Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

Színésznőavatás nőnapon Sok minden múlik a vé­letlenen, tudjuk mi ezt na­gyon jól, bár a józan ész pa­rancsa szerint — ha lehet — kovácsokká válunk, s úgy, ahogy lehet kikovácsoljuk szerencsénket. Egerváry Klári is arról áb­rándozott, hogy majd kated­rán áll, éneket és szolfézst tanít, ráhangolja a kis em­berpalántákat a dal örömei­re. Talán a terv sikerül is, ha 1951-ben egy nőnapi kó­rus-köszöntőn nem lesz bosz- szús a színidirektor. A színi direktor felfigyel — Hogy miért zsörtölődött Szendrő József? — emléke­zik Egerváry Klári. — Azért, mert a pécsi Nemzeti Szín­ház színpadán egy műsor pergett; iskolások köszöntöt­ték a nőket, miközben az igazgató tűkön ült, mert kissé megbillent az üdvözlé­sek egyensúlya, már-már ve­szélyeztette a színház elő­adását. De hát mit is tesz egy bosszús színházigazgató? Fi­gyeli a műsort, mert a véré­ben van a készenlét, az ál­landó figyelés; ha valami színpadon bonyolódik, afelett nem lehet szemet hunyni. A színpadon pedig énekel­tek. Előbb többen, majd pe­dig egy alig 15 éves lányka a János vitézből lluska egyik közismert dalát mutatta be. A kislány Egerváry Klári volt, akire abban a pillanat­ban figyelt fel a pécsi Nem­zeti Színház igazgatója. Ezután már gyorsan pe­regtek az események; szerző­dés, szerepek, tanulás, hang­képzés, majd 16 éves fejjel két remek beugrás, először a GUI Babába, majd pedig a Cigánybáróba. Magyarország legfiatalabb primadonnája volt ebben az időben Egev- váry Klári. Később vidéki körút kö­vetkezett, ennek első állo­mása a győri színház, ahol szép évek vártak a művész­nőre: megkapta az operett­irodalom legrangosabb sze­repeit, foglalkoztatták pró­zában és zenés vígjátékban. A következő állomás Bé­késcsaba; e városban a szí­nésznők mindenkori álma valósult meg, eljátszhatta Júliát. Az 50-es évek végén Miskolcra szerződött, itt nem túl sikeres évek vártak rá. Veszprém következett ez­után, a színházalapítás min­den hamvasságával és izgal­mával. E kulturált kis város­ban a Fogadósnét és a Víz­kereszt egyik' főszerepét ját­szotta el. A szolnoki pálya­futás maradandó emlékei kö­zött a Tartuffe szerepel. Ka­posváron öt esztendőt töltött Egerváry Klári. Somogy színházában zenés vígjátéko­kat játszott, közöttük olya­nokat, mint a Potyautas, az Imádok férjhez menni, a Duna-parti randevú, A kak­tusz virága. Kaposváron ját­szotta el a My fair Lady vi­lághíres Lizáját. Ismét Miskolcon Már harmadik esztendeje ismét Miskolcon játszik a művésznő. Sokan emlékez­nek még a Bernarda Álba háza öt lányának egyikére, a 33 .névtelen levél tanárnőjé­re. Nagy sikerrel játsszák Egerben a Ne szóljatok bele című zenés vígjátékot, amelyben a kozmetikusnőt alakítja. Tizenkilenc esztendővel ez­előtt csillogó hangjára fi­gyeltek fel, s e műfajban tökéletesítette magát mind a mai napig. Ereje és ambí­ciója mindig arra korlátozó­dott, hogy a játékra, a játsz­mára Vlkalmas zenés vígjáté­kokban nyújtson tökéleteset. Szereti a prózát, de a dal, a muzsika volt mindig élet­eleme. A Montmartre-i ibo­lyában Violetta szerepét éne­kelte, amikor dal közben méhében megmozdult mag­zata. Elhatározta, ha kislány lesz, Violettának hívják majd. Violetta már 15 esztendős. Pontosan annyi, mint ami­kor anyuka egy nőnapon el­jegyezte magát a színi pá­lyával. (párkány) * Férfifej. (Tóth Imre rajza) A II. Rákóczi Ferenc Ifjú­sági Klub vendége volt Már­káig Gábor, a Miskolci Nem­zeti Színház fiatal művésze, és válaszolt a klubtagok kér­déseire. Természetesen a színház világa, a színészek élete, munkája és különösen a miskolci színház állt az ér­deklődés középpontjában. Ez a beszélgetés is annak a bi­zonyítéka volt, hogy Miskolc színházszerető közönségét minden érdekli, ami a pati­nás falak között történik. Szó volt arról is, hogy a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­sorpolitikája egyre jobban igazodik a közönség igényei­hez. A fiatal színész — túl a színházi élet általánosságain — megismertette a klubta­gokat saját terveivel is; a közeljövőben lesz József Attila műveiből összeállított előadóestje, és a hallgatóság kérésére szívesen mondotta el legkedvesebb József Attila- versét. t Régi iskola új ruhában Adott i millió 100 ezer forint, egy viszonylag elhanyagolt állapotban levő iskolaépület és a tervező vállalat döntése: el lehet kezdeni a generáljavítást. Az időpont 1969 augusztusa, az intézmény a Közgazdasági Szakközépiskola ipari tagozata. — ‘Az épület lehetőségei szabják meg a munkálatok milyenségét és méreteit. Kor­szerűbb nem lesz, de kívül­ijeiül új ruhába öltöztetjük. Valahogyan az ismert mon­dás szerint: „Szegények va­gyunk, de tiszták” — mondja mosolyogva az igazgatónő, Tóth Bertalanné. Tíz éven keresztül halogatták az ala­pos javítási- munkákat, arról volt szó, hogy lebontják a házat. — Miért tanév közben fo­lyik a renoválás és az átala­kítás? — Csak így tudta vállalni az építőipar. Július 1-re ígé­rik a főépület, augusztusra a megújult tornaterem átadá­sát. — Milyen lényeges átala­kításokat végeznek a szak­emberek? — A két kis világítóudvart összevonják, így lesz végre zsibongó, ahol a gyerekek szabadabban mozoghatnak a szünetekben. 1919-ben már állt ez az épület és az akkori igényeknek megfelelően ké­szült. A folyosók keskenyek, ezen nem lehet változtatni, de a külső falak vakolása, a tornaterem megnövelése, a berendezések és a központi fűtés felújítása, ha „modern­né” nem is, de korszerűvé teszik az iskolát. (A kalapácsok versenyt kopognak az írógépekkel, de kérve-kéretlen kiverik a szép versek ritmusát is. A munka zaja keveredik a gyermekzsibongással, mes­teremberek jönnek-mennek. Most éppen a könyvtár pol­cait rakják a helyére.) — Hogyan lehet össze­egyeztetni az iskola megszo­kott életét az átalakítások­kal? — Nem zavarja lényege­sen a munkát. Kellemetlén- ségek, kényelmetlen helyze­tek voltak és vannak, de például egyetlen óra sem maradt el. Eredményesen vettünk részt minden vetél­kedőn, versenyen, megtartot­tuk és megtartjuk nagy ren­dezvényeinket. Hiányérze­tünk persze, nem lesz, ha végre magunkra maradunk és a szerszámok diszharmo­nikus hangzavara helyett csak a gyermekzajongás is­merős és megszokott muzsi­káját kell hallgatnunk. m. m. Finomabb bérfokozatok Fizetésrendezés az egyetemen Az MSZMP KB 1969. novemberi és az országgyűlés decem­beri döntése alapján a kormány 110 millió forintot szavazott meg a felsőoktatási dolgozók fizetésének felemelésére. Ez az összeg az oktatók bérének átlagosan 17 és a nem oktató dol­gozók illetményének átlagosan 9 százalékos emelését teszi lehetővé. A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem béralapjának megfelelő arányban része­sült ebből a keretből, A köz­vetlenül bérfejlesztésre ka­pott összegen túl a korábbi jutalmazási keret egy részé­nek és a rendes évi bérfej­lesztési keretnek a felhasz­nálásával összesen 4,25 millió forint áll az egyetem ren­delkezésére, a dolgozók béré­nek emelésére. Az oktatói bérek emelése során a különböző kategó­riák (tanár, docens, adjunk­tus) béralapjuk arányában részesülnek a felhasználható keretből. A tanársegédek a másik három kategóriánál valamelyest nagyobb arány­ban kapnak átlagosan eme­lést, annak érdekében, hogy a kezdő fizetéseknél jelent­kező különösen jelentős mrányta lanságoka t — az egyéb területen dolgozó mér­nökökkel szemben — mérsé­kelni lehessen. A megnövekedett bértö­meg felosztása az egyetemen nem egyszerű béremelés, ha­nem rendezés. Az egyes ok­tatói kategóriákon belül ko­rábban viszonylag kis lehe­tőség volt az eltérő gyakor­lattal rendelkező és az eltérő teljesítményt nyújtó oktatók között jövedelmükben is je­lentkező különbséget tenni. Most ezt a lehetőséget is ki tudják alakítani. A legutóbbi rektori tanácsülés határozata értelmében a kategóriákon belül — a bérfejlesztési ke­rettel megnövelt — átlaghoz képest plusz—mínusz 12 szá­zalékos differenciálást ala­kítanak ki, sőt ezen belül a korábbinál lényegesen fino­mabb fokozatokat teremte­nek meg. így a kisebb te?­jesítmény-különbségek is tükröződnek majd a berek­ben. Igen szerencsésnek tűnik az a rendszer, melyet a ren­dezés alaposabb előkészítése érdekében alakítottak ki. Minden tanszékvezetőnek minősíteni keilett tanszéke oktatóit Ez azt eredményez­te, hogy minden vezető ala­posabban differenciált. Hasonló elvek alapján — az egyenlősdit gondosan ke­rülve — részesülnek a nem oktató dolgozók is a bérfej­lesztésből. Az új bérek meg­állapítása most folyik. Még ebben a hónapban mindenki értesül új besorolásáról és április 2-án már a felemelt fizetését veheti át. Ez a bérfejlesztés jelentős mértékben hozzájárul az egyetem és az ipar között ki­alakult bérfeszültség csök­kentéséhez, a dolgozók élet- színvonalának emelkedésé­hez. Annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget ne apróz­zák el. most minden ez év­ben felhasználható keretet mozgósítottak. RÁfKI ANDRÁS Fény-ritmus Harkácsi József fotókiállítása A Libresszó — mely lassan kamarakiállításairól is hí­ressé válik — márciusban Harkácsi József fotókiállítá­sának ad helyet. Nem véletlenül került be­számolónk fölé a tizennégy művészfotó egyikének címe: „Fény-ritmus”. A művész a valóság „felfedezése” közben a mindig jelenvaló, de foly­ton váltakozó fényre figyel elsősorban, persze nem úgy, mint a fényképészek, inkább úgy, mint a festők. S a fény­hez még a színeket is segít­ségül hívja. Fotókiállításon szíveseb­ben nézek fekete-fehér ké­peket, mint színes munká­kat, ezúttal azonban tiszte­lettel kell adóznunk a színek ábrázoló erejének. Hogy a képekben mennyi a techni­kai bravúr és mennyi az in­venció? — erre nehéz lenne felelni. Egy biztos: minden képen érezni (akár színes, akár nem) az anyag tulaj­donságainak tökéletes isme­retét, a magas fokú mester­ségbeli tudást. Ilyen ismere­tekkel, készségekkel taián többre is futná ... Ügy érezzük, Harkácsit túlságosan is leköti, megba­bonázza a technika. Hangulat, Csónakok, Háztetők ... Már a képek egy részének címe is arról tanúskodik, hogy fontosabb a művész számá­ra az igényes játék, mint maga a mondanivaló. Az Üvegballonok c. kép például kitűnően tükrözi a művész érzékenységét, azt a készsé­get, hogy mennyire képes megragadni, megörökíteni a pillanatot, tűnő finom be­nyomásait. De hát mindez legjobb esetben is csak ta­nulmány lehet. Az eszközö­ket sohasem téveszthetjük össze a céllal! Amikor vigyáz erre Har­kácsi József, akkor erőteljes, gondolatgazdag mű születik. Példa erre a Rend c. kép, melynek felvételekor gabo­natáblák rendje, keresztek sora fölé emelkedett a gép, s mindezt „beszegte” a lucer­nások zöld keretével. Ez már komoly játék! Egy darab a valóságból. És ilyen darab az Acélcsipke is, mely — mi­közben mesteri módon hasz­nálja fel a fény-ritmus esz­közeit — egy mindennapi nehéz munkát, a vasbeton­szerelést helyezi — szerin­tünk helyesen — idealizált magasságokba. Harkácsi József úgyszól­ván mindent tud, amit a fo­tósoknak tudniok kell, érzé­keny, fogékony ember. Egy­szóval nem az objektívvei van baj, hanem talán a szív­vel, ami ugyancsak fontos műszer... (gyarmati) LEUGROTT AZ EMELETRŐL Kiugrott a negyedik eme­leti lakásából, de életben maradt egy 29 éves nyugat­berlini rendőrtisztviselő. Egy hóbuckára esett, amely úgy felfogta a zuhanás erejét, hogy semmi komoly baja nem történt. A tisztviselő szolgálati problémái miatt akart végezni magával. HAJLÉKTALANNÁ VÁLTAK Tűz ütött ki Saigon kül­városában. Több tucat — deszkából és papírból össze­tákolt — bódé leégett és 250 ember vált hajléktalanná. A saigoni rendőrség jelentése szerint három gyermek vesz­tette életét a tűzben. TELJES NAPFOGYATKOZÁS Az évszázad talán leglát­ványosabb csillagászati ese­ménye következik be ma, amikor az Egyesült Államok keleti partvidékén teljes nap- fogyatkozás lesz. A tudósok készültségben várják a ritka eseményt, míg Mexikóban a papok igyekeznek megnyug­tatni a híveket, hogy nem érkezett el a világ vége. TALÁLKOZÓ A BÖRTÖNBEN „Ünnepi” találkozóra ke­rült sor egy Los Angeles-i börtönben. A Sharon Tate- gyilkosság két főszereplője, Manson, a „Sátán” és Susan Atkins a börtönigazgatóság engedélyével egy órán át csevegtek arról, .miként fog­nak védekezni a bíróság előtt. ÁLBALESET A lapok többször adtak hírt arról, hogy teherautó vagy más jármű a Dunába fordult. Vasárnap reggel ha­sonló balesetet láthatnak majd azok, akik a Lánchíd pesti hídfője környékén sé­tálnak. Most azonban álbal­esetről van szó. Herskó Já­nos rendező vasárnap forgat­ja legújabb filmjének, az „N. N.. a halál angyala” cí­mű film utolsó jelene­teit. A történet szerint egy Volkswagent bedobnak a Dunába. VEREKEDÉS A szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali fiatalok heves utcai harcot vívtak ' Párizs nanterre-i egyetemi negyedé­ben. A kétszáz verekedő kö­zül senki sem szenvedett ko­molyabb sérüléseket. NEM LESZ TÖBB ESKÜVŐ Svédországban hamarosan megszüntetik az eddigi szo­kásos esketési formát. Azok­nak, akik együtt akarnak élni, nem kell sem egyházi, sem polgári esküvőt tartani­uk. Egyszerűen bejelentik együttélési szándékukat a megfelelő hivatalban és máris összeköltözhetnek. A MOSÓGÉP HALÁLT OKOZOTT Budapesten, a III. kerület­ben, a Raktár utca 39. szá­mú házban Farkas Jánosné 51 éves házfelügyelőnő vi­gyázatlanul használta mosó­gépét, és áramütés érte. Azonnal kihívták a mentő­ket, de az orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. KIGYÓCSEMPÉSZEK Az ausztráliai vámhatósá­gok lelepleztek egy nemzet­közi bandát, amely mérges kígyókat csempészett az or­szágba. Postán érkeztek meg a hüllők. Eddig tíz embert helyeztek vád alá. A hír nem szól arról, milyen szándékaik voltak a kígyócsempészek­nek. Fiatal színész — fiatalok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom