Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
ELT, LENIN EL, LENIN ÉLNI FOG! Lenin és Magyarország Rendkívüli ember volt Elragadtatással és tisztelettel A nemzetközi munkásmozgalom másfél évszázados jelszava, a Kommunista Kiáltvány befejező mondata, a Világ proletárjai, egyesüljetek! soha nem volt időszerűbb, mint az 1910-es évek végén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mintájára Európában egymás után lángolnak fel a forradalmak, valamennyi ország munkásai Szovjet-Oroszországban látják a követendő példát, a Lenin vezette fiatal szovjet hatalom pedig erejéhez mérten támogatta létének egyik legfőbb igazolóiát, az egyes országok forradalmait. A dicsőséges hónapok Amikor ma nemcsak a szovjet, hanem a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb vezetője születésének 100. évfordulójára emlékezünk, főként ez, a Magyarország történetében is oly jelentős néhány év. vagy még inkább néhány hónap jut az eszünkbe. Az 1918-as és 19-es év fordulója, a Kun Béla vezetésével 1918 novemberében orosz hadifogságból hazaérkezett magyar kommunisták, az általuk megalapított Kommu- ' nisták Magyarországi Pártja, majd a KMP és az MSZDP egyesítése, a Tanácsköztársaság kikiáltása és az azt követő néhány hónap. Ekkor került legközelebbi kapcsolatba a magyar munkásmozgalom Leninnel és a Lenin vezette bolsevik párttal. „A mi közös utunkon'' Az első világháború szenvedéseiből egész Európának elege volt már, az oroszországi nagy tüntetések 1917 elején jelzik, hogy a bolsevik párt ereje rövidesen eljuttatja az orosz népet a szocialista forradalomig. A Népszava 1917. május 5-i és június 6-i száma a magyar munkásosztály szolidaritásának tanúbizonysága. Azt teszik ekkor a magyar munkásság és vezetői, amit később Lenin és Szovjet-Oroszország. Féltő aggódással vigyázzák egymás forradalmát, melyek az új világ létrehozására hivatottak. 1919. január 15-én a Vörös Újság közli Lenin és Szverd- lov üzenetét: „Nagy örömmel kísérjük figyelemmel az önök fellépését és küzdelmét a forradalmi szocializmus zászlója alatt... a mi közös célunkhoz, a szocializmushoz vezetnek, a mi közös utunkon; a munkásosztály diktatúráján át.’’ Lenin elsőként üdvözli a Magyar Tanácsköztársaságot, mely az ő tanításainak szellemében a világon elsőként követte az orosz példát, és az akkor szintén élethalálharcát vívó fiatal szovjet hatalom Szabad hazában, Lenin útján A város uttoroi emlékeznek Ma délelőtt 10 órakor a Rónai Sándor Művelődési Központban Miskolc általános iskoláinak úttörőcsapatai Lenin-emlékünnepséget tartottak. Az ünnepségen 13 iskola diákjai adtak műsort. A megemlékezés a Szabad hazában, Lenin útján mozgalom egyik legrangosabb eseménye volt. í> toLxX/tJRjl. hcJk/T fijjrr\sm </rV Cbcynr\ Oix. /enJUsruL. CbLLŐj y Kun Béla távirata Leninnek: Kedves Lenin Elvtárs! Köszönet Önnek sürgönyéért, amelyben jelenlegi politikámat helyesli. Büszke vagyok arra, hogy önnek egyik legjobb tanítványa lehetek. de azt hiszem, egy dologban mégis szembenállók önnel, nevezetesen a bizalom kérdésében. Gondolom, hogy az antant hatalmakat nagyon jól ismeri. Jól tudom, hogy azok velünk értelmetlen háborút folytatnak. Ebben a küzdelemben a legjobb esetben is csak fegyverszüneti állapot lehet, de nem béke. Ez harc életre-halálra. Még egyszer köszönöm Önnek sorait. Híve: Kun Béla. clxXrJhs. $srJürr\ ivOdX öJArr^, JKrr tJCusr^ — Lám, ő igazi ember — szólt suttogva hozzám egy norvég munkás. — És mennyire hasonlít bármelyikünkhöz, csak ezerszer élesebb szemű! Előző este ez a norvég elvtárs Leninnél járt és beszámolt neki a norvégiai helyzetről. — Lenin többet tudott erről, mint én, de még Dániáról is. Az önök kisparasztjait a cigány kutyájához hasonlította, amelyet kordély elé fogtak, s a kordély rúdjára egy darab húst akasztottak: a kutya folyton a hús után kapaszkodik, de sehogyan sem tudja elérni. Ugyanígy az önök parasztjai, asszonyaik és gyermekeik is végső energiájukat megfeszítve erőlködnek, húznak, miközben a tőkének dolgoznak; elhitették velük, hogy kis földbirtokosok, vagy amint Lenin mondta, „miniatűr földesurak”. — Hogyan szólítottad őt? — kérdeztem a norvég munkástól. — Természetesen vissza tegeztem. Nem akartam megbántani őt! Lenin külseje, egyszerűsége is elárulta benne az új idők emberét. Vele beszélgetve mindenki, a legegyszerűbb ember is úgy érezte, hogy olyan rendkívüli ember áll előtte, amilyen egy évszázadban, vagy talán egy évezredben csak egyszer születik. (Martin Andersen Nexö, neves dán kommunista író visszaemlékezéseiből, aki 1922 őszén, a Komintern IV. kongresszusán látta Lenint.) 1922 februárjában Lenin levelet kapott egy elektrotechnikával foglalkozó, kiváló amerikai tudóstól, Charles Steinmetztől. „Kedves Mr. Lenin!... Szeretném kifejezni elragadtatásomat az iránt a rendkívüli munka iránt, amelyet a szociális és gazdasági helyreállításért Oroszország ilyen rendkívül nehéz körülmények között végez ... Mindig örömmel tölt el, ha technikai, elsősorban elektrotechnikai téren erőmhöz mérten tanácsokkal segíthetem Oroszországot.” Miután Lenin szívélyes hangú levélben köszönetét mondott, a professzor magáról egy fényképet is küldött, amelyre ezt írta: „Leninnek, az új és legjobb világ vezérének. Elragadtatással és tisztelettel. Charles Steinmetz.” Portré - egyszerű vonalakkal Kiss Barnabás a honvédségnél töltött évei után, érett fejjel lépett választott pályájára, a kereskedelembe. A városi tanács kereskedelmi osztályán lett előadó. Az ellenforradalom idején szinte éjt nappallá téve dolgoztak, hogy élelemmel, kenyérrel, tejjel és hússal elláthassák a várost. Amikor az emberi fejekben, a gondolatok zűrzavarában kellett rendet teremteni, ö akkor kérte felvételét a párttagság sorába. erejéhez mérten támogatta a magyar munkásosztály függetlenségi háborúját. A történelem felidézése A Magyar Országos Levéltár és a Párttörténeti Intéze.t archívuma a Lenin-centená- rium alkalmából forrásanyagot állított össze „Lenin és Magyarország” címmel, és mikrofilmről kinagyítva, fakszimile formájában sokszorosítva, kommentárral ellátva bocsátotta a középiskolák rendelkezésére. Ez a korosztály már tanult és most újra tanul történelmet erről a korról. Ismerik Lenin műveit, napra pontosan tudják a magyar és nemzetközi munkás- mozgalom kimagasló eseményeit. A Proletár, a Népszava. a Vörös Üjság sokszorosított lapjai, az 1919. április 23-i moszkvai rádiójelentés, Kun Béla levele Leninhez azonban a tárgyi bizonyosság erejével hatnak. Felidézik a történteket, emlékeztetnek, vizuális tartalommal töltik meg a néhány évtizeddel ezelőtti világformáló eseményekről alkotott gondolatokat. Mindig az áldozatkész pártmunkások között tartották számon. S mert becsülték és szerették munkatársai, súlya volt közöttük szavának. Egy év sem telt el párttagságának keltétől — pártcsoportvezetőnek választották. A következő esztendőben propagandista, majd szakszervezeti titkár. A napokban Kiss Barnabást az MSZMP városi bizottságának dísztermében szólították: nyolcvan társával együtt vette át a kitüntető Lenin-emlékplakettet. — Jóleső érzés volt. Munkámat észreveszik. A meglett férfi tizenhárom éve áldoz szabad idejéből a társadalom számára. Hivatali munkája is karnyújtásra hozza hozzá az embereket. Ötödik éve a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vallaiat áruforgalmi osztályán dolgozik. — Nagyon közvetlen, mindig barátságos. Tud bánni az emberekkel. Nálunk igen sokan szeretik — mondják róla munkatársai. S valahol itt van a titka annak is, hogy pórtpropagan- distaként is vonzza az embereket. Az általa vezetett szeminárium 57 hallgatója a város különböző részéből gyülekezik össze havonta az előadásokra, amelyek tulajdonképpen inkább elvtársi beszélgetések; az elméleti kérdéseket oldja a gyakorlati példák sokaságával. Idő9 Persze, hegy időt-igényel a felkészülés. A marxista közgazdasági tanokat csak jól felkészülten lehet előadni. De neki is kamatozik ez. Ö maga is tanul hallgatóitól. Beszélgetésünkkor többször is szóba került: kevés az idő. Nyújtaná a napokat, jusson mindenre a 24 órákból. Családjának, önmagának, barátainak. Néha egy-egy színházi előadásra, könyvre is. Persze jut valamennyi mindenre. De őt valahogyan a javakorabeli férfiak egészséges türelmetlensége sürgeti. Mert mindig többet szeretne adni egész környezetének. R. É. MAKAI MÁRTA Egy magyar futár Leninnél A magyar munkásmozgalom régi harcosa, a KMP egyik alapító tagja, a ma Budapesten élő 83 esztendős Németi Lajos könyvkötő és nyomdász, 1919 februárjában viszontagságos körülmények között a fővárosunkból Moszkvába utazott. Az akkor letartóztatásban levő Kun Béla megbízásából tette meg az utat, hogy beszámoljon Leninnek a magyarországi állapotokról. lyiket ki írta, s megmutattam, ami után kutatott. — Érdekel engem a fiatal forradalmárok véleménye — fordult felém, s az iránt érdeklődött, milyen megbízatást kaptam én otthon a pártomtól. A többi közt rákér— A Kreml egyik melléklépcsőjén jutottunk fel Leninhez. Kalauzom, Rudnyánszky, aki bejáratos volt ide, szélesre tárta előttem az ajtót. Beléptem Lenin szobájába. Megilletődötten álltam. Lenin az asztalnál ült. Kevés bútor volt a szobában: íróasztal, szék, s ezenkívül csupán három nádfonatú karosszék és két forgatható könyvállvány. A berendezés szigorú sze rénységről árulkodott. A házigazda fürge mozdulattal kelt fel helyéről, elém sietett, kezet szorított velem. Belém karolt, és az egyik karosszékhez vitt. „Szagyisz, továris Németi" — mondta és ő is leült. A következő mozdulatával odavonta maga elé jegyzettömbjét. Barátságos, közvetlen hangja, amellyel érdeklődni kezdett utam részletei iránt nyomban feloldott bennem minden szorongást. Felvillant bennem, hogy Leninnek nemcsak egy útja volt kalandos hanem az egész élete, s tudta ő nagyon jól, mit jelent egy futárszolgálatos vállalkozás. Röviden elmondtam odaérke- zésem viszontagságait. Egykettőre észrevette Lenin, hogy én oroszul és németül keverve beszélek, méghozzá mindkét nyelven gyengén, így hát tolmácsot hivatott. S aztán a dialógus érdemi része következett. — Kérem, elvtárs — így Lenin —, legyen szíves mondja el, de lehetőleg kronologikus sorrendben, hogy mi történt azóta Magyarországon, amióta én az Uraszov elvtárs által hozott híreket megkaptam. — Ehhez csak annyit, hogy Vlagyimir Uraszov volt a magyar kommunistáktól Leninhez küldött négy hírvivő közül az első, 1918 decemberében. Utitársként, de csak uti- társként, én is vele voltam... Körülbelül másfél órás beszámolót tartottam a KMP munkájáról, az illegális tevékenységről, a katonai szervezkedésekről, az egész magyarországi helyzetről, a kommunista vezetők letartóztatásáról, az üldöztetésekről. Végül elővettem a magámnál vitt Vörös Újságokat, a lap utolsó számait, amelyek a télikabátomba voltak bevarrva. Szétterítettem az asztalon. Mohón kapott utánuk Lenin és izgatottan forgatta a lapokat. „Béla Kun, Béla Kun... ? !” Kun Béla cikkeit kereste. A cikkek ugyanis az újságban nem voltak aláírva, én viszont tudtam, hogy medezett arra is, hogy a magyarországi polgári forradalom következetes továbbviteléért, a proletárforradalomért vívott küzdelemben lehetséges-e, hogy együttműködjünk a Szociáldemokrata Párttal. Elgondolkozva vette tudomásul a válaszomat, hogy ebben nemigen bízhatunk. A társalgás során szerzett pillanatnyi impressziók szinte nyomban állandósultak, és úgy él bennem ma is Lenin, ! mint végtelen élénk szellemű, mindent tudni akaró ember. S mindez, mikor velem beszélt, valami különleges tapintattal párosult és olyan hangnemmel, amely egyenlő rangú emberek dialógusát , tükrözi. Féltő gondoskodás ’ áradt például azokból a szavaiból, amelyekkel utamra bocsátott: „Németi elvtárs,; maga már igen fáradt lehet.” Mivel nem válaszoltam semmit, a tolmáccsal behívatta Rudnyánszkyt, és így utasította: „Németi elvtársat vizsgálja meg orvos és két napig ne zavarják. Engedjék pihenni és lehetőleg csak két nap múlva adjon tájékoztatást a magyar elvtársak szamára az ottani helyzetről”. Férfias kézfogással búcsúztunk el. A CIPÓ Abban az időben, amikor a fiatal szovjet köztársaságban az intervenciós háború következtében még különösen nagy volt az éhség, Lenin az ország minden részéből gyakran kapott szeretetadományokat és élelmiszercsomagokat. Ezekben többnyire saját sütetű kenyér, kalács vagy füstölt hal', hús, | vaj vagy liszt volt, de olykor egész kocsira való gyümölcs is érkezett a Kremlbe. Lenin mindig azonnal intézkedett, hogy e küldeményeket juttassák el a kórházakba és a gyermek- menhelyekre. Egyszer azonban egy katona jelent meg a Kremlben, és kérte, engedjék meg, hogy a magával hozott kenyeret személyesen adja át Leninnek, akivel legalább egy másodpercig i szeretne szemben ülni. Lenint mélyen meghatotta a katona ragaszkodása, és teljesítette kívánságát. A katona félénken lépett be Lenin dolgozószobájába, mélyen meghajtotta magát. Vlagyimir Jljics előtt, és átadta neki az újságba csomagolt ("pót. „Tudom, hogy Moszkvában nagy az éhség Azt is hallottam, hogy a Kremlben még a legszükségesebb dolgoknak is híján vannak. De hogy lehet jól kormányozni üres gyomorral? Ezért nagyon szépen kérem, fogadja Lenin elvtárs ere tettel és szívesen, amit hoztam.” Lenin köszönetét mondott a katonának, és így szólt: Mi, itt a Kremlben, nem vagyunk éhe- sebbek, mint Moszkva többi polgára. Ha azonban jóllakot- tabbák volnánk, mint ők, talán megfeledkeznénk róla, hogy ők még éheznek.” ó. K.
