Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-13 / 85. szám

Tóth Imre rézkarca LÁTÓ SZEMEK Az év elején a Magyar Amatőrfilm Szövetség, valamint a Miskolci Moziüzemi Vállalat között megállapodás jött létre amatőrfilmek bemutatására. Miskolc, melyet a rövidfilm­fesztiválok az elmúlt évek folyamán „filmes várossá” avat­tak, a szokásosnál jobban érdeklődik az amatőrfilmek iránt. Évről évre nő a műkedvelő filmesek száma is. s közülük egyre többen kötnek hosszabb szövetséget ezzel.a nagyon kor­szerű műfajjal. Érthető, hogy a Moziüzemi Vállalat is öröm­mel fogadta az Amatőrfilm Szövetség ajánlatát, hiszen talán semmi nem teszi annyira látóvá a szemeket, mint a rendsze­rint rövid amatőrfilmek, ahol a néző az alkotóval együtt járja végig a filmkészítés nem könnyű útját. (Az amatőrfil­mek nézése közben a mondanivalón túl még az ábrázolás technikai nehézségeire is ráérezhetünk és szinte mondatról mondatra sajátíthatjuk el a film nyelvét.) Az említett megállapodás értelmében Miskolcon eddig min­den hónapban egy-egy nevesebb amatőrfilmes mutatta be al­kotását a Kossuth mozi mellett működő Hevesy Iván Film­klub helyiségében. Az eddigiek folyamán — mint erről hírt adtunk — különösen nagy sikere volt dr. Gulyás László mis­kolci és Buglyd Sándor budapesti amatőrfilmes alkotásának. A „filmes város”, Miskolc ezekben a hetekben a XI, rövld- film-fesztiválra készül. A benevezett félszáz mozifilm alko­tói közül korántsem mindannyian hivatásos filmszakemberek. Nem egy közülük pór esztendővel ezelőtt csak próbaképpen, hobbyból vette kezébe a kamerát; s ma, mint látni fogjuk, már rendkívül fontos társadalmi problémákról képes elmon­dani véleményét a film nyelvén. Ezért örülünk nagyon a mis­kolci amatőrfilmeseknek és a Moziüzemi Vállalat segítőkész­ségének, mely nyilvánosságot ad az igényes próbálkozások­nak, s közben — legfőbb funkcióját teljesítve — értővé ne­veli a filmnéző közönséget. Szombat esti meditáció A Borsodi Szemle jubileumi száma A népi demokratikus forradalomtól az új gazdasági mechanizmusig A Borsodi Szemle 1970. évi első számának megjelenése egy­beesett a felszabadulás 25 éves jubileumával. Nem véletlen tehát, hogy a tudományos igénnyel szerkesztett lap 112 olda­lának tartalmát ezúttal a megemlékezés, a visszatekintés szabja meg. Forrásértékű hitelességgel kisebb-nagyobb terjedelmű helytörténeti tanulmányok sorakoznak kronológiai sor­rendben egymás mellé. Mis­kolc és Borsod megye 25 évét dolgozzák fel. A szerkesztő bizottság bevezetője frappán­san fogalmazza meg az elteli 25 év jelentőségét, amely ,,a történelem számára" egy pil­lanat csupán. A kortárs szá­mára azonban egy fél ember­öltőt jelent, meg okot és al­kalmat arra, hogy megmérje: mit tett. és mit kell még ez­után tennie.” Adatok, tények, statiszti­kák sorakoznak egymás mel­lé; a véleményformálás az olvasó feladata. Ahogyan a történelmi fejlődés vezérfo­nala a mindennapokból áll í össze, úgy adja az ország tör- i ténelmét az egyes vidékek \ története, a legkisebb tele- ( püléstől a fővárosig. Miskolc és a megye története része és építőköve az ország történe­tének, és az által meghatáro­zó' t is. A lapban egymás mellé so­rakozó tanulmányok tehát mindig az országos változá­sokból indulnak ki. és azok valóra válását, helyi sajátos­ságait mutatják meg az egyik legnagyobb iparvidék törté­nelmében. Arra koncentrál­nak, amit a történettudo­mány úgy határoz meg, hogy alap, vagyis gazdaságtörté­net. Az ipar és a mezőgaz­daság története. Ez erőssége a jubileumi lapszámnak, de hiányossága is ebben rejlik. Az alap által determinált fel­építménynek. a kultúrtörté­netnek igy nem jut hely. Mindig forgatnia kell a Borsodi Szemlét annak, aki alaposan tájékozódni kíván a város és a megye életében. Ezt a kiadványt pedig feltét­lenül érdemes. A történtek ilyen alapossággal való is­merete — túl azon, hogy ér dekes — rendkívül tanulsá gos. Történeti elemzést 1962-ig ad a lap, a továbbiakban — tekintve, hogy az azóta eltelt nyolc évet nehezen lehetne történelemnek nevezni — az Jugoszlávia bármely nagy­városában sétálgat az em­ber, a mozik vitrinjei mögül elő-előbuickannak a mezte- telen, vagy félig felöltözött színészek fotói. A járókelők­nek már fel sem tűnik a te­mérdek lengeség. A jugoszláv filmszínházak a rentabilitás érdekében — hasonlatosan a nyugati törekvésekhez — gyakran tűznek műsorra szex-filmet, nudista históriát pergető filmmunkát. „A rózsa a nudisták szigetén” című film például még vékonyka társadalmi hátteret is kanya- rít a csupa meztelen nők és férfiak mögé, hogy minél tö­kéletesebb legyen az illúzió. Pedig az az igazság, hogy aki a ruhadarabjaitól megfosztott nők vagy férfiak kedvéért vált belépőjegyet, azt vajmi keveset érdekli a sztori, a cselekmény magvassága. Vi­szont, aki műélvezetre vá­gyik, az esztétikumot legke­vésbé a csupasz testek lát­ványától vcirja. Ilyen szempontból igen ér­dekes és tanulságos volt a XI, szarajevói stúdiószínházi ipar és a mezőgazdaság fej­lődésével foglalkozik. Mind­ez a fiatal generációnak új, az idősebbeknek emlékeztető, akár a népi demokratikus fejlődés politikai kérdéseiről legyen szó 1945—47 között, akár az ellenforradalmat kö­vető konszolidációról. Kell az ilyen alapos tisztánlátás ah­hoz, hogy a továbbiakban könnyebb legyen az eligazo­dás a mindennapok bonyo­lult útvesztőjében. (makai) fesztivál egyik előadása Bo- gumil Duzel Adrim és Éva című mirákuluma. A művet a Skopjéi drámai színház tár­sulata mutatta be. Az ön­maga megváltásáért küzdő emberpár és a környezet harca szokatlan módon zaj­lik le. A két fiatal kihívása a meztelenség az öltözöttek­kel szemben. A szarajevói kis-színház alig 150—200 nézőt képes befogadni. A játék a néző­tér gyűrűjében zajlik. Az Ádám és Éva esetében ez a tény különös jelentőséget hordoz; a fedetlen keblű szí­nésznő és az izmos, jó fel­építésű színész a néző köz­vetlen közelében játssza el a szerzői gondolatot. Ebben benne van a szenvedés, a szerelem, az öröm, a bánat. A nézőnek egy pillanatig sem tűnik fel az öltözetlen- ség; nem merül el az izmok és keblek látványában, mert a parabolisztikus darab gyors, izgalmas cselekménye magá­val sodorja. A vállalkozás merészsége csak akkor tűnik elő, ha vé­Bárdy György és Brigitte Bardot egy napon, s ugyan­akkor jelentkezik Frédi és Béni. Búcsúzóul pedig még egyszer felvillan előttünk a Mézga család „tragikus ko­médiája” ... Szombaton nem járt rosszul, aki minden más programot feladva, a képer­nyő előtt töltötte az időt. Per­sze, minden hétvégen bizo­nyára nem várhatunk ilyen érdekes, élvezetes műsort, a szerkesztők azonban — ami a struktúrát illeti — jó, ha ha­sonlót próbálnak megvalósí­tani. A szombati napnak egyéb­ként az volt a titka, hogy a műsorszámok szereplői rég­től fogva ismerőseink. Ter­mészetes. hogy nagyobb iz­galommal ülünk a képernyő elé, ha a sokoldalú színész. Bárdy György megjelenését várjuk, mintha egy kevéssé ismert, vagy egészen új fil­met kínál a tévé. Ugyanez a helyzet a Flinstone családdal giggondóljuk: a mi színháza, inkban az emberi test szép­ségére, erejére, d’ fedetlenség dramaturgiai funkciót hor­dozó motívumára épülő és építő darab ellenérzést vál­tana ki. A stúdiószinpadi meztelen testközelség pedig a hipokriták ökölrázását eredményezné. Persze. egyszeri és szűkre szabott eszmefuttatásban igen nehéz megmagyarázni, mi­lyen óriási különbség van a pornográfiába hajló sex­divat és az ősi együvétarto- zás drámai megjelenítése kö­zött. Az utóbbinál a mezte­lenség puszta eszköz valami fennkölt eszme kifejezésére, az előbbinél cél. A szex-fil­mek (és egy-két silány szín­padi darab is) ipari férc­munkák, még az erotika esz­tétikumát sem nyújtják — tehát lemeztelenítik a lelket. A skopjeiek „meztelen” előadása viszont az érzel­mek nemes prémjébe öltöz­tette a lelkeket, PÁRKÁNY LÁSZLÓ JUGOSZLÁVIAI NOTESZLAPOK L A meztelenség esztétikuma is, és ki ne lenne kíváncsi az annyira ismert Brigitte Bar- dot ismeretlen arcára? Ha a Televízió „családtag” kíván lenni, akkor nagyon jó, ha a képernyőn ismerősök „jön­nek a szobánkba”. A kedves, szórakoztató vendég megje­lenését akár minden héten tudomásul vesszük, sőt, vár­juk, míg az unalmas, szürke társaságot egy gombnyomás­sal eltüntetjük a képernyőről. Meggondolandó tehát — ezt az utóbbi hetek példája is bizonyítja —, hogy milyen témát milyen kvalitású szí­nészekkel avatunk sorozattá. Bárdy Györgyöt — aki sem meglepetést, sem csalódást nem okozott, mert mindany- nyian ismerjük kitűnő ké­pességeit — akár hétről hét­re is szívesen látnánk. Sze­replése azt is eszünkbe jut­tatja, hogy a Televíziónak időnként nem ártana sort ke­ríteni egy-egy ilyen „juta­lomjátékra”, hisz annyi ki­tűnő színészünk van, akiket nem ismerünk eléggé. S még valamit; a közönség talán eev esetben örül az is­métléseknek; ha sorozatról van szó. Nem tudjuk, terve- zik-e a Mézga család folyta­tását, de ha egyelőre nem, akkor sem szeretnénk végleg elbúcsúzni a népszerűvé vált rajzfilmtől Ami egyébként a sorozato­kat illeti, nem kell aggód­nunk, mert a Televízió va­sárnapi műsorában beharan­gozta A 0416-os szökevény cí­mű filmet és a Tom Sawyer kalandjait. Az utóbbi hét adásban szórakoztatja majd az ifjú nézőket. Noé a Madáchban A Madách Színház április második felében két új be­mutatóval gazdagítja reper­toárját. Görgey Gábor; Noé című abszurd drámájának premierje április 21-én lesz Bemard Shaw: Sosem lehet tudni című szatíráját április 16-án újítják fel. Tolnai Klá­rival a főszerepben. éjféltől reggelig EGYELŐRE NEM TUDJAK Ajub Khan volt pakisztáni elnököt különböző panaszok­kal egy katonai kórházba szállították, ahol kéthetes ki­vizsgáláson esik majd át. Az orvosok egyelőre nem tud­ják, hogy milyen betegségben szenved. ELKOBOZTAK A paraguayi kormány el­rendelte a törvénytelenül, behozott alma- és körte­mennyiség haladéktalan el­kobzását. Ezzel a rendelke­zéssel el akarja érni, hogy az ország lakossága több naran­csot és citromot fogyasszon. Az elkobzott, gyümölcsöt a kórházak kapták meg. Állast kereső milliók Négy és fél ev óta a leg­magasabb számot érte el a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Az amerikai munkaügyi minisz­térium közlése szerint 3 963 000 fő, azaz a munka képes lakosság 4,4 százaléka keres állást. * HASZNÁLAT UTAK ELDOBHATÓ A Stara Tura-i chyrana szlovák gyár rövidesen meg­kezdi a műanyagból készült injekciós fecskendők gyártá­sát. Előnyük, hogy nem kell sterilizálni, mivel egyetlen használat után eldobják. Az acélvégű műanyagtű előállí­tásával is kísérleteznek. MENTIK A GYILKOST Az amerikai igazságszol­gáltatás nem siet átadni a bíróságnak Medina száza­dost, az 1968 márciusában el­követett My Lai-i véreng­zésben részt vevő „büntető” expedíció vezetőjét. „Pótló­lagos” vizsgálatot rendeltek el, hogy egyáltalán a bíróság elé kell-e állítani. Ez egy újabb jogászi fogás, hogy megmentsék a gyilkost a büntetéstől. POKOLGÉP ROBBANT A KÉMKÖZPONTBAN A Palesztinái hazafiak Je­ruzsálemben megölték az izraeli hírszerzés három ügy­nökét. Pokolgépet robbantot­tak a város egyik bárjában, amely kémközpontul szol­gált. A merénylet áldozatai között volt egy, az izraeliek számára dolgozó arab ügy­nök is. LESIK Több mint 400 vadász lesi napról napra a szalonkák húzását a Bükkben, de ke­vés eredménnyel. A majd­nem téliesen szeszélyes idő­járás nem kedvez a szalon­kák húzásának. Az erdészek véleménye szerint a szokás­tól eltérően nem áprilisban, hanem május elején várható a szalonkák tömeges vonu­lása. KILYUKADT EGY TÉR Kilyukadt a pécsi Szé­chenyi tér. Vízcsövet szerel­tek, és ekkor bukkantak egy két méter átmérőjű és 7—8 méter mély üregre. Az utóbbi időben a várost egy­más után érik az ilyen meg­lepetések, amelyek sok gon­dot okoznak és milliókba ke­rülnek. Megkezdték a felde­rítést annak megállapítására, hogy ez a mélyedés az öreg, középkori eredetű pince- rendszer része vagy attól független?

Next

/
Oldalképek
Tartalom