Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

Készülődik a DIGÉP és az LKM Diósgyőri újdonságok a BNV-n GLÓBUS Kőedény Az idei BNV megnyitója ugyan még messze van, de a két legnagyobb miskolci ki­állító, a DIGÉP és az LKM üzemeiben, kereskedelmi és propagandaosztályain már szorgalmasan készülődnek a nyitásra. Kari Lászlótól, a gépgyár propagandaosztá­lyának vezetőjétől kértünk felvilágosítást. Szerszám- és kábelgépek A felkészülés még egy ta­valyi igazgatói tanácsüléssel kezdődött, amely jóváhagyta a vállalat vásári ütemtervét. Azóta már javában készül­nek a gépek. A tavalyi vásár nagy sikert hozott a DIGÉP- nek, számos nagy jelentőségű üzletet kötöttünk, készítet­tünk elő — az idén sem sze­retnénk szégyent vallani. Most is három területen állí­tunk ki. A Petőfi-csamokban mutatjuk be új gyorssodró, összecsapó és huzalhúzó ká­belgépeinket és természete­sen szerszámgépeinket. Ezek között a sláger új műanyag­sajtoló gépünk lesz. A gép prototípus, s első darabja egy később kialakítandó teljes gépcsaládnak. A vállalat piackutató tevékenysége se­gített hozzá bennünket, hogy Az első negyedévi terme­lési terv feladatairól tanács­koztak tegnap a Miskolci Vas- és Fémipari Vállalat műszaki vezetői. Az év első három hónapjá­ban 12 millió Ft értékű tömeg­cikket és egyedi gyártmányt készít a szövetkezet. Üj ter­mékükből, a műanyag bevo­natú drótfonatból 30 tonnát gyártanak az első negyedév­ben. Azokból a cikkekből, amelyeket közvetve a lakos­A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat idei felújítási tervében szerepel az Ady Endre utcai és a Marx Károly utcai fűszer­üzletek tatarozása. Az előbbi boltnak a portálját építik át, az utóbbit pedig teljesen fel­újítják. Rét* és legelőgazdálkodás, vámjog A Magyar Agrártudományi Egyesület helyi szervezete a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztésének megyei hely­zetéről, a Közlekedéstudo­mányi Egyesület miskolci szervezete pedig a magyar vámjogról tájékoztatja cso­portjának tagjait és az ér­deklődőket ma délután a MTESZ miskolci székházá- «Ki. Az első előadás 14, a másik 15 órakor kezdődik. a gép kielégítse mindazokal a követelményeket, amelye­ket a vevők az ilyen jellegű gépekkel szemben támaszta­nak. Bizonyára nagy sikert arat majd új egytonnás ütősaj­tónk, amely a vállalat mér­nökeinek szellemi terméke; szabadalmaztatása most van folyamatban. Bemutatjuk a svájci Zschokke-céggel koo­perációban gyártott lemez­hajlító gépünket is. A szak­mai körökben elismerést ki­vívott géphez a Döttingen ben székelő svájci cég a hidrauli­kus vezérlőelemeket szállít­ja. Végül két új autóemelő berendezést is kiállítunk a Petőíi-csarnokban. Üj targoncák A Petőfi-csarnok mögötti területen hűtőberendezései­ket, egy 6000 mkg-os ellen- ütős kalapácsot, az ehhez tartozó melegalakító sort, s targoncáikat állítják ki a gépgyáriak. A már ismert egy- és kéttonnás targoncá­kat most új megfogó szerke­zettel mutatják be, s kiállíta­nak egy 5 tonnás targoncát is, amely teljesen új termék. A városligeti tó partján újra ott lesznek a DIGÉP sorozatszivattyúi, s néhány új prototípus is. ság számára állítanak elő, hatmillió forint értékű ké­szül. A többi között tűzhe­lyek, festékes- és olajoskan­nák, üstházak kerülnek a ktsz műhelyeiből a szakbol­tokba. Amikor Sz. elfogadta az ajánlatot, Lenin őszintén örült, és kezét dörzsölve tré­fálkozott : — Lám csak, mi minden orosz és európai Arkhimé­dészt magunk mellé állítunk, egyiket a másik után, s ak­kor a világ, ha akarja, ha nem, kifordul sarkaiból! A VIII. pártkongresszuson Buharin többek között ezt mondta: *— A nemzet: a burzsoázia és a proletariátus együttesen. Semmivel sem egyeztethető össze, hogy elismerjük a meg­vetésre méltó burzsoázia ön­rendelkezési jogát — Nem, bocsánatot kérek — vetette ellene Lenin. — Ez megegyezik azzal, ami van. Önök a proletariátusnak a burzsoáziától való elkülönülé­sére hivatkoznak, de majd meglátják, hogy megy ez végbe. Majd Németország példáján bebizonyította, milyen lassan és nehezen halad előre ez az elkülönülési folyamat, és em­lékeztetve rá, hogy „a kom­munizmust nem erőszakos úton vezetik be”; arról a kér­désről, hogy mi a jelentősége az értelmiségnek az iparban, a hadseregben és a szövetke­zetekben, az alábbi módon nyilatkozott (szavait az Iz­vesztyijának a kongresszusról közölt beszámolója szerint idézem): Sláger: a saválló acél — Az idei BNV-n a válla­lat fennállásának 200. évfor­dulója jegyében veszünk részt — közölte Nagy Gusz­táv, az LKM propaganda­osztályának vezetője. — Az üzemek már gyártják a be­mutatásra kerülő terméke­ket. Kiállítási slágerünk az idén a saválló acélok, ame­lyek új termékei a vállalat­nak, s a szakemberek és megrendelők körében máris nagy népszerűségre tettek szert. „Ezt a kérdést a jelenlegi kongresszuson teljes határo­zottsággal meg kell oldani. A kommunizmust csak akkor építhetjük fel, ha a burzsoá tudomány és technika eszkö­zeit hozzáférhetőbbé teszik a tömegek számára. Ehhez azonban el kell ven­ni az apparátust a burzsoáziá­tól, be kell vonni a munkába minden szakembert. Burzsoá szakemberek nélkül lehetet­len fejlesztenünk a termelő­erőket. Az elvtársias együtt­működés légkörével, munkás­biztosokkal, kommunistákkal kell őket körülvennünk, olyan feltételeket kell teremtenünk számukra, hogy ne szakad­hassanak el tőlünk, de meg kell adni a lehetőséget, hogy jobb viszonyok között dolgoz­hassanak, mint a kapitalizmus alatt, máskülönben ez a réteg, amelyet a burzsoázia nevelt, nem fog dolgozni. Egy egész réteget nem lehet bottal munkára kényszeríteni. A burzsoá szakemberek hoz­zászoktak a kulturált mun­kához, ezt a munkát moz­dították élő a burzsoá rend keretei között, azaz óri­ási anyagi vívmányokkal gaz­dagították a burzsoáziát, a proletariátus számára pedig csak morzsákat juttattak be­lőlük. De mégiscsak előbbre vitték a kultúrát, ez volt a hi­vatásuk. Ha látni fogják, hogy a munkásosztály nemcsak megbecsüli a kultúrát, hanem Kétezer szál szegfű Kétezer szál szegfűt kap­tak ajándékba a Zsuzsák, Zsuzsannák, Zsázsák, Az 1. számú virágüzletben 15 ezer forintért adtak el vágott és cserepes virágot a névnap alkalmából. Az idei Zsuzsa- nap újdonsága a tulipán volt. Forintot érő pontok A XVI. számú Autójavító Vállalat 4 millió 498 ezer fo­rint nyereséget ért el a múlt évben. Ebből a tröszti alap­ból kapott hozzájárulásból 596 ezer forintot osztanak ki a dolgozók között, nyereség- részesedésként. Az összeg 12,4 munkanap bérének felel meg. Pontozásos rendszer alapján határozzák meg, ki­nek mennyi jut belőle. még segít is a tömegek közt elterjeszteni, akkor ezek a szakemberek meg fogják vál­toztatni a viselkedésüket ve­lünk szemben. Akkor aztán erkölcsileg győztük le őket, nemcsak politikailag szigetel­tük el őket a burzsoáziától. Be kell vonnunk őket az ap­parátusba, és ennek érdeké­ben néha áldozatokat is kell hoznunk... A szakemberek­kel szemben nem szabad a kicsinyes piszkálódás módsze­rét alkalmaznunk. Minél jobb életkörülményeket kell bizto­sítanunk számukra. Ez lesz a legjobb politika ...” A nagy politikusnak e re­mek beszédében sokkal több az eleven, megvalósítható ér­telem, mint a kispolgári, erőt­len és tulajdonképpen álszent „humanizmus” minden jaj­veszékelésében. Sajnos, sokan azok közül, akiknek érteniük és értékelniük kellett volna ezt a felhívást, mely a mun­kásosztállyal való becsületes együttműködésre szólított fel, nem értették, nem értékelték. Inkább vállalták az alattomos kártevést, az árulást. A jobbágyság eltörlése után a „cselédnépből” sokan, a természetüknél fogva job­bágyok, ugyancsak tovább szolgálták uraikat, ugyan­azokban az istállókban, ahol az urak valamikor botozták őket. (Folytatjuk.) A laoszi kormánycsapa­tok megkezdték az úgynevezett Kőedény­síkság kiürítését. A hír, amely gyorsan bejárta a vi­lágsajtót. könnyen téves kép­zeteket kelthet. Mivel Laosz Észak- és Dél-Vietnam mel­lett húzódik, és mivel ennek az országnak a közelmúlt­beli története enyhén szólva sok párhuzamot mutat a vietnami háborúval, az em­ber úgy gondolná: ez a ki­ürítés ugyanolyan l deeszka- láció, mint amiről vietnami vonatkozásban olyan sokat beszél mostanában az ameri­kai propagandagépezet. Ha hinni lehet a nixoni koncepciónak, az amerikai jelenlét fokozatos leépítésé­nek gyakorlati elemi geopoli­tikai logika folytán nem kor­látozódhat magára Dél-Viet- namra. Több mint közismert, hogy az Egyesült Államok félmilliós ultramodern had­serege nemcsak Vietnamban szállt szembe a nemzeti fel­szabadító harc ostromló hul­lámaival, hanem egész Dél- kelet-Ázsiában. Hiszen ez volt a dolog lényege: gátat szabni a népi követeléseknek, a társadalmi reformoknak egész Délkelet-Ázsiában. Az amerikai katonai és po­litikai jelenlét, persze, külön­böző formákat öltött a kü­lönböző országokban. A leg­látványosabban, legnyütab- ban magában Dél-Vietnam- ban jelentkezett. Thaiföldén az amerikai csapatok lét­száma nem volt olyan nyo­masztó, de a támaszpont­hálózat karaktere önmagáért beszél. Az egykori sziámi ki­rályságot nemcsak azért há­lózzák be ultramodern ame­rikai szárazföldi, s minde­nekelőtt légi bázisok, hogy azok ugródeszka-láncolatul szolgáljanak a dél-vietnami hadműveletekhez — hanem azért Is, hogy Thaiföldön biz­tosítsák az események Wa­shington számára megfelelő menetét. Nincsenek csodák: a társa­dalmi, gazdasági viszonyok Délkelet-Ázsiában meglehe­tősen hasonlóak, és ezért törvényszerű, hogy a szociá­lis áramlatok is alaposan, Washington számára riasz­tóan, közelállnak egymáshoz. Nem véletlen, hanem termé­szetes, hogy Thaiföldön esz­tendők óta létezik fegyveres ellenállás. És nem véletlen, hanem természetes, hogy a másik szomszédos államban, A Magyar Villamosművek Tröszt 23 vállalatának 37 000 dolgozója — elmondhatjuk — a leggyorsabban fejlődő iparágak egyikében tevé­kenykedik. Az ipari beruházások tete­mes százalékát — a III. öt­éves tervben például 17 mil­liárd forintot — hosszú esz­tendők óta a villamosenergia­ipar kapta. Az iparág most elkészült IV. ötéves terve a fogyasztás további 40—45 szá­zalékos emelkedésével szá­mol. Az adatok szerint az 1965. évi 12,5 milliárd kWó fogyasztás 1975-re 25,5, 1980- ban pedig 35,5 milliárd kWó lesz. Ezért a IV. ötéves tervben az 1966—1970 között kiépített kapacitásokat megkétszerezik, befejezik a gyöngyösi Ga­garin Hőerőmű építését, s 1973—1975 között a százha­lombattai Duna menti Hőerő­mű bővítésére — négy, egyen­ként 215 megawattos áram­termelő blokk létrehozásával — is sor kerül. A százhalom­battai óriás ezzel 1975 végére 1500 megawattos kapacitásá­Laoszban nagyon régen ösz- szecsapnak a progresszió és a visszahúzás erői. A z időszámításunk után 877-ben a lao-törzsek összefogásából megala­kult Lan-Kang (Millió Ele­fánt Országa) birodalom vi­haros múlt után jutott el 1893-ig. Ebben az esztendő­ben terelte be a párizsi kolo- nializmus Laoszt a Francia- Indokína néven létesített gyarmati karámba. A máso­dik világháború végén itt is végigsöpört a japán fasizmus terroruralma, utána rövid ideig még egyszer francia gyarmati esztendők követ­keztek. Mikor 1954-ben a genfi egyezmény garantálja Laosz függetlenségét, a Mil­lió Elefánt Országában már hosszú évek óta létezett és harcolt a haladás élcsapata, a Patet Lao mozgalom. A következő időszakban a kis ország afféle lombikként tükrözte a nagy nemzetközi államcsoportokat: a szocia­lizmus eszméit valló Patet Laon kívül létrejött egy egy­értelműen Amerika-barát jobboldali csoport, amelynek élén egy ázsiai Falstaff, bi­zonyos Boun Oum nevű her­ceg állt, valamint egy semle­ges adminisztráció, amelyet Souvanna Phouma herceg vezetett. Washingtonnak a vietnami eszkaláció során sikerült a két csoportot nagy­jából egybeolvasztania, s így Laoszban az ellentétek pola­rizálódtak. Több jel mutatott arra, hogy az Egyesült Álla­mok az eddiginél nagyobb erővel s nyíltabban szeretne leszámolni a harmadik her­ceg, Szufanuvong által irá­nyított demokratikus tömeg- mozgalommal, a Patet Lao- val. A vietnami kudarc azon­ban olyan belpolitikai vissza­hatást váltott ki otthon, amely ezt eddig lehetetlenné tette. Nem véletlen, hogy a szenátus külügyi bizottságá­nak egyik legfontosabb ez évi állásfoglalása drámai hangon óvta az elnököt attól, hogy a laoszi ingoványba éppúgy behatoljon, mint azt Vietnamban tette. S ajnos, ezúttal is bebizo­nyosodott a Nixon-vo- nal szavainak és tettei­nek kettőssége. A Kőedény­síkságot ugyanis amerikai tanácsra, de nem deeszkalá- ciós, hanem eszkalációs cél­zattal ürítették ki a vienti- naei kormánycsapatok: „za­vartalanul” akarják bom­bázni ezt a stratégiailag oly fontos térséget. HARMAT ENDRE val Europa egyik legnagyobb szénhidrogéntüzelésű erőmű­ve lesz. Mentő-teknős A Csendes-óceánon történt. Erős vihar tombolt, és egy libériái hajó fedélzetéről a szél belesodort a tengerbe egy matrózt. Hiába kutattak utána, nem sikerült megta­lálni. — Néhány nap múlva pe­dig Nicaragua partjaitól mint­egy 113 mérföldnyire lehet­tünk, amikor messze a vízben egy emberi fejet pillantottunk meg — meséli a Citadelle nevű svéd hajó kapitánya. — Néhány perc múlva már a vállát, majd a felsőtestét is megpillantottuk. Az ember egy óriási teknősbéka hátán kuporgott. Alig tudtuk levenni őt a teknős hátáról — olyan gör­csösen kapaszkodott a pán­célzatba —, Festékeskannák, üstházak jfc Hó-szabadságon a szemetes kocsik. (Agotha felv.) GORKIJ — LENINRŐL 17. Az értelmiség jelentősége Gyorsan nő a villamosenergia­termelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom