Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

a millió 270 ezer forint Bö lesődékre, óvodákra, iskolákra A költségvetésről tárgyalt az I. kerületi tanács vb Ma délelőtt ülést tartott a/ I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága és megvitatta az idei költségvetési és fejlesz­tési tervet. 1970-ben a tavalyinál 11,9 százalékkal több, 80 millió 390 ezer forinttal gazdálko­dik a tanács. Kommunális beruházásokra a költségvetés 40,5 százalékát fordítják; eb­ből 16 millió forint jut a ke­rület útjainak felújítására. Jelentősebb átépítést, kor­szerűsítést végeznek a So­mogyi Béla, Szendrey, Pázsit, Feszty Árpád utcában és két­millió-kétszázezer forintért elkészítik a Szentpéteri ka­pui járdát. Rendszeres szociális segély­ként 1 millió 200 ezer forin­tot fizetnek ki, s így a segé­lyezetteknek jutó havi összeg a tavalyi 317 forintról 325-re emelkedik. A kerület bölcső­déinek, óvodáinak, iskolái­nak felújítására 2 millió 380 ezer forintot költenek. Az 1970-es költségvetés jó­váhagyása után a belváros kereskedelmi hálózatának rendezési tervéről hangzott el beszámoló. Pusztulnak a halak A Vízszennyeződést Ellen­őrző Szövetségi Hivatal je­lentése szerint, 1968-ban mintegy 15,2 millió hal pusz­tult el a világon a folyóvi­zek szennyeződésének követ­keztében. Ez a számérték 30 száza­lékos növekedést jelent az 1967. évihez viszonyítva. A növekedés bizonyos mértékig arra is visszavezethető, hogy 1968-ban több megfigyelésről érkeztek jelentések, de ha ezt a tényezőt figyelembe vesszük is, az elpusztult ha­lak mennyisége még ebben volt, nem az esetben is nagyobb mint 1967-ben. 1969-ről állnak még rendelkezésre végleges adatok, de — külö­nös tekintettel a Rajnán tör­tént emlékezetes halpusztu­lásra, amelyet ugyancsak a víz szennyeződése eredmé­nyezett — valószínű, hogy a szám még nagyobb lesz, mint volt 1968-ban. 1969 júniusa óta, egészen 1968 végéig, az elpusztult folyami halak össz- mennyiségét 103 millióra be­csülik; ez összesen 2830 al­kalommal bekövetkezett víz­szennyeződésnek tulajdonít­ható. Vitaminokkal a skizofrénia ellen Dr. Abram Hoff er kanadai ideg- és elmegyógyász „a skizofrénia gyógyítására léte­sített alap” New York-i ülé­sén ismertette a skizofréniá- sok viszonylag egyszerű és nem túlságosan költséges gyógykezelését. Tulajdonkép­pen nem új a gondolat, amely Hoffer elméletének alapját képezi, és amely röviden ab- ijan foglalható össze, hogy ez a betegség a B 3 vitamin túl­zott hiányával függ össze. A gyógymód, amely a ski­zofrénia minél korábbi stá­diumában igen nagy adagok­ban irányoz elő B 3 és C-vi- tamint, dr. Hoffer szerint ed­dig nem sejtett lehetősége­det ígér. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Zsebdiktafon A Philips cég holland rész­lege megkezdte a mindössze 345 gramm súlyú kazettás diktafon gyártását. Egy-egy kazetta súlya 7 gramm A ka­zetta szalagjára két sávban lehet hangot felvenni, egy- egy szalagra maximálisan húsz percig lehet diktálni. Egy 9 volt feszültségű mi­niatűr elemmel 6—8 órán át működik a készülék. Ha ezt a két gyűjtőnevet: fiatalság és zene — egyszerre halljuk emlegetni, azonnal eszünkbe jut a harmadik szó: beat! Igen, mert ma még kimondottan ifjúsági réteg­zenének. számít a beat. Pe­dig egy nemzedék már ezen nevelődött fel. A műfaj — több mint ötéves fennállása óta — polarizálódott, s a beat szó is ma már csak arra alkalmas, hogy a több mint egy tucatnyi stílusirányzat összefoglaló neve legyen. A harsány’, kihívó muzsika kis­sé megszelídült, az egyszerű harmóniák helyébe bonyolul­tabbak léptek. Az első zajos sikereket még csak a tradi­cionális — vagy még ponto­sabban: a kommersz — tánc­zenével való szembenállás jellemezte. A beat-muzsika azóta bizonyíthatóan gazda­godott, a legtöbb számok ma már komoly hangszertudás nélkül elő sem adhatók. Egyre kevésbé sorolható a tánczene kategóriájába, és nem elégszik meg azzal sem, hogy csupán meghökkentsen. Tiszta hangversenyprogram­jával a beat ma már kon­certpódiumra törekszik. Óvatos becslések szerint Magyarországon ebben a mű­fajban több mint 20 ezer fia­tal foglalkozik aktív zenélés­sel. Csupán a listába vett együttesek száma több mint 2600. S ha ezeket a számokat megszorozzuk a hallgatók tö­megével, kiderül, hogy nem jelentéktelen érdeklődésről van szó. Ezek az érdeklődők csilla­píthatják szórajukat az időn­ként megjelenő lemezekkel (legutóbb a Zalatnay-nagyle- mez), vagy az ugyancsak időnkénti hangversenyekkel. Jogos tehát az az igény, hogy legyen nálunk is a könnyű műfajnak egy külön színhá­za. Egy olyan színház, mint például a Prágai Apolló, ahol estéről estére láthatja és hallhatja kedvenceit a közön­ség, kultúrált körülmények között. És nem lenne lebe­csülendő az a fejlődés sem, amit azok az együttesek ér­nének el, akik estéről estére bemutatkozhatnának igényes közönségüknek! (Képeinken: a Prágai Apolló Színház há­rom tehetséges énekese: Karel Gott, Éva Pi tarává és Marta KubisováJ Közel-keleti körkép H a valakinek volna lehe­tősége — és venné ma­gának a fáradságot — ahhoz, hogy valamiféle kimu­tatást készítsen arról: melyik külpolitikai témával foglal­koznak mostanában legtöbbet a földkerekség lapjai, rádió- és televízióállomásai, az a gyanúm, az eredmény megle­hetősen egyértelmű lenne. Ha leszámítanánk azokat a kér­déseket, amelyekben egy-egy állam pillanatnyilag közvet­lenül érdekelt, valószínűleg hamar kijönne az általános képlet: a kommunikációs eszközök hasábjain, hullám­hosszán és képernyőin ma­napság a Közel-Keletről esik a legtöbb szó. Ez a mennyiségi ellenőrzés nélkül is nyilvánvaló tény jól tükrözi azt, hogy a közel-ke­leti probléma mind nyugtala­nítóbban mérgezi az egész nemzetközi helyzetet. A di­lemma sokágú és bonyolult. Nagyon önkényes leegyszerű­sítéssel ebben a viszonylatban úgy polarizálhatnánk a poli­tikai porondot, hogy vannak, akik 1. tartósítani akarják az arab területek izraeli meg­szállását, és 2. akik ellenzik ezt. A valóságban is ez a leg­főbb vízválasztó. Csak ezt figyelembe venni azonban rendkívül elnagyolt és helytelen következtetések­hez vezetne. Az ily módon kettéosztott politikai porond mindkét részében túlságosan sok csoport, árnyalat, közvet­len és hosszú távú érdek fog­lal helyet. S ok példát mondhat­nánk. Ha a külpoliti­kailag valamennyire is tájékozott ember ezekben a napokban, hetekben, hóna­pokban hallja ezt a két or­szágnevet, hogy Szaúd-Arábia és Kuwait, körülbelül a kö­vetkező gondolatsorral tár­sítja ezeket: mindkettő arab ország. Mindkettő Izrael-elle- nes. Mindkettő ellenzi arab területek izraeli megszállását, de... Igen, aki a gondolatsorban eljut eddig, annál a folyamai feltétlenül ezzel a pattogó, ke­mény „de” szócskával folyta­tódik. Alighanem a közel-ke­leti helyzet egyik kulcsszava éppen az a „de”. Sok és sok­féle van belőle. Hogy Szaúd-Arábiánál es Kuwaitnál maradjunk, mind­két ország részt vett az el­múlt év végén Rabatban tar­tott arab csúcsértekezleten, de. Itt, a marokkói fővárosban kezdődött az a konferencia- sorozat, amely igen jól érzé­kelteti az arab világon bőiül húzódó erővonalak alakulá­sát. Rabatban látványosan ki­tűnt, hogy túl sok a „de” az efféle összarab értekezletek­hez, túl nagy szakadékok tá- tonganak a részvevők gyakor­lati szándékai között. Meg kellett próbálni, nem vált be, — és dicséretükre váljék — a legilletékesebbek le is von­ták a megfelelő tanulságot. Azt, hogy a Tel Aviv—wa­shingtoni vonallal közvetlen katonai, vagy politikai kon­frontációban levő országok kisebb, de szorosabb blokkja célravezetőbb, hasznosabb a szélesebb, de sokfélesége mi­att nehézkesebb tömbnél. Ami Kairó körül történik, nem más, mint ennek a meg­állapításnak a realizálása. N‘-asszer — emlékezzünk csak — Rabat után azonnal Líbiába és Szudánba utazott. Néhány napja pedig az egyiptomi ál­lamfő vendégül látta reziden­ciáján, a Kubbeh palotában Husszein jordániai királyt, Numeiri szudáni, Atasszi Szí­riái államfőt, valamint az iraki elnök képviseletében Amraas miniszterelnök-he­lyettest. Ahogy ez a konferen­cia véget ért, megkezdődött a másik, amely most is tart, ez­úttal az EAK, Szudán és Lí­bia részvételével. Szemünk előtt kristályosodik ki tehát i rabati felismerés logikája: kikovácsolódóban van a ki­sebb. de hatékonyabb blokk koncepciója. HARMAT ENDRE BÉL Y EGG YŰJTÉS Mint már korábban is közöl­tük, 1970. április 3—12 között ke­rül megrendezésre a Vili. orszá­gos ifjúsági bélyegkiállítás Sal­gótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban. Az eddigi orszá­gos ifjúsági bélyegkiállításokon a miskolci ifjú filatelisták mindig Intettek magukért, s reméljük, hogy ezúttal sem kell szégyen­keznünk. A jelentkezési határidő február 15-én jár le. Tehát a résztvevőknek még a mai napon postára kell adniok a jelentke­zési lapokat. A Festmény VII. sorozathoz és blokkhoz a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata színes, művészi levelezőlapokat készített, s így ez a bélyegfajta is igényelhető carte-maximumként a MABÉ- OSZ-körökön keresztül. o Érdekes bélyegsorozattal je­lentkezett a haiti postaigazgatás. Tizenhat értékből álló sorozatban M* 1896 és 1968 között megrende­zett olimpiai játékok maratoni futóbajnokait ismerteti. * A posta vezérigazgatóságának tájékoztatása szerint előrelátha­tólag e hó végén, vagy március elején jelenik meg az autó-törté­neti sorozat, mely igen érdekes­nek ígérkezik. * A moszkvai Lenin-múzeum — renoválás után, fennállása óta először — bélyeggyűjteményt is bemutat. A gyűjteményben olyan bélyegek, bélyegzések, levelező­lapok, borítékok kapnak helyet, amelyek Lenin tiszteletére jelen­tek meg. A jövőben a múzeum ki fogja állítani a szovjet bélyeg- gyűjtők olyan. Leninnel foglalko­zó gyűjteményeit is, amelyek bélyegkiállításokon díjat’ nyer­tek. A múzeum bélyegosztályá­nak berendezésénél és megszer­vezésénél a szovjet bélyeggyűj­tők szövetsége hathatós és te­vékeny segítséget, nyújtott. V. Gy. Régészeti leletek Guayanában A Guayana belterületén je­lenleg folyó régészeti kutató munkálatok során az úgyne­vezett Amatok régióban — számos más tárgy mellett — egy teljesen ép, ovális alakú, kőből készített, ivócsészéhez hasonlítható tárgyat találtak, amelynek mérete körülbelül 30x45 centiméter. A tárgy fe­lülete teljesen sima, semmi­féle díszítés nem található rajta. Ugyancsak említésre mél­tó, hogy a szóban levő terü­leten a sziklák egynémelyi- kének a falán kezdetleges festmények láthatók. GORKIJ — LENINRŐL 12. Nagybetűvel írandó Ember Minden, orosz, aki „politi­káért” legalább egy hónapig ült, vagy száműzetésben töl­tött el egy évet. szent köte­lességének érzi, hogy meg­ajándékozza Oroszországot; szenvedésének naplójával. De mindmáig senkinek sem ju­tott eszébe könyvet írni arról, hogyan örvendezett egész éle­tében. Minthogy pedig az orosz ember hozzászokott, hogy kigondolja az életét, de berendezni rosszul tudja, ezért nagyon valószínű, hogy egy boldog élet könyve arra tanítaná meg, hogy egy olyan életet hogyan kell kigondol­ni. Az én szememben Lenin ép­pen azért volt kivételes nagy, mert engesztelhetetlenül, olt- hatatlanul gyűlölte az embe­rek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölt! “teilen alania, hanem olyan nyavalya, ame­lyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani ma­guktól. Ezt az alapvető jellemvo­nását a materialista ember harcos optimizmusának ne­vezném. S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen eh­hez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írandó Ember­hez. 1917—1918-ban Leninhez fűződő kapcsolataim koránt­sem voltak olyanok, amilyen­nek szerettem volna, de nem lehettek mások. Lenin politikus. Teljesség­gel magáénak mondhatta azt az élesen kidolgozott, elvhü látásmódot, amelyre feltétle­nül szüksége van egy olyan hatalmas, súlyos hajó kormá­nyosénak, mint amilyen az ólomsúlyú, paraszti Oroszor­szág. Én viszont alkatilag utálom a politikát, nemigen hiszek a tömegek értelmében általá­ban. s különösen nem a pa­raszttömegek értelmében. Az értelem, ha nem irányítja egy eszme, korántsem olyan erő, amely alkotó módon hatolhat be az életbe. A tömegek ér­telmében nincs eszme egészen addig, amíg nincs meg benne valamilyen egyén érdekközös­ségének tudata. Évezredekig a jobb iránti törekvésben él a tömeg, ez a törekvés azonban tulajdon húsából megteremti a raga­dozókat, akik rabságba dön­tik, a véréből élnek, s ez így is lesz mindaddig, amíg tuda­tára nem ébred, hogy a vilá­gon csak egyetlenegy erő sza­badíthatja ki a ragadozói: rabságából: Lenin igazságá­nak ereje. Amikor Lenin 1917-ben Oroszországba érkezve közzé­tette „téziseit”, azt hittem, hogy e tézisekkel a politikai­lag képzett munkásoknak számszerűen jelentéktelen, minőségileg hősies csapatát, és az egész őszintén forra­dalmi értelmiséget áldozatul dobja oda az orosz paraszt­ságnak, s Oroszországnak ez az egyetlen aktív ereje, mini egy maréknyi só fog beleszó­ródni a falu sótlan mocsará­ba, és nyomtalanul feloldó­dik, felszívódik benne, mit sem változtatva az orosz nép lelkén, életformáján, történel­mén. A tudományos, műszaki es általában a szakképzett értel ­miség véleményem szerint lé­nyegénél fogva forradalmai s az én szememben a szo­cialista munkásértelmiséggel együtt az egyedüli értékes erő volt, amelyet Oroszország felhalmozott; olyan erőt. amely képes lett volna meg­ragadni a hatalmat, és meg­szervezni a falut, a 17-es Oroszországban én nem lát­tam. Ezek a számszerűen el­enyésző és ellentéteik foly­tán szétforgácsolt erők azon­ban csak a legszilárdabb bel­ső egység esetén tudták volna betölteni szerepüket. Lenyű­göző feladat várt rájuk: meg­fékezni a falu anarchiáját, ráébreszteni a muzsikot a szabadságára. megtanítani arra, hogy ésszerűen dolgoz­zék, átalakítani gazdálkodá­sát, s ennek segítségével gyors ütemben előbbre vinni az országot. Mindezt csak­úgy lehetett elérni, ha a falu ösztönösségét valóban alá­vetik a város szervezett ér­telmének. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom