Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

Tanfolyam útépítőknek Kéthetes művezetői tanfo­lyamot indított a szakembe­rek téli továbbképzésére a Miskolci Közúti Építő Válla­lat. A szakmai oktatáson a korszerű útépítési módsze­rekkel ismerkednek a részt­vevők. A tanfolyam szomba­ton ér véget. A jövő héten négy nagyvá­ros, Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Miskolc közúti építő szakemberei vesznek részt városunkban szakmai tovább­képzésen. Pártbizottsági ülés a DIGEP-ben Pártbizottsági ülést tarta­nak ma a Diósgyőri Gépgyár­ban. Az ülésen megvitatják a pártbizottság 1970. évi munkaprogramját és a párt­végrehajtóbizottság első fél­éves üléstervét. E napirendi pont előadója Mónus Antal pb-titkár. Második napirendi pontként — széles körű fel­mérés alapján — a pártbi­zottság megvitatja a DIGÉP 1966-os pártértekezletén ho­zott határozat végrehajtásá­nak tapasztalatait, amelynek előadója Szteranku János, a pártbizottság munkatársa. Ezt követően a pártbizottság szer­vezeti kérdéseket tárgyal. Lapunk megjelenésekor a pártbizottsági ülés még tart. Több bizalmat! Betegek és orvosok Évek óta sokat vitatott téma egészségügyi körökben az orvos és a beteg kapcsolata. S a vélemények általában egy­öntetűek: ez a rendkívül sajátos emberközi kapcsolat a jelen­legi formájában nem jó. A nemrégiben Miskolcon járt dr. Juhász Pál professzor, ideggyógyász és pszichiáter találóan egyetlen mondatba foglalta ennek okát: az orvos és a beteg kapcsolata a kölcsönös bizalmatlanságra épül. A professzor felmérést vég­zett ezen a területen is, s elemző munkájának tapasz­talatai rövidesen könyvben jelennek meg. Megállapítot­ta: annak ellenére, hogy ha­zánkban — világviszonylat­ban is — nagyszámú orvos áll & közvetlen gyógyítás sz/lgálatában (több mint 17 ezer), mégis kevés az egy- egy betegre fordítható idő. Kiszámította: az orvosok ösz- szes munkaidejéből egy-egy lakosra évente csupán 42,1 perc jut. Ezt általában nem tudják, tehát figyelembe sem vehetik az emberék. „Csak epy receptet!” Az ingyenes orvosi ellátás hozta magával, hogy kiala­kult a lakosság körében egy olyan réteg, amely szükség­telenül gyakran keresi fel az orvost, elrabolva az időt azoktól, akik valóban indo­koltan szorulnak gyógyításra. Ki ne találkozott volna már rendelőinkben olyan „beteg­gel” — s ezt nyugodtan ír­hatnánk többes számban is—, aki „csak egy receptet adjon, doktor úr!” felkiáltással per­cekig konzultálja tüneteit, nem törődve a váróteremben tűkön ülő betegek tömegével. A helyzetet csak rontja, hogy a betegek — éppen, mert kötve vannak körzeti orvosukhoz, s annak hangu­latához, személyes szimpátiá­jához vagy antipátiájához — kiszolgáltatottnak érzik ma­gukat. Nem beszélve az olyanfajta írott vagy íratlan szabályról, amelyből a hely­telen gyakorlat fakad, hogy csak lázas állapotban tartják indokoltnak a táppénzre való kiírást. S mert a betegnek ma már van külön belgyó­gyásza, gégésze, nőgyógyásza, szemésze, sokszor nem is elégszik meg a körzeti orvos vizsgálatával, akkor sem, ha az történetesen elegendő. Nem bízik benne, mert „csak” általános orvos. Jóllehet sok esetben nagyobb gyakorlata van a diagnosztikában, mint sok, frissen szerzett szakvizs­gával rendelkező specialis­táknak. Formális ellenőrzések Az orvos bizalmatlansága pedig betegellenőrzési rend­szerünkben gyökerezik. A hetenkénti főorvosi ellenőrző felülvizsgálat — amelynek tulajdonképpen a gyógyítást segítő konzíliumnak kellene lennie — nem terjed tovább a táppénz jogosságának elbí­rálásánál. A betegeket gya­korta indokolatlanul beren­delik. Egy-egy kivizsgálás­hoz talán csak a születési anyakönyvi kivonatot nem igénylik tőle. (Holott ezek az adminisztrációhoz szükséges kellékek igazán nem tartoz­nak az alaposság fogalmá­hoz.) Juhász professzor gyakran jár külföldön. Végigutazta Európát, s eltöltött néhány hetet Amerikában is. El­mondta: több nyugati ország­ban indítottak társadalmi ak­ciót a valóban betegek érde­kében. Dániában, Svédor­szágban, Franciaországban például pedagógusok, mérnö­kök, közgazdászok hirdetik: senki se vegye fölöslegesen igénybe az orvos idejét. Ne rabolják el azoktól, akik va­lóban rászorulnak. Hasonló akciót mi is indíthatnánk! Talán azzal kibővítve: ne zaklassák fölöslegesen az or­vosok sem a betegeket. Kü­lönösen ne olyan esetben, ha egészségének helyreállítása pihenést és nyugalmat igé­nyel. — Ez derül ki Juhász professzor véleményéből. RADVANYI ÉVA A VOLÁN ígéri: Utak nyugatra, OTP-hitellel A VOLÁN Utazási Iroda 202 belföldi és 36 külföldi tár- sasutat szervezett az elmúlt évben. A hazai körutak nyolc­ezer részvevője felkereste megyénk nevezetes .helyeit, Aggteleket, a Zsóri-fürdőt, a romantikus Zempléni-hegysé­get, ellátogattak a Dunántúl­ra, a Balatonhoz, megnézték a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt és a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A külföldi utak közül legnépszerűbb a várnai nyaralás volt, de a Szovjet­unióba, az NDK-ba, Csehszlo­vákiába is több autóbuszt, il­letve vonatot indítottak. A VOLÁN-iroda ügyfelei az autóbusz különjáratokért 3 millió forintot, a belföldi utakért 1 millió 237 ezer fo­rintot, a külföldiekért pedig 1 millió 420 ezer forintot fi­zettek ki. Az idei tervek között már nyugati társasutazás is szere­pel, a belföldi utak számát pedig megkétszerezik. Ebben az évben egyébként már min­den ezer forintnál többe ke­rülő utazáshoz OTP-hitelt ve­hetnek fel a VOLÁN vendé­gei. V;; 'OV..:v\' '• ' : : Egyesek szerint tél van. Az Augusztus 20. strandfürdő törzsvendégei azonban észre sem veszik, hogy a hőmérő higanyszála ismét jóval a fagypont alá kúszott. (Ágotha Tibor felvétele) Újabb kedvezmények kisiparosoknak A szolgáltatások fejleszté­sére vonatkozó kormányha­tározat végrehajtásának elő­segítésére a pénzügyminisz­ter közelmúltban kiadott rendelete adókedvezményben részesíti a szolgáltató üzeme­ket. A kedvezmények érintik a kisiparosokat is. Eddig a kisiparosok az ál­taluk beszerzett gépek, fel­szerelések, műhelyépületek értékcsökkenését az adó meg­állapításánál nerA számolhat­ták el. A rendelet most elő­írja, hogy üzleti költségként kell figyelembe venni az 1969. január 1. után beszer­zett — kizárólag üzemi cél­ra szolgáló — épületek, gé­pek, berendezések, felszere­lési tárgyak, járművek érték- csökkenési leírását. Az éven­kénti értékcsökkenési leírás mértéke a következő: gépek­nél, berendezéseknél, felsze­relési tárgyaknál 7 százalék, kizárólag üzemi járműveknél 20 százalék, épületeknél, épít­ményeknél 3 százalék. Kiter­jesztették a kisközségekben szolgáltató munkát végző kis­iparosok adómentességét és j övedelemadó-ked vezményét is. Egymást segilik A 3. sz. AKÖV-nél 4200 tagja van az önsegélyező és Biztosítási Csoportnak. Az elmúlt évben 523-an 109 ezer forintot vettek fel. Az idén már az összes dolgozók 92 százaléka tagja a biztosítási csoportnak. Régi, farsangi népszokásokat elevenítet­tünk fel lapunkban a minap. Köztük a „csúfság-lakodalmat”, mely úgy zajlott le, hogy faálarc mögé bújtatott álmenyasszonyt és álvőlegényt adtak össze. Persze, csak tré­fából, hiszen sokszor kiderült — az egybe- sereglettek nagy örömére —, hogy az ara álarca mögött vénasszony, vagy éppen vén­ember rejtőzik. Szóval, így mulatták magukat a hajdan volt farsangolók. Ma már nem divat a „fa­pofa”. Azaz, hogy... Ha van népi hagyo­mány, mely virágzik, akkor éppen ez az. Ráadásul nemcsak farsang idején, hanem egész évben, és életünk számos területén. Biztos vagyok benne, hogy első csodál­kozásuk rögvest helyesléssé alakul, ha emlé­keztetőül megemlítem néhány kalandomat. Hivatalos dolgaim intézése közben egy tündérszép, szőke fiatalasszonnyal hozott össze a sors. Bájosan, üdén kötögetett író­asztala mögött, sőt megesküszöm rá, hogy mosolygott rám, amíg meg nem tudta: neki kellene most intézkednie. Akkor egyszerre — láthatatlan mozdulattal — lekapta álarcát, és rám vicsorgott Igazi ábrázata, fakőn, hi­degen. Dühtől elfulladva közölte, hogy már lejárt a félfogadási idő. Szellemesen csevegett, sugárzott az az el­adó is, akinek a segítségével felpróbáltam né­hány zakót egy konfekcióüzletben. Elég volt azonban annyit közölnöm vele, hogy egyik sem tetszik, megvárom az újabb szállít­mányt, s máris rám meredt valódi arca. És milyen arc volt az uram isten! Szinte fut­va menekültem ki az üzletből. No, és Mancika, a kévéfőzőnő. Sokáig azt hittem, hogy valóságos énjét tükrözi az or­cájára kövesedéit undor, unalom. És egy napon megjelent az üzletben szíve válasz­tottja. Nem akartam hinni a szememnek: tündért rejtett a vendégek által ismert ka­pója”. Soroljam tovább? Említsem meg kedves ismerősömet, ki csupa alázat, udvariasság jelenlétemben, s mint véletlenül megtudtam, hátam mögött habzó szájú fenevad? Szóljak szomszédasszonyomról, aki együttérzéstől könnyes szemmel tudakolja bánatom okát, hogy aztán rohanjon a jó pletyivel a harma­dik szomszédhoz? Ennyi is elég talán, hiszen a kedves olvasó képzeletben úgyis tovább folytatja a sort, s végül velem együtt sóhajtja majd: bizony, nem ment ki a divatból a „fapofa”. És, hogy felöltik itt is. ott is, az lehet, hogy „csúfság- lakodalom", de korántsem farsangi mulatság. BÉKÉS DEZSŐ Fekete-fehér öltöző Akkumulátorjavítás magánosoknak is A Villamos Berendezés és Készülék Művek akkumulá­torgyárának miskolci telepén havonta 1,3 millió forint ér­tékű munkát végeznek el. Nemcsak a miskolci nagy­vállalatok, ipari üzemek ak­kumulátorait hozzák ide, ha­nem Borsod, Szabolcs és He­ves megyéből is sok ezer sa­vas akkumulátort és telepet szállítanak kisebb, vagy na­gyabb javításra a miskolci üzembe. A nagyvállalatok gyarapo­dó gépkocsiparkja, a magán­autók számának egyre gyor­sabb növekedése sürgeti a te­lep korszerűsítését. Az évi 15 ezer akkumulátor karbantar­tása már ma is kissé vonta­tottan halad, s a jelek azt mutatják, hogy már 1970-ben további 10 százalékkal kell növelni a javításra váró ak­kumulátorok számát. Február végén kezdenek hozzá a Miskolci Építőipari Vállalat dolgozói a Zsigmond utcában az akkumulátorgyár új telephelyének építéséhez. A mintegy 3,5 millió forintos költséggel épülő új telep — a tervek szerint — még ez év októberében elkészül. Üj be­rendezések, gépsorok beállí­tásával gyorsabbá, korszerűb­bé válik a termelés, s a kö- zületek mellett a magángép- kocsi-tulajdonosok akkumu­látorainak javítását, töltését is zavartalanul, rövid idő alatt tudják majd elvégezni. A tervezők higiénikus, a ma követelményeinek megfelelő szociális helyiségeket is kon­struáltak az épületbe. Az egészségre káros ólomszeny- nyeződést akadályozza meg az úgynevezett fekete-fehér öltöző. Az egyik öltözőben az utcai, a másikban pedig a munkaruhákat tárolják majd a dolgozók. K. M. Anyagi megbecsülés A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában január 1- től a tíz évnél hosszabb ideje dolgozó törzsgárdatagokat 1# százalékos bérpótlékban rá» szesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom