Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-18 / 41. szám
Csak 2GC0-ben lehet a ládát felnyitni! Kapszula-játék a Halló új műsorában Üzenet a jövőbe — Mi kerül a ládikába? Egy mozgalom miskolci bölcsőjénél Csütörtöktől a mozikban Egy fél film után most egy egésszel jelentkezett Rózsa János rendező. A Gyermekbetegségeket Kardos Ferenccel közösen készítette, a Bűbájosok első önálló játékfilmje. (Forgatókönyvíró: Kardos István.) Tegyük mindjárt hozzá, a Bűbájosok gyengébb film, mint a Gyermekbetegségek. éjféltől reggelig MEGÖLTE AZ APJÄT Kétségtelen, van némi rokonság a két mű között. Akik látták, s emlékeznek még az elsőre, azok igazolhatják: legfőbb erénye az a sajátos hang, groteszk képi humor volt, amely végső soron a világot, a felnőttek világát egy kisgyerek szemléletének közvetítésével ábrázolta. Furcsa és komikusán nagyképű, imitt- amott érthetetlen volt ez a világ, mert a tiszta gyermekszemek elfogadhatatlannak és mulatságosnak látták azt is, amit a felnőtt-megszokás természetessé koptatott. Mindebből valami visszatér, jelen van ez a hangulat a Bűbájosokban is, hiszen itt is találunk egy gyerekszereplőt. Ráadásul ugyanaz a Kassai Tünde játssza, méghozzá felnőtt színészi erényekkel, mint a Gyermekbetegségek Zizijét. És itt is visszatér a képi groteszk egy-egy kedves jelenetben, mint a sportoló fiú tornája a havon, a falusiak nyelviskolája, vagy az autós üldözés. A Bűbájosok főszereplője és ennek nyomán a fő problémája azonban nem a gyerek, hanem az anyja, a maneken, aki vidéken nevelteti — apa nélkül — ezt a kislányt. S ez lenne az egyetlen kapocs a normális élethez, de ez a kapocs nem elég erős. hogy meg tudjon kapaszkodni a divatbemutatók és a sűrűn változó férfiak között valami biztos, valami emberi értelmű világban. Érdekes téma ez, de a szerep és a színésznő — a csehszlovák Éva Vodicková — gyenge játékában csak sejteni lehet, hogy miről akartak beszélni az alkotók. Ez a maneken üres és érdektelen a filmben, s nem azért, mert kitalálói ilyennek tervezték, hanem azért, mert az ábrázolás egysíkúságában eltűnik a valódi ember. Ilyenformán a kedves, groteszk hangulat és Lőrincz József egészen kitűnő, színes képei sem tudják feledtetni, hogy a Bűbájosok fel siker. A néző kívül reked azon az áramkörön, ami nélkül soha nincs igazi élmény a moziban. — bel — „Száraz” próba az LKM ifjúsági klubjában, ahonnan ma este 20 órakor a tv élőadásbán közvetíti a Halló fiúk, halló lányok! egy jelentős részét. Képünkön Kökényessy Ferenc rendező ismerteti az adás menetét. A háttérben Tóth Károly, a miskolci műsor riportere, (Ágotha Tibor felvétele) Hosszú szünet után ismét jelentkezik a magyar televízió ifjúsági osztályának egyik legnépszerűbb műsora, a Halló fiúk, halló lányok! A megújhodó műsor mintegy 20 percét a Lenin Kohászati Művek ifjúsági klubjából közvetítik, természetesen, miskolci fiatalok részvételével. Tanár-premier- Először állni a katedrán szemben az osztállyal, nincs ennél nagyszerűbb és félelmetesebb. Csak az tudja igazán, aki próbálta. Árgus gyermekszemek kísérik a mozdulatokat: jaj,csa, hasra ne essek a dobogón — fohászkodik a tanárjelölt —, csal. ne remegjen a hangom, és én lennék a lagboldogabb, ha tudnám, hogy a napló melyik részébe kell beírni az óra anyagát, és hová a hiányzókat. Az első órán biztos, hogy megbolondul az óramutató, és vagy egy pillanat alatt elmúlik a 45 perc, vagy nem akar vége szakadni soha. Azután egyre könnyebb, a huszadik óravázlat már nem fél napig készül, hanem egy fél óráig és az osztály nem árgus szemekkel figyelő ellenség, hanem barátságos, ragaszkodó, figyelő. Otthon van benne a tanár. A ma esti adás előtt egy „száraz” próbán vettünk részt, amikor Kökényessy Ferenc rendező célratörően, sok humorral fűszerezetten ismertette meg a fiatalokkal az adás menetét, az ifjúsági klub tagjainak szerepét. — A miskolci fiatalok — mondotta Kökényessy Ferenc — a műsor három témájában érdekeltek. Hozzászólnak a stúdióban helyet foglaló tudományos kutatómérnök-testvér érdekes és feltétlenül izgalmas tudománypolitikai felvetéséhez hallatják szavukat a „kilencek” antológiájával kapcsolatosan, s egy új mozgalom elindítói lesznék. A fiatalok érthető és természetes kíváncsisággal kérdezgették a rendezőt: milyen mozgalom bölcsője az LKM ifjúsági klubja? — A Halló mostani műsorában, mint korábban is, elhangzik néhány beat-zene- kari szám, sok szép vers, fel- hangzanak dalok és helyet kap az ifjúság néhány gondja is. Mi ezek mellett a legérdekesebbnek a kapszulajátékot tartjuk, amelynek lebonyolítására itt Miskolcon kerül sor.__ ? — A kapszula-játék úgy kezdődik, hogy a stúdióban a vezető riporter egy veretes ládára mutat, s elmondja, hogy még ebben az esztendőben 25 olyan tárgyat helyeznek el benne (a 25-ös számról mindenki tudja, nüt jelképezünk és mit köszöntünk a játékkal), amelyek a legjellemzőbbek 1970 magyar ifjúságára. Ha sikerül 25 igazán jellemző tárgyat összegyűjtenünk (országos mozgalmat indítunk, bekapcsolunk sok ifjúsági klubot, s csak a legérdemesebb tárgyakat helyezzük el a „kapszulába”), a gyűjteményt elássuk a szentendrei skanzen- ban azzal a szigorú meghagyással, hogy csak 2CŰ0-ben lehet a ládát felnyitni. A tárgyakat úgy kell összeválogatni, hogy azokból képet kaphasson az utókor a mi fiataljaink szokásrendjéről, érzelemvilágáról, érdeklődési köréről. A „száraz” próba második felében, miután Tóth Károly, a miskolci adás riportere néhány -elő”-kérdést tett fel, a fiatalok összegyűjtöttek néhány tárgyat la legjellemzőbbek adásba kerülnek), amelyek közül a legérdemesebbek bizonyára helyet kapnak a ládikában. Hogy miket gyűjtöttek össze? Talán érdemes idejegyezni. Műhajat, bikinit, robogót, Magyar Ifjúságot, gumimatracot, sakkot, táskarádiót, Berkesi- könyvet (a Húszéveseket), Ómega-nagylemezt, futball- labdát, elektromos gitárt, farmert, gázöngyújtót, nép- művészeti tárgyat, üres zsebet és még sok mást. Most már arra vagyunk kíváncsiak: a rendkívül érdekesnek látszó játék miskolci „ajánlataiból” mi kerül a ládafiába? PÁRKÁNY LÁSZLÓ Az első, legnehezebb hónapokon, az ötödév első felén már túl van az a nyolc tanárjelölt, aki a napokban a Földes Ferenc Gimnáziumban gyakorol. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karának ötödéves hallgatói 2 héten keresztül 18—18 órát tanítanak, ismerkednek az iskolával. Most még a vezető tanárok gyakorlott irányítása mellett, de szeptembertől már önállóan dolgoznak. „Hibáikkal együtt szeretni őket” Baán Judit biológia-kémia, Szabolcs Beáta biológia-hidrobiológia szakos tanár lesz néhány hónap múlva. Az egyetem négy nehéz éve és a --'•oriatok után most a Földes Ferenc Gimná- kaujräi segitsé— av.ti es diákjai aktív közreműködésével gyarapítják még gyér tapasztalataikat. Mindkettőjüknek pedagógus az édesanyja, az első indítást a pályára otthonról kapták. Hogy miért szeretik ezt a munkát és mit várnak? Egymással, saját magukkal és velem kedvesen vitatkozva mondja el előbb Beáta: — Olyan jó érzés, hogy a gyerekek figyelnek és ránk figyelnek; megértjük egymást és ők megértik az anyagot. Most még félek, drukkolok, tudom, hogy lesznek buktatók, de ha sikerül — szólal meg hirtelen tanárból a diák —, az állati klassz! — A tantárgyat és magamat kell megszerettetni a gyerekekkel — folytaja Judit. — Hibáikkal együtt szeretni őket és elérni, hogy ők is hibáimmal együtt szeressenek. „Minden csak rajtunk múlik" Nevetve mesélik el első botladozásaikat ezen az egyáltalán nem sima pályán, ök mulatnak legjobban azon, hogy az egyik kicsit furcsán ejti ki a sziszegő hangokat, a másik rágja a száját, ha ideges, ezért mindig úgy lépnek be az osztályba, hogy elhatározzák: nem pöszézni, nem szájat rágni! Judit fejlett igazságérzettel emlékezik diákmúltjára: — Tizenhetedik éve nyűjük a tanárokat, most már mi következünk. Kíváncsian, reményekkel teli örömmel kezdik meg kéthetes gyakorlatukat a Földesben. — Nagy, világos, tágas iskola — mondják. — Az embernek az az érzése, hogy az adott térben megnőnek a lehetőségei is. Még diákok, de tanárok is. Ez egyszerre nagyon szép és nagyon nehéz. Kálmán László, az iskola igazgatója és valamennyi vezető tanár azt szeretné, ha a fiatal kollégák a gyakorlat végeztével úgy mennének vissza az egyetemre, hogy még jobban ismerik az igazi iskolát, tanítva tanultak, és pályájukat az itt szerzett tapasztalataikkal gazdagabban kezdik. (makói) SZÖGEDI EMBÖR — Mondja már, kérőm, hány óra? — Megmondom. — Köszönöm — hálálkodik a kérdező, majd emígyen kezd hirtelen barátko- zásba: — Akkor a gyorsig még van időm. Még mögnézöm a kirakatokat is. Merthogy Miskolcot alaposan mögnéztem. Kicsit megdobog a szívem, amint hallom az ízes tájszólást, ahogy gyermekkori éveimben magam is beszéltem. Kérdem tőle: szegedi? „Az. Szögedi”. „Én is. Szülőhazám.” Megvillan erre az én emberem szeme. Rögvest próbára is tesz. — Akkor azt mondja mög, hogy jó: a kö- nyér vagy a kenyér? — Töprengek. Bíz’ én erre már nem emlékszem ... Észre is veszi rajtam. — Hát éggyik sé jó. A lágy könyér a jó. — És nevet rövid bajsza alatt. — öszik itt maga lágy könyeret? — Hát persze ... — De olyat, mint Szögedön, nem, úgy-é? Azt tudja-é, mi a szárma? — Már azt se tudom. — Hát az mög töltött káposzta. Sajnálkozóan végigmér. — Látom, nem szögedi már maga. Teccik itt? — kérdezi minden átmenet nélkül. — Én már ide tartozom. — Néhány pillanatig maga elé néz, aztán vállat von. — Hanem azért Szöged szöbb. — Meglehet. — Mög tágasabb is. Itt összeszorul az embör. T'Jgy tolonganak, mint nálunk piackor. — Érthető. Százhetvenhárom ezer ember lakik Miskolcon. — Szögedön a kirakatok is szöbbek. — Ugyan már, miért volnának szebbek? — Csak. Ismerem ezt a csak-ot. Ha egyszer az alföldi ember ast mondja, hogy: csak, az ellen nincs apelláta. — De azt azért elismeri, hogy Miskolc nagyobb és élénkébb város, mint Szeged? — erősködöm, hiszen valamivel vissza kell lőnöm, ha már egyszer mindben megkontráz. — Hm. Maguknak nincs főlyójuk mög híd- juk, mög szép sétányaik, mög sugárútjaik, mög... — De van vasgyárunk, gépgyárunk. — Nekünk mög olajunk. Dehát ezt magának is illik tudni, ha égyször szögedi volt. — Hát persze, tudom. És nem is firtatom, hogy Szeged szép város és meglehetősen fejlődik is, csak... — Mi az. hogy möglöhetősen! Ahogy aZ ország kívánja. Itt éggyik irányba fejlődnek, nálunk a másikba. Kyittök vagyunk? — Természetesen. így van ez rendjén — nyugtatom őt is, magam is. — Nahát! Mert Szögedön mindön van, amit akar, mindön. De erre már felforr bennem az indulat. Várjál csak, van még itt szubkontra is! Majd adok én „szármát”! — Azt mondja, mindenük van? Makukájuk van-e? Mert nekünk igen. Annyi, hogy mindegyik ember marékszámra szórhatja az utcán, ha éppen úgy akarja. Lábbal taposhatunk rajta kilométerszám... Hát ehhez mit szól? Nem szól semmit, csak néz rám. Kialszik a földinek járó bizalom. — Azt mondja, hogy az a... micsodánk van-é? Hm. Hát olyan nincs. A fene ögye mög, nincsen ... Hanem hallja, nem köll ám azért úgy kérködni. Merthogy maga már miskolci. Biccent röviden és alföldi büszkeséggel odébbáll, hogy a következő kirakatot nézze. De én tudom, azon töpreng, mi a csuda lehet az a makuka, ami nekik nincs.. (csata) Zerényi László, 21 éves postai kézbesítő, budapesti lakos évek óta rossz viszonyban volt apjával. Ebben szerepet játszott, hogy az italozó és beteges apa durva volt családjával szemben. Zerényi egy szóváltást követően tőrkéssel többször megszúrta ágyban fekvő apját, aki sérüléseibe belehalt. A bíróság 11 évi szabadságvesztésre ítélte az apagyilkost. „HADMOZDULATOK” A pekingi diplomáciai negyed mellett elterülő földön deszkából összeácsolt harckocsi-makett jelent meg. Egyenruhás kínai katonák azt gyakorolták, hogyan lehet kézifegyverrel megsemmisíteni a harckocsit. A gyakorlatozásnak közönsége is voít. Több tucat gyerek próbálta lelkesen utánozni a „hadmozdulatokat”. HALÁLRA GÁZOLTA A Ferihegyi repülőtér főbejáratával szemben a vasúti pályatesten halálra gázolta a Nyíregyházáról jövő gyorsvonat Széli József, 40 éves budapesti segédmunkást REKORD 79. napja borítja tartós hotakaró az NDK jelentős részét. Ezzel 1895-ös rekordot döntött meg a tél. FOGVA TARTJÁK AZ IGAZGATÓT Egy Le Havre környéki üzem sztrájkoló alkalmazottai saját irodájában tartják fogva már több napja a vállalat igazgatóját és személyzeti főnökét, akik a sztrájk ellenére bejöttek munkahelyükre. MEGSEBESÜLTEK Az éjszaka bomba robbant egy San Francisco-i rendőrőrsön. Tíz rendőr megsebesült. TOMBOL A HÓVIHAR Heves hóvihar tombol Ang- lia-szerte. Skóciában, Walesben, Észak-Angliában a hó- torlaszok miatt sok helyütt megbénult a közúti forgalom. ÖTVEN ÉVE IGYEKSZIK BEBIZONYÍTANI A nyugatnémet karlsruhei legfelsőbb bíróság elutasította Anna Manaham fellebbvi- teli kérelmét, aki 50 éve igyekszik bebizonyítani, hogy ő Anasztázia, II. Miklós orosz cár egyetlen életben levő lánya. Mrs. Manaham, a Virginia egyetem volt történelem professzorának, John E. Ma- nahamnak a felesége. MEGRONGÁLT ÜZLETEK Harminchat textil- és egyéb üzletet rongáltak meg azok a tüzek, amelyek az éjszaka csaknem egyidejűleg ütöttek ki Osaka két igen forgalmas üzletnegyedében. 30 japán tűzoltóautó tnent ki a helyszínre. FELHÁBORODOTT PROTESTÁNSOK A Buckingham palota bejárata előtt felháborodott protestáns lelkészek és hívők tüntettek amiatt, hogy II. Erzsébet királynő, az anglikán egyház feje, fogadta Párizs katolikus bíboros érsekét. Green protestáns lelkészt, aki „árulás” feliratú táblát lobogtatott és 17 harcias társát a rendőrség őrizetbe vette, majd óvadék ellenében szabadon bocsátotta. Ma kerülnek bíróság elé. Bűbá fosok