Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Dicséret az újnak! A mind sűrűbbe váló, s már-már a monotonság veszélyé­vel fenyegető beat-koncertek formailag eléggé lemerevedtek. Úgy tűnik, már a fiatalok sem fogadják el az egész estét be­töltő muzsikálást, valami újszerűre, látványosra vágynak. Országszerte kísérletek történnek a show-műsorok kialakítá­sára, de éppen a látvány megteremtése a feltörhetetlennek látszó dió. Jól, vagy rosszul gitározok még akadnak szép számmal, énekeseket sem nehéz verbuválni, de a show egyéb elemei, mint például a tánc — bizony hiánycikkek. Azért is örültünk annak a meghívásnak, amelyet az Ady Endre Művelődési Ház kül­dött, mert az invitáció azt ígérte, hogy revűműsor főpró­bájának részesei lehetünk. Vonzott bennünket a vállal­kozás nagysága, érdekessége és az a tudat, hogy az ember nem mindennap láthat Mis- ( kolcon revüt. Az Ady Endre Művelődési Ház és a Miskolci Nemzeti Színház koreográfusai és szólistái, tánckari tagjai arra szövetkeztek, hogy egy egész estét betöltő revüparádéval lepik meg a közönséget. Két­szer 50 perces műsorukat úgy állították össze, hogy abban helyet kaphasson a modern színpadi tánc, a táncdal és a beat-muszika. A három elem szerencsés ötvözésével végül is olyan műsort állítottak ki, amelyik kezdeti hibái mellett is figyelmet, bátorítást és üd­vözlést érdemel. A műsor első részében Bor­bély György és Bodrogi Zol­tán tánckarra és szólótánco­sokra koreografált modern számaiban gyönyörködhet­tünk, hallhattuk a kitűnően éneklő Pásztor Mária táncda­lait, s örülhettünk annak a szereplési kedvnek, virtuozi­tásnak, amelyben a szólótán­cosok, Bodrogi Zoltán, Po- roszlay Éva, Füsti Molnár Ágota, de mindenekelőtt a műsor revüsztárja, Borbély György részesített bennünket. A műsor második részében a táncdalok domináltak, a tánckar musicalok és revü- operettek néhány betétjével teremtett a színházi finálék­kal egyenértékű hangulatot. A Revü-coctail (a cím nem a legszerencsésebb) március 1-én délelőtt fél 11 órakor ke­rül a közönség elé, az Ady Endre Művelődési Házban. A vállalkozó kedvű táncosok ez­után a megye több művelődé­si házában bemutatják újsze­rű műsorukat. Ügy érezzük, hogy az Ady Endre Művelődési Ház jó ügy érdekében fáradozott, amikor a Titanic gitáregyüttesnek és a kísérletező táncos fiatalok­nak lehetőséget biztosított a bemutatkozásra. (párkány) Növendékhangverseny Tegnap este került sor az Egressy Béni Zeneiskola má­sodik növendékhangversenyé­re. A műsor vegyes összeál­lítású volt: kamaracsoportok mellett énekes és hangszeres szólószámok szerepeltek. Az előzetes körzeti meghallgatás alapján a zeneiskolák orszá­gos kamarazene-fesztiválján áprilisban két együttes is képviseli majd az intézetet: trombitán Aranyosi György és Kispataki Árpád, harsonán Schmidt Zoltán és Pazár Bé­la (Lubik: Madrigálok), va­lamint hegedűn Korács Judit és Kábái Zoltán, gordonkán Kárpáti István, zongorán Ma­jor Ágnes (Becker: Szonáta). A két kamarazenetanár Nagy László és Néveli József. Mellettük még Járdányi és Királyok tündöklése és bukása Valaha Shakespeare drá­mái közül a királydrámák voltak a legkevésbé népsze­rűek (kivéve a III. Richardot, mely egy nagy szerepet kí­nált színésznek és közönség­nek egyaránt), a mai kor szín­padának kellett felfedeznie ezek értékeit és sorra bemu­tatni őket. Ebbe a sorba tar­tozik a Shakespeare-előd Marlow királydrámája is, melyet Brecht átdolgozásá­ban mutatott be a szolnoki Szigligeti Színház. Királyok, főurak tündöklése és bukása, intrikák, változatos összees­küvések, a néphangulat ál­landó hullámzása jellemző ezekre a darabokra. Szinte nem is egy-egy jellem a fő­szereplőjük, hanem a tipikus jellemek újra és újra feltű­nése, más-más név alatt. Csak a sors változandóságát mutatná mindez, Fortuna ke­rekének forgását, mint Mor­timer búcsúzik most is a darab végén a győztes ifjú királytól, akitől, épp e költői beajánlás jelzi, újra nem sok jót várhatunk7 Vagy az em­berek borzadását az értel­metlen háborútól, mely mind Marlow, mind Shakespeare, mind a fiatal Brecht, mind a mi korunknak sajátos törté­nelmi fenyegetője? Ez is jel­lemzője e királydrámáknak. És még valami, ami mos­tanra is tanulságossá teszi e drámákat: a hatalommal való élés, illetőleg visszaélés vizs­gálata. Tulajdonképpen két vezetőtípust mutat be Mar­low—Brecht drámája is. Az egyik a király, II. Edward. Ö az, aki soha nem számol a realitásokkal. Szubjektív óhaját teszi meg törvénnyé, egy hímringyó kedvéért test­vérviszályt, polgárháborút kezd, majd a fejlemények sem józanítják ki, győzelmét ismét felesleges megtorlások­ra, vérengzésekre használja. Bukása természetes, a való­ság diadalmaskodása a kép­zelgések felett. De ellenfele, Mortimer (Upor Péter, az. azóta már miskolci színész kiváló alakí­tásában) sem jobb nála. A hatalom nem azért kell neki, mert tenni akar vele valamit, hanem hogy élvezze azt. Cél­tudatos a megszerzésig, utána tehetetlen, már csak a meg­tartással törődik. Ezért emel­kedik mellette mártírrá a ko­rábban bűnös király: Morti­mer nem tudott megbirkózni árnyával, mert semmivel sem lett jobb nála. Csak egy sze­rencsés vezér, aki épp oly si­lány vezetőnek, mint bukott elődje volt. Hogy a nép pedig ingatag és változó? Nem, csak nyu­galmat és jó vezetést akar. Ezért rokonszenvezett a sza­badsághősnek induló Morti- merrel, és ezért fordult el a zsarnok Mortimertől. Az igazi másik pólust ő jelenti láthatatlanul is. A színpadon folyik a hatalmi harc, senki nem tud véglegesen megma­radni a hatalomban. Nem azért, mert Fortuna kereke forog, de azért, mert a meg­oldást, a történelmi igényt, a nép javát szolgáló hatalom megteremtését egyik szereplő sem tudta megvalósítani. II. Edward és Mortimer nem igazi ellenfelek, ők egy hely­re tartoznak, selejtek a törté­nelem színpadán, mert kielé­gítetlenül hagyták a valóság igényeit. K. L Sugár kamaraművei szerepel­tek a koncert műsorában Ká­bái Zoltán, Kovács Judit, Molnár Éva, Bodnár Sarolta, Bodnár Tamás és Balogh Ág­nes zeneiskolás tanulók elő­adásában. Az énekes szólószámokat Farkas Elvira (Orosz nép­dal), Molnár Anna (Schubert: A tengerparton) és Weither Margit (Schubert: A piszt­ráng) szólaltatták meg. Taná­ruk H. Kováts Irén, a zongo­rakíséreteket Hetényi Margit tanár látta eL A zongora szólóművek elő­adói: Molnár Ágnes, Szopori Lívia, Erdődy Dóra, Balatoni Éva és Ferenci Zsuzsa. Ta­náraik: Nagy Mária, G. Flach Karolina és Hetényi Margit. Kürtön Tyukodi Lászlót, trombitán Aranyosi Györgyöt hallottuk (Nagy László ta­nár növendékei). Elhangzott még Dénes Ist­ván tanár betanításában a Vadászkórus, Weber Bűvös vadász című operájából négy klarinétos feldolgozásban; Dobó István, Bernát Lajos, Antal Béla és Szűcs Ferenc növendékek előadásában. BARTA PÉTER Sándor György műsora az egyetemen Sándor György „humora- lista” új szerzői estjét feb­ruár 27-én, ma este 7 óra­kor a VI. kollégium klubjá­ban rendezi meg a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem kul­turális bizottsága. Ki győzi jobban' Dobozban a Gugyerák Merné-e valaki tagadni, hogy a férfi, ki a rómaiak vértjét öltötte magára, s a fórumon híres beszédében — a retorika mesterműve ez — a Cézárt búcsúztatja, nem oly hős, mint amilyent Shakespeare színpadra álmodott? A kételkedők el­olvashatnák a korabeli kritikákat a pályakezdő Bárdy Györgyről. De aligha kételkedik valaki... S ha mikrofon, vagy kame­ra elé áll a színész, hogy a személyes ismerősünkké lett esetlen és esendő Gugyerák viselt dolgait — .,leginkább ügyi” — elénk tárja, hát ak­kor is „érésük őtet”. Nem ké­telkedünk abban, hogy a mo­dem szatíraíró is éppen ilyen­ről ábrándozott. És mennyi szerep, hányféle jellem, ka­rakter van még a két véglet között... A portréműsornak, önálló estnek szinte önként adódott a címe: Antonius és Gugye­rák. A műsor filmtekercsei már dobozokban pihennek, s a kí­sérőjegyzéken csak egy kitöl­tetlen rovat van. Az adás idő­pontját még nem döntötte el a televízió szerkesztősége. Talán várunk vele húsvétiig — mondták a művészeti fő­osztályon, de az is lehet, hogy egy közelebbi szombat estét teszünk vele kellemessé. Egy biztos: mindenképpen főmű­sorként sugározzuk. Nemcsak azért, mert az időtartama 75 perc, hanem azért, mert a műsor szerkezete és minde- nekfölött Bárdy művészi tel­jesítménye megérdemli a sok nézőt. — Az olvasók ennél többre kíváncsiak. — Legtöbbet természetesen Palásthy György forgató­könyvíró és rendező tudna mondani — válaszol Bállá Katalin rovatvezető. Annyit azonban én is elmondhatok, hogy a drámától, az operától a táncdalig mindenre futja Bárdy sokszínű egyéniségéből. És mindenképpen több ez a műsor, mint a régi szerepek fölelevenítése. A 75 perc fo­lyamán tulajdonképpen min­dig Antonius és Gugyerák áll egymással szemben — a film­technika jóvoltából, akár egy­szerre is láthatjuk őket — s, hogy ki győzi jobban... A mondatot fejezzék be majd a nézők. Nálunk volt, akinek akkor tetszett legjobban a szí­nész, amikor Házy Erzsébet­tel operakettőst énekelt. De Darvas Iván vagy Rúttkai partnereként is kitűnő. Sha­kespeare kedvelői bizonyára ideális hősnek tartják. Ami pedig Gugyerákot illeti? Nos, mégiscsak elárulom a mi „belső” örömünket. A szóra­koztató rovat óhatalanul ré­tegműsorokat készít. A harsá­nyabb dolgok általában nagy közönségsikert aratnak, de a kritikusok nemegyszer fa­nyalognak. Az intellektuális töltésű adások pedig sokszor nem eléggé népszerűek. Az Antonius és Gugyerák, úgy hiszem, minden igénynek megfelel. (gyarmati) Névtelenül a művészetek szolgálatában A városban és a megyében sok száz ember dolgozik név­telenül a háttérben a szín­házi élőadásoknak, a műve­lődési központoknak, a mű­velődési házak rendezvényei­nek és a koncerteknek sike­réért. Jutalmuk erkölcsi, ér szerény anyagi elismerés. De nem a jutalom reménye, ha­nem a művészetek szeretető és megszerettetése ad értel­met munkájuknak. Ügy ne­vezik őket, hogy: közönség- szervezők. Természetesen fordulnak hozzájuk az em­berek, természetesnek veszik, hogy csaknem mindig van jegy a kívánt időpontra és alkalomra. A megye és a város leg­jobb közönségszervezőinek áldozatos munkáját jutal­mazta tegnap délután a Szakszervezetek Megyei Ta­na sa agitációs, propaganda, kulturális és sportbizottsága, és a Miskolci Nemzeti Szín­ház igazgatósága. Miközben értékelték az elmúlt év eredményeit, további önzet­len támogatást kértek a mű­vészetek névtelen segítőitől. Nemcsak szervező, hanem népművelő munkával is tá­mogatják a közművelődési intézményeket a közönség- szervezők. Munkások és mű­vészek, írók és olvasók ta­lálkozóját hozzák létre, tol­mácsolják szervezési terüle­tük művészetkedvelőinek vé­leményét az egyes produk­ciókról, szerepük felbecsül­hetetlen a közvélemény-kuta­tásban. A közönségszervező összekötő kapocs a művész és közönsége között, az üze­mek, vállalatok és a műve­lődési intézmények között. A közművelődéi intézmé­nyek vezetői amidőn megkö­szönték a közönségszervezők önzetlen munkáját, kérték a vállalatokat, üzemeket, hogy a jövőben még hatékonyabb segítséget nyújtsanak a nél­külözhetetlen segítőtársaik tevékenységéhez, hogy mi­nél több ember számára sze­rezhessék meg az emlékeze­tes színházi esték, a színvo­nalas produkciók élményét. FELGYÚJTOTTA' LAKÁSÁT Kerecsend községben Pú­der Andor 47 éves segéd­munkás öngyilkossági szán­dékkal felgyújtotta lakását. A tűzben életét vesztette. ÜJABB TÖMEGGYILKOSSÄG Eljárást indítottak öt ten­gerész ellen, akik február 19- én a Da Nang-i óriás támasz­ponttól délre lemészároltak 16 dél-vietnami asszonyt és gyermeket. A gyilkosok jár­őrszolgálatban követték el a tettüket. LAKODALOMBA MENT Kuo Mo-zso vezetésével kínai küldöttség utazott a ne­páli trónörökös pénteki „hét országra szóló lakodalmára”. Kuo Mo-zso hivatalos rangja: az országos népi gyűlés el­nöke. SZIÁMI IKREK Hármas ikrek születtek az éjszaka egy teheráni kórhi z- ban. A három kislány közül kettő sziámi iker, akik a gyomruknál nőttek össze. Az újszülöttek és az anya egész­ségi állapota kielégítő. ÉLETFOGYTIGLANRA ÍTÉLTÉK Életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték Mo­butu kinshasa-kongói elnök volt magántitkárát. A per so­rán megállapították, hogy Ilosono 1965 és 1968 között hivatalában csaknem egy­millió dollárt sikkasztott. GÉPPISZTOLYOS TÁMADÁS Ismeretlen tettesek szá­guldó gépkocsiból géppisz­tolysorozatot adtak le válasz­tási kampányt szervező kor­mánypárti politikusokra az éjjel, a guatemalai főváros­ban. Három ember — közöt­tük egy képviselőjelölt — a helyszínen meghalt. A táma­dók elmenekültek. KIFOSZTOTTÁK Fegyveres rablótámadók az éjjel kifosztották egy brazil milliomos párizsi lakását. Joao De Souzát, a milliomost gúzsba kötötték, aztán fel­törték a páncélszekrényt és közel hárommillió frank ér­tékű ékszert vittek el. REKORDÖSSZEGÉRT VETTÉK MEG Rekordösszegért kelt el egy Van Gogh-kép egy ' New York-i aukción. Egymillió háromszázezer dollárt fizet­tek a „Le Cypres et l’arba en fleurs” című alkotásáért, amelyet a tragikus sorsú mű­vész Saint-Remy-ben, egy elmegyógyintézetben festett. Egy másik kép ugyanebből a korszakából: „Le laboureur” 875 000 dollárért talált gaz­dára. HÉT MUNKÁS MEGHALT Hét munkás meghalt, há­rom technikus súlyos sérülé­seket szenvedett a mocam- bique-i Cabora Bassa vízi erőmű építkezésén, egy rob­banás következtében. A ka­tasztrófát egy dinamittöltet idő előtti detonációja okozta. HIMLÖJARVÁNY Karachiban a fellépő him­lőjárvány miatt megkezdő­dött a lakosság oltása. Himlő­járvány tört ki egy hajón, amely Mekkába vitte a za­rándokokat. Hat zarándok meghalt és 1300 karanténban van. ELLOPTÁK Taverna dél-olaszors?/?,i város templomából ellopták Mattia Preti 17. századi olasz festő 10 nagyméretű festmé­nyét. A képek értékét több mint másfél millió dollárra becsülik. Mini-revü

Next

/
Oldalképek
Tartalom