Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
a millió 270 ezer forint Bö lesődékre, óvodákra, iskolákra A költségvetésről tárgyalt az I. kerületi tanács vb Ma délelőtt ülést tartott a/ I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága és megvitatta az idei költségvetési és fejlesztési tervet. 1970-ben a tavalyinál 11,9 százalékkal több, 80 millió 390 ezer forinttal gazdálkodik a tanács. Kommunális beruházásokra a költségvetés 40,5 százalékát fordítják; ebből 16 millió forint jut a kerület útjainak felújítására. Jelentősebb átépítést, korszerűsítést végeznek a Somogyi Béla, Szendrey, Pázsit, Feszty Árpád utcában és kétmillió-kétszázezer forintért elkészítik a Szentpéteri kapui járdát. Rendszeres szociális segélyként 1 millió 200 ezer forintot fizetnek ki, s így a segélyezetteknek jutó havi összeg a tavalyi 317 forintról 325-re emelkedik. A kerület bölcsődéinek, óvodáinak, iskoláinak felújítására 2 millió 380 ezer forintot költenek. Az 1970-es költségvetés jóváhagyása után a belváros kereskedelmi hálózatának rendezési tervéről hangzott el beszámoló. Pusztulnak a halak A Vízszennyeződést Ellenőrző Szövetségi Hivatal jelentése szerint, 1968-ban mintegy 15,2 millió hal pusztult el a világon a folyóvizek szennyeződésének következtében. Ez a számérték 30 százalékos növekedést jelent az 1967. évihez viszonyítva. A növekedés bizonyos mértékig arra is visszavezethető, hogy 1968-ban több megfigyelésről érkeztek jelentések, de ha ezt a tényezőt figyelembe vesszük is, az elpusztult halak mennyisége még ebben volt, nem az esetben is nagyobb mint 1967-ben. 1969-ről állnak még rendelkezésre végleges adatok, de — különös tekintettel a Rajnán történt emlékezetes halpusztulásra, amelyet ugyancsak a víz szennyeződése eredményezett — valószínű, hogy a szám még nagyobb lesz, mint volt 1968-ban. 1969 júniusa óta, egészen 1968 végéig, az elpusztult folyami halak össz- mennyiségét 103 millióra becsülik; ez összesen 2830 alkalommal bekövetkezett vízszennyeződésnek tulajdonítható. Vitaminokkal a skizofrénia ellen Dr. Abram Hoff er kanadai ideg- és elmegyógyász „a skizofrénia gyógyítására létesített alap” New York-i ülésén ismertette a skizofréniá- sok viszonylag egyszerű és nem túlságosan költséges gyógykezelését. Tulajdonképpen nem új a gondolat, amely Hoffer elméletének alapját képezi, és amely röviden ab- ijan foglalható össze, hogy ez a betegség a B 3 vitamin túlzott hiányával függ össze. A gyógymód, amely a skizofrénia minél korábbi stádiumában igen nagy adagokban irányoz elő B 3 és C-vi- tamint, dr. Hoffer szerint eddig nem sejtett lehetőségedet ígér. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Zsebdiktafon A Philips cég holland részlege megkezdte a mindössze 345 gramm súlyú kazettás diktafon gyártását. Egy-egy kazetta súlya 7 gramm A kazetta szalagjára két sávban lehet hangot felvenni, egy- egy szalagra maximálisan húsz percig lehet diktálni. Egy 9 volt feszültségű miniatűr elemmel 6—8 órán át működik a készülék. Ha ezt a két gyűjtőnevet: fiatalság és zene — egyszerre halljuk emlegetni, azonnal eszünkbe jut a harmadik szó: beat! Igen, mert ma még kimondottan ifjúsági rétegzenének. számít a beat. Pedig egy nemzedék már ezen nevelődött fel. A műfaj — több mint ötéves fennállása óta — polarizálódott, s a beat szó is ma már csak arra alkalmas, hogy a több mint egy tucatnyi stílusirányzat összefoglaló neve legyen. A harsány’, kihívó muzsika kissé megszelídült, az egyszerű harmóniák helyébe bonyolultabbak léptek. Az első zajos sikereket még csak a tradicionális — vagy még pontosabban: a kommersz — tánczenével való szembenállás jellemezte. A beat-muzsika azóta bizonyíthatóan gazdagodott, a legtöbb számok ma már komoly hangszertudás nélkül elő sem adhatók. Egyre kevésbé sorolható a tánczene kategóriájába, és nem elégszik meg azzal sem, hogy csupán meghökkentsen. Tiszta hangversenyprogramjával a beat ma már koncertpódiumra törekszik. Óvatos becslések szerint Magyarországon ebben a műfajban több mint 20 ezer fiatal foglalkozik aktív zenéléssel. Csupán a listába vett együttesek száma több mint 2600. S ha ezeket a számokat megszorozzuk a hallgatók tömegével, kiderül, hogy nem jelentéktelen érdeklődésről van szó. Ezek az érdeklődők csillapíthatják szórajukat az időnként megjelenő lemezekkel (legutóbb a Zalatnay-nagyle- mez), vagy az ugyancsak időnkénti hangversenyekkel. Jogos tehát az az igény, hogy legyen nálunk is a könnyű műfajnak egy külön színháza. Egy olyan színház, mint például a Prágai Apolló, ahol estéről estére láthatja és hallhatja kedvenceit a közönség, kultúrált körülmények között. És nem lenne lebecsülendő az a fejlődés sem, amit azok az együttesek érnének el, akik estéről estére bemutatkozhatnának igényes közönségüknek! (Képeinken: a Prágai Apolló Színház három tehetséges énekese: Karel Gott, Éva Pi tarává és Marta KubisováJ Közel-keleti körkép H a valakinek volna lehetősége — és venné magának a fáradságot — ahhoz, hogy valamiféle kimutatást készítsen arról: melyik külpolitikai témával foglalkoznak mostanában legtöbbet a földkerekség lapjai, rádió- és televízióállomásai, az a gyanúm, az eredmény meglehetősen egyértelmű lenne. Ha leszámítanánk azokat a kérdéseket, amelyekben egy-egy állam pillanatnyilag közvetlenül érdekelt, valószínűleg hamar kijönne az általános képlet: a kommunikációs eszközök hasábjain, hullámhosszán és képernyőin manapság a Közel-Keletről esik a legtöbb szó. Ez a mennyiségi ellenőrzés nélkül is nyilvánvaló tény jól tükrözi azt, hogy a közel-keleti probléma mind nyugtalanítóbban mérgezi az egész nemzetközi helyzetet. A dilemma sokágú és bonyolult. Nagyon önkényes leegyszerűsítéssel ebben a viszonylatban úgy polarizálhatnánk a politikai porondot, hogy vannak, akik 1. tartósítani akarják az arab területek izraeli megszállását, és 2. akik ellenzik ezt. A valóságban is ez a legfőbb vízválasztó. Csak ezt figyelembe venni azonban rendkívül elnagyolt és helytelen következtetésekhez vezetne. Az ily módon kettéosztott politikai porond mindkét részében túlságosan sok csoport, árnyalat, közvetlen és hosszú távú érdek foglal helyet. S ok példát mondhatnánk. Ha a külpolitikailag valamennyire is tájékozott ember ezekben a napokban, hetekben, hónapokban hallja ezt a két országnevet, hogy Szaúd-Arábia és Kuwait, körülbelül a következő gondolatsorral társítja ezeket: mindkettő arab ország. Mindkettő Izrael-elle- nes. Mindkettő ellenzi arab területek izraeli megszállását, de... Igen, aki a gondolatsorban eljut eddig, annál a folyamai feltétlenül ezzel a pattogó, kemény „de” szócskával folytatódik. Alighanem a közel-keleti helyzet egyik kulcsszava éppen az a „de”. Sok és sokféle van belőle. Hogy Szaúd-Arábiánál es Kuwaitnál maradjunk, mindkét ország részt vett az elmúlt év végén Rabatban tartott arab csúcsértekezleten, de. Itt, a marokkói fővárosban kezdődött az a konferencia- sorozat, amely igen jól érzékelteti az arab világon bőiül húzódó erővonalak alakulását. Rabatban látványosan kitűnt, hogy túl sok a „de” az efféle összarab értekezletekhez, túl nagy szakadékok tá- tonganak a részvevők gyakorlati szándékai között. Meg kellett próbálni, nem vált be, — és dicséretükre váljék — a legilletékesebbek le is vonták a megfelelő tanulságot. Azt, hogy a Tel Aviv—washingtoni vonallal közvetlen katonai, vagy politikai konfrontációban levő országok kisebb, de szorosabb blokkja célravezetőbb, hasznosabb a szélesebb, de sokfélesége miatt nehézkesebb tömbnél. Ami Kairó körül történik, nem más, mint ennek a megállapításnak a realizálása. N‘-asszer — emlékezzünk csak — Rabat után azonnal Líbiába és Szudánba utazott. Néhány napja pedig az egyiptomi államfő vendégül látta rezidenciáján, a Kubbeh palotában Husszein jordániai királyt, Numeiri szudáni, Atasszi Szíriái államfőt, valamint az iraki elnök képviseletében Amraas miniszterelnök-helyettest. Ahogy ez a konferencia véget ért, megkezdődött a másik, amely most is tart, ezúttal az EAK, Szudán és Líbia részvételével. Szemünk előtt kristályosodik ki tehát i rabati felismerés logikája: kikovácsolódóban van a kisebb. de hatékonyabb blokk koncepciója. HARMAT ENDRE BÉL Y EGG YŰJTÉS Mint már korábban is közöltük, 1970. április 3—12 között kerül megrendezésre a Vili. országos ifjúsági bélyegkiállítás Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban. Az eddigi országos ifjúsági bélyegkiállításokon a miskolci ifjú filatelisták mindig Intettek magukért, s reméljük, hogy ezúttal sem kell szégyenkeznünk. A jelentkezési határidő február 15-én jár le. Tehát a résztvevőknek még a mai napon postára kell adniok a jelentkezési lapokat. A Festmény VII. sorozathoz és blokkhoz a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata színes, művészi levelezőlapokat készített, s így ez a bélyegfajta is igényelhető carte-maximumként a MABÉ- OSZ-körökön keresztül. o Érdekes bélyegsorozattal jelentkezett a haiti postaigazgatás. Tizenhat értékből álló sorozatban M* 1896 és 1968 között megrendezett olimpiai játékok maratoni futóbajnokait ismerteti. * A posta vezérigazgatóságának tájékoztatása szerint előreláthatólag e hó végén, vagy március elején jelenik meg az autó-történeti sorozat, mely igen érdekesnek ígérkezik. * A moszkvai Lenin-múzeum — renoválás után, fennállása óta először — bélyeggyűjteményt is bemutat. A gyűjteményben olyan bélyegek, bélyegzések, levelezőlapok, borítékok kapnak helyet, amelyek Lenin tiszteletére jelentek meg. A jövőben a múzeum ki fogja állítani a szovjet bélyeg- gyűjtők olyan. Leninnel foglalkozó gyűjteményeit is, amelyek bélyegkiállításokon díjat’ nyertek. A múzeum bélyegosztályának berendezésénél és megszervezésénél a szovjet bélyeggyűjtők szövetsége hathatós és tevékeny segítséget, nyújtott. V. Gy. Régészeti leletek Guayanában A Guayana belterületén jelenleg folyó régészeti kutató munkálatok során az úgynevezett Amatok régióban — számos más tárgy mellett — egy teljesen ép, ovális alakú, kőből készített, ivócsészéhez hasonlítható tárgyat találtak, amelynek mérete körülbelül 30x45 centiméter. A tárgy felülete teljesen sima, semmiféle díszítés nem található rajta. Ugyancsak említésre méltó, hogy a szóban levő területen a sziklák egynémelyi- kének a falán kezdetleges festmények láthatók. GORKIJ — LENINRŐL 12. Nagybetűvel írandó Ember Minden, orosz, aki „politikáért” legalább egy hónapig ült, vagy száműzetésben töltött el egy évet. szent kötelességének érzi, hogy megajándékozza Oroszországot; szenvedésének naplójával. De mindmáig senkinek sem jutott eszébe könyvet írni arról, hogyan örvendezett egész életében. Minthogy pedig az orosz ember hozzászokott, hogy kigondolja az életét, de berendezni rosszul tudja, ezért nagyon valószínű, hogy egy boldog élet könyve arra tanítaná meg, hogy egy olyan életet hogyan kell kigondolni. Az én szememben Lenin éppen azért volt kivételes nagy, mert engesztelhetetlenül, olt- hatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölt! “teilen alania, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Ezt az alapvető jellemvonását a materialista ember harcos optimizmusának nevezném. S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írandó Emberhez. 1917—1918-ban Leninhez fűződő kapcsolataim korántsem voltak olyanok, amilyennek szerettem volna, de nem lehettek mások. Lenin politikus. Teljességgel magáénak mondhatta azt az élesen kidolgozott, elvhü látásmódot, amelyre feltétlenül szüksége van egy olyan hatalmas, súlyos hajó kormányosénak, mint amilyen az ólomsúlyú, paraszti Oroszország. Én viszont alkatilag utálom a politikát, nemigen hiszek a tömegek értelmében általában. s különösen nem a paraszttömegek értelmében. Az értelem, ha nem irányítja egy eszme, korántsem olyan erő, amely alkotó módon hatolhat be az életbe. A tömegek értelmében nincs eszme egészen addig, amíg nincs meg benne valamilyen egyén érdekközösségének tudata. Évezredekig a jobb iránti törekvésben él a tömeg, ez a törekvés azonban tulajdon húsából megteremti a ragadozókat, akik rabságba döntik, a véréből élnek, s ez így is lesz mindaddig, amíg tudatára nem ébred, hogy a világon csak egyetlenegy erő szabadíthatja ki a ragadozói: rabságából: Lenin igazságának ereje. Amikor Lenin 1917-ben Oroszországba érkezve közzétette „téziseit”, azt hittem, hogy e tézisekkel a politikailag képzett munkásoknak számszerűen jelentéktelen, minőségileg hősies csapatát, és az egész őszintén forradalmi értelmiséget áldozatul dobja oda az orosz parasztságnak, s Oroszországnak ez az egyetlen aktív ereje, mini egy maréknyi só fog beleszóródni a falu sótlan mocsarába, és nyomtalanul feloldódik, felszívódik benne, mit sem változtatva az orosz nép lelkén, életformáján, történelmén. A tudományos, műszaki es általában a szakképzett értel miség véleményem szerint lényegénél fogva forradalmai s az én szememben a szocialista munkásértelmiséggel együtt az egyedüli értékes erő volt, amelyet Oroszország felhalmozott; olyan erőt. amely képes lett volna megragadni a hatalmat, és megszervezni a falut, a 17-es Oroszországban én nem láttam. Ezek a számszerűen elenyésző és ellentéteik folytán szétforgácsolt erők azonban csak a legszilárdabb belső egység esetén tudták volna betölteni szerepüket. Lenyűgöző feladat várt rájuk: megfékezni a falu anarchiáját, ráébreszteni a muzsikot a szabadságára. megtanítani arra, hogy ésszerűen dolgozzék, átalakítani gazdálkodását, s ennek segítségével gyors ütemben előbbre vinni az országot. Mindezt csakúgy lehetett elérni, ha a falu ösztönösségét valóban alávetik a város szervezett értelmének. (Folytatjuk)
