Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Ha versenyzünk, díjakat nyerünk L.zönségh ! dítás Jugoszláviában E tudósítást tulajdonképpen a szeszélyes április „írta”, még­pedig a belgrádi Hotel Nationalban. Ugyanis a Miskolci Nem­zeti Színház Jugoszláviában vendégszereplő társulatát e tran­zitszállodába kényszerítette a szokatlan viharos időjárás; a repülőgépet nem fogadták Budapesten, így az együttes a csi­nos kis hotelban vesztegelt. De természetesen csiiggedés nél­kül, mert az élménytartalékok igen gazdagok voltak; az em­lékek megidézésére akadt idő bőven. A legtöbb szó természete­sen arról esett, hogy a mis­kolci színház szarajevói fel­lépésének sikerhullámai meg nem csitultak el. A budapesti Thália Stúdió 6-án, hétfőn este mutatta be műsorát, mintegy záróakkordjaként a stúdiószínházak szarajevói fesztiváljának. Csurka István: Ki lesz a bálanya? c. játéka összehasonlítási alapot is nyújtott a szakemberek szá­mára — ezúttal a mi színhá­zunk javára. Mint Luka Pav- lovics, az Oslobedenje szín­házi kritikusa írta: „a Mis­kolci Nemzeti Színház emo­cionális hatásokra épülő elő­adása szinte teljesen legyőzte a nyelvi akadályokat, meg­szerezte azt a sanszot, hogy érzelemközeibe kerüljön a nézőkhöz. Ugyanakkor a Thá­lia Színház — összeszokott kvartettje ellenére — sem tudta mindig lekötni a nézők figyelmét. A modern utakon járó — tartalmi és formai vonatko­zásban sok újat hozó szara­jevói fesztiválon — kiosztot­ták a díjakat. A pálmát a kí­sérletező kedvéről és színi tradíciójáról nevezetes ljubl­janai és zágrábi kis színpa­dok vitték el, de a zsűri tag­jai közül többen lelkesen szóltak róla: ha a két magyar együttes nem versenyen kí­vül (nemzeti fesztivál a sza­rajevói) mutatja be műsorát akkor a Miskolci Nemzeti Színház a Riadóval megszer­zi a legjobb előadás díját, ezen belül a rendezői, és Upor Péter kimagasló alakítása ré­vén a legjobb férfialakítás díiát is. örömmel írjuk le: a tizen­egy együttes sorában a mis­kolci bizcnyult a legjobbnak. Ez nem gesztusként születő vélemény volt Szarajevóban, hanem igen mély esztétikai elemzésen alakuló megállapí­tás. Ez a siker egyben arra utal. hogy érdemes jobban fi­gyelni a vidéki színházak új törekvéseire — például a mis­kolcira amely külföldön. Sza­rajevóban. a stúdió-színját­szás bölcsőjének színhelyén keltett figyelmet. Még néhány szót a festői szépségű Mostarban lezajlott Dokumentum és általánosítás A miskolci színház is több­ször ünnepelte — igen sike­resen — az évfordulókat ön­álló összeállításokkal. A deb­receni színház a tanács pá­lyázatára még nagyobb vál­lalkozásba fogott: alkalmi darabot készített. És érthető, ha a televízió ezt a darabot u felszabadulás ünnepi heté­ben sugározta. Debrecen fel- szabadulása, az ebben sűrű­södő események es problé­mák kicsiben az országot is jelentették, hisz itt volt a sza­bad Magyarország első fővá­rosa, itt hozták az első de­mokratikus törvényeket. Ez­ért Debrecen felszabadulásá­nak dokumentum játékban megörökített eseményeit or­szágos érdekűvé lehetett ten­ni, mindnyájunkat érdeklővé bővíteni. Taar Ferenc, a darab írója és Ruszt József rendező alko­tása, a Nap a város felett így emelkedett ki az ünnepi ese­ményjátékból. Az előadás műfaji megjelölése doku­mentumjáték és improvizá­ció. Ennek megvalósítása iz­galmas drámai lehetőséget teremtett. A dokumentumjá­tékot a Gulyás család felsza­baduláskori viselt dolgai és a köréjük oratóriumszerűen felvázolt körkép adják. Az improvizációban egy család története női fel negyedszá­zadot átfogóvá, életünk sze­mélyiseget formáló esemé­nyeinek elemzésévé. Ez már nem helyi megemlékezés, ez mindnyájunkra tartozó aktu­alitás. A lehetőség megtalálásával a bemutatott színpadi elő­adás remekművé is nőhetett volna. Megvalósításában, ki­dolgozásában sajnos csak nyersanyag maradt. Szinte mindenről szó van benne, ami érdemlegeset irodal­munk és publicisztikánk er­ről a korszakról eddig össze­gyűjtött. A témákon szinte rajta a leltári jegy, melyik regényből, drámából, elmél­kedésből kölcsönözték ide az alkotók. Csak sajnos egyedi alkotássá nem állnak össze. Taar Ferencék vállalkozása mégis dicsérendő. Elgondol­koztatott minket, egyeden­ként eddigi utunk végiggon­dolására inspirált újólag. A debreceni Csokonai Színház előadásában a szereplők szuggesztív vitakészsége, a súlyos problémákat átélő szenvédélye izzította a játé­kot, elfeledtetve az előadás mozaikszerűségét, kompozí- eiós fogyatékosságait. A szí­nészek közül Sárosdy Rezső (László, a tanár, a darab központi figurája szerepében) gondolatokat és érzelmeket arányosan vegyítő alakítása érdemli a legtöbb elismerést. K. L Élénk élet az áttörőházban A Molnár Béla Űttörőház különböző szakköreiben 900 úttörő és kisdobos tevékeny­kedik. A gyerekekkel heten­te két-két alkalommal össze­sen 24 szakkörvezető foglal­kozik. A legnépszerűbbek a nyelvi szakkörök — a leve­lező, a kezdő és haladó for­mában szervezett német és orosz tanfolyamok —, vala­mint a modellező, a fotó, a természetjáró, a filmszakkö­rök. szereplésről, ahol jugoszláviai turnéja során utolsóként mu­tatkozott be a miskolci együt­tes. Oly nagy volt az érdek­lődés, hogy az alig száz sze­mélyes kis színház színpadán az eladott jegyek száma miatt nem tarthatták meg az elő­adást, ezért átvitték a dísz­leteket az ötszáz személyes nagyszínházba. Érdekesség­ként jegyzem meg, hogy Zom- borból és Szabadkáról utaz­tak fiatalok a Dalmát-tengcr közelében levő ősi városba, hogy szemtanúi lehessenek a bemutatónak. Kétszer száz szál szegfűből összeállított virágkosarat kap­tak színészeink, és természe­tesen hosszan tartó tapsot. Dubrovnikban, ahol éppen most érik a narancs, hatféle tengeri halból álló ebédet adott a szar'aíevói kis szín­ház igazgatója az együttes tiszteletére. Bár kissé körülményes volt a repülőút, de lapunk meg­jelenésének időpontjában a társulat tagjai már fáradal­maikat pihenik ki és készü­lődnek az úiabb feladatokra. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Az ítélet Nyíregyházán Tegnap este került sor a Szabolcs-Szatmár megyei művé­szeti hetek legrangosabb eseményére, mely helyi hangulatán túl, a magyar filmművészetnek is, úgy érezzük, igen fontos állomását jelenti. A nyíregyházi születésű Kása Ferenc ren­dező nagy érdeklődéssel várt Ítélet című filmje ősbemutató­jának lehettünk tanúi. A filrriet — melyről la­punknak a közelmúltban nyi­latkozott a rendező — a Nyír­ség fővárosában rendkívül nagy érdeklődéssel, várták, fogadták. A díszünnepségen részt vettek Szabolcs megye és Nyíregyháza város politi­kai és közéleti vezetői, s megjelent az ítélet mindhá­rom alkotója, Kása Ferenc rendező, Sára Sándor opera­tőr és Csoóri Sándor, akivel együtt írta Kosa a film for­gatókönyvét. A díszvendégek sorában üdvözölhette a kö­zönség Koltai János színmű­vészt, aki a filmben Lőrinc pap szerepét alakítja. Meg­jelentek a bemutatón Béres Ilona és Torday Teri, a Nem­zeti Színház tagjai, és egye­nesen a szarajevói fesztivál­ról érkezett Balogh Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. A vetítés után még jA ideig együtt maradt a közönség a film alkotóival, hogy kérdez­zen és vitatkozzon az Ítélet­ről. Az ősbemutatót követő nézői vélemények után az a benyomásunk, hogy a ma­gyar művészfilmekhez egy­re inkább felnövő közönség jól érti az alkotók szándé­kát, mely a forradalomról va­ló közös gondolkodásra, nem­zeti önismeretre, a magyar és a szomszédos népek tör­ténelmének és egymásra utaltságának felismerésére egyaránt tanít. Kritikánk előtt álljon itt néhány mondat Kosa Ferenc tegnap elmondott előszavá­ból: „Székely Dózsa György egyéletű ember volt, mint bárki más; te és én. Nem volt eleve elrendeltetett hős, nem könnyítették a dolgát vallásos hiedelmek, még ír- ni-olvasni sem tudott, de ben­ne testet öltött a törvény: úgy lehetsz ember, ha sza­baddá teszel másokat. Ez a törvény szabott számára hi­vatást, innét fakadnak fáj­dalmai, örömei, innét ered felelőssége, amely erőt köl- csör.-i'tt a cselekvéshez, a forradalom vállalásához.” GY— r . ■ A ~ - /-LuV Lenkey Zoltán rajza. Sok ember mindennapi kenyere Weöres Sándor és Károlyi Amy költői estjén Hatvanöt éve született, és tragikus körülmények között, fia­talon halt meg az egyik legnagyobb magyar költő, József Attila. A költészet nagyszerű mesterére emlékszik, és a köl­tészet napját ünnepli most az ország irodalomszerető közön­sége. Ebből az alkalomból látta vendégül tegnap este a TIT Kazinczy klubja Weöres Sándort és feleségét, Károlyi Amyt. akik személyesen hozták el a szép magyar verset — vagy ahogyan Bata Imre irodalomtörténész bevezetőjében mondta —sok ember mindennapi kenyerét. Hogy mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Kazinczy klubban „telt ház” volt az este, és a közönség feszült fi­gyelemmel hallgatta a beve­zető atmoszférát teremtő gon­dolatait. Ünnep az ember életében ha saját életérzését, gondola­tait hallja vissza a költő, vagy az előadóművész szájá­ból. Ugyanakkor a költői nagyságnak is ez a fokmérő­je. Ha túl merészen szárnyal a gondolat, még az is eszébe jut a hallgatónak: ezt én is meg tudnám csinálni. Ter­mészetesen nem tudná, de sa­játjának érzi a filozofikus ih­letésű költemények igazán szép emberi gondolatait, a játékos rímek csengő-bongó harmóniáját. Ilyen visszhang támadt a versek hallgatóiban tegnap is. Bata Imre mondotta: a vers azért van, hogy egész valón­kat megmozgassa, hogy mi­kor benne feloldódva elve­szítjük ugyanakkor meg is találjuk magunkat. Weöres Sándor és Károlyi Amy köl­tészete tartalmazza az iroda­lom legfőbb sajátosságát, azt tudniillik, hogyan kell harcba indulni a versek gazdag gon­dolatiságával, változatos for­mai eszközeivel a világ el­len, a világért. Nem pódium­ról, hanem természetes egy­szerűséggel. A modern vers nem oktat ex katedra, nem nyilatkoztat ki megcáfolha­tatlan igazságokat elérhetet­len magasból, hanem az em­bertől kiindulva, a minden­napokból táplálkozik. Weöres Sándor 1934-ben megjelent első kötete, a Hi­deg van ugyanolyan életér­zésű és hangszerelésű, mint az 1964-es, Tűzkút. Messzire tekint és kissé pesszimiszti- ' kusan állapítja meg az embe­ri viszonylatok végességét, de ami szépet apró történések­ben, az élet jelentéktelennek látszó kicsiségeiben fel kell fedezni, azt meglátja, és egyedülálló bájjal szólaltat­ja meg. Csak a költői nagyság en­gedheti meg magának azt a játékos fintort és éles görbe tükröt, melyet Weöres Sán­dor jókedvében tart a világ elé. Popovics Adrien előadómű­vész tehetséges előadása nyo­mán a „komoly” versek ese­tenként fájdalmas kétségbe­esése, mély gondolatisága, a játékos könnyedség és az üde csevegés mosolygós hangjai tökéletesen érvényesültek. Károlyi Amy „Anti-menny- ország”-ában éppen úgy ott­hon érezte masát a hallgató, mint ahogy megértette Weöres Ars poeticájának lényegét. Együtt látta az öregek sorsát a költőnővel, és kacagott a költővel A tündér, a Szán- csengő, az Ajánlás, a Jóváte­hetetlen és a Majomország csengő rímeinek ütemére. (makói) NEM SAJNÁLJAK Egy francia vidéki napilap, a Sofres közvéleménykutató intézettel vizsgálatot folyta­tott és a megkérdezettek 47 százaléka egyáltalán nem sajnálta, hogy De Gaulle tá­bornok egy évvel ezelőtt el­távozott az ország éléről, 27 százaléka egy kicsit sajnálta, 12 százaléka sajnálta, 14 szá­zalék pedig nagyon sajnálta. Óriási többség nem tartja valószínűnek, hogy De Gaulle tábornok vissza kíván térni a hatalomra. renbörruhaba ÖLTÖZTEK A BANDITÁK Rendőrruhába öltözött há­rom fegyveres bandita és el­raboltak 30 ezer font sterlin­get a Londontól északra fék. vő Luton iparváros bankjá­ból. HÁBORÜ A KÜLFÖLDI HIPPIK EI LEN A singapuri kormány „há­borút” hirdetett a külföldi hippik ellen. Intézkedéseket hoztak a hippik beutazásá­nak ^ megakadályozására, az országban tartózkodókat pe­dig kiutasították. A VŐLEGÉNY — NO VOLT Véget ért Porzia Ventura, 27 éves milánói lány, nyolc éve tartó románca. Kiderült ugyanis, hogy vőlegénye nö. Porzia most csalásért és ígé­retek megszegéséért perli „udvarlóját”. AGYONLŐTTE MAGÄT R. I. Levy, annak a bandá­nak az egyik tagja, amely turistákat rabolt el a francia Riviérán, agyonlőtte magát, amikor a rendőrség gyűrűje összezárult körülötte. RÁZUHANT Az angliai Essex grófság Tilbury Docks nevű kikötőjé­ben- egy óriásdaru rázuhant az Adoni Palm nevű szállító- hajó fedélzetére. A daru ke­zelőjét kórházba szállították, de — mivel sérülései nem bi­zonyultak komolynak — ha­marosan elengedték. KINEVEZTE AZ ELLENŐRT Juan Carlos Ongania, ar­gentin elnök Juan Carlos Reyes tábornokot kinevezte Cordoba tartomány „ellen­őrévé”. Ismeretes, hogy Cor­doba tartomány az egész el­múlt év folyamán nagysza­bású kormányellenes tünte­tések, munkás- és diákmeg­mozdulások színhelye volt. ELRABOLT EGY KISLÁNYT Elraboltak tegnap reggel, egy hatéves kislányt, Carole Benainous-t. Miután apja a 30 000 frank váltságdíjat gyorsan kifizette, elrablója még az este visszaszolgáltatta szüleinek. ELTŰNNEK Folyamatosan eltűnnek a görög királyi címerek, a ko­ronás jelvények a hivatalos helyekről. Az utóbbi időben: már jól érzékelhető jelenség­hez hivatalos részről eddig nem fűztek magyarázatot, TILTAKOZÓ MENET A New York állambeli Ithaca egyetemén mintegy 150 fekete diák tiltakozó me­netet rendezett. A diákok az afrikai tanulmányi központ múlt héten történt leégése miatt tiltakoztak. Sebesülés, letartóztatás nem történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom