Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
A mama kérdése: Szakmunkás lesz a gyerek ? Pályaválasztás előtt álló*, nyolcadikos gyerekek szüleinek tartottak előadást a múltkor az egyik általános iskolában. Az osztályfőnök több szülőnek ajánlotta: adja gyermekét szákközépiskolába. Mire az egyik mama megkérdezte: És mi lesz a gyerekből, ha ott végez? A tanárnő a pályaválasztási füzetet lapozgatva válaszolta: Ha például a 3. sz. Ipari Szakközépiskolába megy a gyerek, akkor lehet belőle általános gépész, gyépgyár- tás-technológus, földmérő, ütés vasútépítő... A mama azonban csak nem nyugodott meg: Jó, jó, de szakmunkás lesz? És a tanárnő hiába forgatta a füzetet, erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Elsősorban általános képzés A Latabár utcai 3. sz. Ipari Szakközépiskola igazgatója így mutatta be a modem, jól felszerelt intézményt: — A nálunk tanuló 678 fiatal magas szintű általános és szakmai képzést kap. Húsz osztályunkban 32 egyetemet végzett pedagógus és ugyanennyi óraadó tanár tanítja a közismereti és szaktárgyakat, tanműhelyünkben pedig hetente egy alkalommal mérnökök oktatják a gyerekeket a szakma gyakorlati fogásaira. Négy év alatt 3800 elméleti és 969 gyakorlati órán vesznek részt tanulóink, az első év végén kéthetes, a második és harmadik év végén pedig egyhónapos üzemi gyakorlatra mennek. A negyedik év végén műszaki érettségiről szóló bizonyítványt kapnak, amellyel a tapasztalat szerint szakmunkásként könnyen el tudnak helyezkedni. Természetesen beletelik egy év, amíg szakmájukat alaposan megismerik, hiszen nálunk elsősorban általános képzés főijük... Virágtartó, gyertyatartó Ugyanerről a témáról egészen másként szóltak az iskola most végző tanulói. — Mi vagyunk az utolsó olyan évfolyam, amelyik még heti 2 napot tölt a tanműhelyben, s tudomásunk szerint, mi kapunk utoljára szakmunkás bizonyítványt Az utánunk érettségizőknek külön vizsgát kell tenni ahhoz, hogy szakmunkásként dolgozhassanak. Bár az elhelyezkedésre nekünk sem valami jók a kilátásaink. (Érdemes megjegyezni, hogy a megkérdezett két negyedikes osztályból mindössze tízen akarnak a szakmában elhelyezkedni, tehát lakatosként esztergályosként dolgozni.) — Az az igazság, hogy egy szakmunkástanulót tízszer jobban megbecsülnek, mint Kik kaphatnak KISZ-lakást ? Ülést tartott a KISZ városi végrehajtó bizottsága Ma délelőtti ülésén egyebek mellett a lakásépítési akcióval foglalkozott a KISZ városi végrehajtó bizottsága. Az elosztás elveit, eddigi gyakorlat^ határozatban erősítették meg. A beszámoló szerint városunkban 300 KISZ-lakást adnak át 1971-ig, a lehetőséggel azonban jóval többen élnének. Egy-egy KISZ-társasház tervezésekor oldalakat tesz ki a jelentkezők névsora. Az igények jogosságát a KISZ- bizottság és a társadalmi munkabizottságok vizsgálják felül. Előnyben részesülnek azok a fiatal házaspárok, akiknek egy vagy több gyermekük van. Figyelembe veszik ezenkívül az igénylők keresetét és azt is, hogy családtagként, vagy albérletben élnek-e. Feltétel továbbá, hogy a jelentkező legalább hároméves KISZ-tagsággal és négyéves állandó miskolci lakással rendelkezzen. Az Ifjúsági Társadalmi Tervező Iroda díjmentesen készíti el a kisajátításhoz szükséges terveket, az építkezés tervdokumentációit. A KISZ kezdeményezője és patroná- lója ennek az akciónak, de a lakóbizottságok létrehozása után már a fiatalok közös képviselője tartja a kapcsolatot az építőkkel és az Országos Takarékpénztárral. Az előleg befizetése után, az első számla benyújtásáig két százalékkal kamatozik a fiatalok pénze. A KISZ-bi- zottság szervezésében épített társasházi lakásokat öt évig nem lehet eladni. bennünket — mondta az egyik fiatal. — De mi ezen nem is csodálkozunk, hiszen a szakmunkástanulók már elsőéves korukban a későbbi munkahelyükön dolgoznak és valóban megtanulják szakmájukat. Mi meg negyedikben ismertük meg gyakorlatban azt a gépet, amiről elsőben tanultunk. Nagyon kevés az a gyakorlati képzés, amit kapunk és az sem megfelelő. Még most is idegenül mozgunk az üzemben, így aztán nem is nagyon bíznak ránk semmit. Persze azért virág- meg gyertyatartókat már önállóan is tudunk csinálni ... Kevesen maradnak A Diósgyőri Gépgyár oktatási osztályán így vélekednek a szakközépiskolásokról: — A műszaki érettségit nem lehet szakmunkás-bizonyítványnak tekinteni. Ezeket a fiatalokat csak betanított munkásként tudjuk alkalmazni, és akkor léphetnek előbbre, ha szakmunkásvizsgát tesznek. Nem tartjuk megfelelőnek a gyakorlati képzésüket, s részben ez magyarázza, hogy a hozzánk kerülő fiataloknak csak egy töredéke marad itt hosszabb ideig. És még két nyilatkozat erről a témáról: — A műszaki érettségi magában foglalja a szakmunkás-bizonyítványt is. Ezeket« fiatalokat tehát szakmunkásoknak kell tekinteni. (A városi tanács művelődésügyi osztálya.) — Gyakorlatból tudjuk, hogy a műszaki érettségi nem ér fel a szakmunkás-bizonyítvánnyal. A szakmunkástanulók elhelyezésével nincs gondunk, a szakközépiskolákban végzettek közül pedig nagyon sokan végzettségüktől távol eső pályákra kényszerülnek. (A városi tanács munkaügyi osztálya.) A továbbtanuló gyermekéért aggódó mama kérdésére mi sem tudunk megnyugtató választ adni. A 3. sz. Ipari Szakközépiskola csak egy példa a sok közül arra, hogy nincs minden rendben ezen új oktatási forma körül. PUSZTAI ÉVA + Jancsi bohóc ruháját belepte a por a téli pihenő alatt és újra kell olajozni a puskákat is. A mutatványosok ilyenkor már útra készülődnek, s ahogy melegebbre fordul az idő, kigurul Harangiék udvarából a kis autó- karaván. Az öreg busz vontatja a mozgó céllövöldét, a körhinta tartozékait, no meg a „stúdiót”. Áprilistól októberig ismét bejárják Észak-Magyarország városait, falvait — mint negyven év óta mindig — és őszre a legjobb céllövők birtokába kerül a sok-sok lampion, színes ruhás baba, recsegösre kopnak a most slágerújdonságnak számító dalok lemezei. fÁgotha Tibor felvétele) Gombaszakértői tanfolyam Középfokú gombaszakértői tanfolyamot indit a városi tanács kereskedelmi osztálya. A tanfolyam hallgatói oklevelet kapnak és gombaszakértői megbízatásokat vállalhatnak. Jelentkezni március 15-ig a kereskedelmi osztályon lehet Tokió mérnöki szemmel Március 9-én, hétfőn fél 5 órakor dr. Biczók Imre Alpár- díjas főmérnök előadást tart Japán építészetéről a MTESZ Szemere utcai nagytermében. A nagyüzemek segítségével Bővítik a vasgyári kórházat Az egészségügyi ellátás javítása érdekében 120 ágyas új sebészeti osztállyal kívánják bővíteni a vasgyári kórházat 1971 és 73 között. A bővítés elsősorban a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak érdekét szolgálja. A beruházás teljes költsége 24—25 millió forint, s mivel a városi tanács a várható központi támogatást figyelembe véve sem rendelkezik a teljes összeggel, az említett nagyüzemek segítségét kérte. bővítésének, a vásárcsarnok és a kultúrház építésének a költségeihez. B. D. A minap lezajlott tanácskozáson. melyen részt vett Rózsa Kálmán, a városi tanács vb-elnökhelyettese, dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója, Zambó Pál, a kohászat vezérigazgató-helyettese és Bozsik Pál, az LKM gazdaság; igazgatója, illetve Hámori Sándor, a Diósgyőri Gépgyár műszaki igazgatója és Molnár László, a DIGÉP gazdasági igazgatója, létre is jött a megállapodás. Eszerint az LKM hárommillió forinttal, a DIGÉP pedig kétmillió forinttal járul hozzá az egészségügyi beruházáshoz. A nagyüzemek vezetői azt kérték a tanácstól, hogy gyorsítsa meg a beruházás előkészítését és gondoskodjon a sebészeti osztály mielőbbi átadásáról. A város két mammutválla- lata egyébként más — a lakossági ellátást szolgáló — létesítmények anyagi támogatását is tervezi a IV. ötéves terv időszakában. Hozzá kívánnak járulni például a piac A kísérő Egy nagyon bátortalan fiatalember oda- somfordál a főnökéhez és így szól: — Szeretném megkérni, hogy adjon nekem egy hét szabadságot. — Minek az magának? — Hétfőn nősülök és a feleségem nagyon örülne, ha elkísérhetném a nászútjára. Névtelen levelek Voltaképpen rendkívül egyszerű a dolga annak, aki a személyét homályba burkolva kritizál. Bár, ha „csak” kritizál — s főleg igaza is van valamelyest —, elfogadható. Az, akinek feladata, hogy felderítse: a szóvá tett dologból mi a helytálló és mi a ferde beállítás, legföljebb bosszankodik: mennyivel könnyebb volna a dolgom, ha az illető megnevezné magát... De nem teszi, a háttérben marad — talán fél a következményektől, nem vállalkozik a nyílt állásfoglalásra, vagy egyszerűen nem hagyja nyugton a lelkiismerete: megmondom ugyan a véleményemet, de csak úgy általánosságban, a m»> gam személyének kiiktatásával. Azzal, amit szóvá tesz, általában foglalkoznak is. Hiszen e levelekből többnyire a jóindulat hangja csendül. Értékük van, még akkor is, ha a magát meg nem nevező levélíró — nevének elhallgatásával — felére csökkenti az ereményes- ség esélyeit, nem ajánlva fel a maga közreműködését, segítségét. Merőben más a helyzet akkor, ha a névtelen levélíró nem kritizál, hanem rágalmaz. Ne hökkenjen meg az olvasó — a rágalmazás szó szerint értendő ír ide, ír oda — nem sajnálva se fáradságot, se költséget —, gyakran köztiszteletben álló személyeket, vezetői beosztású, vagy az élet által többször is kipróbált, a társadalomért szorgalmasan cselekvő embereket vesz célba, hogy lejárassa őket. vagy legalább is „csökkentse” irántuk a bizalmat Nem elégszik meg egy levéllel. Többet ír és több helyre: hadd legyen nagyobb a hatás Számít arra: talán nem tudják majd, hogy a feladó egy és ugyanazon személy; néha ravasz cselhez is folyamodik, a levél végére odabiggyeszti: „Sok becsületes dolgozó nevében.” Nyilvánvaló, hogy ezeknek a hamisítványoknak senki sem ül fel! De ettől függetlenül bosszantóak ezek a levelek. Főleg azért, mert kideríthetetlen „a szerző”, hogy legalább galléron ragadhatnánk és megráznánk amúgy igazából. Megérdemelné. Részben a rágalmazásért, másrészt azért, mert — ha úgy módunk volna a maga emberségéről meggyőződni!... — pontosan azok a „dísz-jelzők” lilén ének rá. amit ő a másik fejére szór. Kik ezek a rágalmazók? Epés emberek. Sértett, hiú, joggal mellőzött egyének; gyávák vagy lumpok, akik csöpögnek az irigységtől, és ha volna a rosszindulatnak glóriája, mindig a fejük fölött lebegne. Különben miért restelkednének odaállni. hogy: ez a véleményem, győzzön meg valaki az ellenkezőjéről, s akkor megnyugszom! Természetesen az olvasó most arra gondol — és joggal —, vajon miért nem teszi ugyanezt az. aki bár nem rágalmaz, de névtelenül kritizál? Bizony, megkérdezhetnénk tőle, ha tudnánk a nevét... De azért a kettő között — a már előbb említett indokok alapján — minőségbeli különbség van Már ami a megítélésüket illeti. Persze, a megítéléssel még nem sokra megyünk. Nem mindig ... A párhuzamot csak célzatosság kedvéért vontam. Elsősorban a végből, hogy a jóindulatú kritizálók a rágalmazókkal ne vállaljanak közösséget a névtelenségben. Hiszen ezek nem azért burkolják homályba a személyüket, mert netán megtorlástól tartanak. Szó sincs róla! Azért maradnak a sötét háttérben, mert amikor rágalmaznak — hazudnak! Valakin, valamiért bosszút akarnak állni. Ám mit akar a másik levélíró? Segíteni azáltal, hogj valamire felhívja a figyelmet. Ezért csak dicséret jár neki. Mitől tart, hogy eltakarja magát? Ha a nyilvános állásfoglalás után a legcsekélyebb „visszaütés” érné is — volt és van ilyen —, végül, ha csakugyan igaza van, az ő igazsága győz — ez kétségbevonhatatlan. Ét ha tévedett? Elnézést kér... Aki őszintén segíteni akar, az bátran vállalja is az igazságkereső 1 mindig együttjáró harcot! A névtelen jóindulat csak amolyan félkész állapot... Ami pedig a rágalmazó leveleket illeti — mi legyen azokkal? Egyebet nem érdemelnek: papírkosárba velük! CSALA LÁSZLÓ
