Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

Levelek a népi ellenőrzéshez Lokálpatrióták aggodalma a műemlékekért Miskolc nem bővelkedik mnemtekekben, s ami van, azt érthetően szeretik, vigyázzák a lokálpatrióták. Ezért keltett széles körben kedvező visszhangot, hogy a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság is szemmel akarja kísérni, hogyan védik az illetékesek a város múltját idéző épületeket, szobrokat, egyéb tárgyakat. Időszerűvé teszi a fokozott figyelmet az is, hogy a következő évtizedben egész városrészek születnek új­já, s bár a tanács és a tervezők igyekeznek megőrizni az em­lékeket — a belváros rekonstrukciója után is megmarad pél­dául a Sötétkapu —, a szanálásoknál, bontásoknál könnyen megrongálódhatnak, vagy végleg megsemmisülhetnek pó­tolhatatlan értékek. Máris érkeztek a népi el­lenőrzés címére olyan leve­lek, melyek szerint nem in­dokolatlan a féltő aggoda­lom. Hová lett a tábla? Molnár József gépészmér­nök így kezdi levelét: „El­tűnt egy emléktábla!?” Ar­ról a tábláról van szó, amely a megyei tanácsháza falán volt látható egészen addig, amíg a tatarozás során az épület lábazatát kőlapokkal borították be. Az iparosok leszerelték az 1878-as nagy árvíz mementóját, s később senki sem gondoskodott róla, hogy visszaillesszék eredeti helyére, „Tudomásom szerint úgy 25 évvel ezelőtt még három ilyen tábla volt található a városban” — írja Molnár Jó­zsef. Ezek közül az egyik az Arany János és a Szemere utca sarkán álló épületet dí­szítette. A helyére épült lot­tóház falára azonban már nem helyezték eL A harma­dik — a levélíró szerint im­már az egyetlen — a Petőfi utca egyik öreg sarokházán, eredeti helyén található. Mélységesen egyetértünk Molnár Józseffel abban, hogy a tanácsháza faláról eltűnt tábla sorsát mielőbb tisztáz­ni kellene. Addig, amíg a ta­tarozást végző iparosok em­lékeznek rá, hová tették. Hi­szen 1878. augusztus 31-e tragikus éjszakáján 270 em­ber lelte halálát a Lyukó- völgyre zúduló felhőszakadás után keletkezett áradatban, a várost ért anyagi kárról nem is beszélve. Illő, hogy a ter­mészeti katasztrófa emlékét megőrizzék az utánunk kö­vetkező nemzedékek számára is az árvíz magasságát jelző táblák. Halálra ítélték a vén fogadót Ha nem is miskolci mű­emlék védelmében emel szót Antal István Bertalan, az általa támogatott ügyet ma­gukénak érezhetik a megye- székhely lakói, hiszen Agg­telek kedvenc kirándulóhe­lyük, s az idegenforgalom Kivitelezői kapacitást keresünk a sajószentpéteri BÄV lakótelepen levő Tárna utcai mosdőfülkés lakások fürdőszobai átalakítására Tervdokumentáció, fürdő­kádak, csaptelepek, pvc szerelési anyagok rendelke­zésre állnak. 85 darab mos­dófülke átalakítása szüksé­ges 1970. szeptember 30. ha­táridőre. Kv. teljes ár fürdőszobán­ként : 14 000 forint. Megkereséseket személye­sen vagy levélben az alábbi címre kérjük: VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT, KAZINCBARCIKA, RÁKÓCZI TÉR 4. számára is felbecsülhetetlen érték. Levele bevezetőjében An­tal István Bertalan keserű szavakkal emlékezik meg arról, hogy barátjával — a barlang akkori igazgatójával dr. Jakucs Lászlóval együtt sikerült ugyan kive­rekedniük a barlangvidék természetvédelmi területté való nyilvánítását, de fájdal­mas kudarcok is érték őket. Hiába szálltak síkra például a Tornászentandrás és Bód- varákó közötti tájat díszítő Ostoros hegy védelmében. De nem is a kőbányászattal megcsonkított hegy miatt nyúlt tollhoz most Aggtelek szerelmese. A község öreg vendégfogadóját félti. A fel­jegyzések szerint már 1793- ban állt azon a helyen ven­dégfogadó, s nagyon valószí­nű, hogy 1845-ben Petőfi Sándor is ennek a falai kö­zött jegyezte fel a barlangban támadt érzéseit, gondolatait. Jelenleg az áíész a gazdája az épületnek — amit érthe­tetlenül még nem nyilvání­tottak műemlékké—smost le akarja bontatni, hogy moder­nebb vendéglátóhelyet épít­sen a helyére. Nem lehetne a régi épületet korszerűsíteni? — kérdezzük mi is Antal István Bertalan­nal. „Dudvával leterítve...” ÜÜ A város új intézményegyüttesében — közel a Népkerthez — kap majd helyet az Olympia- íotel. Szabó József építész 240 férőhelyesre tervezte a maketten látható szállodát, mely for­máival gazdagítja majd a környék szépségét, s egyben enyhít a város égető szállodagond­jain is. (Ágotha felv.) „Apróságaként említi záró soraiban a levélíró, hogy el­hanyagolva, elfeledve áll két olyan sír is a miskolci teme­Szocialista szerződés az új bugacsiszolóéri Kilenc gép már termelhet a bicentenáriumon A Lenin Kohászati Művek új bugacsiszoló üzeme nemcsak az igen nehéz fizikai munka gépesítését teszi majd lehetővé, hanem vele évi 130 ezer tonnára nő a vállalat csiszolókapa­citása, s ezzel az LKM jelentős mértékben hozzájárulhat az országos járműprogram megvalósításához. A régi bugacsiszoló lebontása pedig helyet biztosít az új finomhengerműnek. A 170 millió forintos beru­házás három generálkivitele­zője (Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, Gyár- és Gépszerelő Vállalat, Villamos Állomás Szerelő Vállalat), valamint a beru­házó LKM gazdasági, párt-, szakszervezeti és KlSZ-szer- veinek képviselői ma délelőtt szocialista szerződést írtak alá. A szerződés lényege: az aláírók vállalták, hogy a ju­bileumi év három nagy ese­ménye (felszabadulási, Le­nin- és LKM-évforduló) tisz­teletére az új bugacsiszolót 1970. július 28-ra, az LKM alapításának 200. évforduló­jára olyan állapotba hozzák, hogy az üzemben megkez» dődhet a részleges termelés. Ez azt jelenti, hogy a 15 új NDK-beli csiszológép közül 9 már ekkor üzembe állhat. A teljes üzembe helyezést 1971. március 31-re tervezik. Javítás idejére csere-kronométer A Finommechanikai Javító Vállalat a közelmúltban fel­mérést végzett. E szerint 120 —130 ezer karóra, 50—55 ezer zseb-, ébresztő- és falióra van a miskolciak tulajdoná­ban. A gyorsuló élettempóval párhuzamosan az órák is je­lentősebb szerepet kaptak, számuk gyarapszik. A sok óra pedig több munkát ad a ja­vítóknak. (Ezt a szakmát ne­héz gépesíteni.) Világviszony­latban is csak kétféle gépet ismernek a szakmában: a pontosságot beállító vibrográ- fot és az óramosó gépet Be­lőlük a miskolci vállalat is vásárolt néhányat. Mivel a gépesítés a javítás idejét jelentős mértekben nem csökkentheti, megfelelő számú szakembert kell kiké­pezni. A javító vállalat je­lenleg 29 tanulót oktat műhe­lyében, az idén pedig újabb tizenötöt szeretnének felven­ni. Az órák javítási ideje pil­MEZÖBER vállalat épí- tésztechnikusokat keres műszaki ellenőri MUNKAKÖRBE Jelentkezés: Miskolc, Sze­mere u. 15. sz. alatt, a titkárságon. lanatnyilag 4—6 hét. Különö­sen az ébresztőórák javításá­nál érthető a tulajdonosok türelmetlensége. A hónap kö­zepétől néhány megrendelő­jüknek már csereórát adnak. Jelenleg 50—60 óra áll ren­delkezésükre erre a célra, ami kevés ugyan — havonta több, mint háromezer órát javítanak —, de enyhít a helyzeten. Folyamatosan gya­rapítják a tartalék ébresztő- és karórák számát, egészen ezerig. E. I. Csúcsforgalom az ékszerüzletekben Szokatlanul nagy forgal­mat bonyolítottak le az utób­bi hetekben az óra- és ék­szerboltok. A két nagyobb miskolci üzlet együtt három és fél millió forint értékű árut adott el. A csúcsforgalom a tavasz­nak köszönhető: sok fiatal pár kapott kedvet az eljegy­zéshez. Az ötfajta karika­gyűrű mellett az aranyból készült gyűrűket, láncokat, nyakékeket, tárcákat keresik. Előkftzimívesítés Az idén 112 miilió forint értékű előközművesítést vé­gez a megyében az Észak­magyarországi Építőipari Vál­lalat. Ebből 77 millió forint értékű munkát Miskolcon, 23 millió forint értékűt Özdon végeznek. Kazincbarcikán 12 millió forintnak megfelelő előközművesítést vállaltak. Lecsókolbász és szalonna Korábban megirLuk, hogy év elején és az azt megelőző hó­napokban a vásárlók hiába keresték a 2,80-as lecsókolbászt és szalonnát is ritkán lehetett kapni. Azóta a Népi Ellenőrző Bizottság is megvizsgálta, miért akadozik az olcsó töltelék­áru- és a szalonnaellátás. A NEB megállapította, hogy az ipái- a lecsókolbász gyártá­sánál általában 2—3 hétig' visszatartotta az alapanyagot, és az így összegyűjtött marha-fejhúsból, ínból havonta csak egyszer készített nagyobb mennyiségű olcsó árut. A szalonnahiány oka pedig a sertésállomány közismert csökkenése. Ráadásul — a vásárlók növekvő sertéshúsigényei miatt — ma már or­szágszerte elsősorban a hússertések tenyésztését szorgalmaz­zák. Ezért a szalonnaellátásban keletkezett zavarokat a hús­ipar a zsírszalonna étkezési szalonnává való feldolgozásával sem tudta megnyugtatóan ellensúlyozni. A NEB-vizsgálat óta több mint két hónap telt el. Ezalatt a húsipar lecsókolbászból a kereskedelem megrendeléseinek még mindig csak 75 százalékban tett eleget. Mint megtudtuk, a hiányzó alapanyagot most sem sikerül teljes egészében pó­tolnia. A levágott marhák jelentős hányadát ugyanis expor­tálják, az import fagyasztott marha pedig fej nélkül érkezik. Időnként azonban — hogy a hiányt némileg ellensúlyozzák —, a 2,80-as lecsókolbászba drágább sertésfejeket is bedolgoz­nak. Az effajta törekvés dicséretre méltó, de őszintén szólva cso­dálkozunk. Mert jóllehet, az export értékes valutát jeleni) mindannyiunknak, de a kispénzű ipari munkásság olcsó élel­miszerekkel való ellátása is legalább ilyen fontos. S bár biztató az ígéret, amely szerint a Borsod megyei Húsipari Vállalat a második félévben már vissza fogja tartani a saját vágású marhák — lecsókolbász gyártásához szükséges — ele­jét és fejrészét, a kisebb jövedelmű munkáscsaládok első fél­évi többletkiadásait ezzel aligha fogják pótolni. A kereskedelem szalonna-megrendedéseinek hiányos kielé­gítését sem tudjuk megnyugvással elfogadni. A tavasz be­köszöntésével ugyanis rendszerint megcsappan a házi disznó­torok száma, elfogy a télire félretett élelmiszer, és a szalonna még keresettebb cikké válik. A sertéstenyésztés fellendüléséig — erről kormányzatunk már korábban intézkedett — elsősorban a húsiparra vár a feladat, hogy a más megyékben levő társvállalatokkal. Pest, Csongrád és Veszprém megye húsipari vállalataival p«vütt- működve, enyhítsen városunk és megyénk -o-oltási gondjain. LAHUCSKY PÉTER A Déli Hírlap telexszolgálata jelenti: Százéves a meteorológiai intézet Száz éve, 1870. április 8-án alakult meg a Meteorológiai és Földde- lejességi Magyar Királyi Központi Intézet, és ezzel megkezdődött ha­zánkban az önálló, szervezett meteorológiai munka. Ma délelőtt az évforduló tiszteletére a Magyar Meteorológiai Intézet centenáriumi ülést tartott a Technika Házában. — Hány állomással kezdték a szolgálatot, s jelenleg hány van az országban? — kérdeztük az intézet vezetőitől. — Az intézet alapításakor 42 megfigyelő állomás műkö­dött. Jelenleg az ország terü­letén 889 meteorológiai állo­máson folyik az észlelés. — Munkájukat a gyakorlati élet mely területein hasznosít­ják? — A meteorológiai szolgá­lat igen komoly kutató tevé­kenységet folytat. Részt ve­szünk például az űrkutatás­ban is. A mesterséges holdak mérési eredményeit felhasz­náljuk az időjárási előrejel­zésekhez. Szolgálatunk tevé­kenysége nélkül elképzelhe­tetlen a várostelepítés, a me­zőgazdasági termelés és a lé­gi közlekedés. A magas épü­letek tervezésekor például is­merni kell a maximális szél­lökések erejét. Az atomerő­művek építésénél ki kell ta­pasztalni a térség áramlási viszonyait, a sugárveszély el­kerülése érdekében. A mező- gazdasági területek öntözésé­nél szükséges a talaj víztar­talmának az ismerete. — Tevékenységüket milyen mű- szaki és technikai berendezések segítik? — A szolgálat kitűnő telex- hálózattal, URH-lánccal, ra­darral, a műholdak adásait vevő berendezéssel, automata állomásokkal és nagy teljesít­ményű elektronikus számító­géppel is rendelkezik. Ezek­ben a napokban helyezzük üzembe az új EMG—830-as típusú csatlakozó periferikus elektronikus számítógépet. SZ. I. Megnyúltak az utak, járdák Egy év alatt négy kilomé­terrel nyúlt meg a II. kerü­letben az aszfaltburkolatú és a portalanított utak hossza, a járdák területe pedig 1804 négyzetméterrel növekedett. Járdát építettek tíz utcában, felújították a tapolcai utat, s új burkolatot kapott másik három utca is. tóben, mely több figyelmet, megbecsülést érdemelne. Az egyik idős Tompa Mihályé, a költő édesapjáé, az avasi te­metőben, közvetlenül a Lata- bár sírbolt mellett. Teljesen gondozatlan. Hasonlóan Csen- gey Gusztávnak, A fogoly lengyel című ballada költőjé­nek a sírjához, mely az evan­gélikus temetőben van. Antal István Bertalan szavaival él­ve: „Elhagyatva és elfeledve, nyáron öles dudvával leterít­ve.” Reméljük, már nem sokáig! BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom