Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-02 / 27. szám

a miskolciaké a szó Szállodákat Miskolcnak! Itt születtem Miskolcon, nagyon szeretem városomat, s örömmel figyelem fejlődé­sét. A lakóházak mellett sok szó esik a szállodák és szol­gáltatóházak tervszerű elhe­lyezéséről és építéséről is. Hadd éljek egy javaslattal: a lakosság és az idelátogató vendégek elhelyezése és ellá­tása városunk vezetőségének nem kis gondot jelent. E gon­dot szeretném megosztani, amikor javaslom, hogy kös­sük össze a kellemest a hasz­nossal, építsünk — legalább egy — tíz-tizenkét emeletes (nagyobb is lehet) épületet, amelynek alsó szintjén kü­lönféle szolgáltató vállala­tok, üzletházak lennének, a felső része pedig szálloda volna. Így a lakosság ellátása mellett hozzánk érkező ven­dégeink is mindent egy hely­ben kapnának meg. A helyre vonatkozóan az a véleményem, hogy mind a belváros, mind az új telepü­Kis lábúak — nagy lábon Sok éves bosszankodás után jogok tollat. A sors ala­csony termettel „áldott” meg. aminek az a következménye, hogy nem tudok vásárolni magamnak sem bakfis, sem női fehérneműt és készruhát. A bakfisméret szűk és a kis- lányos fazon sem illik ko­romhoz. Női méretben pedig a 44-es a legkisebb, holott vannak 42-es és 40-es méretű nők is szép számmal. Kis lábú kolléganőim pedig a ci­pőkre panaszkodnak: 34—35- ös női cipőkre is szükség lenne. Utóvégre nem járhat­nak mindig kislánycipöben. Ezért kénytelenek csináltat­ni, ami nem olcsó mulatság, s így elmondhatják, hogy kis lábon is nagy lábon élnek. Kovács Pálné, Győri kapu Apró-cseprő hiánycikkek lések lakói könnyen meg tud­ják közelíteni, tehát busszal, villamossal elérhető főútvo­nalon legyen. Szerintem a Győri kapu eleje volna a legalkalmasabb hely, hiszen itt úgyis lebontják a háza­kat. Az épületet pedig úgy képzelem el, hogy a lakások területéből ne foglaljon el so­kat, de külsőleg mégis szép, impozáns legyen. A Győri kapu után következne a Szentpéteri, Zsolcai, Csabai kapu hasonló megoldással. Mivel városunk a négy vi­lágtáj felé nyújtja karjait, így négy kapuja van. Miért ne lehetne ezt a szép álmot megvalósítani? Szatmári Ferenc elektrikus (Olvasónk javaslata két­ségtelenül érdekes. Kérdés, mit szólnak hozzá a tervezők és hogyan fér egy-egy ilyen épület-kolosszus a ,város költ­ségvetésébe2 A szerk.) Anyaság jeligére: Az újszülött ellátásával, gondozásával járó feladatok az örökbe fogadott gyermeknél ugyanolyanok, mint a vér szerintinél. Ezért az örök- befogadó anyát, az örökbefoga­dás napjától a vér szerinti anyá­val azonos jogok illetik meg. Ha az egyéb feltételek is jelen van­nak, megilleti például a szülési szabadság, a táppénz, illetve a gyermek betegségekor fizetés nélküli szabadság, a gyermek- gondozási segély stb. És termé­szetesen, ugyanolyan munkajogi védettséget is élvez. K. Mihály: A jubileumi juta­lom a dolgozót megillető járan­dóság, ennek következtében a dolgozó külön kérelme nélkül is jár. Alsózsolci jeligére: A tsz-tagok a termelőszövetkezet használatá­ban levő földjeik tulajdonjogát, élők közötti ügylettel másra át nem ruházhatják. Magyarán: ezeket a földjeiket se el nem ad­hatják, se el nem ajándékozhat­ják, sem gyermekeiknek, sem idegeneknek. • „P. S. SZIKSZÓ” JELIGÉJŰ OL­VASÓNKNAK ÜZENJÜK: A kért címet csak személyesen tudjuk önnek átadni. Ezért kérjük, hogy keressen fel bennünket. Valamelyik nap olvastuk az újságban, hogy a belváros főútvonalait naponta háromszor tisztogatják majd, a külsőbb részeket kétszer, a kijjebbieket egyszer. Képünk a Béke tér egyik részét ábrázolja. Itt vajon naponta hányszor sepre- getnek majd? Építik a szép, modern la­kásokat, beépített konyhával. De arra senki sem gondol, hogy a műanyag fűszeres do­bozok és fogantyúk nem örökéletűek. Pótlásuk azon­ban lehetetlen, kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. Megszüntették a Aluvim gyártását is, pedig amíg alu­mínium edény kapható, tisz­títószerükre is szükség van — állapítja meg helyesen Tóth Péternc, Zámenhof utca Autószifon-kiszúrótű sem Miskolcon, sem környékén hónapok óta nem kapható. Lehet, hogy végleg eltűnt a kereskedelemből? Évekig nem gyártották a közkedvelt Zsugorított műbőr , zakót vásároltunk tavaly október­ben 14 éves fiamnak, ötszáz - nyolcvan forintot fizettünk érte; nagyon örültünk a csi­Praktikus — de nincs! A D. H. január 22-i számában közölt „Miért megy üresen” című cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételeket tesszük: Köztudott, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a MÁV Diósgyőr- vasgyár üzemeinek folyamatos anyagellátása érdekében a Tiszai pályaudvar—Vasgyár között a személyszállító vonatokat leállí­totta, a vidékről érkező dolgozók beszállítását autóbusszal kellett megoldani. E feladattal a Mis­kolci Közlekedési Vállalatot bíz­ták meg. A vállalat erre a célra megfelelő számú autóbuszt ka­szifont. Most végre ismét hozzá lehet jutni. De újab­ban meg a nélkülözhetetlen tű tartozéka tűnt el — írja Jenei Lajosné, \ Tátra utca nos, jó szabású zakónak. Egy hónap múlva azonban a gal­lérja repedezni kezdett, s ma már csak kihajtott inggallér­ral viselhető. Ilyen rövid életű divatholmiért ennyit kérni — kissé túlzás. Szarka Jánosné, Rózsa utca Megírtuk — válaszoltak potí. A reggeli műszakra és mű­szakról 18 autóbusszal, délután és este, arányosan kévesebbel kell megoldanunk a munkásszál­lítást. Ezek a céljáratok az ér­kező és induló vonatokhoz alkal­mazkodnak, kb. 1100 utast szál­lítanak egyszerre, kijelölt útvo­nalon, a Vörösmarty—Toronyalja —Bacsó Béla utcákon át az Avas alatt, megállás nélkül, hogy a vonatok érkezésétől műszakkez­désre, illetve műszakról a vona­tok indulásához a vidéken lakó céljáratos utasok időben élérje­nek. A nagyarányú létszámhiány miatt most nincs lehetőség a cél- járatokhoz szükséges kocsipark kiállítására, ezért a hiányt úgy pótoljuk, hogy a céljáratos ko­csikból 3—1-et visszairáriyítunk még egy-egy fordulóra. Ez idő alatt az érdekelt 200—240 utas tü­relmetlenül vár reggel a Tiszai előtt, délben a Vasgyárban. A rossz útviszonyok n-,ü»+t kénytelenek voltunk a visszáírá- nyított kocsikat a főútvoi-.aion közlekedtetni, természetesen megállás nélkül. Az is lehetsé­ges, hogy a fagyveszély miatt az összes céljáratot a főútvonalon közlekedtetjük majd, ha az Avas alatti útviszonyok tovább romla­nak. Ha ezeket az autóbuszokat a Tiszaitól a gyárig minden megállóban megállítanánk — ez kívánatos volna az utasoknak is, de gazdasági szempontból idét­lenül a vállalatnak is —, akkor ez a 200—240 várakozó utas !e- késné a 14 óra körül a Tiszai pá­lyaudvarról Induló vonatokat, s csak egy későbbi időpontban in­duló vonattal juthatna otthonába. Ez a valóság, éppen ezért ez a hivatalos válaszunk is a logiku­san feltett kérdésre. PÁSZTOR SÁNDOR igazgató Miskolci Közlekedési Vállalat „Kiszúrtak” velünk Műbőr — valódi bosszúsággal A papírzsebkendőt rövid idő alatt megkedvelte a kö­zönség. Tavaly is elvétve volt csak, s most sem kapható. Bosszantó, hogy éppen a nagy megfázások idején ke­ressük hiába — amikor a legnagyobb keletje volna — kifogásolja Gy. I. Kilián-dél A Széchenyi utca 61. szám alatti csemegeboltban kris­tálycukrot vásároltam. Ami­kor otthon kibontottam a zacskót, meglepődtem: a cu­kor tele volt fenyőfa-tűleve- lekkel... Kissé szokatlan em- lékeztetés a karácsonyi ün­nepekre. Arra ugyanis gon­dolni sem merek, hogy nem emlékeztetőül, hanem más módon került bele: a fenyőfa alatt borult ki egy zsák cukor és úgy söpörték össze...? LM. GLÓBUS 1 mérleg serpenyői Jubileumi vállalás A dolgozók kezdeménye­zése alapján ajánlotta fel a Borsod megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat szakszervezeti bizottsága, hogy a vállalat idei árufor­galmi tervét 10 millió forint­tal túlteljesítik. Az szb rövi­desen javaslatot tesz a MÉH vezetőségének a gyakorlati megvalósításra. „Nyúlik” a vezeték Egyelőre a Győri kapu ház­gyári lakásait fűtik a Lenin Kohászati Művek távvezeté­kéről. A Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat még az év végéig kiépíti a veze­téket egészen a Tanácsház térig. Jövőre már eljutnak a Béke étteremig és így fűtik majd a vendéglő helyén épülő magasházat is. izotóppal konzerválják a faszobrot A világ évről évre számos művészeti kinccsel lesz sze­gényebb, elsősorban azért, mert lehetetlen volt a fából készített művészeti alkotáso­kat megóvni az enyészettőL Ezt a problémát most a fá­ból készült tárgyak megvé­dését szolgáló új módszerrel, rádioaktív izotópok segítsé­gével eredményesen megol­dották. A módszert a krakkói mezőgazdasági főiskolán dol­gozták ki. A régi fa az izo­tópkezelés után visszanyeri korábbi faktúráját, külalak­ját és tartósságát. Ezenkívül érzéketlenné válik a külső légköri befolyások ellen és élvezhetetlen lesz a szúfélék számára. Jelenleg mérlegelik annak lehetőségét, hogy a krakkói találmányt Afrikában és Dél- Amerikában régi fafaragá­sok konzerválására is alkal­mazzák. A z utóbbi időben a fran­cia és et világsajtó ha­sábjaira ismét sűrűn rákerül egy kitétel, amely — gyorsan felejt az ember — már-már a homályba tűni. így hangzik: „Folytatás és nyitás”. Dé Gaulle látványos visz- szavonulása után Alain Po­lier, a Centrum jelöltje ellen ez volt Georges Pompidou választási jelszava. De Gaulle rendkívül erő­teljes egyénisége egy bizo­nyos értelemben polarizálta — sőt, az a gyanúnk, max is kettéosztja — a francia köz­véleményt. Pompidou és ve­zérkara megtalálta azt a jel­szót, amely „Nagy Károly” ellenfeleinek is, barátainak is ad valamit. A nemzetközi élet meg­figyelői természetesen azon­nal elővették patikamérlegü- ket. Az egyik serpenyőre rá­helyezték a jelszó egyik ré­szét, a „folytatást”, a másikra a fennmaradó ötven százalé­kot, a „nyitást”. Az azóta eltelt időben ed­dig jórészt úgy tűnt, hogy a folytatást tartalmazó serpe­nyő billen le. A Francia Köz­társaság új elnöke és kabi­netje tiszteletre méltó követ­kezeteséggel folytatta De Gaulle tábornoknak azt az örökségét, hogy javítsa kap­csolatait a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szov­jetunióval. Maurice Schu­mann, az új külügyminiszter beiktatása után félreérthetet­len gyorsasággal hivatalos látogatást tett Moszkvában, és ott újra megadta a barát­ság és a közeledés „normál A”-hangját. ' Amikor, néhány hónappal ezelőtt, ismét napirendre ke­rült Nagy-Britannia és a Kö­zös Piac régi problémája, első pillantásra ugyancsak úgy tűnt, hogy Pompidou po­litikájának mérlegén a „foly­tatás” serpenyője billen le. Az új kabinet ugyanis a ré­ginél valamivel udvariasab­ban, de látszatra nem ke­vésbé következetesen eltor­laszolta a twit oroszlán útját a Közös Piac porondjára. E z volt eddig a kép. Világszerte egyre erő­sebb az a benyomás, hogy a mérleg megmozdult Mintha a „nyitás” serpenyője némi utat tett volna meg le­felé. Először is: lényegesen meg­javult a francia—amerikai viszony. Nem, még koránt­sem olyan, mint a De Gaulle előtti Negyedik Köztársaság csak Washington felé figyelő, egymást váltó francia kor­mányai idején volt. Sőt: alig­ha valószínű, hogy az elkö­vetkező évek, vagy akár év­tizedek távlatában visszatér­ne Párizsba a Washington­nak való szolgai engedelmes­ség. Nem erről van szó, ha­nem az érzékeny mérleg ér­dekes billenéseiről. Ez vi­szont azt mutatja, hogy az Egyesült Államok és a Fran­cia Köztársaság kapcsolatai­ban mind kevesebb a látvá­nyos feszültség. Ugyanez vonatkozik a Quai d’Orsay, a francia külügymi­nisztérium hagyományosan nehéz területére, Angliára is. Az angol—francia viszony nem is olyan régen nem egy­szerűen hűvös, hanem botrá­nyosan rossz volt. "A Közös Piaccal kapcsolatos magatar­tás ennek az általános kép­nek fontos mozaikja, de még­is csak mozaikja volt. Maurice Schumann kül­ügyminiszter a napokban tért vissza Londonból. Miniszter- tanácson számolt be arról, mit végzett. Szóhasználata olyan meleg volt, amilyenre Angliával kapcsolatban fran­cia részről legalább tizenkét éve nem volt példa. A kap­csolatok örvendetes fejlődé­séről beszélt és arról, hog'* „ebben az új légkörben” meg lehetett vitatni Anglia közös piaci tagságát és a Csatorna két partján egymással szem­benéző két ország függő problémáit. Azt kell monda­nunk, hogy a francia—ameri­kai és a francia—angol vi­szony javulása között ok, okozati összefüggés áll fenn. A kulcs: Washington. Ha a Fehér Házzal javul a vi­szony, az az atlanti hullám erősödését, tehát a londoni Downing Street 10-zel fenn­álló viszonylatok javulását eredményezi. A z atlanti „nyitás” serpe­nyőjét lebillentette Chaban-Delmas mi­niszterelnök minapi tv-nyi- latkozata is. Ez afféle magya­rázkodás volt arról, hogy Franciaország fegyverszállí­tási üzletet kötött Líbiával. Mire a Mirage-repülőgépeket leszállítják — hangsúlyozta. Chaban-Delmas —, remélhe­tőleg úgyis vége a háború­nak.. . Ez bizony nem annyira a „folytatás”, mint az atlanti „nyitás” hangja. HARMAT ENDflC GORKIJ — LENINRŐL. 1. Arcképét nehéz megfesteni Ebben az évben szerte a világon megemlékeznek Lenin születésének 100. évfordulójáról. A munkásmozgalom legnagyobb egyénisége nem­csak a politikai és ideológiai küzdelmekben vívta ki kortársai tiszte­letét és megbecsülését; emberi magatartása is példát adhat vala­mennyiünknek. A proletariátus nagy vezére szoros barátságot kötött a proletariátus nagy Írójával, Gorkijjal. Mától kezdve sorozatban közöljük Gorkij visszaemlékezéseit Leninről. Vlagyimir Iljics Lenin meghalt. Még ellenségeinek táborá­ban is becsületesen elismerik néhányan, hogy Lenin sze­mélyében a világ azt az em­bert veszítette el, „aki vala­mennyi nagy kortársa közül a legragyogóbban képviselte a zsenialitást”. A Prager Tageblatt című német nyelvű burzsoá lap Leninről szóló cikke, amely tele van lenyűgöző alakja iránti tisztelő csodálattal, e szavakkal végződik: „Lenin még halálában is nagynak, elérhetetlennek és félelmetesnek látszik.” A cikk hangneméből vilá­gosan kitűnik, hogy nem fi­ziológiai elégedettség váltotta ki, amelyet cinikusan az az aforizma fejez ki, hogy „az ellenség hullája mindig jó szagú”, nem az az öröm, amelyet akkor éreznek az emberek, amikor egy nyug­talan nagy ember távozik el közülük — nem, ebből a cikkből az csendül ki harsog­va, hogy az ember büszke az emberre. Arcképét nehéz megfesteni. Lenin kifelé csupa szó, mini; ahogy a hal is csupa pikkely. Egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, amit mondott. Hősiességéből csaknem tel­jesen hiányzik a külső csil­logás, hősiessége az Orosz­országban eléggé gyakori, szerény, aszketikus áldozat- készség, a becsületes orosz értelmiségi forradalmár áldo­zatkészsége, aki rendületlen meggyőződéssel hiszi, hogy a földön lehetséges a szociális igazságosság: annak az em­bernek a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fára­dozik, s ezért lemond a világ minden öröméről. Amit nem sokkal a halála után írtam róla, azt levert lelkiállapotban, sietve és rosszul fogalmaztam. Egyet- mást nem írhattam meg „ta­pintatból”, ami remélem, tel­jesen érthető. Éles elméjű és bölcs ember volt, márpedig „sok bölcsesség sok bút okoz”. Messzi előre látott, s a ti- aenkilences-huszonegyes évek szereplőiről gondolkodva és beszélgetve, gyakran és csal­hatatlanul megjósolta, milye­nek lesznek ezek az emberek néhány év múlva. Nem min­dig akartunk hinni a jósla­tainak, ezek gyakran bán- tóak voltak, ám sajnos, jó néhány személy igazolta szkeptikus jellemzéseit. Vele kapcsolatos emlékeimet nem­csak rosszul írtam meg, ha­nem következetlenül is, bosz- szantóan hiányosan. A lon­doni kongresszussal kellett kezdenem, azokkal a napok­kal, amikor Lenin alakja né­melyek kétségeinek és hitet­lenségének, mások nyílt el­lenségeskedésének, sőt gyűlö­letének éles fényében jelent meg előttem. Még most is szinte látom a londoni külváros nevetsé­gesen nyomorúságos fatemp­lomának csupasz falait, a sze­gény iskolák tantermére em­lékeztető, keskeny kis terein csúcsíves ablakait. Az épület csak kívülről hasonlított templomhoz, belsejéből telje­sen hiányoztak a kegytár­gyak, sőt még az alacsony szószék sem elől volt, a te­rem belsejében, hanem a be­járatnál, a két ajtó között. (Folytatjuk^ Szerkesztői üzenetek Kristálycukor — fenyőlevelekkei

Next

/
Oldalképek
Tartalom