Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
Amikor az eladó vásárol „Egyszerűen felháborító...^ Először valamennyien meghökkentek. Volt, aki tapintatosan tiltakozott, másuk rosszat sejtve kitértek a válasz elő’. De legtöbben mégis kertelés nélkül, nyíltan elmondták véleményüket. Volt miről: a pultnak két oldala van és olykor az eladó is vásárolni kényszerül. — Rossz érzés bemenni egy boltba. Unalom és közömbösség fogadja az embert. Szinte mindig futkos a hátamon a hideg, mert a kiszolgálás a legtöbb helyen kritikán aluli — T. B.-né mondta ezt. aki másfél évtizede kereskedő. Mindenki tudja, az érdeklődő vevőt a legtöbb üzletben eleve barátságtalanul fogadják és rendszerint csak annak vám becsülete, aki többet vásárol. Különben minden kereskedelmünk íratlan szabályai szerint történik: kell — nem kell; tetszik — nemtetszik? — Jó napot! lünk. Nekem például akkor mondjak, hogy ez vagy az nincs, ha. nem tudom pontosan megmagyarázni, mit szeretnék. Türelem kérdése. És amikor reggeltől estig kell ugrálni valakinek, az is elfogy Arról már kevésbé esik szu, hogy rendszerint a vevő is fáradt és az ő türelmének is határa van. o B. S. boltvezető, aki csaknem harminc éve dolgozik a kereskedelemben, a panaszok okát inkább a szakma lebecsülésében látja. gét vagy tűri a kiszolgáltatottságot. & — Megmondom őszintén, sokszor legszívesebben hátat fordítanék és messzire elkerülném egyik-másik üzletet — vallja E. J.-né boltvezető-helyettes. — Húsz év alatt megtanultam, hogy szólni sem érdemes. Egy fecske nem csinál nyarat. Ráadásul ez a mosolycsekk is olyan, mint egy rágógumi, amit sohasem nyelünk le. De miért is kell erőltetni a mosolyt? Talán éppen azért, mert vásárlás közben a kereskedőnek is jólesik, ha rámosolyognak. LAHUCSKY PÉTER if. Ez a „vegykonyha” a Borsod megyei Húsipari Vállalat miskolci központjában található. „Főszakácsai” — Varga Jánosné és Kovács Istvánná, laborteóhnikusok. A vasgyári pácüzem új termékeinek minőségét éppúgy mindennapos laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzik, mint a megye valamennyi húsipari termékéből ideérkező mintacsomagokat. (Ágotha felv.) Kommunista szombat Jubileumi vállalás a December 4. Drótművekben Zs. J.-né pénztáros, tizenhat éves szakmai múltjával is ennék a „szokásnak” esett áldozatul. — Minap vettem egy 69 forintos lamé anyagot — sorolja méltatlankodva. — Mondták, áztassam be. A második mosás után mégis teljesen tönkrement. Később ügy fogadtak a boltban: „Nagyon sajnáljuk. Ebből az anyagból háromezer métert adtunk el és ön az egyedüli, aki reklamál. Nem érünk rá foglalkozni vele.” ... Hát válasz ez? Nem. Csupán a szokás hatalma, mert mindenki hajlamos elfelejteni, hogy a mi vásárlóink nem unatkozó Rotschildok. © T. L. fiatal elárusító azonban másképp látja a dolgot. — Ne higgye, hogy minden eladó ilyen. A legtöbben csak akkor ingerültek, ha fáradtak, idegesek. Ügy, mint náA Szentpéteri kapuban lakó egyik olvasónk hívta fel a napokban figyelmünket a lakótelep utolsó toronyháza és a drótgyár közti területen levő körülkerítetten gödörre. — Ezt a munkát szeretni kell. Az eladás mindig nagyobb türelmet kíván a vásárlásnál, mert valamennyien idegesek vagyunk. Csak a rossz kereskedő tölti ki dühét a vevőn, ha előtte mások felbosszantják. Persze manapság egyre többen csak azért választják ezt a pályát, mert nem tudnak máshol elhelyezkedni. — Éppen tegnap történt — fűzte hozzá SZ. J.-né pénztáros. — Az egyik kolléga szinte ráförmedt a vevőre: „Tessék már abbahagyni, ma éppen eleget dolgoztam, semmi kedvem csevegni magával!”... Egyszerűen felháborító. Bár nem mondom, a mi boltunkban is van akinek fogalma sincs, miért dolgozik közöttünk, s ráadásul az árut sem ismeri. így aztán, ahol nem ismernek, inkább be sem megyek ... És mit tegyen, akinek nincs megfelelő ismeretsége? Választhat: vagy lenyeli a mérbetonoszlopostól — valakik elvitték.) Reméljük, hogy az Üt-, Vasútépítő Vállalat haladéktalanul hozzálát a munkához. A hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára hirdetett munkaversenyben harminchét brigád vesz részt a December 4. Drótművekben. Célul tűzték ki az egyes kollektívák, hogy a termelés növelését kétharmad részben Üléseznek a kertészek Ma délután két órakor Miskolcon, az Avas különtermében ülésezik a Kertészeti Egyesülés elnöksége. Az országos szervezet 42 elnökségi tagja megválasztja az egyesülés szakbizottságát és azok vezetőit. Szóba kerül az országos virágkötészeti verseny is, melyet augusztusban, Szegeden rendeznek meg. Az értekezlet részvevői szombaton délelőtt a Miskolci Kertészeti Vállalat üvegházaiba látogatnak eL a termelékenység javításával érik el, s vállalták, hogy maradéktalanul teljesítik az exportterveket. Jubileumi felajánlásaik között szerepel kommunista szombatok szervezése, az egyes üzemrészek csinosítása, a gyár környékének parkosítása is. Mirelit kocsonyahús, töltött káposzta Hűtött áru érkezett A héten nagy mennyiségű hűtött áru érkezett az Országos Hűtőipari Vállalat miskolci tranzitraktárába. Kaptak kocsonyahúst, leveszöldséget, karfiolt és lecsót, ösz- szesen körülbelül hétezer kilót. A keresett töltött káposztából és gesztenyemasszából öt-ötszáz kilót sikerült bésze- rezni. Ezenkívül raktáron van három mázsa elsőosztályú Lio kávé is. Bekerítik a® életveszélyes vízgyűjtő gödröt Hány emberes Ön? — kérdezte egyik írásában kitűnő humoristánk. Tréfásan hangzik a kérdés, pedig riasztó jelenségre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy ki-ki — beosztásától és összeköttetéseitől függően — csak néhány embernek mondhatja meg a véleményét anélkül, hogy a bátor kritikával saját állását, vagy legalábbis nyugalmát kockáztatná. Vonatkozik ez sajnos azokra is, akik nem saját érdekükben, hanem a közösségért, a közvagyonért emelnek szót. A törvénysértők, mulasztók, hatalmaskodók első reakciója ugyanis nagyon sokszor az, hogy felderítik, ki panaszkodott a felsőbb szervnél, a népi ellenőrzésnél, a kereskedelmi felügyelőségnél, vagy bárhol másutt. Megjegyzik maguknak az illetőt, s mihelyt lehetőség kínálkozik rá, visszaütnek. Persze, ravaszul Néhány példa a népi ellenőrzés múlt évi tárából: B. I. égés a* ségügyi dolgozónő munkaügyi szabálytalanságra hívta fel a népi ellenőrök figyelmét. A NEB közbenjárására az illetékes munkaügyi döntőbizottság megvizsgálta ugyan a panaszt, de ezzel párhuzamosan meg is fenyegették B. I.-t, ha nem visz- szakozik, akkor rövidesen felcserélheti fehér köpenyét sötétkékre. Magyarán: áthelyezik takarítónőnek. A járási ügyészség közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a bejelentő elkerülje a retorziót. A vállalat igazgatója orvosolta ugyan azokat a hibákat, melyeket L. Gy.-né — a társadalmi tulajdon védelmében — szóvá tett, de ugyanakkor fel is mondott a dolgozónak. L. Gy.-né is jogvédelmet kért és kapott. „Saját érdekében mondjon fel!” — javasolta a csoportvezető annak a dömperesnek, kinek csupán annyi volt a bűne, hogy szóvá tette: a vállalat eszközeit egyesek magáncélra használják. (Köztük a haragos csoportvezető is.) Az említett bejelentők védelmében természetesen kiállt a NEB. És így tesz ezután is. (A második negyedévben ismét megvizsgálják, mi lett a sorsa azoknak, akik a népi ellenőrzés segítségét kérték.) De vajon ki áll ki azokért, akik például termelési tanácskozáson, vagy más helyi fórumon mondják el kritikájukat? Fájdalmas, mégis meg kell mondanunk: sokszor A körülbelül húsz méter hosszú és tíz méter mély gödörben pillanatnyilag egyméteres víz van, amelyet jégpáncél borít. A környékbeli gyerekek — hiába a szülői figyelmeztetés, fenyegetés — ide járnak csúszkálni, korcsolyázni. Amint megkezdődik az olvadás, két-három méter magasra emelkedik a gödörben a víz. ezért a szülők joggal féltik gyermekeiket. A városi tanács tervosztályán megtudtuk, hogy az 1966-ban, az Üt-, Vasútépítő Vállalat által kiásott gödör a csapadékvíz gyűjtésére, illetve kiszárítására szolgál. Természetesen csak ideiglenesen, hiszen — igaz, hogy féléves késéssel — májusra befejezi a vállalat az esővízgyűjtő csatorna építését, s ekkor betemetik a szikkasztógödröt. Kz persze nem nyugtatja mm, a szülőket. A tervosztály vezetője felhívta tehát az Üt-, Vasútépítő Vállalatot, hogy azonnal kezdjen hozzá a gödör ismételt bekerítéséhez. (Az egyszer már elkészített Merítést ugyanis — drótostól, Sose halunk meg! Éjfél után a duhaj Elefántovics részegségtől kábultan nézett körül a lassan kiürülő Korona-kávéházban, és miközben reszkető kézzel nyúlt ismét a pezsgőspohárhoz, megmaradt józan eszén hirtelen átvillant az árvakassza, amelynek tartalma ilyen mulatá- soktól csappant meg az utóbbi időben. Az is eszébe jutott, hogy reggel jönnek az urak rovancsolni és másnap sok dolga lesz Elemér bácsinak, a tiszti főorvosnak, amíg be- számíthatálannak nyilvánítja, nehogy felelni kelljen a hiányzó pénz miatt. Mindettől kissé elkomorodott, de aztán kezének mozdulatával elhessegette rosszkedvét. Selyemzsinórján lógó monokliját szemébe csippentve intette magához a cigányt, belerúgott a nagybőgőbe és elkiáltotta: Sose halunk meg! így volt ez valahogy Herczeg Ferenc regényeiben abban a Ferenc József-i világban, amelyet oly dicstelenül lőtt szét Princip eldördülő revolverének piciny golyója Szarajevóban. De valahogy úgy érzem néha (sőt egyre többször), hogy a monoklis Elefántovics — mintha feltámadt volna. Ha nem is mint ősei földjének megmaradt parcelláit elmulató dzsentrigyerek, aki mert baja van, hozzányúl a közpénzhez is, hanem napjaink fiataljaként, aki egyre többet iszik és egyre kevesebbet gondol a holnapra. Jártamban-keltemben, itt Miskolcon is, a késő esti órákban egyre több fiatalt látok nyakló nélkül inni — hála az egyenjogúságnak, nőket is! — mégpedig munkanapon, amikor másnap reggel dolgozni kell. Pazarolják nemcsak a pénzüket, hanem az egészségüket is, mert ha így folytatják, negyvenéves korukban éppen olyan idióták lesznek, mint dicstelen elődjük, Elefántovics úr. És pazarolja az ilyen fiatal — legfőképp — valamennyiünk pénzét, a közpénzt, a közösség tőkéjét, amiből fizetik és mert többet iszik, mint dolgozik, részegen, rosszul dolgozik. De reméli: ha kábultan állít be a munkahelyére, az üzemi orvos, azzal küldi a körzetihez, hogy neurosis exhaustiva, és tálán az jóváhagyja. És miután ebben bízik, nyugodtan belerúg a korszerű nagybőgőbe: a dzsesszorgonába, hiszen nem lesz semmi baj, amíg beteglapra megy, mások építik tovább a szocializmust, de addig is: i Sose halunk meg! MÁTÉ IVÁN senki. Pedig az önhatalmúan bíráskodó, bosszúálló csoport- vezetők és társsuk hatalmát a meghunyászkodás, elvtelenség táplálja. Aki ma meghunyászkodik, az holnap maga is támogatókra szorulhat. S akkor jó lesz éreznie, hogy tulajdonképpen „sokemberes” ő, mögötte áll minden jóérzésű munkatárs, egy nagyobb kollektíva. BÉKÉS DEZSŐ Záhonytól a BÉM-ig (Tudósítónktól.) A sajókeresztúri Borsodi Ércelőkészítőmű anyagszükségletének folyamatos biztosítására február 5-től négy, egyenként 50 teherkocsiból álló, úgynevezett fordaszerelvényt tart forgalomban a MÁV miskolci igazgatósága. Egy-egy szerelvényen a Szovjetunióból érkezett, poralakú, koncentrált és a dara. bős algó ércből körülbelül 1500 tonnányi mennyiséget szállítanak Záhonytól a BÉM-ig. A kocsik kihasználása végett, a megüresedett szerelvényeket Nyékládházán kaviccsal rakják meg, s azt a MÁV debreceni igazgatósága területére továbbítják. O. L
