Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-02 / 51. szám
4^ Partra vetve, szárazon. (Agotha Tibor felvétele) Oda a mosoly Örömmel értesültünk az év elején a Centrum áruházak* ban meghirdetett „Versenyezünk az Ön mosolyáért” elnevezésű udvariassági versenyről. Reméltük, hogy egész évben érezteti jó hatását. Januárban még mindegyik eladó mellén viselte a nevét feltüntető kis névjegykártyát. A vásárlók arról olvashatták .te az eladó nevét ahhoz, hogy a mosolycsekkre fel tudják írni. Ma már ezt Is csak kevesen viselik. Talán a részeredmények ismertetése okozta a verseny hanyatlását? Sportszerűtlen dolog lenne akárkinek is feladni a versenyt még az első fordulóban azért, mert az esélyei csökkentek. Négy villalat és hat részleg Augusztusra tervezik a Centrum áruház átadását az építők. Négy vállalat és a BÁÉV hat részlege dolgozik azon, hogy az augusztusi határidőre megnyithassák az áruház kapuit a vásárlók előtt Útépítésf korszerűsítés A Miskolci Közúti Építő Vállalat 1970. évi termelési tervében 165 millió forint értékű munkát határoztak meg. Első helyen a budapest—miskolci főközlekedési út kiépítése és a mezőkövesdi útszakasz csatornázása, s aszfaltburkolása szerepel. Ebben az évben befejezik a 3-as főközlekedési út Borsod megyei szakaszának a teljes felújítását. Az átépítendő utak listáján van a Miskolc—Sátoraljaújhely közötti útszakasz is. A meglevő C—25-ös típusú, magyar gyártmányú aszfaltkeverő gép mellé még kettőt vásárol az idén a vállalat. Ezekkel naponta ösz- szesen 900 tonna folyékony aszfaltot tudnak készíteni. Jót kereskedtek Több a nyereségrészesedés A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1968- ban 794 millió, tavaly pedig 837 millió forint értékű áruforgalmat bonyolított le. Elműt évi terveit 124 százalékra teljesítette. Ennek megfelelően az előző évi két ás fél millióval szemben 2 millió 690 ezer forint, átlagosan 2.6,5 napi keresetnek megfelelő nyereséget oszthat ki a vállalat. A nyereség felosztásánál a személyenkénti érdemet, a munka minőségét és mennyiségét tekintik fő szempontnak. Nevét országszerte ismerték Ocsenás József életútja Budapesten, u Mártírok útján levő lakásában találkoztam a szikár termetű, ősz hajú Ocsenás Józseffel. Neve a felszabadulás utáni években nemcsak Miskolcon, hanem az egész országban ismert volt. ifj. Mikszáth Kálmán sofőrje Élete úgy indult, mint sok más munkásé. Apja, az egykori diósgyőri hengerész, 8 gyermeket nevelt. Ocsenás József Diósgyőrben kitanulta a lakatosszakmát, majd a so- főrséget is. A Tanácsköztársaság idején, még gyermekfővel, bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s ettől kezdve élete közvetlenül, vagy közvetve összefonódott azzal. — Voltak persze időszakok, amikor nem azt Csinálhattam, amit szerettem volna. Miskolci főispánsága idején például két éven át a sofőrje voltam lfj. Mikszáth Kálmánnak, a nagy író fiának. Ebből az időből leginkább arra az acsarkodó gyűlöletre emlékszem, amellyel a miskolci és a megyei főispán viselkedett egymással szemben. Még tisztelgő látogatásokat, sem tettek egymásnál, s nem is igen köszöntek. Ocsenás József az akkori munkanélküli világban, még fiatalon felkerült Pestre, majd behívták katonának, a kivitték a frontra. 4 részeg Horthy halála Ilovazkoje szovjet falu hadirepülőterén teljesített szolgálatot, s ott tartózkodott 1942. augusztus 20-án is. E nap hajnalán 5 óra 7 perckor ott zuhant le vadászgépével Magyarország kormányzóhelyettese. — Előző nap, augusztus 19- én este Horthy István repülőfőhadnagy az általa meghívott tisztek társaságában a névnapját ünnepelte. A dári- dó egész éjszakán át tartott, s hajnalban fejeződött be. A mulatozás résztvevői akkorra már mind részegek voltak, Horthy István is. Reggel 5 óra előtt néhány perccel kijelentette, hogy a gépével fel akar szállni. Ezt sokan meg akarták akadályozni, de senkinek sem engedelmeskedett. Mint a kormányzó fiától és helyettesétől, az ezredesünk is tartott, tőle. A gép felemelkedett, néhány fordulatot hajtott végre, majd leszálláskor a meredek domboldalba ütközve, kigyulladt. Mire odarohantunk, csak egy összeégett holttestet találtunk. Idehaza azt írták a lapok, hogy hősi halált halt. A mellőzés nem törte meg A felszabadulás után, 1945től kezdve az MKP aktív tagja, majd két évig a IX. kerületi pártbizottság függetlenített munkatársa volt Ocsenás elvtárs. A gazdasági életben is jelentős tevékenységet fejtett ki. Malomigazgató, majd vezérigazgató lett. Fontos szerepet játszóit u miskolci István-malom felépítésében is. Ezután kinevezték minisztériumi főosztályvezetőnek. 1949-ben azonban, koholt vádak alapján, kizárták az MDP-ből. Visszament a satupad mellé, a MÁVAG lakatosa lett. Mellöztetése nem törte meg, s 1957-ben a IX. kerületben alapító tagja volt az MSZMP-nek. A gyár, aho dolgozott, az ellenforradalom idején tanúsított szilárd helytállásáért emlékoklevéllel tüntette ki. Végül 1964- ben mint művezetőt, nyugdíjazták. Egy sereg kitüntetés tulajdonosa. — Ma is végzek mozgalmi munkát. Ilyen minőségben jártam Miskolcon is. Néhá- nyan még megismertek ... Utoljára tavaly, az öcsém temetésén láttam a várost. Amikor kifelé kísér, az előszobában rámutat egy bekeretezett fényképre. Nemrég elhunyt akadémikusunk, dr. Vajda Imre és Szakasits Árpád társaságában örökítette meg a fotográfus. Akkor még erőtől duzzadó fiatalember volt NYIKES IMRE Menetidő: 45 másodperc Siklóval a Y árba Száz évvel ezelőtt — 1870. március 2-án — indult meg a budai Várhegyen a sikló — amint a korabeli újságok hírül adták —, a „Budai Hegypálya”. A kezdeményező Széchenyi Ödön, Széchenyi István gróf fia volt Az építkezés még 1868 nyarán megkezdődött, s a pályát 1870. március 2-án át is adták a forgalomnak. A pontosan 30 fokos emelkedésű pálya a kis mélységű bevágásban haladva, jól beilleszkedett a Várhegy oldalába. Két kocsi közlekedett rajta, egyenként három-három, lépcsőzetesen elhelyezett, 24—24 férőhelyes kabinnal. A sikló általában 5 percenként (csúcs- forgalomban 2 és fél percenként) közlekedett, a menetidő mindössze 45 másodperc- volt. 1944—45 telén, Budapest ostromakor, bombatalálat súlyosan megrongálta a siklót, A nemrégiben született döntés értelmében hamarosan ismét megnyílik a budapestiek kedvence a budai Vár siklópályája. á környezet radioaktivitása nem növekedett Bővítik a norovoronyezsi atomerőművet A' kővetkező években a Don partján fekvő novovoro- uyezsi atomerőmű lesz Európa leghatalmasabb ilyen jellegű létesítménye. 1964-ben első blokkja 10 000 kilowatt ipari áramot fejlesztett. A blokk eddig több, mint 6 milliárd kilowattóra villamos energiát szolgáltatott az egyesített energetikai rendszernek. Jelenleg a második, 375 000 kilowatt teljesítményű blokkot készítik elő az üzembehelyezésre. Reaktorában rövidesen bekövetkezik a maghasadás útján hőt fejlesztő tüzelőanyag láncreakciója, és hamarosan megkezdődik a második energia- lokk vülamosenergia-szolgál- tatása is. A második blokk reaktora jóval tökéletesebb, mint az elsőé. Ugyanazon geometriai méretek mellett jóval erős- sebb az előbbinél. Míg az első blokk három turbinát működtet, a második már ötöt „pörget”. Az erőmű működésének öt éve alatt egyetlenegyszer sem tapasztalták, hogy a környezet radioaktivitása a legkisebb mértékben is növekedett volna; mindvégig a természetes szinten maradt. Mindez azt bizonyítja, hogy az atommeghajtású villamos erőmű sem a kiszolgáló személyzetre, sem pedig a környező falvak és városok lakosságára nem veszélyes. A már működő erőműtől nem messze emelkedik a harmadik és a negyedik blokk „háza”, amelyben ugyancsak vízreaktorokat állítanak majd fel, de jóval nagyobb teljesítményűeket. A harkovi tur- bógenerátor-gyárban már készülnek erre a célra az egyenként 220 000 kilowatt teljesítményű turbinák. Az első gép már meg is érkezett az építkezés színhelyére. Az új turbinák összeszerelése és üzembehelyezése tán a novovo- ronyezsi atomerőmű teljesítménye eléri a másfél millió kilowattot, ezzel a szovjet atomenergetika élére kerül. MIBŐL TELIK? Tényleg. Miből? Miből lesz a nemzeti jövedelem, amelyből jut nekem, neked, bejglire és lakbérre, játékra és miniszoknyára, ultira és tejfölös, paprikás csirkére, avagy országúira — rózsaszín tetejű Trabantra? Miből él ez az ország Kovács elvtárs szerint jól, Nagy szaktárs szerint, „éppen azért meg lehet élni?” alapon, Kiss úr szerint „azért nem kell odarohanni” színvonalon. Ha a közgazdasági élet kiadványait, a gazdaságpolitika tényeit vizsgálom, akkor ugyanis egészen más képet és választ kapok az iménti kérdésre, mintha körkérdést teszek fel riportalanyoknak, megígérve, hogy nem lesznek riportalanyok. Név szerint semmiképpen sem. A Városi Ember szerint a parasztnak igen, annak van életszínvonala, az jól él, mert nem is csinál semmit. Vagy legalábbis alig valamit, amit manapság már munkának lehet nevezni. Mert mit csinál a Paraszti Ember? Matat a háztájiban, drágán eladja a tyúkot, kacsát, táblából valamit a szövetkezetben a gépek körű], fürfangoskodik a munkaegységgel és részes műveléssel — egyszóval él, mint Marci Hevesen. A Paraszti Ember szerint a Városi Ember — értsd elsősorban az ipari munkást — lóg. Bemegy szépen az üzembe fedett tető a feje felett, elmismásolja a nyolc órát, esetleg fusizik valamit, ha már nagyon őrjíti az unalom, aztán megy a borítékért. Havonta kétszer Is. Ha esik, ha fúj. Néha öntudatra ébred, s ilyenkor megbírálja a felsőbb szerveket, s ezért azonnal megemelik az órabérét. így él a Városi Ember, ha munkás. A Falusi Ember, ha szövetkezeti elnök, akkor reprezentál. A Városi Ember, ha mérnök, másodállásban tervez valami kis társasházat —• nem gyárat! —, ha orvos, az SZTK-ban adminisztrálgat, otthon maszekol. A maszek az természetesen maszekot, azért maszek, falun Is, városon is. Hát így élünk mi a riportalanyok szerint. De hét ebből nem lehet, hogyan is lehetne nemzeti jövedelem, de hát ebből nem lesznek, hogyan Is lehetnének olyan javak, amelyeket a végzett munka, a tehetség és az ügyesség arányában szétosztani lehetne az egyéni jövedelem formájában. Miből telik hát, miből élünk mégis? Sokáig töprengtem ezen a fogas kérdésen, s azt hiszem, hogy sikerült, ha teljesen megfejteni nem is a titkot, de legalábbis e titok kulcsához jutni. Hát a Zalatnayból, meg az Ómega-együttesből! Azok kimennek külföldre, hoznak be devizát, mi a devizáért vásárolunk, és már van is valamink... És természetesen az új magyar slágerekből élünk, amelyeket az új magyar slágerénekesek lemezre énekelnek, azt kivisz- szük, és amit behozunk ___Igen, abból is élünk, amit behozunk. Hol számolatlanul, hol vámolatlanul. Egyesek egy ideig nagyon is jól megélnek belőle. Aztán milyen pompás dolog az idegenforgalom. Jönnek a vendégek, hozzák a pénzt. Egy részét, a kisebbet, beváltják a Nemzeti Banknál, másik részét — lehet, hogy ez a nagyobb —, beváltják a Mancikánál, aki a magyar idegenforgalom megbízásából rendelkezésre bocsátja a kedves külföldi vendégnek a devizaszorzóját. Ögy gondolom, semmiképpen sem lebecsülendő életszín • vonalunk alakulása szempontjából, hogy eladhatatlan gyümölcseinkből eladható pálinkát küldünk a magyar pálinka irár mindig nagy rokonszenvvel rendelkező országok szárnál amelyért ugye ismét azt kapjuk, amire szükségünk: van Renault-t, vagy Fordot, esetleg Coca-Colát, vagy rúd- elemet a tranzisztoros rádióhoz. És ha arra gondolok, hogy a magyar filmek... a magyar labdarúgás... a magyar vízilabda ... a magyar liba, meg mája, nos, a kutya meg a mája, úgy vélem, jogosan érezhetem magam a titok kulcsa tulajdonosának. Mert nyilvánvaló, valamiből csak élünk, akár úgy, ahogy azt Kovács elvtárs mondja, akár úgy, ahogyan azt Nagy szak,, társ véli, akár csak úgy, ahogyan Kiss úr állítja. Ha a mezőgazdaság dolgozói nem dolgozói a mezőgazdaságnak, ezek után el nem végzett munkájukkal nem is termeltek új javakat. Ha az ipar munkásai, csak a nevükben munkások, mert erőfeszítéseik csak a blokkolóóra karjának: erőteljes lenyomásáig terjednek, akkor nyilvánvaló, hogy ők sem állítottak elő terméket. Es ha a szellemi munkás szellemi munkaerejét olyan királyi trónok megtervezésére fecsérli, amelyeket a király is gyalog közelít meg, akkor nyilvánvaló, nem épülhetnek új termékeket gyártó új gyárak, új kutatásokat hozó laboratóriumok, s az ember egészségét újból visszaadó kórházak és rendelőintézetek. Ez teljesen nyilvánvaló. Lám, olyan csodaország lettünk, ahol a fizikai és szellemi termelő, teremtő munka nélkül is olyan új javak állítódnak elő, amit csak el kell osztani. S ha van munka, hát akkor csak legfeljebb ez az elosztás jelenthet egy kis munkát, s ha van, aki dolgozik, az csak az elosztás területén dolgozhat. Termelő munka az újraelosztás szférájában. Pompás ki közgazdasági kategória, nagyszerű modellje egy olyan élet- színvonalnak, gazdasági berendezéseknek, amelyet a fecsegő, a más munkáját nem becsülő naiv ostobaság kedves létrehozni a valóság meghamisítására. Mert — és ez lehet, hogy jelszószerű túlzás — a bejgli melegében ott vibrál a kohók tüze és a paraszti munka vias- kodása. Na, de hagyjuk ezt. Együnk jót és igyunk kellemeset, s közben, csak úgy unaloműzőnek ,szidjuk tovább a más munkáját. Mondjuk ezt, az enyémet GYURKÓ GÉZ* I
