Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
jfc Törvényt ülnek Dózsa György felett... EGYÜTT GONDOLKODNI (Inkey Alice felv.) Beszélgetés a Dózsa-filtn rendezőjével IRIGYSÉG JRIk A bocskoros jobbágyok, s táborba sereglett asszonyaik felfedik keblüket, hogy kereszttel jelölje meg a pap. A fehér lobogót, mit a pápa küldött, fennen lengeti a szél... Egy gombnyomás, s mindezt visszafelé forgatta is láthatjuk a vágóasztal fölötti képernyőn. Kása Ferenc ítélet című filmjének befejező munkálatai folynak a MAFILM egyik vágószobájában. A bemutató áprilisban lesz. Ogy tűnik, a rendezőben — aki három év óta él együtt az anyaggal — még alig csökkent a feszültség. Három év? Igen, ennyit mutat a filmgyár naptári táblázata, de én jól emlékszem, hogy Kosa Ferenc már főiskolás korában foglalkozott a témával. Beszélgetésünket betűhíven jegyeztem le. Nem kívánta, de így érdemli ezt az alkotó, aki mindig többes számban beszél, jelezve, hogy a Tízezer naphoz, meg a Feldobott kőhöz hasonlóan a Dózsa-film is hármuk munkája, sőt hitvallása. Csoóri Sándor vagy Sára Sándor — jóllehet más szavakkal, de ugyanezeket mondaná, mint Kosa. — Folytatása ez a film az előző törekvéseknek? — Igen, csakhogy míg a Tízezer nap lírai töltésű epikai mű, az ítélet dráma. A temesvári csata után a sebesült Dózsa Zápolya vajda fogságába esik. A győztes urak nem elégednek meg a fegyverek győzelmével, kísérletet tesznek arra is, hogy a forradalom szellemét lehetőleg történelmünkből is kiirtsák. Dózsának határoznia kell: csak úgy maradhat életben, ha mindazt megtagadja, amit elkövetett. A tét azonban nemcsak saját élete, a forradalom szellemének tovább éléséről is döntenie kell... E döntés súlya alatt idézi fel magában a forradalom folyamatát, a jórészt ösztönös cselekvéseket. Ebből a helyzetből adódik, hogy a film kettős időben játszódik. — ösztönös cselekvésekről beszélt? — Minden társadalmi mozgásban csak részben cselekvő és részben meghatározó az ember. Ez a film gondolati alapja. Szerettük volna elhatárolni magunkat a hívő módon, gátlások nélkül cselekvő hősök modelljétől, fakadjon bár ez a gátlástalanság akár vallási, akár politikai dogmákból. De ugyanakkor alakjainkat nem tekintettük a történelem kiszolgáltatottjainak. Dózsát a reális társadalmi feltételek és a személyiség valóságos kezdeményező ereiének egységében fogalmaztuk meg. — Ezekről a kérdésekről nyilván megoszlanak a vélemények? — Azt akarjuk, hogy a film gondolkodásra, vitára késztesse a nézőket. Éppen ezért nem a történelmi események illusztrálására törekedtünk. Inkább a forradalom belső természetét próbáltuk feltárni, a forradalom vezetőinek és vezetetteinek egymáshoz és saját magukhoz való viszonyát. A vágóasztalon megmozdul a kép. A villám lángra lobbant egy terebélyes fát, majd imbolygó fáklyafények világítják meg a dühtől eltorzult paraszti arcokat, a szemek szikráznak, S most a vágó „ráadja” a hangot is. Néhány pillanatra lenyűgöz az ostromló parasztsereg diadala... A vágás után így folytatja Kosa: Vannak korszakok, amikor forradalmakat tűzzel vívnak és vannak hétköznapok, mikor a gondolkodás, a vélemények egymásnak szegülése jelenthet forradalmat. A mi időnk ilyen. — A film tehát alkalmat ad a forradalomról való gondolkodásra. — így van. A film a maguk kiélezettségében mutatja fel a történelmi feszültségeket, de lezárás nincs .... — ? ? ? — Ügy éreztük, hogy a forradalomnak mindig is őriznie kell önmaga nyitottságát. Óvakodni kell, hogy egyetlen álláspont váljon kizárólagossá. A történelem azt bizonyítja, hogy semmilyen vezér álláspontja nem lehet egyedül üdvözítő, hiszen a forradalmat nem csináltatni kell, hanem közösen kell megcselekedni. Még húznám az időt, s bizonnyal nem haszontalanul, de a vágóasztalon nem állhat meg a munka. Megegyezünk, hogy Miskolcon folytatjuk. A bemutató után ugyanis városunkba vezet a fiatal rendező első útja. Megkért, hogy tudassuk a műszaki egyetemistákkal: örömmel tesz eleget a meghívásnak. Miért? „... mert, ahogy a forradalom sem ér véget egy naptári napon, a róla való gondolkodás sem fejeződhet be a bemutató napján. Tovább kell gondolkodni. Együtt!” A kis hangszórón felzúgnak a harangok... GYARMATI BÉLA Sok csúnya emberi tulajdonság van, de semmi sem csúnyább az irigységnél. Irigykedni valakinek küllemére, vagy belső tulajdonságaira. Különösen kellemetlen lehet ez az érzés, ha bosszúsággal is párosul. Azzal a fajta bosszúsággal tudniillik, hogy: horribile dictu, sikerült valami a másiknak és miért nem sikerült nekem? Pedig... és jönnek sorban a bizonyító, önigazoló érvek. Vagyok olyan, mint ő. Tudok annyit, mint ő, bármikor megállóm úgy a helyemet, mint ő. Ismerősöm panaszolta, hogy mióta állást változtatott, a saját bőrén érzi, amit eddig csak sejtett: tudniillik azt, hogy ha van ember, aki nem irigy, az az a kivétel, alti erősíti a szabályt. Ismerősei eldöntötték, hogy „jó vásárt csinált” és azóta gyakran veszi észre, hogy háta mögött összedugják a fejüket: csak tudnánk, hogy csinálta?! Az is előfordult, hogy megkérdezték tőle, legtöbbször azonban az FBI-t megszégyenítő körültekintéssel és elszántsággal nyomoztak. Közelállóktól, barátoktól érdeklődtek. Az ember tudja, hogy jóindulatú barát legyen a talpán, aki képes bebizonyítani az éppen irigyeltről, hogy isten ne adja, valóban ért ahhoz, amit csinál. Ez esetben sincs semmi zavaros ügy, nem kell feltétlenül titokzatos pártfogók után kutatni, rejtélyes manővereket szimatolni. Az eset azért is elgondolkodtató, mert magában hordja az általánost. Ha valami új, pozitív változás történik egy ismerős életében, akkor az emberek legkevésbé az igazságot hiszik él. Mindenki jól értesült: tudom, amit tudok — mondják, vagy suttogják rejtélyes arccal. Aztán érdeklődve várnak, hogyan is lesz tovább. Ha találkoznak a „szerencse fiával”, akinek sikerült, sokféleképpen reagálnak. A legritkább, hogy szívből gratulál egyik ember a másiknak, s tényleg örül, mert bebizonyosodott újra, hogy akarattal, kitartással és esetleg tehetséggel csaknem mindent el lehet érni. A másik variáció, hogy az ismerős agyonhallgatja a történteket. Abból a meggondolásból, hogy minden attól kezdve van, hogy tudomást veszek róla, vagy nevet adok neki. Ha tehát nem foglalkozom a dologgal vagy elfelejtem, akkor nem történt semmi számomra kényelmetlen. Csak nem fogok magamnak rossz perceket szerezni!? Közkedvelt változat, hogy a „sikeres ember” szerencséjén felbuzdulva, a „csakazértis megmutatom” akaratosság kerekedik felül. Az emberek igyekeznek, hogy behozzák társuk esetleges előnyét. Ezzel az igyekezettel a negatív tulajdonság — minden rosszban van valami jó —, az irigység pozitív hajtóerővé válik. Az ember javára, a társadalom hasznára lesz a „teljes erőbedobás” eredménye az intenzív tanulás, tartalmas munka, értékes produkció. i (mókái) Gordonkaest Ebben a tanévben már másodízben jelentkeznek, a Zeneművészeti Szakközépiskola gordonkásai önálló hangversennyel. A tegnap esti koncert első felében Bach, Fran- coeur, Schubert, Popper, Cin- cadze, Rimszkij-Korzakov, valamint ismert és ritkán hallható spanyol szerzők: Al- beniz, Moreno Torroba, Bias de Lasema hangulatos és virtuóz szólószámait játszották a kitűnően felkészült csellisták. Műsoruk végén, bemutatóként hangzott el Gombás Ferenc tanár vezényletével egy gordonkazenekarra írt mű: Kozma Géza — Változatok egy magyar népdalra. Az előadók — Kendy Eszter, Nyíregyházi Ágnes, Barta Anna, Nemes Tamás, Kováts Katalin, Füzes Péter, Barna Katalin, Kovács Zsuzsa, Fre- ivóit Valéria — a szólószámok után együttesben is bizonyították a szakközépiskoéjféltől reggelig Hát igen. Bele kell törődni. Itt a vég... De azért mégis, családommal szembeni kötelesség, hogy kivizsgáltassam magam ... Hátha még meg lehet nyújtani gyászba borult életemet néhány évvel. Mert mi is történt? Egy idő óta, úgy fél tíz tájban, mindennap egyre erősebben jelentkezik a fájdalom. Előbb tűrhető, majd egyre élesebb a gyomorszáj tájékán. A legkibírhatatlanabb ebéd és vacsora után. Csodálatos módon, az éjszakáim fájdalom- mentesek. Szegény feleségem... Szegény özvegyem... Szegény gyermekeim ... Szegény árváim ... Mert ugyebár ez nem lehet más, mint századunk réme, a gyomorrák. Gyötrő gondolatokkal ülök az SZTK belgyógyászati rendelője előtt a fehér kispa- don. Kezemben a sorszám. Lelki szemeim Hízkórság előtt látom az orvos gondterhelt arcát. Hallom a részvétteljes vigasztaló szavakat. Elvonul előttem a sok komplikált vizsgálat, a műtét. A lemondó tekintetek, a részvét. Fülemben felcsendül a gyászinduló szomorú, magasztos akkordja... Sajnálom ... Igen, határozottan sajnálom magam... Nagy kár ilyen fiatalon ... pardon, viszonylag fiatalon elpusztulni. Mert itt már csak csoda segíthet. És mikor az önrészvét e magaslatára jutottam, hirtelen megrázkódtatás ért. Nem lelki megrázkódtatás, hanem fizikai. Égy termetes asszonyság tottyant mellém a padra és ez olyan megrázkódtatással járt, hogy a kezemben tartott sorszámot elejtettem.. Gyorsan utána hajoltam és akkor, íme csoda történt. Ügy éreztem, hogy a gyomrom tájékán valami megszakadt. Hirtelen azon csodálkoztam, hogy ettől nem estem össze. A fájdalom csodálatos módon azonnal megszűnt. A sorszám mellett valami fényes, fekete csillogott a folyosó kövezetén. A hetek óta jelentkező fájdalmat tehát az okozta, hogy egyszerűen kihíztam a nadrágomat és az szorított egyre jobban. Egyszerre megértettem, hízkórságom van. Bocsánat, nem vízkórság, hanem hízkórság, amely Magyarországon csaknem minden 40 éven felüli férfinál jelentkezik és rendszerint „hiú vakság” nevű szövődménnyel jár. Gyógyszere nem a patikában van, hanem a szabó ktsz- ekben. Képlet: A férfiak negyven év utáni felvett kilói egyenes arányban vannak a régi nadrágokba beeresztett cviklikszög- fokbeli gyarapodásával. Mielőtt ezzel a tv Delta műsorában jelentkeznék, itt hozom szíves tudomásukra, mert hát... „szerényen”... de jól élünk... Kiléptem az SZTK kapuján. A felszakadó felhők mögül előtörtek a napsugarak, a készülő tavasz hírnökei. Fütyörészve indultam hazafelé, azzal a felemelő tudattal, hogy íme, vannak még csodák, csak le kell hajolni értük. HORVATH DEZSŐ la csellótanszakának magas színvonalát. A jól megoldott zongorakíséretekért H. Engi Zsuzsa tanárnőt és Komlósi Zsuzsát illeti dicséret A hangverseny második felében az intézet volt növendéke, Bianki Iván játszotta el diplomaműsorát. A Zene- művészeti Főiskola ötödéves hallgatója eddig minden évben számot adott fejlődéséről, így eredményeit, művészetét egy kicsit magunkénál: is érezzük. Műsorát két szólómű —1 Bach Esz-dúr szvitjéből Allemande, Sarabande és Gigue, Kodály Szólószonátája —, valamint Brahms E- moll szonátája és Csajkovszkij Rokokó variációi adták. Bianki játékát a tökéletes felszabadultság jellemzi, hallatlanul természetesen, magá- tólértetődő könnyedséggel szólal meg hangszerén. Erényei közé tartozik a biztos intonáció, a sohasem öncélú virtuozitás. A szólóművek közül a Kcdály-szonáta volt a meggyőzőbb; a komponista újszerű kifejezőeszközeit, effektusait Bianki stílusosan, fölényes biztonsággal oldotta meg. A Csajkovszkij-mű előadását meleg hangvétel és virtuozitás, a Brahms-mű megszólaltatását pedig — Kovács Zsuzsa Zongoraművész partnerével — az érett kamaramuzsikálás jellemezte. A lelkes hallgatóság tapsait a fiatal gondonkaművész Popper Tündértáncával köszönte meg. BARTA PÉTER Háromszáz fiatal külföldi ösztöndíjas A külföldi ösztöndíjra pályázók felvételi vizsgái a napokban fejeződtek be. 950 jelentkező közül választják ki azt a több mint 300 diákot, akik az 1970—71-es tanévben a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Románia egyetemein kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat. HALÁLRA ÍTÉLTÉK A kubai forradalmi törvényszék golyó általi halálra ítélt egy Fernandez nevű kubai származású személyt, aki a „második front” élnevezésű ellenforradalmi szervezet utasítására behatolt Kuba területére. FÖLDRENGÉS Az éjjel földrengés rázkód- tatta meg a kelet-törökországi Van városát és a környező helységeket. 188 ház súlyosan megrongálódott. Emberéletben nem esett kár, BATOR ÉLETMENTŐK Tavaly télen Szolnokon volt látogatóban két szovjet kislány. A Zagyván, a gátol- daiban rámentek szánkózás közben a jégre, a kisebbik lány alatt a vékony jég beszakadt. Sikoltozására ott- termett Béni László ipari tanuló, Kupeczki József és Nagy Ferenc általános iskolás, és kimentették a bajbajutottat. Ma már ismét a Szovjetunióban játszadozik a kislány. A Szolnok megyei Tanács a három bátor fiút életmentő emlékéremmel tüntette ki és egyenként ezer forint pénzjutalmat kaptak. SÜLYOS SZERENCSÉTLENSÉG Súlyos szerencsétlenség történt a Valasské Meziríci— Puchov vasútvonal mentén fekvő Horni Lidec állomása közelében. Egy személyvonat és egy tolatómozdony összeütközése következtében 11 ember, közöttük a két mozdonyvezető életét vesztette, 15-en megsebesültek. GYÁSZ AZ ÖLTÖZŐBEN A Wakker Braunschweig labdarúgó klub hétvégi tornáján halálos sérülés történt. Egy összecsapás nyomán Gerhard Scholz 34 éves játékos megsérült, bevitték az öltözőbe, ahol összeesett és meghalt. NEM ENGEDÉLYEZTÉK A kínai hatóságok nem engedték meg, hogy a szovjet hadsereg és hadiflotta megalakításának 52. évfordulója alkalmából a pekingi szovjet nagykövetség munkatársai Vuhanba, Port Artúrba, Har- binba és Senjangba utazzanak és koszorút helyezzenek el a szovjet hősök sírjain. Itt a japán hódítók elleni harcban elesett szovjet katonák sírjai vannak, akik segítették a kínai népet felszabadulásukért vívott küzdelmükben. ELFOGTAK A GYILKOSOKAT Február 17-én a Heves megyei Recsk községben megfojtották Varga Márton 82 éves nyugdíjast és lakását kirabolták. A Heves megyei rendőrkapitányság elfogta a gyilkosokat, Boldizsár László és Kovács Bálint büntetett előéletű, foglalkozásnélkülieket. A bűncselekményt beismerték és előzetes letartóztatásba helyezték őket. GAZMÉRGEZÉS Két gyermek — 11 és 12 évesek — gázmérgezés miatt életét vesztette egy Róma külvárosában levő lakásban. Édesanyjuk és bátyjuk állapota is igen súlyos. A szerencsétlenséget az égve felejtett, majd véletlenségből kialudt gáz okozta. BEBÚJT A FUTÓMŰBE Egy fiatal ausztráliai fiú a Sydney-i repülőtéren bebújt egy várakozó japán Dakotagép futóművébe. Amikor a gép felemelkedett és a kerekeket behúzták, a gyermek körülbelül 50 méter magasságból lezuhant és halálra zúzta magát.
