Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

A bevételből: földes-évkönyv Iskolabál Ma este hét órai kezdettel a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tantestülete és KISZ-szervezete iskolabált rendez — éjjel egy óráig. Két teremben lehet majd tán­colni: az egyikben a Földes­zenekar, a másikban pedig a Héliosz játszik. Szeszes italt csak 18 éven felüliek ihat­nak; a többiek számára sok száz üveg Coca-Colát rendel­tek. A bevételből még ez évben kiadják a régóta várt Földes­évkönyvet, amit évtized­könyvnek is lehetne nevezni, hiszen a legutóbbi. 1960-ban jetent meg. SZERKESZTI: VÁRSÁNYI ZSUZSA Városunk könnyűzenei éle­tének legközelebbi koncer­tező vendége a Hungária- együttes! Hogyan alakult a zenekar? 1967 augusztusában egy ba­latonfüredi bál rendezőjének sürgősen tánczenekarra volt szüksége. Egyetlen zenész is­merőse volt, akinek szintén csak „zenész ismerősei” akad­tak. Gyors telefonok és ösz- szeállt a „hakni”-brigád. Az­óta — egyetlen cserével — együtt maradtak, és hivatalos megalakulásuknak azt a bált tekintik. De létüket csak 1968-ban ismerte el az ország, amikor beneveztek a „Ki mit tud?”-ra, és a tánczenekarok kategóriájában első díjat nyertek. A nagy verseny után mind­össze két hetük volt felké­szülni a táncdalfesztiválra — Több a% otthoni, mint a munkahelyi baleset áe utóbbi években roha­mosan nő az otthonokban, a háztartásokban etőfortMn balesetek szánta. A statisztikában hosszú időn át a munkahelyi bal­esetek álltak az élen, a köz­lekedésiek a második, az otthoniak, háztartásiak pedig a harmadik helyen. 1963-ban tizenkilenc ezer, 1965-ben 33 ezer, 1967-ben 47 ezer volt az összes otthoni balesetek száma és 1969-ben már az imént említett sorrend is megváltozott. Összesen 62 ezer balesettel a közlekedés került az első helyre, a 61 ezer otthoni, háztartási bal­eset a második helyet fog- taflfa el, s a munkahelyek 60 Keményebb, mint a gyémánt Ukrajnában, az Ultrake­ménységű Anyagok Intézeté­ben olyan új anyagot állítot­tak elő. amelynek kemény­sége felülmúlja a gyémántét. Az alkotók a Dnyeper ősi nevét adták az anyagnak, amely óriási segítséget nyújt a geológusok számára. Az új anyaggal ellátott fúró élet­tartama háromszorosa-négy- szerese a gyémántból készült fúróénak, és sokkal olcsóbb annál. ezer balesettel a harmadik helyre szorultak. Az ország mintegy 3 millió háztartásában az otthoni munka évente körülbelül 12 milliárd munkaórát emészt fel. A társadalmi termelés évi törvényes munkaidő- alapja kb. 17 milliárd mun­kaóra. Amint látható, a házi­munka nem sokkal keveseb­bet igényel, s ennek tetemes része a nőkre hárul a sokat emlegetett második műszak­ban. Érthető, hogy az ott­honi balesetet szenvedők többsége a nők köréből ke­rül ki, de elég magas a gye­rekek száma is. A veszélyforrások pedig: konyhában, szobában, fürdő­szobában, udvaron, telken, mosókonyhában, pincében, padláson, lépcsőházban; áramütés a villanytól, a ház­tartási gépektől; forrázás vízzel, gőzzel, étellel; sebe­sülés, sérülés, ütéstől, esés­től, vágástól, tárgyak esésé­től. Sok bajt okoz a gáz is, továbbá egyes maró-, mér­gezőanyagok gondatlan hasz­nálata. Nem ritkán idéz elő lakástüzet, súlyos égési sé­rüléseket a bekapcsolva fe­lejtett villanyvasaló, a főző­lap vagy a hősugárzó. Jel­legzetesen otthoni baleset például a házimunka köz­ben a szájban tartott tű, szög vagy- gomb lenyelese. de ez a két hét sem volt si­kertelen. „Egyszer vagy fia­tal” című dalukkal megnyer­ték a közönség diját és szim­pátiáját is. Számos slágerük van már, s valamennyit a zenekar orgonista vezetője szerezte. Sikerük egyik titka, hogy a beat-zenét folklór­elemekkel keverik. A „felállás”: Csomós Péter (ritmusgitár), Fenyő Miklós (orgona—zongora), Maltasz- kovszky Miklós (szólőgitár), Sípos Péter (basszusgitár) és Tóth József (dob). A Bartók Béla Művelődési Házban rendezendő koncert­jüknek egyik legutolsó sike­rüktől kölcsönözték címét: Hungária „koncert a Mar­son!” — Ebben a műsorban azonban nemcsak ők öten szerepelnek, hanem a kitűnő Bajtala-trió is, akik a köny- nyűzenének egészen más ágát képviselik. Őket a dzsessz- kedvelők hallgassák majd meg. Ünnepi rádió- és ír-műsor Május l-én a reggeli órákban a Rádió vidám zenés adással, majd a budapesti énekkarok felvételeiből és májusi versekből összeállított műsorral jelentke­zik. Kilenc órától riportokban számol be a május elsejei hazai és külföldi eseményekről, ün­nepségekről és felvonulásokról. Délben a Magyar Rádió saját negyedszázados évfordulóján, emlékezik: 25 évvel ezelőtt, má­jus l-én szólalt meg űjra a há­ború után a felszabadult rádió. Érdekes riportműsorban, az „E.s ti hogyan éltek?” cimű adásban szovjet és magyar családok is­merkednek egymás életével. Délután hangzik el Szabó Pál: őszi vetés cimű, 1940-ben meg­jelent regényének hangjáték- változata. Sebestyén János a 25 éves rádiózenekarról készíteti riportot. A Kossuth rádiótól ver­seket, zeneszámokat kérhetnék a hallgatók a 20 óra után kez­dődő ünnepi kívánságműsorban. A Petőfi rádióban szovjet mű­vészek előadásában hangzik majd el Musszorgszklj: Borisz Godunov cimű operája. A Televízió helyszíni adást közvetít a május elsejei moszk- vat katonai díszszemléről, majd riporterei a budapesti és a vi­déki városok ünnepségeiről je­lentkeznek. A televízió is meg­emlékezik a 25 éves szabad ma- ‘ gyár rádióról Radványi Dezső és Wiedermann Károly dokumen- uimfllmjével. Jő szórakozást ígér az esti televízióműsor is, amely az emberi gyengeségek gyűjteményét, a kártya, az ital, a lóverseny megszállottjait mu­tatja be a ..Szenvedélyről szen­vedélyre” cimű vidám összeállí­Egy találkozás tanulsága A hitleri Németország ellen vívott háború végnapjainak egyikén, 25 évvel ezelőtt, felszabadult örömmel köszöntötték egymást az Elbához keletről és nyugatról előrenyomult szovjet és amerikai katonák. Találkozásukról a következőket írta Goloborodko szovjet tartalékos főhadnagy: „1945. április 25-én hajnalban száza­dunk elérte az Elbát. A folyó túlpartján, ahová most nem vezet híd, mert a hitleristák visszavonulóban mind a hár­mat felrobbantották, tőlünk nyugatra ott feküdt a ködös, szinte néptelen Torgau városa. Megfigyelőink később közöl­ték, hogy a várost minden bizonnyal elfoglalták az amerikai katonák. A német frontot keletről és nyugatról átvágtuk tehát, és nem volt előttünk többé ellenség! Ekkor a mi oldalunkon vezényszóra felrepült a megállapodás szerinti vörös rakéta. Válaszul az Elba túlsó partján zöld rakéta röppent fel. Torgau utcáira kiözönlöttek fedezékeikből az amerikaiak és futni kezdtek a part felé. Világosan hallottuk az üdvözlő kiáltásokat: »Oroszország, Amerika!« A nyugati partról hamarosan ladik indult el. A csónakon amerikai csoport érkezett hozzánk. Parancsnokával keményen kezet szorítottunk...” Negyedszázad múltán már tudjuk, hogy nemcsak talál­kozás volt ez, hanem — elválás is. A náci Németország nemsokára kapitulált, s mire a lombok lehullottak, felbom­lott a Hitler elleni háborús szövetség a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt elnök már nem élt, s utóda, Truman azon erők eszközének bizonyult, amelyek a háború napjaiban is a későbbi hidegháborút készítettél: elő. Az elbai találkozó napja azonban nemcsak a visszapillan­tásé, hanem az előretekintésé is. Mert a búcsú előtt ott volt a találkozás is, s ennek napjainkban is eleven a tanul­sága. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak akkor is különböző volt a társadalmi berendezkedése, amikor a Hitler elleni koalícióban szövetkezett egymással az embe­riség közös ellenségének visszaverésére. Ez a háborús együtt­működés és szövetségi viszony nem „törölte el” a szocia­lizmus és a kapitalizmus közötti különbséget, mégis lehet­séges volt, mert a fasizmus világuralmi tervei potenciálisan az Egyesült Államokat is fenyegették. Ma a világon olyan helyzet van, amely — bár más mi­nőségű — nem kevésbé vészterhes fenyegetést jelent az emberiségre. A nagyhatalmaknak többszörösen elegendő tömegpusztító fegyverük van ahhoz, hogy mind egymást, mind az egész földgolyót a levegőbe röpítsék. Ez a helyzet parancsolóan szükségessé teszi, hogy az elbai kézfogás két résztvevője, a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­találja a békés egymás mellett élés biztosításának útjait- módjait. A Szovjetunió külpolitikai alapelve — Lenin tanításának megfelelően — a békés egymás mellett élés. S a világ első szocialista nagyhatalma immár évtizedek óta harcol a le­szerelésért, s következetesen küzd a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért mind Európában, mind Ázsiában. Nem „ultimátumokkal”, hanem új meg új javaslatokkal, amelyek mindig a lehetséges megegyezés, a reális tárgya­lások útját egyengetik. A véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó évfordulója egybeesik a bécsi szovjet—amerikai tárgyalásokkal a rakéta­fegyverkezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió — mondhatni — az elbai találkozó szellemében ült le a tár­gyalóasztalhoz. Kérdés, hogy az Egyesült Államok az utóbbi negyedszázad oly sok vargabetűje után képes lesz-e ilyen „szellemidézésre”. Másfél ezer szovjet termék a BNV-n Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron a Szovjetunió vállalatai 3675 négyzetméter­nyi területen 1500 tárgyat ál­TÍZ NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN litanak ki, amelyeknek mint­egy 80 százalékát először mu­latják be hazánk fővárosá­ban. Közülük 400 tárgy gép­ipari-műszaki egyesülések terméke. A Lenin-centenárium al­kalmából a kiállítás jelentős részt szentel Lenin emléké­nek is. A kiállítási tárgyak közön fémforgácsoló gépek, sze­Bélyeggyűjtés Miskolci kiállítások a Lenin- centenárium tiszteletére: a Föl­des Ferenc Gimnázium iíjúsági bélyeggyűjtő szakköreinek házi bélyegbemutatója május 1-ig te­kinthető meg az iskolában; az 1. sz. Általános Iskolában április 29-én nyílik háromnapos bélyeg­bemutató; a Herman Ottó Gim­náziumban május l-én nyíló bé­lyegbemutatón az iskola bélyeg­gyűjtő szakkörének tagjai Lenin témájú és munkásmozgalmi bé­lyegekkel lépnek a nagyközönség Má © Kétségtelen: Csehszlovákia •— amely néhány évvel ezelőtt a legfejlettebb szocialista országok közé tartozott — gazdaságilag visszaesett. El­sősorban a termelékenységet és a ter­melési struktúrát illetően. De ma is fejlett termelőeszközei vannak, s minél előbb kerül ki győztesen az emberi jó­zanság a megpróbáltatás-kavarta zilált­ságból, annál hamarabb helyreáll a belső harmónia. A teljes kibontakozásnak — ismét hangsúlyozni kell — elsődlegesen poli­tikai feltétele van. Ha a párt a lenini elvek szerint megtisztul és a vezetés egységes platformon áll az események megítélése és a tennivalók dolgában — nem sok idő kell ahhoz, hogy Cseh­szlovákia „utolérje önmagát”. * Utunk során először a szlovák ország­részeken tartózkodtunk. Szlovákia a há­ború előtt még az akkori Magyarország­nál is szegényebb és fejletlenebb volt, a cseh burzsoázia mostohagyerekként ke­zelte. A század első évtizedének végén mindössze 85 ezer ember dolgozott az iparban, az ínség, a munkanélküliség emberek tízezreit késztette rá, hogy elhagyják az országot. Jellemző, hogy húsz ev alatt csupán Kelet-Szlovákiából 120 ezren távoztak el szülőföldjükről. Szlovákiában a felszabadulas után gyors ütemű iparosodás kezdődött. A Kelet-szlovákiai Vasmű, a vegyikóm- binátok, a SLOVNAFT, a Zetor Trak­torgyár és egy sor jelentős ipari objek­tum hatalmas méretei, termelőképessége meggyőzően érzékelteti a gazdaság meg­változott jellegét. Az iparosodással együtt az élet kul­turális oldala is átformálódott. Több egyetem, műszaki és közgazdasági fő­iskola létesült 25 év alatt, megszűnt az analfabétizmus, amely pedig néhány év­tizede elérte a 30, sőt egyes területeken az 50 százalékot. E kézzelfogható tények ellenére a jobboldal „teoretikusai” mégis „a sötét­ség területeként” jellemezték Szlovákiát. Szlovákiaszerte szembetűnő a hatal­mas méretű lakásépítés. Nem is lakás­építésnek nevezném a gomba módjára szaporodó építkezéseket, hanem inkább várostelepítésnek. Hiszen a legtöbb el­öregedett város; helyükön újak épülnek. Dr. Peter Colotka szlovák miniszter- elnök — aki csaknem egy órán át be­szélgetett a Népszabadság munkatársá­val és e sorok írójával — körülbelül így jellemezte ezt a nagyarányú építke­zést: ha emberek százezreinek emelnek hajlékot, abból csak a rosszindulat nem tud, mert nem akar arra következtetni, hogy egyben gyors ütemű országépítés­ről van szó. Az elmúlt időkben 535 ezer lakás épült! Nyilvánvaló, hogy ez a nagy­arányú fejlesztés óriási összegeket kí­vánt. S ha figyelembe vesszük, hogy a négymilliós országrészben az imént em­lített számból 264 ezer magánerős épít­kezés történt, akkor, pestiesen szólva, joggal kérdezhetjük: de miből!? Mint ahogy azt is kérdezhetjük: miből épül­tek a 18—20 ezer munkást foglalkoztató gyárak? Minden érv, sőt ennél sokkal több: lény szól amellett, hogy a „sötétségnek” régen vége. Persze, a politikai sötétség, amely rosszindulatból fakad, népellenes talajból — vakságot hint a hiszéke­nyek, a mérlegelni nem tudók szemébe. Nem minden keserűség nélkül jegyezte meg dr. Peter Colotka: egy házat hama­rabb lehet lerombolni, mint felépíteni. CSALA LÁSZLÓ (Folytatjuk) mély- és tehergépkocsik, fú­róberendezések, ekszkaváto- rok, nyomdagépek és textil­ipari berendezések, külön­böző rendeltetésű műszerek, elektrotechnikai berendezé­sek és szerszámok, Diesel­motorok, orvosi műszerek és berendezések, ipari röntgen- készülékek, repülőgép- és he likopter-modellek, fémek és hengerelt áruk mintadarabjai, csapágyak stb. lesznek látha­tók. A fogyasztási cikkek kö­zül robogók, mopedek, kerék, párok, villamoscikkek, sport- és vadászfegyverek, sportfel­szerelés, órák, fényképező- és filmfelvevőgépek, televíziós készülékek, tranzisztoros ve­vők, szesz- és élelmiszeripari készítmények, könyvek, hang­lemezek, bélyegek, játékok, iparművészeti termékek ke­rülnek kiállításra. Zenéről - fiataloknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom