Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-06 / 79. szám

Díszhangverseny A Bartók Béla Zenemüveszeti Szakközépiskola és az Eg- ressy Béni Állami Zeneiskola, csütörtök délután díszhangver­senyt rendezett a Bartók-teremben. Az ünnepi műsor gerincét kórusprodukciók képezték. Az Egressy Béni Zeneiskola Gyer­mekkara üde, csengő hangon Kodály Köszöntőjét, Rossa: A felszabadulás dala és Mu­rádéin : Ifjú békeharcosok dala című műveit szólaltatta meg dr. Farbaky Gézáné ve­zényletével. A Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara a koncert első részében Ko­dály- (Olasz madrigál. Túrót eszik a cigány. Gólyanóta, Cigánysirató, Vejnemöjnen muzsikál), második felében Bartók-egyneműkari darabo­kat énekelt (Mihály-napi kö­szöntő, Párnás táncdal, Ta­vasz, Lakodalmas). A Remé­nyi János vezette kórus kul­turált hangzásával, érthető szövegmondásával tűnt ki. A hangszeres művek meg­szólaltatásának sorát Nagy Ferenc zeneiskolai tanár nyi­totta meg Bartók II. rapszó­diájával. A technikailag és zeneileg egyaránt igényes mű helyesen értelmezett, kifejező előadásban szólalt meg. Szak­iskolás hallgatók játszották Liszt Desz-dúr etűdjét (Jónás Gabriella, zongora), Cincad- ze: Toccatáját (Kendy Esz­ter, gordonka) és Hidas Kürt­versenyének II—III. tételét (Füzes Péter). Jónás Gabri­ella játékát költői, kiegyen­lített hangzás jellemezte. Fü­zes Péter a modern verseny­műben is bizonyította nagy­szerű képességeit. Kendy Esz­ter az igen nehéz szólótocca­tát korát meghazudtolva bra­vúrosan, hatástkeltően oldot­ta meg. A zongorakíséreteket Nagy Mária, G. Flach Karolina és Papp Gábor tanárok látták el. íf: Péter és Anna (Mihályfi Győző, Nagy Mari). A Csortos Gyula Színpad bemutatója ...És mindenkié lett Anna Frank napló ja Valahányszor Anna Frank naplója kezembe kerül, mindig eszembe jut: mennyi értékünk ment veszendőbe. Ezer évek után is gyermek még az ember — pusztítja önmagát. Sze­gény, kicsi Anna, csak egy volt a milliók közül... Vajon há­nyán értették, értjük meg igazán üzenetét? És csak sza­valjuk, vagy valljuk is Anna Frank hitét: „En hiszek az ember jóságában.” Tegnap este nagyon sok fiatal ült a Rónai Sándor Művelődési Központ színház- termének nézőterén. Háború­ról, bombázásról, sárga csil­lagról eddig „csak” tanultak. A Csortos Gyula Színpad be­mutatója sokat segített ab­ban, hogy mindezt érezzék is. Érezzék a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot. Érez­zék, hogy olykor nagyon ne­héz emberségünket megőriz­ni, de sohasem lehetetlen. Érdekes, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtti sike­rei óta alig játsszák nálunk az Anna Frank naplóját. Pe­dig minden felnövő generá­ciónak látni kellene! Nem szabad felejtenünk. Mikor öntevékeny együttes műsorán látjuk a drámát, az öröm ínellett mindig ben­nünk fészkel a félelem is: va­jon van-e elég erejük a ne­héz mű megszólaltatásához? Goodrich és Hackett drama- tizálésában nem csupán ol­vassuk, hanem szinte részt­vevőként éljük a napló ese­ményeit. Nyolc különböző életkorú, vérmérsékletű, mű­veltségű ember több száz na. pos kényszerű összezártságát, akik egv amszterdami ház padlásszobájában bújnak az üldözés és a halál elől azok­ban a szomorú években. Eb­ben a fojtó és természetel­lenes környezetben eszmél a Frank család kislánya, Anna. Itt ismeri meg a felnőtteket, jó és rossz tulajdonságaikat az éhség gyötrő érzését, a tü­relem próbáját, a fel nőtted gyengeségét, félelmét, itt mé­ri fel saját lelke és teste vál­tozásait és itt érzi először a padlásszobát beragyogó tisz­ta szerelem sugárzását. Mindezt színpadra fogal­mazni nem kis színészi fel­adat. Nyugodtan állíthatjuk hogy az Anna Frank sikerét mindig az dönti el elsősor­ban, hogy sikerül-e megfele­lő címszereplőt találni. Pár­kány László rendező — ha nem is a legfőbb, de minden­képpen nagy érdeme, hogy Nagy Marira bízta a szerepet. A törékeny kislány alakítása minden várakozást felülmú­lott. Nemcsak alkatilag felelt meg a kövelmériyeknek, szép beszéde, lírája, drámai ereje, humora és színpadi mozgása is alkalmassá tették a szerep- ' re. A rendezőnek — ez egyéb­ként a mostani előadás nó­vuma is — volt bátorsága két idősíkon mozgatni Annát A naplórészleteket nem a szokásos magnóhang segítsé­gével elevenítette fel, hanem mindannyiszor Anna lépett ki a játékból, hogy tovább la. pózzá a naplót Ez a megol­dás — bár dramaturgiai ha­tása óriási — nagyon sok technikai buktatót rejt Di­cséretére váljon a Csortos Gyula Színpad szcenikusai- nak; kitünően megoldották feladatukat. Gulyás József enyhén stilizált, kifejező dísz­letében egyszerre 8—10 em­bert kellett mozgatni. Az elő­adás nagy játékmester! kész­ségről, jó i színészvezetésről tanúskodott. Ha valamit ki­fogásolhatunk, az csupán any- nyi, hogy életkorban kicsit fiatal az együttes a darabhoz. F,z leginkább Galkó 'Bence, Várhegyi Kati és Horváth Mara játékán érződött. A szá­mukra idegen kor és korosz­tály sajátosságait kifejezni még nem tudták maradékta­lanul. Szemben Markovics Lászlóval és Morvái Olgával, akiktől érett, precíz lélekraj- zot kaptunk. Az együttes leg. idősebb tagja, Liptay László ezúttal is igen jó karakterfi­gurát formált. Felfigyeltünk ifj. Somló Ferenc Dusseljéré, aki a szokásos sablontól el­térően jó és rossz tulajdonsa, gait sikeresen ötvözte a félő, felszeg, kicsit bogaras, de tu­lajdonképpen sajnálatra mél­tó fogorvosnak. Mihályfi Győ­zőt Péter szerepében jelentős ígéretnek hisszük. Rutinja, technikai készsége azonban még kevesebb, mint az együt­tes többi tagjának. Flach Ág­a zene Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mitől válik egy város várossá. Felsorakoztatni ennek valamennyi kritériu­mát — nem tartozik a könnyű feladatok közé. Ha a várost épülethez hasonlítjuk, akkor egyik legfontosabb tartóoszlopa kulturális élete, főként színi- és zenekultúrája. Ezek hagyo­mányai, színvonala, ember- és tudatformáló ereje. Déryné alakja ma már mítosz, azt azonban kevesebben tudják, hogy 1897-ben a mai múzeum épületében elkezdték a szervezett ze­neoktatást. Itt kereshetjük a szó legszebb értelmében veit zenekultúra alapjait, és a mai zeneoktatásban, a város zenei életében mérhetjük le eredményeit. Lenin-park A Kilian György Gimná­zium ifjúsága, nevelőtestü­lete és szülői munkaközös­sége hazánk felszabadulásá­nak 25. és Lenin születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából március 21-től április 22-ig forradalmi ifjúsági hó­napot tart. Az iskola rendez­vényekkel, ünnepségekkel és önkéntes munkavállalással adózik az évfordulók emlé­kének. A tavaszi szünetben — húsz osztály részvételével, kétezemyolcszáz munkaórá­ban — a Lenin-park építé­sén dolgoznak. nes egyáltalán nem hálás sze­repét mély líraisággal, nagy fegyelemmel formálta meg. Az Anna Frank naplójából — mellyel felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját köszöntötte a kiváló együttes — még sok előadást kívá­nunk. GYARMATI BÉLA Negyedszázados évforduló csak egy van, és a nagy, ün­nepi alkalmak veszélye, hogy a műsorszerkesztők sokat akarnak markolni, nagyot akarnak ünnepelni, és a nagy igyekezet lerontja a célul ki­tűzött hatást. Nos, most nem ez történt. Az ünnep méltó műsorokat kapott. Az előestén fejeződött be Urbán Ernő kitűnően készír tett műsorsorozata, a Törté­nelmi lecke. Az a láttató erő, ahogy riportjaiban újjá, szin­te ma történtté varázsolta az eseményeket, és az az embert szerető, becsülő közvetlenség, mely hasonulni tudott mind­egyik „riportalany” gondol­kozásmódjához, egyéniségé­hez, például szolgálhatna a tv majdminden riporterének. A szereplők nem „idegenedtek el” maguktól, főszereplők ma­radtak, rájuk emlékezünk, nem Urbán Ernő egyéni bra­vúrjaira! E műsort követő szovjet operett-összeállítás kellemes emlékeket, régi slágereket juttatott eszünkbe. Sokkal jobban sikerült, mint az egy héttel előbbi magyar ope­rett-emlékezés, mely a je­lentéktelenebb, slágerré soha­sem vált operettrészleteket válogatta össze. Pedig nálunk is keletkezett nem egy kitűnő operett az utóbbi negyedszá­zadban. Az ünnepi műsor főelőadá­sa Dobozy Imre Kedd, szer­da, csütörtök című kisregé­nyéből készült tévéfilm volt. A Hajdufy Miklós rendezte film ugyanazt a problémát veti fel, melyet szintén Do­bozy drámája alapján ezek­ben a hetekben láthatunk a moziban Szemtől szembe cí­men. És testvére Dobozy és Keleti Márton nagy sikerű filmjének A tizedes meg a többieknek. Valahol a kettő 1926-ban épült fel a mai Zenepalota, hogy igazi ott­hona lehessen Miskolcon a muzsikának, s alig szabadult fel a város, 1944. december között foglal helyet műfaji­lag a most bemutatott. A tra­gédia nem olyan éles feszült­ségben mutatkozik, a tehetet­lenség, a két front közöttiség pedig itt nem teremt olyan szatirikus lehetőségeket. De tulajdonképpen mindhárom alkotás ugyanazt a történel­mi szituációt vallatja, ugyan­úgy hozzátartozik nemzeti önvizsgálatunk ma is szüksé­ges végiggondolásához: hol té­vesztett utat a nemzet, ho­gyan sodródott a katasztrófá­ba, és miért volt képtelen időben kivágni belőle magát. Egyformán jól megoldott szí­nészi alakítások segítették e meditációkon és hirtelen ér­zelmi kitöréseken egyként épülő előadás jó felépítettsé- gét, meggyőző voltát. Üj Kossuth-díjasaink kö­szöntése sajnálatosán az éj­szakába nyúlt. Mert ugye ki tudta volna megállni délelőtt, hogy ne nézze, ha még csak íekete-feheren láthattuk is, a felvonulást. A délután is sok érdekes műsort ígért, az esti dráma erősen lekötötte fi­gyelmünket. így, azt hiszem, kevesen néztük ezt a nagyon fontos és érdekes műsort. Vitray ismét minden ötletes­ségét igénybe vette, hogy fi­gyelmünket még ennek elle­nére is fenntartsa. Kérdései provokálóak voltak, jellemzé­sei, láttatóak, volt a műsor­ban rögtönzés, moszkvai tévé- közvetítés, szóval végül me­gint kaptunk egy Vitray- show-t. Mégis azt hiszem, fő­időbe kellett volna tenni ezt a műsort, vagy egy olyan napra, amikor kevesebb ér­dekes látnivalót kapunk. És akkor kevesebb ötlet is ele­gendő lett volna, és több idő és figyelem jutott volna a fel- köszöntött és megszólaltatott művészeknek. K. L. 12-én az illetékes tanfel­ügyelő már arról tesz jelen­tést feletteseinek, hogyan in­dulhat meg a zenetanítás. 1945. január 24-én a tanárok leteszik az esküt és az eltelt évtizedek hagyományait munkájukba beépítve, a Bar­tók Béla és Kodály Zoltán által megjelölt új úton elkez­dik az ifjúság tanítását. A Miskolc városi Hubay Jenő Zeneiskolát 1950-ben államo­sítják, Konzervatóriummá szervezik át. 1952-től tovább differenciálódik az oktatás, létrejön mai hierarchiája. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után meg­alakul az Egressy Béni Álla­mi Zeneiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola. Most, amikor az elmúlt két évtized eredményeit és mun­káját a szakiskola és a zene­iskola megőrzött dokumentu­mai kiállításával mutatja meg, idős, sokat tapasztalt zenepedagógusok emlékeznek a hőskorra. A ..konzi” — ahogyan a nö­vendékek dédelgetve becézik — évtizedek óta zeng a mu­zsikától. A hétköznapok szí­vós munkája hagyományt te­remtve neveli a zene szerel­meseit a mának és a jövő­nek. Pekker Ziuzsa, Bogdán Emília és Gombás Ferenc ze­netanárok ott voltak a kez­deteknél, nemzedékeket taní­tottak. A gyakran felhangzó emlékszel? — kérdés mögött ott van a nyitott teherautó, amivel járták a megyét, a hegedű, amit féltve vigyáz­tak, nehogy a rossz utakon tönkremenjen, ott van az eső, a por, a fáradtság, a meg­érte? -kérdés, és a megérte!- válasz. Nem volt és ma sincs olyan ünnepség, ahol a zeneiskolák tanárai és növendékei ne lennének ott. A zene iránti alázattal és szeretettel szó­laltatják meg hangszereiket. Tanszaki meghallgatások, tanár- és növendékkoncertek, neves vendégek előadóestjé­nek plakátjai, és dísztávira­tok sorakoznak a kiállítás tablóin. A nyomtatott betűk csendességével hallgatnak és a munkát megtestesítő hatal­mas erőként beszélnek. Nagy magyar mesterek és a nem­zetközi zenekultúra óriásai­nak muzsikája hallatszik mögülük. Arról szólnak, ho­gyan vált az ügyetlen gyer­mekből művész, sok ezer emberből zeneértő közönség, hogy hogyan lett zenekultú­ra Miskolcon. MAKAI MÁRTA Gazdag ünnepi műsor ELÍTÉLTEK EGY DIÁKLÁNYT A Massachusetts állambeli Cambridge-ben hathónapi börtönbüntetésre ítéltek egy 17 éves diáklányt, mert ebéd­szünetben, az osztályterem­ben elégetett egy amerikai lobogót. MEGHALTAK A LÁNGOK KÖZÖTT Heves robbanás történt egy brazil olajszállító hajó fedél­zetén az Amazonas Purus nevű mellékfolyójának egyik kikötőjében. A legénység 13 tagja lelte halálát a lángok között. HASIS A DIPLOMATÁNÁL 37 kilogramm hasist ko­boztak el a beiruti nemzet­közi repülőtér vámtisztvise­lői egy ghanai diplomatától. Ghana londoni nagykövetsé­gének másodtitkára bőrönd­jében akarta magával vinni a kábítószert. MEGÖLTÉK .Kiyindou Michel volt pa­rancsnokot, á március 23-i államcsínykísérlet egyik ve­zetőjét Brazzaville külváro­sának egyik elhagyatott kunyhójában holtan találták. A volt katonatisztet ismeret­len személyek ölték meg. A tisztet távollétében halálra ítélték a puccskísérlet után. BEJELENTETTÉK Algírban hivatalosan be­jelentették, hogy Buteflika, az Algériai Forradalmi Ta­nács tagja, külügyminiszter; a jugoszláv kormány meghí­vására ma, április 6-án Jugo­szláviába látogat. ELFOGJAK Az NDK külügyminiszté­riumának szóvivője tiltako­zást jelentett be az ellen, hogy a fennálló nemzetközi egyezmények ellenére Nyu- gat-Berlinben elfogják és ki­szolgáltatják az NSZK-nak azokat a személyeket, akik kivonják magukat a Bundes- wehrben teljesítendő kato­nai szolgálat alól. MEGHALT A BÖRTÖNBEN EGY FOGOLY Az egyik athéni börtönben meghalt egy fogoly. Holttes­tét felboncolták. Bizonyos információk szerint állítólag a „demokratikus védelem” elnevezésű szervezet 35. vád­lottjáról van szó, Antoine Parianosz kereskedelmi uta­zóról. BESZÜNTETTE MEGJELENÉSÉT Az Ethosz című görög el­lenzéki lap meghatározatlan időre beszüntette megjelené­sét. Erről a lap szerkesztősé­gének bejáratán elhelyezett falragasz adott hírt. Ismere­tes, hogy az athéni katonai törvényszék súlyos börtön­büntetésre ítélte a lap öt ve­zetőjét. ELTEMETTE ŐKET A LAVINA Lavina zúdult az Alto- Adige-i Val Gardena lejtőire és eltemetett 3 nyugatnémet turistát. A völgy aljában si­került a holttesteket kisza­badítani a hógörgetegből. A tavaszi hóolvadásből kelet­kezett lavina éppen ott gör­dült le a hegyekről, ahol nemrégen az 1970. évi sí-vi- 1 ágbajnokságot rendezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom