Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-06 / 79. szám

■ “ r ' - T ! + Salgótarjánban átadták rendeltetésének a 8 millió forintos költséggel épült szervizállo­mást, amelynek üzemeltetője az AF1T XVI. sz. miskolci központja. Az új létesítmény a miskolci vállalat hatodik szervizállomása. Sajnos, az állomásról máris kiderült, hogy az épület kicsi. Az AFIT vezérigazgató-helyet­tese ígéretet tett, hogy 1971-ben karosszéria­lakatos- és fényezőmühelyt építenek. Ezen­kívül juttatnak a szervizállomás részére egy 1 millió forint értékű gépkocsi gyorsmosó berendezést, amely műszakonként nyolcvan autót tisztít meg. Az állomáson megtalálható az ELKON S—100-as jármű-diagnosztikai rendszer, amely a belső égésű motorok ösz- szes vizsgálataira alkalmas. Újdonságként említhetjük a lengyel gyártmányú optikai kerékdőlés-beállitó műszert. (Koppány György felvétele) Megkezdték a tatarozást au ingatlankezelő Vállalat megrendelésére a Glósz-kité- affi lakóépületeken megkezd­te a tatarozást a Miskolci Építőipari Vállalat. A határ­idő ugyan szeptember 30-a, de az építők valószínűleg hó­napokkal előbb végeznek a vakolási munkálatokkal, amelynek eredményeképpen a régebben épült emeletes fiá­nak korszerű külsőt kapnak. Farkasinvázió a Lappföldön A lappföldi rénszarvasokat új veszélyek fenyegetik. A rénszarvastenyésztés ugyan sohasem volt könnyű és biz­tos életmód, és az ezzel fog­lalkozók száma állandóan csökken, most azonban a régi ellenségekhez — farkashoz, hiúzhoz, borzhoz — az em­ber is csatlákozlk, aki egyre szűkebbre szabja a nagy nyájak legelőit, megzavarja a régi vándorlási útvonala­kat és közlekedési eszközei is számos áldozatot követelnek a rénszarvasok közüL A lappföldi ércterületen és attól északra az idén egész farkascsordák rendeztek vér­fürdőt a védtelen rénszarva­sok között, s ebben az évben a lappföldi ragadozó hiúz Is nagy pusztításokat végzett. Ez az állat nemcsak éhség­ből, hanem vérszomjból is vadászik és a mély hóban a rénszarvasnak nem sok esé­lye van vele szemben. Nem ismeretlen katona sírja többé Ez év januárjában a Diós­győri Gépgyár MSZBT-elnök- sége szovjet vendéget foga­dott. Grigorij Nyíkolájevics Melnyik vinográdovói lakos találkozott a Malinovszkij MSZBT szocialista brigád tagjaival is. Az utóbbiak tá­jékoztatták, hogy vállalásaik közt szovjet katonák sírjai­nak a gondozása is szerepel, s megmutatták az egyik szé­pen gondozott sírról készített fényképet. A sírban két is­meretlen szovjet katona van eltemetve Háromhónapos nyomozás A vendég szemébe könnyek tolultak. S elérzékenyedve is- mértette testvérbátyja, Iván Nyíkolájevics élettörténetét, aki Miskolcon 1944. december 34-én, karácsonyeste belehalt a városunk felszabadításáért vívott harcok közben szerzett sebeibe. Az erről szóló hiva­talos igazolást is megmutatta, s hozzátette: azt, hogy a báty­ját hová temették, máig sem tudja a család. A brigád tagjai megígér­ték: ha csak lehet, kinyomoz­zák, hol van eltemetve Mel­nyik: Iván Nyíkolájevics. A megyei temetkezési vál­lalat segítségét kérték. A nyomozás három hónapon át tartott. Megnehezítette a dol­got, hogy a Miskolcon elesett szovjet katonák holttesteit ■ 1945 februárjában a közteme­tőből a Hősök temetőjébe vit­ték át. Mindkét temető nyil­vántartását gondosan átnéz­ték, majd az adatokat össze­hasonlították. Mivel kiderült, hogy Iván Nyikolájevics kór­házban halt meg, átnézték a vasgyári és a honvédkórhóz nyilvántartását is. A hossza­dalmas munkát végül is siker koronázta. Március 31-én az MSZBT gépgyári elnöksége levelet kapott a temetkezési vállalattól, amelyben ez ol­vasható: „Melnyik Iván Nyikoláje­vics, aki 1944. december 24-én Miskolcon halt meg, a Hősök temetőjében, a 3966-os m. sz. LVII. kataszteri tervszám 30-as sz. sírjában van elte­metve." Magukkal visznek a sír földjéből Elérzékenyülve olvasták a levelet a Malinovszkij brigád tagjai is. Azonnal kimentek a Hősök temetőjébe, s ekkor nagy meglepetés érte őket. A megjelölt sír azonos volt az­zal, amelyet ők gondoznak. E sírnak a fényképét mutatták meg januárban Melnyik Gri- »orij Nyikolájevicsnek is, ami­kor senki nem gondolhatta, hogy a vendég szeméből a bátyja sírjának látványa csal­ta elő a könnyeket... A brigád április 3-án dél­után az MSZBT elnökségével együtt megkoszorúzta a sírt. Április 24-én pedig, amikora Békevonattal a Szovjetunióiba utaznak, magukkal visznek a Sír földjéből, s a Kiev mel­letti Vinográdovóban átadják azt a most már nem Ismeret­len katona családjának, hoz­zátartozóinak. NYIKES IMRE Járda-, csatorna­és vízvezeték-építés A El. kerületi tanács vb ülése Február 13-án fogadta el a II. kerületi tanács a kerület idei költségvetési és fejlesz­tési tervét, ma délelőtt pedig már el is hangzott ,a vb előtt az első beszámoló a felada­tok eddigi megvalósításáról. Az építési és közlekedési csoport vezetője a végrehajtó bizottság ülésén elmondta, hogy az Üt- és Vasútépítő Vállalat fogja építeni a Szir­ma, Malom, Koboz és Káz- mér utcák csapadékcsator­náit és járdáit, 2 millió fo­rintért. A Templom és a Se­gesvári út járdáit és csator­náit a Miskolci Mélyépítő Vállalat építi, 121 ezer fo­rintért. Ugyancsak a mély­építők végzik el a Vöröska­tona, Dienes László, Petne- házy, Lavotta, Szeretet, Sütő János, Németh István utcák útjainak javítását, a kisebb kátyúkat pedig a köztiszta­sági vállalat hozza rendbe. A Földhivatalnál és a ke­reskedelemnél megrendelték a hiányzó utcanév- és ház­számtáblákat, 15 ezer forint­ért. A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat pe­dig az útkorszerűsítéshez szükséges kisajátítási terve­ket készíti a kerület számá­ra. A Miskolci Kertészeti Vál­lalat Tapolcán, a hejőcsabai aluljárónál, a Kun Béla ut­cán és a Petneházy-bérhá- zak környékén több mint hétezer négyzetméternyi park ápolását vállalta. Megrende­lést küldtek az ÉMÁSZ-hoz is, a Hamburger, Lavotta és a Szeretet utca világításá­nak korszerűsítésére. A Haladás utca vízvezeték­hálózatának bővítését április 30-ig, a Sütő—Balassi utcai társasház-település járdái­nak kiépítését pedig június 30-ig fejezik be. Bővítik a vízvezeték-hálózatot a Kulich Gyula, Lőwy Sándor, Har­kály, Sebes és a Kerekes utcában is. Zöldség exportra Leveszöldségekből, káposz­tából jelentős tartalékokkal rendelkezik d Borsod megyei MÉK. Ez lehetővé teszi, hogy 200 vagonnyit exportáljanak. A zöldség nagy része Romá­niába, Jugoszláviába megy, Olaszországnak eddig 80 va­gonnyit küldtek el. A sárga­répát a Herbária balmazúj­városi szárítójában dolgozzák fel, s onnan közvetlenül kül­dik Jugoszláviába, összesen 8 vagon gyökér és 20 vagon sárgarépa szállítását vállalta a MÉK; helyette csemegesző­lőt hoznak be az országba. Akik ezekben a napokban járnak a Szovjetunióban, lát­hatják, micsoda lelkesedés­sel készül a szovjet nép Le­nin születése 100. évforduló­jának méltó megünneplésé­re. A legnagyobb szabású ünnepségekre Moszkvában kerül majd sor, s ennek diósgyőri résztvevői is lesz­nek. A vállalatnál nagy vissz- hango keltő eseményről Lenkey Tibor, a nagyüzemi pártbizottság osztályvezetője tájékoztatta lapunkat. — Az MSZBT Országos Elnöksége értesítette vállala­tunkat, hogy a Lenin nevét viselő magyar intézmények dolgozóiból álló delegációt küld április 18-án Moszkvá­ba. Vállalatunk tíz dolgozó­ja lehet részese a moszkvai Lenin-centenáriumi ünnep­ségeknek. Beruházások a szamorodni hazájában Megújul a tokaji borvidék Tokaj-Hegyalja kincse — a világszerte ismert aszú és szamorodni — kereken 15 esztendeje a szakemberek érdeklődésének fókuszába került. Voltak, akik már a vészharangot kongatták a történelmi borvidék felett. Válaszként 1951-ben látott napvilágot a Minisztertanács határozata a tokaj-hegyalgai szőlők rekonstrukciójáról. Időközben több rendelet jelent meg és ezek külön­böző mértékű támogatást biztosítottak az országos je­lentőségű munkához. Később a Borsod megyei Tanács V. B. mezőgazdasági osztálya lett a rekonstrukció gazdája. Az új telepítések kedvezmé-, nyeivel 14 termelőszövetke­zet, két állami gazdaság és tíz mezőgazdasági szakszö­vetkezet élt, és ennek ered­ményeként 3800 holdon vé­geztek telepítéseket és fel­újításokat. A.Jvállalkozás ér­telmét mutatja az a statisz­tika, amely szerint évről év­re nő a tokaji borok ex­portja. Nem közömbös azonban, hogy milyen áron, mekkora anyagi befektetéssel sikerült ezt elérni. Ezt vizsgálta leg­utóbb a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Megállapí­tották, hogy a telepítések ütemét sokáig hátráltatta az oltványhiány. Ráadásul a Heves megyéből beszerzett abasári és nagyrédei oltvá­nyok nem váltak be. Ennek ellenére az eddigi beruházások hatékonyságá­hoz nem fér kétség. Két éve három és fél, tavaly négy és fél millió forint dotációt kaptak az állami gazdaságok a szőlős területek korszerűsí­tésére. Az elmúlt 15 év alatt sikerült érvényt szerezni an­nak az elképzelésnek is, hogy a telepítések géppel művelhetők legyenek. A telepítés mellett — főleg a kezdeti időszakban — nem gondoltak a tárolók, a fel­dolgozók bővítésére, kivéve a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaságot. Megvizsgálta a NEB az ár­bevétel és a jövedelmezőség alakulását is. Egyértelműen megállapították, hogy az ül­tetvények jelentősen növel­ték a mezőgazdasági üzemek j övedelmezőségét. Visnu kártyája A játékkártya Keletről származik; majdnem egy időben tűnt fel Kínában és Indiában. Tulajdonképpen jelképes hadijáték volt, val­lásos színezettel; az indiai kártya tíz színe Visnu tíz megjelenési formáját szim­A Dreha Gyár Fő- dreha műhelyében neínrégiben emléke­zetes kilépések tör­téntek. A közvetlen műszaki felettesek elképedésére egyszer­re vagy tíz törzsgár­dista húzta el a csí­kot. Ezt követően Biriz- ga főművezető, mint­ha azzal alcarna jól­lakni a szabad szom­bat előestéjén, vadul rágta a bajszát, s né­mileg eszelős alapszí­nű hangokat hallatva, szériában járta végig az elárvult padokat. Fantasztikus! Tő­nek, Ráspoly, Bagyu- la, Mambó, Saslik, Ovomaltin, stb. nincs többé! De a legna­gyobb hatást Skatu­lya bácsi dezertálása keltette! Negyven év után hagyta ott a gyárat! Keserűen jajgatott, s helyettesének, Samu Samunak tette fel a kérdést, amelyre nem várt feleletet. — Hát nem becsül­tük meg eléggé? Csak Új emberek a héten is micsoda dicshimnuszt írt róla az üzemi újság! Ha akarta volna, az igaz­gatónk naponta kezet fog vele. Nem is be­szélve magamról, aki minden reggel meg­veregettem a vállát, s legalább hetente egy­szer tüzet adtam ne­ki. Az ugyancsak je­lenlevő, s Birizga lel­ki bánata iránt nem nagy megértést tanú­sító szakszervezeti bi­zalmi közbeszólt: — Csak éppen a bért nem adta meg neki! Hogy mondta Skatulya bácsi? Leg­alább öt fillér órabér­emelést kérne a 12 forintjára! Vagy ha ez nem megy, leg­alább ígérjék meg a béremelést. Birizga csak azért nem káromkodott, mert nem akart is­métlésekbe bocsátkoz­ni, de azért kitört: — Ha annyit nem ért meg, hogy az új emberek nem jönnek el bagóért, akkor jobb is, hogy elment. Akkor csak menjenek el mind! Ha annyit nem tudnak, mit je­lent új embert fel­venni. Ma is két régi szaki lépett be 13 fo­rinttal, s egy kezdő tízzel. Az egészen kezdő éppen az orruk előtt telefonált. A különle­ges tudakozótól kér­dezgette, hogy miként kell megindítani a drehagépet, s ha be­fogja a bugylibicská­ját, kellően leforgá­csolja-e az anyagot? Az egész dolgon per­sze már nem lehetett segíteni, s ilyen előz­mények után baljós előjelek közt néztek a következő hét elé. De hogy mondják? Ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a se­gítség. Hétfőn egy sereg új ember jelentkezett a munkaügyin. Elsőnek talán Skatulya bácsit említeném. Ö 14 fo­rintos órabérrel vette fel a munkát. Tőnek, Ráspoly, Bagyula, Mambó Saslik, Ovo­maltin, stb. szaktár­sak egy-egy forinttal kaptak többet a ko­rábbi órabérüknél. Mindemellett akad­tak még kompliká­ciók. Furcsa, de ezt kö­vetően rendszeresen léptek ki a továbbiak­ban is a törzsgárdis­ták. Még szerencse, hogy másnap és a követke­ző héten, nagyobb órabérrel ugyan, de ismét visszatértek a Dreha Gyárba. NAGY S. JÓZSEF bolizálta., Európában való felbukkanásának az időpont­ja bizonytalan; valószínű, hogy a kínai kártyát a mon­gol betörés hozta magával, az indiai pedig arab—mór közvetítéssel került Spanyol- országba, majd Olaszország­ba, s egész Európát meghó­dította. Az irodalomban már a 14. században van nyoma s tudunk róla, hogy Jacque- min Gringonneur 1392-ben VI. Károly francia királynak festett kártyákat. A sárospataki római katolikus egyházi gyűjteményben elhe­lyezték azt a könyvritkaságot, amelyet az erdőhorváti plébá­nián találtak. A kis alakú, latin nyelven írt könyv az egykori kassal és nagyszombati jezsuita egyetem növendékeinek vizsgadolgozatait, a tanárok tudományos érteke­zéseit, prózai és verses írásait tartalmazza. A könyvbe kötött tizenöt tanulmányról a buda­pesti Széchenyi Könyvtár mikro­filmet készített és megállapítot­ta, hogy közöttük öt olyan írás van, amelyet eddig hazánkban nem ismertek. Ilyen — többek között — az 1660-as években írt, I. István király életét magaszta­ló latin nyelvű dráma, amelyet az akkori egyetem növendékei színpadon is előadtak. A kutatók szerint az egyetemi fokozatot elért növendékek által írt latin nyelvű szakdolgozatokat a je­zsuiták saját nyomdájukban ki­nyomtatták és a füzeteket a vizsgákon megjelent előkelősé­geknek ajándékozták. Az érde­kes ritkaságok így maradta» fenn az utókor számára. Diósgyőriek a moszkvai LeÉ-iiiepségen KiflYvritkasáHl találtak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom