Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

jfc A Lillafüred-expresszel indult ma reggel szarajevói útjára a Miskolci Nemzeti Szín­ház Játékszín együttese. Fotóriporterünk Sallós Gábort, a színház igazgatóját. Upor Pétert, a Riadó című dráma főszereplőjét és az ugyancsak „főszerepet” játszó Gulyás Jó­zsef műszaki vezetőt örökítette meg az in­dulás pillanatában. A kis létszámú művész- együtteshez a fővárosban csatlakozik Balogh Zsuzsa, a dráma női főszereplője. A miskolci művészeket szarajevói útjukra elkísérte Pár­kány László, lapunk kultúrpolitikai rovat­vezetője is. Reméljük, a külföldön töltendő nyolc nap sok barátot szerez majd a magyar színházi kultúrának, s határainkon túl is ér­tékelik majd a miskolciak korszerű törek­véseit. melynek szép bizonyítéka Choinski Riadó című drámája. Politikai kabaré Miskolcon Nyugalom, a helyzet változatlan! A szereposztás még titok és a most kezdődött műhely­munkáról sem árul el sokat Jurka László rendező. Nem rejti azonban a színház vezetősége véka alá azt a szándékát, hogy a tavaly kezdődött politikai kabaré-sorozatát az idén és c következő években is folytatni akarja. A szezon vége felé — a be­harangozott produkción kí­vül — így helyet kap a Mis­kolci Nemzeti Színház szín­padán az a nagyon nehéz, de divatos műfaj is, mely eddig jobbára csak a fővárosban volt otthonos. Mit mondjunk el és ho­gyan mondjuk? Mint min­denütt, a miskolci színház­ban is ez a kérdés okozza a legnagyobb problémát. A kérdés első részére, Róna Ti­bor ral az élen, a politikai kabaré legjobb magyar szer­zői fognak válaszolni, j „Nyugalom, a helyzet válto­zatlan!” című összeállítás­ban. Azért beszélünk össze­állításról — egy kicsit ho­mályban hagyva az itteni műsor szerkezetét —, mert a miskolciak nem az azonos című pesti műsort látják itt viszont. Annyit azonban már­is elárulhatunk, hogy a po­litikai kabaré közéleti töltése egy kicsit sem lesz gyen­gébb, mint amilyen a fővá­rosi kabaréé volt. Sőt! — Nemcsak játszadozni nemcsak nevettetni akarunk — mondja a műsor rende­zője. — Tiszta fejjel és tiszta szándékkal készülünk az elő­adásra és nagyon hiszünk a szatíra felrázó, nevelő erejé­ben. A tavalyi példa azt mu­tatja, hogy igényli közönsé­günk ezt a műfajt, nézőink könnyedén asszociálnak, és MA IS DIVAT fogékonyak az igényes hu­mor iránt. Reméljük, hogy azt a vékony réteget is si­kerül meggyőznünk a szatíra mélyebb igazságáról, akik csak a műfaj pikantériája miatt váltanak jegyet az elő­adásra. — Ez a szándék, úgy hisz- szük, csak igen jó színészi játékkal valósítható meg. — A legjobb prózai erőket foglalkoztatjuk a műsorban. Talán nem is kell mondani, hogy társulatunk valameny- nyi tagja örömmel vállalna feladatot a kabaréban. A műfaj a színész számára sok új lehetőséget tartogat, ki- nek-kinek eddig ismeretlen oldalát fedezhetjük fel. Ami az igényességet illeti, nem kevesebb lelkesedéssel és gyakorlással készülünk a ka­baréra, mint az évad nagy bemutatóira. — A helyzet mennyiben változatlan? — Nyugalom! Majd min­den kiderül. (gyarmati) Jubileumi műsorok A Miskolci Nemzeti Szín­házban tartandó díszelőadás­sal kezdődik városunkban az a több -napos rendezvényso­rozat, mellyel felszabadulá­sunk 25. évfordulóját ünnep­ük kulturális intézményeink. A ma esti díszünnepség után a színházban a neves Vasas Kórus, a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Ró­nai Sándor Megyei Művelő­dési Központ Auas együttese, valamint a színház művészei adnak műsort. Április 2-án délután 15 órakor Zeneokta­tásunk a felszabadulás után címmel dokumentációs ki­állítás nyílik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola hangversenytermének előcsarnokában. Városunk fejlődésének 25 esztendejét a Miskolci Tervező Vállalat kamarakiállításán láthatjuk, mely április 3-án, pénteken délben nyílik meg a Miskolci Galériában. Ugyancsak ápri­lis 3-án este 18 órakor kerül sor, Mura Péter vezénylésé­vel, a Miskolci Szimfonikus Zenekar jubileumi díszhang­versenyére. Jelentős esemé­nye lesz jubileumunknak az Anna Frank naplója című dráma vasárnap esti bemu­tatója, mely a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében kerül szín­re, a Csortos Gyula Színpad előadásában. Megjelent a Napjaink áprilisi száma x 1970. április 4-én, felszabadulásunk negyedszázados évfor­dulóján nyolcadik születésnapját ünneli az észak-magyaror­szági kulturális havilap, a Napjaink. Viszonylag rövid írás­ban, Születésnapunkra címmel emlékezik meg erről a szer­kesztőség, míg az ország szabadságának 25 éves születésnap­ját a lap csaknem valamennyi cikke ünnepli. Az első oldalon 25 címmel Gulyás Mihály írását olvas­hatjuk az eredményekben bővelkedő negyedszázadról. Háborús napló címmel Kab- debó Lóránt a második vi­lágháború Gyöngyösének napjairól ír. Tóth Pál újból felidézi a magyarországi front végnapjait. A somcserje sár­ga virága a címe Oravec Já­nos írásának, mely Pereces­bányatelep 1945. évi első hó­napjainak állít emléket. Hu­szonöt éve hallgattak el a fegyverek. Szalay Károlyt is a jubileum ihlette arra, hogy a békés években újra ismer­tesse Leninnek a békéről szó­ló elveit. A színház modern hőskora Miskolcon című írás Gyárfás Ágnes, és a Fényes éjszaka című tárca Gyarma­ti Béla tollából, a háború utolsó évének miskolci szín­házáról és a béke első pilla­natairól szól. Ilf—Petrov 12 szék című művét Párkány László elem­zi. Az eltelt negyedszázad mérlegét adja a Miskolc vá­ros tanácselnökével, dr. Fe­kete Lászlóval készített in­terjú, ehhez kapcsolódik, mintegy a beszélgetés bizo­nyítékaként Zsidai Józsefnek. Miskolc új egyetemi könyv­táráról írt cikke. Pomogáls Béla írása emléket állít het­venkét, lágerekben vértanú- halált halt magyar írónak. Míg a lap hasábjain ke­gyelettel szólnak a háború hőseiről és áldozatairól, fel­sorakoztatják a ma életének éppen aktuális problémáit is. Fekete Gyula Monológok üresjáratban, Bata Imre Ho­vá lett a munkás és a pa­raszt az elbeszélésből?, című írásai, és a megszokott, két oldal terjedelmű könyvrecen­ziók a mindennapok gondjai­ra és eredményeire hívják fel a figyelmet. A nagy terjedel­mű cikkek mellett akár pihe­nésképpen is örömmel üd­vözli a szem Kalász László, Rózsa Endre, Ratkó József, Ágh István verseit, Feledy Gyula, Reich Károly, Kass János, Czinke Ferenc, Bozsik István, Lenkey Zoltán, Seres János és Hajnal Gabriella rajzait. m. m. A költészet napja József Attila 65. születés­napján, április 11-én az idén is megrendezik a költészet napját. Szerte az országban irodalmi esteket, író—olvasó találkozókat rendeznek ezek­ben a napokban a verskul­túra terjesztése, a szocialista költészet megszerettetése, népszerűsítése érdekében. Városunkban, április 16-án, 19 órakor a Miskolci Galé­riában kerül sor Vas István Kossuth-díjas költő ünnepi estjére, melyen Béládi Mik­lós irodalomtörténész mond bevezetőt. A költő verseit Gáti József, a budapesti Nemzeti Színház tágja szó­laltatja meg. Az ünnepi es­ten — amelyen könyvkiállí- $ tást is rendeznek —, a költő dedikálja műveit. Vannak bizonyos szokások, amelyek makacsul tartják ma­gukat. “Ezek rendjébe soroltatik a húsvéti locsolkodás is. A lányos szülők talán nem bánnák a divat végét, hiszen nem könnyű állni az öntözködök rohamát, de az erősebb nem, a férfi-társadalom majdani oszloposai, a fiúk kényúri rátarti- sággal követelik jussukat. Csöngetnek, keményen beállítanak, s jó reggelt helyett máris fújják: fin kis kertész legény vagyok, Ontözködni járogatok. Megkérem az apját, Mégjobban az anyját, Engedje megönteni a lányát. Ne féljen, nem lesz semmi baja. Csak egy kicsit köínis lesz a haja. Igen, jussukat követelik. Nem, nem a hímes tojást — ha­nem az árát. Mert mire megy a mai, kényes ízlésű gyerek a hímes tojással? Mi, harminc évvel ezelőtti gyerekek se tud­tunk mit kezdeni vele. Néhányat megettünk, aztán játszani kéziünk, s mire észbe kaptunk, repültek a piros, zöld, lila to ;sok, aminek csak sírás lehetett a vége. Ma pénzt adnak, mert a gyerekek pénzt várnak. Az egy- for'ntosra elhúzzák a szájukat, a kettesre már csak a szemük rebben icipicit lenézően, a tízforintos az igazi. Fiam kevés helyen volt, tehát csak negyven forintot „ke­resett”. Kérdeztem, mit kezd vele? Beteszi a takarékba. Meg­dicsértem, a takarékosság erényes dolog. Hazajőve az iskolá­ból. panasszal fordult hozzám — a többiek százasokkal emel­ték az osztály jó hírét a „spórolási” versenyben. Arra is pon­tosan emlékezett, egyszerre hány forintot tettek be: 1800, azaz ezernyolcszáz forintot. Fiam és osztálytársai ama véleményüknek adtak hangot, hogy az lenne az igazi, ha minden hónapra jutna egy húsvét. Talán célszerű volna takarékossági szempontból fontolóra venni a dolgot... G. M. Felkért tudósítónk írja Szauna a parlamentben Bizonyára sokan hallottak már a speciális finn fürdőről, a szaunáról. Az ember önkéntelenül is megrémül az olyan hírek hallatára, hogy 100—120 C fokos hőmérsékleten ki­izzadva, bele kell ugrani a jéghideg vízbe, vagy a hóban kell meghempergőzni, nem is szólva arról, hogy a fürdőzők fürdés közben nyírfaágakkal csapkodják magukat vagy egy­mást. Ezek a „rémhírek” kivétel nélkül igazak. A szauna hozzátartozik a mindennapi finn valósághoz. A régi finn ember, amikor családjának otthont épített, először mindig a szaunát épí­tette fel. Itt tartotta szer­számait, itt tisztálkodott, itt lakott mindaddig, amíg a tu­lajdonképpeni lakóház fel nem épült. A múlt század végéig a finn gyerekek nagy része a szaunában látta meg a napvilágot. Nyáron a fá­rasztó és izzasztó mezőgaz­dasági és erdei munkák után naponta befűtőtték a szau­nát, télen pedig a dermesztő hideg ellen is védelmet nyúj­tott a meleg. A szauna nemcsak a tisz­tálkodás szempontjából je­lentős. A finnek azt tartják, hogy a szaunázás, amely a test minden pórusából eltá­volítja a szennyet, s amely a fáradt és gémberedett tago­kat felfrissíti, egyúttal az ember lelkét is felüdíti. Csakugyan! A szaunázás után olyan könnyedség, jól­eső bágyadtság lesz úrrá az emberen, amit szavakkal nem lehet leírni, érzékelni kell. Az ember teljesen fel­frissül. szinte újjászületik. Ezzel magyarázható, hogy sokan azok közül, akiknek városi lakásában fürdőszoba van, a hét végén szívesebben mennek ki tóparti nyaraló­jukba, mert a szaunázást többre tartják mindenféle más tisztálkodási lehetőség­nél. Nem kell azonban minden­kinek nyaralót építeni, hogy szaunázhasson. Vannak ugyanis nyilvános, közös szaunák is, és a városi bér­házakba is építenek szaunát. Minden üzemnek, állami in­tézménynek van külön szau­nája, még a parlamentnek is. S amikor a parlamentben valamilyen nehéz kérdés vár megoldásra, a kormány szau­nába vonul. A szaunában a kedélyek lecsillapodnak, s a fürdőzők között olyan tár­gyalási készség alakul ki, amilyen szauna nélkül el­képzelhetetlen lenne. Így a szauna még a politikai és ál­lami kérdések megoldásában is jelentős szerepet játszhat. KERESZTES LÁSZLÓ ÖT HEGYMÁSZÓT BETEMETETT A LAVINA öt hegymászót temetett be a lavina a Magas-Tátrában. A mentőszolgálat négyüket kiszabadította. Hárman kö­zülük súlyosan megsérültek, a negyedik belehalt sérülé­seibe. Az eltűnt ötödiket to­vább keresik. CSAK ERŐSZAKKAL VÍVHATJÁK KI Az amerikai Harris közvé­leménykutató iroda szerint az Egyesült Államokban élő négerek 63 százalékának az a véleménye, hogy az amerikai politikai rendszer „rothadt’’ és alapvetően meg kell vál­toztatni ahhoz, hogy a nége­rek elnyerjék politikai jogai­kat. A megkérdezettek 31 százaléka úgy véli, hogy csak erőszakkal vívhatják ki a faji egyenlőséget. HÁROM KIVÉGZÉS Brazzaville-ban egy statá- riális bíróság ítélete alapján három kivégzést hajtottak végre. A március 23-i siker­telen államcsínykísérletben részt vett és most kivégzett személyek kilétét nem fed­ték fel. A bíróság távolié lé­ben halálraj ítélte a puccs­kísérlet további öt rész vevő­jét. HALÁLRA GÁZOLTA A GYORSVONAT Keszőhídegkút külterüle­tén a gyorsvonat halálra gá­zolt egy körülbelül 20—25 év körüli ismeretlen férfit. A baleset körülményeinek tisz­tázása, valamint a személy- azonosság megállapítására vizsgálat indult. BÜNTETÉS RÉSZLETRE Egy dél-vietnami amerikai hadbíróság elítélte James B. Duffy hadnagyot, mert az ő utasítására öltek meg egy hadifoglyot. Először gyilkos­ság miatt akarták elítélni, de kiderült, hogy ezért életfogy­tiglani jár. Majd gondatlan­ság vádjával illették, ezért hat évet kellett volna kap­nia. Végül az esküdtszék csak hat hónapi elzárást ho­zott ki ítéletében és 1500 dol­lár pénzbüntetést. Ezt azon­ban hat hónapon át fizetheti havi 250 dolláros részletek­ben. ÜJABB KÉSZÜLŐDÉS A HOLDRA Az Apollo—13 űrhajó áp­rilis 11-én indul a Holdra. Az út tíznapos lesz és ápri­lis 16-án száll le a Hold fel­színére. Az űrhajó parancs­noka a 42 éves James Lovell lesz. EGY SZEMÉLYT MEGÖLTEK Egy személyt megöltek, harmincán megsérültek a pakisztáni Sanghar mellett egy súlyos összecsapásban, amely ellentétes politikai né­zeteket vallók között rob­bant ki. Bhutto, volt külügy­miniszter, a Pakisztáni Nép­párt elnöke is a sérültek között van. A FELESÉG VESZI ÁT AZ URALMAT Leabua Jonathan lesothol miniszterelnök az este be­jelentette, hogy II. Moshoes- hoe király meghatározatlan időre elhagyja az országot, s távolléte alatt felesége, Ma- maohato királynő fog ural­kodni, mint régens. A király eddig házi őrizetben volt, mert a januári választások során Jonathan miniszter- elnök felfüggesztette az al­kotmányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom