Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
Lesz Műsorkalauz!? „Nekrológ helyett” címmel olvastam a Déli Hírlap január 16-i számában a miskolci Műsorkalauz megszűnésiről. Mivel a cikk utolsó soraiban magyarázatot kérnek arra. hogy e sokak által kedvelt kiadványunk „miért n,em jelenik meg februárban” — szeretném tájékoztatni az olvasókat. Az ötödik esztendejébe lepő kiadvány valamennyiünk számára kedves és állítjuk, hogy szükséges is. Csak örülhetünk annak, hogy a megszűnésével kapcsolatos hírek visszhangra találtak az olvasók között. A Műsorkalauz számunkra kitűnő képet nyújtott a városban folyó kulturális életről, de nem házi használatra, hanem elsősorban a város lakóinak tájékoztatására készítettük. Ennek ellenére igen kis réteghez jutott el. Hogy miért? Talán a kellő szervezés hiányzott? Inkább az összefogás! Művelődési intézményeink közül ugyanis kevesen vallották magukénak, az előállításhoz szükséges költségekből nem vállaltak részt. A posta sem lelkesedett a terjesztéséért és a nyomdai előállítás sem volt zökkenőmentes, kivéve az utóbbi hónapokat. Így legtöbbször csak elkésve került a hírlapárusokhoz, és ilyenkor már nem vásárolták, sok példány megmaradt. E tények alapján joggal merült fel a szükségesség kérdése, hiszen a meglehetősen nagy nyomdai költségek csupán egy szerv, a városi tanács vállaira nehezedtek. Ugyanakkor azok az intézmények, amelyeknek a Műsorkalauz megjelenésével központilag is propagandát fejthettünk ki (és hisszük, hogy ez így jó!), nem vállaltak részt az anyagi terhekből.. Ezért döntött úgy a művelődésügyi osztály, hogy a közös erőből történő kiadás feltételei biztosításának megoldásáig szünetelteti a Műsorkalauzt, bízva a művelődési intézmények gyors összefogásában, az anyagi feltételek együttesen, közösen történő biztosításában. Megvizsgáljuk az olcsóbb előállítás lehetőségeit is. Szeretnénk figyelembe venni azt a sok hasznos ötletet, amelyet az idézett cikkben felvetettek. A Műsorkalauz olvasmányosabbá tételével egyetértünk, korábban már megkíséreltük a kiemelkedő eseményekről szöveges ismertetések közlését, a kiadvány terjedelme azonban nem mindig teszi ezt lehetővé. Ha a nyomda, a posta, a művelődési intézmények (színház, mozik, művelődési házak, kiállítási termek, stb.i gyors segítsége nem marad el — amit nagyon remélünk —, március 1-én ismét megjelenik a Miskolci Műsorkalauz. Marcziniák Sándorné művelődésügyi osztályvezető Szerkesztőségünk örömmel fogadta a városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjének válasz-cikkét, amely a Műsor- kalauzzal kapcsolatos problémák részleteivel is megismertette az olvasókat. Hogy e kiadvány tartalmas, színvonalas előállításához az eddigieknél szélesebb körű és lelkiismeretesebb társadalmi összefogásra van szükség, az egy pillanatra sem lehet kétséges. Hisszük, hogy a különböző művelődési intézmények — saját céljaik érdekében — vállalják a szükséges anyagi áldozatot. Az érdeklődő miskolciak, borsodiak és a megyébe látogató vendégek jobb tájékoztatása érdekében nemcsak a művelődési osztálynak, hanem a többi között a Moziüzemi Vállalatnak, az Ismeretterjesztő Társulatnak, valamennyi művelődési háznak, a Múzeumnak és véleményünk szerint még a vendéglátóipari vállalatnak is részt kellene vállalnia a költségekből. Amennyiben a Müsorkalauz előállítása Miskolcon az eddigieknél lelkesebb társadalmi összefogással valósul meg, úgy akár szerkesztő bizottság is gondoskodhat a lap tartalmi és esztétikai színvonalának emeléséről. Nagyon reméljük, hogy nekrológra nem lesz szükség. Százéves a verslanítós Ady és a lanácsköztársciság „Pedagógiai írások” címmel — dr. Regős János szerkesztésében — kiadvány jelent meg Szombathelyen. A jövőben évente megjelenő tájékoztató a nevelő munka alkotóműhelyét mutatja be az óvodától a felsőfokú intézményekig. Az első számban Cs. Nagy István költő, a szombathelyi Tanítóképző Intézet tanára érdekes tanulmányt írt arról, hogy százéves a verstanítás a magyarországi alsófokú oktatásban. Az Eötvös népiskolai törvényt követő 1869—70-es tanterv az anyanyelvi oktatást helyezte középpontba^ s a gondolat szabatos szóbelT és írásbeli előadását tartotta fő feladatnak. Az órákon tárgyalt olvasmányanyag negyedrésze, helyenként harmada költemény volt. Klasz- szikus és úgynevezett tanverseket, népi gyermekverseket tanultak az akkori gyermekek a különböző felekezeti iskolákban. Még az úgynevezett életrendi és erkölcsi szabályokat is versben „másoltatták” velük. A tanulmány ismerteti a verstanítás száz évének történetét egészen napjainkig. A tanácsköztársasági nyolcosztályos népiskola készülő tantervéből például kiemeli, hogy „az esztétikai élvezet kiváltása, a költészet szépségeinek feltárása” a cél. Ekkor vettek fel először a tananyagba Ady- verseket. Partnere voltam Az illendőség diktálja: a nagy művészekről sokat és igazán őszintén haláluk után Írunk, mondunk, mesélünk, anekdotá- zunk. Milyen kár, hogy ilyen szemérmesek vagyunk. De mindezek előrebocsátásával sem kései az a történet, amit most L.atabárról elmondok. Almásfüzitőn játszottuk az Ipafai lakodalom című kisope- rettet. Amint megérkeztünk, s kiszálltunk a kocsiból, egész gyereksereg nőtt ki a földből, s nézett megbabonázva az „eleven” kedvence. Egyszer csak egy maszatos, kerek képű lurkó lecövekel előtte és megszólal: „A bácsi lesz a LATABÁR?!” Abban a pillanatban úgy éreztem, színészettörténeti esemény részese vagyok; egy pöttöm gyerek találó kifejezése világította meg, hogy Ö nem színész, nem komikus, nem a nagy nevettető — fogalom. Egy évig jártuk az országot ezzel a darabbal, még ma is érzem a szorongást, mely elfogott, mikor megtudtam, hogy partnere leszek. A szorongás kettős volt: az örömé, hony együtt játszhatom Vele, s a félelemé, hogyan fogok Neki megfelelni. Legendák keringtek szakmai körökben, milyen nehéz dolgozni vele, milyen sokat és egyben milyen keveset kíván a partnertől, értvén ezen azt, hogy mindenki csak arra jó, hogy az ő kibontakozó poénjeit szolgálja. Érthető volt hát, hogy zöldfülűségem remegő lábakkal ment cl az első közös próbára. Nem mondhatom, hogy kedves volt, inkább gyanakvó, monoklija mögül vizsgálgatta, kinek lesz kiszolgáltatva a jövőben. Mert itt az igazság, az ő igazsága és a legendák tévedése. Lebecsülni azt a feladatot hogy abban a fékevesztett hangulatban, amelyet három órán át teremt a nézőtéren, én, a partner is részes vagyok, az én színészi segítségemtől is függ; a színház meg nem értését, illetve felfrissítését jelenti. Mert a színház ősidőktől fogva társasjáték (s valószínűleg túléli a monodrámák korát és újra az lesz), még a vöröspecsenyét is ketten játsszák, s valakinek mindig alul van a tenyere. — Egy pillanatig sem érzem túlzásnak, ha azt mondom, ez az év volt színészi életem leghasznosabb ideje, soha senkitől nem tanultam annyit, mint tőle; szakmai tudást, színpadismeretet, színészetikát. Egy matematikus pontosságával ismerte a humor belső kellékeit, és a próbákon hajszálpontosan kidolgozott elemek a zseniális spontaneitás fényétől sütöttek estéről estére. Mint magánember, nem volt humorista, nem mondott jókat fehér asztalnál, de szerette hallgatni az igazi jópofákat. Viccen soha nem nevetett, mert a poént még sokáig halkan próbálgatta, hogy lehetne legjobban „hozni". Lelke mélyén szentimentális volt és végtelen jószívű; havonta nagy összeget költött adományokra, közvetlen családját, bátyját, apja emlékét elgyengülten szerette. KOÓS OLGA Vita a népművelésről Tegnap délelőtt 9 órakor ülést tartott az L kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az 1969. évi népművelési feladatok végrehajtásáról készült jelentést és az 1970. évi népművelési feladatokat tárgyalták meg. A tanácsülés részvevői megvitatták a jelentésben feltüntetett eredményeket, a kijelölt feladatokat és úgy döntöttek, hogy a jelentésben foglalt megállapítások nem teljesen helytállóak. Kammel Lajosné vb- elnök javasolta, hogy megfelelő kommentárral terjesszék az I. kerületi tanácstagok tanácsülése elé, tartalmán pedig módosítsanak, mert ilyen formában csak tájékoztató jellegű lehet. A végrehajtó bizottság a javaslatokat elfogadta. A közeljövőben az ülésen felszínre került népművelési gondokkal, nehézségekkel, a tanácskozás alatt elhangzott gondolatokkal még részletesebben foglalkozunk. jft A Kiállítási Intézmények és a Miskolci Galéria rendezésében február 8-án, vasárnap déli 12 órakor nyílik meg a Miskolci Galéria termeiben Főnyi Géza festőművész kiállítása. Az ünnepi bevezetőt Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművész tartja. Mellékletünk a mester 1960-ban készült „öreg halász” című olajfestményének fotómásolata. Autonóm iskolák „A kollégiumnak három évszázados autonómiája van” — mondja Móricz Zsigmond egyik hőse. A most éledő önálló oktatási intézmények vezetőinek, igazgatóinak egyelőre aligha dagaszthatja keblét ilyen feudális büszkeség, nem kétséges azonban, hogy az autonóm iskolák megteremtése nagyon sok erkölcsi haszonnal járhat. Miskolcon 1970. január 1-től hét oktatási intézmény, általához, középiskola, illetve kollégium rendelkezik autonómiával. Létrehozásukat a sokszor túlzott centralizáció részleges megszüntetése indokolta. Az új jogokat kapott iskolák ma még — ez természetes — bizonyos fenntartással fogadják lehetőségeiket, melyek a későbbiekben nyilván sok hasznos — gazdasági és oktatási — „reformnak” válhatnak forrásává. Nem kétséges, hogy az önálló bérgazdálkodás, mely az au- tonomizált iskolák első ismérve, pillanatnyilag még nagyon sok gondot okoz az igazgatóknak, hiszen számos feladatot kell vállalniok (tervezés, átgondolt költségvetés, ezzel kapcsolatos operatív intézkedések), melyeket korábban a felügyeleti hatóságok illetékesei elvégezték. Ez azonban valószínűleg csak a mechanizmus elsajátításáig lesz nehéz. Jó dolog, hogy a művelődésügyi osztály az „átálláshoz” minden szakmai segítséget megad. A második kedvezménynek, az önálló kinevezési jogkörnek bizonyára jobban örülnek iskoláink. Az igazgató — figyelembe véve a művelődési szervek javaslatát — maga választhatja meg munkatársait, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy milyen fokon képes megvalósítani egy-egy intézmény az egységes tanterv támasztotta követelményeket, az oktatási irányelveket. Az eddigiek folyamán a legnagyobb gondoskodás mellett is sokszor azt érezték. egyes oktatási intézményekben, hogy mostohagyermekként kezelik az ott dolgozókat. A vélt vagy valódi sérelmekre egyre kevesebb ok lesz az autonomi- zálással. A vázolt új mechanizmus azonban csak feltétele az eredményes oktató-nevelő munkának és ezeket az eredményeket csak néhány tanév elteltével lehet majd igazán tapasztalni. A gazdasági önállóság kedvező hatásán kívül reméljük, hogy egy-egy isi.óla sajátos légköre is kialakul majd, és talán sikerül feledtetni azt az uniformizáltságot, mely manapság még sok oktatási intézmény sajátja. Az autonomizálás egyelőre csupán 300 padagógust érint, Miskolc város ezerhétszázas létszámú oktatói gárdájából. Ügy hisszük, hogy elsősorban az új lehetőségek között dolgozó pedagógusok közérzete dönti majd el, hogy mikor és mennyit lehet továbblépni a most megkezdett úton. GY— A Kazinczy Klub februárban Ebben a hónapban is folytatják a TIT Kazinczy Ferenc Klubjában a megszokott rendezvények közé tartozó, eltérő tematikájú szabadegyetemi előadásokat. Az eddigieknél szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot az Ismerd és szeresd meg Miskolcot című szabad- egyetemi előadás, melynek keretében, február 18-án este 7 órakor dr. Csorba Zoltán nyugalmazott tanár ismerteti a város kulturális múltját. Tizedikén este 7 órakor lesz a Kutatóúton a Vezúv kráterében című előadás, amelyet dr. Jakucs László tanszékvezető egyetemi docens tart. Gárdonyi a legújabb kutatások tükrében címmel foglalja össze a nagy íróval kapcsolatos új gondolatokat dr. Nagy Sándor főiskolai adjunktus 16-án este 7 órakor. Ugyancsak este 7 órakor lesz a következő napon A barokk kamarairodalom gyöngyszemei című előadás. Bevezetőt Lo- ezó Zoltán főiskolai tagozat- vezető mond, Nagy Ferenc, Bakonyi Tamás, Nemes Ferenc, Sereg János, Pekker Zsuzsa működik közre. A mai kereszténységben uralkodó ideológiai irányzatokról dr. Tóth Sándor beszél 23-án este 6 órakor a Világosság Klub előadásában. A következő napon este 7 órakor Galovicz János ezredes, helyőrségparancsnok tart előadást A haza légterének őrei címmel: mondanivalóját filmvetítéssel illusztrálja. A Nehézipari Műszaki Egyetem idegen nyelvű lektorátusának vezetője Gárdus János pedig 26-án este 7 órakor a gondolkodás modellálásáról tart előadást. SÜJTÓLÉGROBBANÁS A franciaországi Lens közelében egy bányában robbanás történt. 16 bányász életét, vesztette, 17-en megsebesültek. A szerencsétlenséget sújtólégrobbanás okozta. RÁOMLOTT A PINCE A Tolna megyei Csibrik községben Bot Gáspár 18 éves MÁV-alkalmazott egy romos pincét bontott. Munkája közben a pincefödémről váratlanul leomlott egy földtömeg és maga alá temette a fiatalembert, aki a helyszínen meghalt. INTERNÁLJÁK ŐKET A ciprusi parlament törvényt bocsátott ki,' amely szerint internálják az Ethikon Metopon fasiszta titkos szervezet tagjait. Működésüket már 1969-ben betiltották, de tagjaik az utóbbi időben fokozták terrorista tevékenységüket LEZUHANT Közvetlenül felszállás után ‘lezuhant a francia légierő egy Neptune típusú repülőgépe. Félő, hogy a fedélzeten tartózkodó 12 főnyi személyzet valamennyi tagja szörnyethalt. „HÁZI” JÉGTÖRŐ HAJO Csongrádban, a tömörkényi Alkotmány Tsz ezer holdas tórendszerében télen is halásznak. Török István üzemegységvezető mérnök tervei alapján „házi” jégtörő hajót építettek egy fémtestű uszályból és egy régi, kiszolgált vasúti Diesel-mozdonyból. Ezzel a legvastagabb jégmezőt is fel tudják tömi. A tó „szellőztetésének” gondját oldották meg ezzel. TAGADJA A VÁDAT Charlos Mason bíróihoz intézett feljegyzésében tagadta azt a vádat, hogy augusztus 10-én részt vett a Labianca házaspár meggyilkolásában. A banda egyik tagja, Susan Atkins azt vallotta, hogy Mason személyesen kötözte meg a házaspárt és ő adott utasítást lemészárlásukra. 108 ÉV BÖRTÖNT KÉRT A szaloniki katonai bíróság ügyésze összesen 108 év börtönbüntetés kiszabását kérte. A vádlottak padján 7 diák és két munkás ül, akiket kormány- és Amerika-ellenes röplapok terjesztésével vádolnak. ELROMLOTT A FUTÓMŰ Futóműhiba miatt az éjszaka 75 percig keringett a Los Angeles-i repülőtér fölött egy repülőgép. A repülőteret csaknem egy kilométer szakaszon különleges vegyi habbal fecskendezték be. A gép az így előkészített kifutópályán simán landolt KARAMBOLOZOTT A MÁVAUT-BUSZ A bizonytalan, csúszós úton Horváth József, 41 éves gépkocsivezető nem megfelelő sebességgel vezette a Baja és Bátmonostor között menetrendszerűen közlekedő MÁ- VAUT-autóbuszt és összeütközött a csávolyi tsz tehergépkocsijával. A karambol következtében az autóbusz utasai közül ketten súlyosan, de nem életveszélyesen megsérültek, kilencen pedig könnyebben. Az anyagi kár 50 000 forint.
