Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
a miskolciaké a szó Lombhullástól — kikeletig? Én csak egy kis egyszerű ember , vagyok. Taxisofőr. Október 17-én „téli futózásra” 2 darab autóköpenyt adtam. fel Nyíregyházára. Az ottani Gumiipari Vállalat felújítási osztálya volt a címzett. Azóta háromszor küldtem ajánlott levelet, sürgetve a gumikat, hiszen azokra télen van szükségem. A mai napig sem kaptam választ. Meddig várjak? Kikeletig? — kérdezi Baráth András Miskolc, Melinda utcai lakos. Két mama — két javaslat Másfél éves gyermekemet naponta viszem a bölcsődébe és hozom haza. Esős napokon szeretném az átázástól megóvni, de sehol sem kapok számára esőkabátot. Miért nem gyárt ilyen kis méretű köpenykét a magyar ipar, vagy ha gyárt, hol lehet vásárolni? Jön a tavaszi esős idő, ssükség lesz az esőkabátra -7 írja ParácLi Istvánná. * Csak fehér kesztyű kapható a 3—4 éves gyermekeknek. Szép a fehér, sokan azt szeretik, én azonban úgy vélem, drapp, szürke, barna, sötétkék színekben is készülhetne, hogy ne kelljen naponta kesztyűket mosni. Talán a bébis megkötő és fodor is elmaradhatna, a háromnégyéves fiúk és lányok kezén már inkább a. gumis megoldás lenne célszerű. Gaál Gyuláné, Miskolc-Tapolca Mindennapos látvány. Töltögetünk. Megépítjük az utat — méregdrágán —, aztán pár hét mtilva elkezdjük a felújítását. A képünkön ábrázolt utca kivétel _a szabály alól. A Zsolcai kapuról van szó, amely már régen megérett az újjáépítésre. Hihetetlen, mennyi, jármüvet tesz tönkre ez az elavult „macskaköves”, nagy forgalmú útszakasz. Most még csak „tömedékelik” a gödröket, s nemsokára elkezdődik az útépítés. Bízzunk benne, hogy jól sikerül majd’. ,„» „ <Ágotha Tibor felvétele) Adok egy TIP-et! A TIP mosogatószer a legjobb valamennyi között. Szinte teljesen megsemmisíti a zsírt, szép fényes lesz tőle az edény. Gazdaságos is. De a csomagolása nem jó. A magas, keskeny műanyagdoboz szép ugyan, de törékeny, amellett nem stabil, könnyen Telefonon jelentkezett olvasónk — 23-án 5—6 óra között. Meglehetősen ideges hangon közölte, hogy vizsgálatra ment a Selyemrét, Édcr György utcai körzeti orvosi rendelőbe. Ott azt tapasztalta, hogy mind a váróteremben, mind az orvosi vizsgálószobában hideg van. felborul és kiömlik tartalma. Csomagolják inkább kissé zömökeb b, szélesebb alapú tartályba, s készüljön kevésbé törékeny műanyagból. És jó lenne, ha zárókupakja is volna — javoslja Bende Károlyné a Martintelepről. lobén még nagyobb bajt szerezzen magának. A két asz- szisztenső is teljesen felöltözve ült. Közölték, hogy február 19-e óta nem fűtenek a körzeti rendelőben. Elfogyott a szén, ami a három orvosi intézményt fűti. A türelmünk is fogytán van —• mondta: Szép árut akarunk adni! Örömmel üdvözlöm, hogy rendezik a miskolci piacokat Én magam is a pincében árusítok mint kiskereskedő, hosszú évek óta. Nem panaszkodtam, mert télvíz idején a hideg ellen védve vagyok én is, meg az árum is. De a kereset, az bizony gyér volt Mostanában inkább a nagymamák járnak vásárolni. Természetesen a lépcsőlejáratot kerülik, hiszen nem egyszer lábtörést okozott a pince kopott lépcsője. Több esetben kértük az első kerületi tanácstól, engedélyezzék a jó idők beálltával a külső területen való árusítást Megkaptuk. De mi a biztosíték arra, hogy ezt az engedélyt nem „vétózzák” meg? A Déli Hírlapban megjelent cikk óta reméljük, hogy ez nem csak ígéret, hanem valóság lesz. Didergő betegek az Éder György utcában Amikor rá került a sor, a rendelő orvosa felhívta figyelmét, hogy ne vetkőzzék le, mert még betegebb lesz. A leheletet látni lehetett a szobában. A körzeti orvos úr felajánlotta, hogy inkább kimegy a lakására és ott vizsgálja meg, nehogy a rendeF. L. Bajcsy-Zs. u. 38/a. rült a sor, kiderült, hogy vidéki vagyok. „Nagyon sajnáljuk — mondták —, de vidékieket nem vizsgálunk.” Én ekkor már meglehetősen mérges voltam, hogy csak ennyibe néznek egy embert. Kiindultam hazafelé. Még egy próbára megálltam a Szent- péteri kapui kórháznál, ahol egy évvel ezelőtt mint súlyos sérültei kezeltek, gondoltam, az ismerős egészségügyi dolgozók majd csak istápolnak. Így is történt. Orvosi kezelésben részesültem, a nővérkék — Margó és Ilonka nővérek — injekciót adtak, orvosságot kaptam, s ma már semmi bajom. Mindezért köszönetét mond nekik egy beteg, Sajóvámosról. (Levélírónk neve birtokunkban van. A szerk.) Zavarkő Gézáné, Petőfi tér L sz. gépkocsivezetők. Az útburkolat feltöredezett, hatalmas kátyúk teszik „változatossá” felszínét. Február 17-én este fél nyolckor egy eléggé súlyos balesetnek voltunk tanúi. Jött egy Wartburg — kb. 50 kilométeres sebességgel — s gyanútlanul ráfutott a krá- teres útszakaszra. Azonnal keresztbe fordult az úton. A mögötte jövő fehér Volkswagen már nem tudott idejében fékezni és belerohant. Nehezen vergődik át ezen a területén a csuklós-busz is, szerencsére a buszvezetők ismerik már a terepet és óvatosan hajtanak. Jó lenne, ha ezt a veszélyes útszakaszt kijavítanák. méghozzá addig, amíg nem történik szerencsétlenség miatta. V Békés Gábor Vigyázat! Életveszélyes! Fizikai dolgozók válaszolnak Elégedett-e foglalkozásával ? Önkiszolgáló halsütő Tapolcán Fél éve nyitották meg a Tiszavirág bolthálózat halsütőjét Tapolcán. Most tavasszal, a forgalom növekeSzociolóRiai felmérést végeznek a Diósgyőri Gépgyárban, dr. Lehoczky Alfréd egyetemi adjunktus irányításával, a gyár pártbizottságának és vezetőinek megbízásából. Az ötféle, összesen 75 kérdést tartalmazó kérdőívre több mint hatszáz fizikai dolgozó ad választ, többek között arról, milyennek tartja munkakörülményeit, élet- színvonalát. A különböző munkásrétegek szabad idejük felhasználásáról, érdeklődési körükről, kulturális igényeikről és családi körülményeikről Is vallanak. A fizikai dolgozók véleménye segítséget nyújt a gyár vezetőinek a munkahelyek megfelelő kialakításához is. A beérkezett kérdőívek számológépi adatfeldolgozását a gyár KISZ-fiataljai megkezdték. A felmérés eredménye és gyakorlati fel- használása a nyár elejétől várható. désére számítva hozzákezdenek a bolt kibővítéséhez és önkiszolgálóvá alakítják át. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Amiért nem jár szerzői jogdíj Egyik kulturális intézményünk kiadványának szerkesztésénél egy tanár bibliográfiai cédulaanyagát is felhasználták. Az anyagot a szerződésben meghatározott összegért megvásárolták, a tanár a pénzt megkapta. A könyvben a nevét is feltüntették azok között, akik az ányaggyűj- tésben közreműködtek. Később a tanár szerzői Jogdíj fizetéséért az intézmény ellen pert indított. A Fővárosi Bíróság részben helyt adott a keresetnek, de fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a tanár igényét elutasította. Az ítélet indoklása rámutat arra. Hogy annak elbírálásánál, vajon a tanár szerzőnek tekin- tendő-e, a vonatkozó rendelet Irányadó. Eszerint pedig Írói müveknél a szerző: az író, a szerkesztő és a fordító. A tanár azonban a szóban forgó műnél nem volt szerző, nem írta. nem szerkesztette, a szerzők között -a nevét sem tüntették fel. Csak anyaggyűjtést végzett, amelynek eredményét eladta, és ezzel a kulturális intézmény ennek az anyagnak a felhasználósára Jogot szerzett. A felvett összegen túlmenően tehát szerzői jogdíjra nem tarthat igényt. Guruló karikagyűrűk Három történet „Marikám, szeretlek, nem tudok nélküled élni” — mondta 1966 tavaszán H. György a feltűnően csinos, huszonegy éves laboránsnak, B. Máriának. Hozományba egy üveg lekvár —- Gyuri akkor egyetemista volt. Harmadéves. Az autóbuszon ismerkedtünk meg. Nagyon rendes fiúnak látszott, hittem néki. Hevesen udvarolt, s pár hónap múlva hozzánk költözött. Egy üveg szilvalekvár — amit otthonról kapott —, a 250—400 forintos ösztöndíja, a gyér szülői támogatás és az én fizetésem képezte házasságunk gazdasági alapját — Jól éltek? — Igen. Aztán megkapta a diplomáját. Nyáron még itt volt s szeptemberben is ígérte, hogy ír, és majd nekem is szerez állást Salgótarjánban. — És? — Nem írt... A leveleimre sem válaszolt... Aztán elváltunk ... — Marit ez a csúnya ügy nagyon megviselte — mondja a barátnő, K. Gyöngyi. Csak szeptemberben vette észre, hogy terhes. Könyörgő levelet írt Gyurinak, de még csak választ sem kapott Aztán engem is elküldött Salgótarjánba, de a „mérnök úr” csak annyit kiáltott a telefonba: „Szia, Gyöngyi, mondd meg az özvegy tehénnek, hogy ne idegeskedjen”... Oblomov nem tréfált — A valódi neve Péter, de mindenki Oblomovnak hívta, mert olyan lustának ismerték, mint a regényhőst. Különben igen jó barát s kitűnő eszű fiú. Mindig tele pénzzel („Gyermekgyógyász főorvosnő az anyám”), s nőismerősökkel. Mindenkinek házasságot ígért, de senki sem vette komolyan. Tucatnyi kaland után a kis Sz. Eszter mégis elfogadta az ajánlatot — mondja L. László, a jó barát. — Aztán? — Ekkor derült ki, hogy „Oblomov” nem tréfált. Tartotta a szavát. A főorvosnő anyós pedig megvette a jegygyűrűket. s a gyönyörű gyémánt kísérőgyűrűt is (..A legszebbnek a legszebbet”). Ba- latonfüreden, elegáns, kéthetes nászú tat, s Káptalanfüro- den, a villájukban újabb egyhónapos üdülést biztosított Aztán jött szeptember, s a házasság miatt elhalasztott vizsgákat egyikük sem tudta letenni. Eszter ma asszisztens, Péter pedig könyvelő. Boldogok. Kérdés, hogy nem hlányzik-e majd „Oblomwv- nak” az az anyagi jólét, amiben a szüleinél része volt. Miskolc nem Nagycsécs — Igen, elváltunk, de mi köze magának ehhez?! Különben mégis elmondom. Legalább tanul belőle... — sóhajt B-né. Amikor elvégeztem az egyetemet, vidékre akartak helyezni. Előbb eredménytelenül tiltakoztam, aztán apróhirdetést adtam fel. Voltak jobb jelentkezők is: nagyszerű stramm fiúk, de a legjobbnak mégis a profesz- szor úr nyamvadt kisfia látszott. Hozzámentem, és így már lett állés. Különben még mindig valami kis isteiS háta megettí faluban: Megyaszón, Nagycsécsen vagy Végardón tanítanék. Aztán elváltunk. Hogy miért? Ugyan, ne vicceljen. Csak nem gondolja, hogy egy állásért az egész életemet fel fogom áldozni? * Nem tipikus esetek, bar — a statisztikusok szerint — elég gyakoriak. BUDAY GYÖRGY „Ma éjszaka 250 majmot kell megvizsgálnia” Vámhivatal a negjlábúaknak A kntyust nem engedték át a határon. A külföldről hazaérkező házaspár hiába érvelt, könyörgött, az ajándékba kapott német vizslának nem voltak rendben a származási, egészségügyi papírjai, s ezért a szigorú hivatal megtagadta a kutyus beutazási engedélyét. Az eset a komáromi magyar—csehszlovák határállomáson történt, ahol egy különleges „vízumhivatal” működik. A növények és az állatok kapnak itt ki-, illetve beutazási engedélyt. A határ- átlépéshez ugyanis nem elég a szállítólevél, a vámeédula, az itt dolgozó szakemberek arra is kíváncsiak, hogy ahonnan a szállítmány érkezett, nem pusztít-e fertőző betegség, a sokféle növényi kártevők közül nem rejtőzik-e néhány a küldeményben. A déligyümölcsöket, gabonaféléket, ipari növényeket mikroszkópikusan is ellenőrzik, mert mind a gyommagvaktól, mind a vírusfertőzéstől mentesnek kell lennie az utazó árunak. Az itt szolgálatot teljesítő állatorvosoknak érdekes, nemegyszer veszélyes is a munkájuk. Nem könnyű dolog tudniillik a vendégszereplésre érkező cirkuszok négylábú akrobatáinak, a tigrisnek, elefántnak, medvének a nyelvét megvizsgálni. Van olyan nap, amikor százezer naposcsibe „lépi át” a határt, vagy ezerszámra érkeznek postagalambok hazánkba röptetésre. A különleges vízumhivatal olykor humoros epizódok színhelye. Egy alkalommal például az ügyeletes állatorvos Pestről kapott telefont, hogy készülődjék, mert egyszerre 250 majom .érkezik ,a határra. Az orvos beugratásra gondolt és nyugodtan aludni tért. Amikor éjszaka felkeltették, hogy megérkezett a nem mindennapi szállítmány, akkor sem akart felkelni, mondván, rajta ugyan ne mulassanak a kollégák. Végül is kiderült, hogy valóban 250 majmot kell megvizsgálnia. Az állatsereget ugyanis az egyik keletázsiai országból küldték — Jugoszlávián át — egy prágai kutatóintézeti)«. A felső-majláthi buszmegálló környékén kellemetlen meglepetésben részesülnek a Bolyongtam a város peremén Pénteken — február 20-án — nagyon rosszul éreztem magam, lázam volt, szédültem. Másnap reggel elmentem a sajóvámosi orvosi rendelőbe, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy a fel- sőzsolcai orvoshoz kell menni, ő vizsgál meg. Irány Felsőzsolca — közben egyre betegebb lettem. P' Ót r>- s ••■««-4«, hofv Ő csak 22-étől rendel Sajóvámoson, akkor keressem fel. Lázam még magasabbra szökött, Szirmabese- nyőbe vettem az utam. Mikor rámkerült a sor, újból elküldték, Sajókeresztúrba. Itt az orvos szabadságon volt. Mit tegyek? Be- me^tem munkahelyem üzemorvoshoz, de az már fiem rendelt. Elkéstem. Soron következő „állomás*’ az SZTK volt. Kaptam számot, de amikor vizsgálatra ke-