sem zavarták, a szom­széd közfalának megbontásá­val hatoltak be az irodába. A tettesek nemcsak betörési, hanem bélyegszakértők is voltak: az olcsó tömegbélye­get ott hagyták, a 60 ezer fontot érő értékesét elvitték Egy kennem’’4«ai kereskedő üzletiből — ugyancsak hoz­záértő válogatás után — 400 ezer dán korona értékű bé­lyeget raboltak el. A genfi rendőrség lecsap Valószínűleg, az eddigi leg­nagyobb bélyegrablásnak szá­mít: Dublinben egy aukciós cég páncélszekrényéből elvit­ték a közelmúltban elhunyt Maurice Burrus svájci do­hánykirály fantasztikus érté­kű gyűjteményének tekinté­lyes részét, amelyet a cég az örököstől megvásárolt. Hogy az értékesítést lehe­tetlenné tegyék, két kötetben kiadták az ellopott bélyegek katalógusát. Rövid idő múlva a genfi rendőrség egy nyo­mozás során; egy görög há­zaspárnál tartott házkutatás­kor több millió svájci frank értékű bélyeget talált, amely a Burrus-gyűjteraényből szár­mazott. A királyi családot sem kímélték Gyakoriak a kiállításokon lebonyolított rablások is. A világ legnagyobb gyűjtemé­Világatlasz . A vakok lipcsei központi könyvkiadójának legnehe­zebb könyve a 3,5 kilogramm súlyú világatlasz. Ez a PVC- fóliából készült atlasz har­mincöt 47x57 centiméter mé­retű dombornyomású térké­pet tartalmaz. A hozzá tar­tozó füzet pontos utasításokat nye. az angol királyi család tulajdonában van, és egy ré­szét a Buckingham palota ga­lériáján mutatják be a kö­zönségnek. Néhány éve a szemfüles betörők az egyik vitrin felfeszítésével 40 ezer font értékű, három ritkaságot emeltek el. Egy locamói bé­lyegkiállításon akkor loptak el egy nagy értékű bélyeget, amikor a kiállítók jutalma­zása folyt, s az őrök nagy ré­sze is a díjkiosztást nézte. A tolvaj elá:u!t A filatéliai bűnügyi kró­nika olyan eseteket is számon tart, amikor a tolvaj nem is­merte fel. milyen kincshez jutott. Az angol főváros Wa­terloo pályaudvarán egy fia­talember bőröndöt lopott, de .még aznap a következő dü­hös levél kíséretében vissza­küldte a rendőrségnek: ..Ru­hákat kerestem, nem holmi bélyegeket, adják vissza a tu­lajdonosának.” A hamarosan kézre került tolvaj elájult amikor a rendőrségen meg­tudta. hogy a „holmi bélye­geknek” több millió font ér­tékük volt. vakoknak ad a helyes használatra. Az atlasz, amely a Karl-Marx- Stadt-i rehabilitációs központ tanszerműhelyében készült, kiváló műszaki, grafikai és pedagógiai kivitelezésével vi­lágviszonylatban is kiemel­kedő teljesítmény. Ma lesz egy hete, hogy brigá­dunk egyik tagja esküvőjét tar­totta a Petőfi utcai Központi Házasságkötő Teremben. Termé­szetes. hogy a brigád tagjai örömmel tettek eleget a meghí­vásnak. őszintén reméltük, hogy szép, emlékezetes esküvő tanúi, résztvevői leszünk. Sajnos, az anyakönyvvezető és a személy­zet jóvoltából nem így történt, ivíaga az anyakönyvvezető véle­ményünk szerint nem tartotta be az udvariassági szabályokat. Pél­dául: az asztalon keresztül fo­gott kezet a boldog párral, nem ö ment ki hozzájuk gratulálni, hanem az asztalon keresztül ma­gához intette őket. s még ez előtt a miniruhás menyasszonynak a közönségnek háttal állva kellett aláírnia az anyakönyvet. Amikor a szertartás után fényképezni, akartunk, egyszerűen eloltották a lámpát, s hiába kértük, gyújt­sák meg; kint, az esőn kellett megörökítenünk munkatársunkat és Ifjú férjét. Mindez egy lás figyelmesség­gel elkerülhető lett volna. A bri­gád többször vett már részt pél­dául a III. kerületi tanácson ren­dezett esküvőn, ott ilyesmit so­sem tapasztaltunk. Ügy gondol­juk, hogy a Petőfi utcában, áp­rilis 6-án délután fél ötkor meg­tartott esküvő nem jó propagan­dája volt az állami esküvői szer­tartásoknak. Még akkor sem, ha a boldog ifjú pár ebből talán semmit sem vett észre ... Az tKM forgalmi könyvelés szocialista brigádjának asszonyai „Akácos út, ha végigmegyek.. . .. rajiad én.” így kezdődik a közismert dal. Mi, Akác ut­cai lakosok még végig sem tudunk az utcán menni, mert fülig sáros lesz az em­ber. Az egész úgy kezdődött, hogy a szomszédos Gyóni Géza utcában átépítették az utat. A mi utcánkban is ka­nálist építettek. Sajnos, ez a kanális nem felel meg a cél­jának, mert a vizet alig ve­zeti le. Az utca nagy részét felásták, de a helyreállítás nem történt meg. Áz úttest több mint fele tele van göd­rökkel és kőrakásokkal, ami­nek következtében az Akác utca túlnyomó része járhatat­lan. A köztisztasági vállalat­nak jelentettük, de szerintük nem rájuk tartozik ez az ügy. Bennünket nem érdekel, hogy kire „tartozik”, hanem az, hogy mikor lesz járható az Akác utca — írja az utca la­kói nevében Tallián Imréné és még 15 aláírás Szentendrei vélemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom