Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-12 / 9. szám

Jelentős összegek szociális célokra Bővül a D1GÉP étterme és hivatalháza A Diósgyőri Uepgyaroanu közvetlen szociális célokra fordított összeg 1965-től 10 millió forinttal nőtt; tavaly már elérte a 21,5 milliót. Ez évben csupán szerény mér­tékű növekedéssel számol­nak 5682 dolgozó a vállalati üdülőkben Az elmúlt évben a Dl GÉP „házon belül” 5682 dolgozót üdültetett. A vállalatnak mindez természetesen sokba került, hiszen csak az üdül­tetéshez adott közvetlen hoz­zájárulás összege megközelí­tette a BOO ezer forintot. Az év nagy eseménye a hajdú- szoboszlói üdülő ..belépése” volt. ' A fejlesztési és beruhá­zási alap egy részét is szo­ciális célokra fordítják. A 200 millió forintos költség­gel épülő új kovácisüzemnél például több mint 50 millió forint értékű berendezés közvetlen szociális, munka­védelmi és üssemegészségügyi célokat szolgál. Megfelelő munkahelyeket! Az 1970-es esztendőben — de még inkább 1971-ben — mind több kutúrált, munka­$ A Vasipari és Gyermekkocsigyártó Válla­lat 250 dolgozója évente 33,6 millió forintos termelési értéket állít elő. Tavaly 12 254 gye­rekkocsit készítettek, as 1970-es termelési tervükben pedig már több mint 13 ezerre emelték ezt a számot. Jelenleg a legkorsze­rűbb SM—11 típusú — az 1969-es helyiipari felállításon harmadik díjat nyert — kocsik sorozatgyártásán dolgoznak. Az elmúlt évben 500 darab ikerkocsit készítettek, a kereskede­lem erre az évre már csak 400-at rendelt. (Reméljük, hogy alaptalanul volt ilyen pesz- szimistal?) Jelenleg három új, modern vo­nalú gyerekkocsi prototípusának minőségi vizsgálatát végzik, (Agotha felv.) Jfö repülnénk is, ha tehetnénk...’" Miért késik a gázpalack? Miskolcon több mint 4 és Eél ezer lakosnak van propán­bután gázpalackja. A tulajdo­nosok hozzászoktak ahhoz, hogy a gázművek miskolci cseretelepén 48 órán belül teljesítik megrendeléseiket: házhoz szállítják a cserepa­lackokat Veszteglés a nyíregyházi úton „Még karácsony előtt meg­rendeltem a palackot és a mai napig sem kaptam meg* Miért?” Olvasóink kérdését Fazekas Józsefhez, a csere­telep szállítási vezetőjéhez továbbítottuk. — A hideg idő beálltával megsokasodtak a megrendelé­sek, és a nyíregyházi töltőte­lep nem tudott elég gázt ad­ni. Aztán újabb nehézségeket akozott az Időjárás: a szállí­tókocsik elakadtak a nyíregy­házi úton és megtörtént, hogy napokig ott vesztegeltek. Csak sorrendben! A miskolci cseretelepen a hivatalos munkaidő után — amely reggel fél 9-től délután fél 4-ig tart — este 7—8 órá­ig is túlóráztak. A szállítás­hoz pedig most egyetlen autó­juk mellé, másikat is kaptak, hogy a miskolci lakásokhoz gyorsában eljussanak. — Mi repülnénk is, ha te­hetnénk — mondja Fazekas József. — Sajnos azonban, az útviszonyok a városban is megromlottak. Vannak olyan helyek, ahová vállon cipel­jük el a gázpalackokat A la- . kosság türelmét; pedig to­vábbra is kérjük: csak sor­rendben, kivételezés nélkül teljesítjük a megrendeléseket. Hogy milyen határidővel? Csökkent a torlódás, és már egyhetes szállítási határidőt vállalhatunk. R. A, Új módon osztják a nyereséget Ezekben a hetekben készül­nek el a tavalyi év gazdálko­dási mérlegével a miskolci kisipari termelőszövetkezetek. A zárszámadások február ele­jére várhatók. Miskolcon elő­reláthatólag mind a 16 ktsz jobb évet zár az 1968-as évi­nél. Január 14-én a KISZÖV- nél konzultálják meg a nye­reség felosztásának új mód­ját A szövetkezeti zárszám­adások idején értékelik majd az elmúlt évi munkaverse- nyek eredményeit is. Ebben az időszakban készül el a szö­vetkezetek idei kulturális programjának terve — a költségvetéssel együtt Sok munkát ad a ktsz-ek jogá­szainak a nyereségfelosztás új módjának kidolgozása. Az új elvek alapján készülő ter­vezet február elejéig kerül a tagság elé, N. J. védelmi szempontból is tö­kéletes munkahelyet alakító­nak ki a gépgyárban. Amel­lett továbbra sem feledkez­nek meg a szokásos tenni­valókról. A rezsiköltségből például ez évben is várha­tóan mintegy 10—12 millió forint jut öltözőkre, fürdők­re, járdákra, műhelyek fes­tésére. Az idén is 1,4 millió forinttal járul a vállalat a dolgozók üzemi étkezteté­séhez. (Ez mintegy 1200—1600 dolgozót érint.) Az üdültetés mértéke sem lesz kisebb a tavalyinál. Aliik Hajdúszo­boszlóra készülnek, bizonyá­ra örömmel fogadják a hírt: tovább bővül az üdülő; hogy klubszobát hozhassanak lét­re egy emelettel magasítják. 14 millió sorsa már eldőli Az idei szociális tervben szereplő tételek közül töb­bet már jóváhagyott az igaz­gatói tanára. Például már biztos, hogy 3 milliót for­dítanak munkavédelmi be­ruházásokra, 1,4 milliót a szo- boszlói üdülőre. Tudott do­log az is, hogy a III-as telep ipari vízellátására 3,3 milli­ót költ a vállalat Kétmilliós költséggel bővül az óhiva- talház, 4,1 milliós ráfordí­tással az étterem. Még nem hagyta jóvá az igazgatói tanára, de várha­tóan az idén megkezdik a 163 személyes új munkás- szálló építését és az új hiva­talház bővítését Hv. I, Vasárnapi műszak a bányákban A Borsodi Szénbányák: a GEOMINCO Rt. tagja Rasxonré8»esedéft u tőke urányában Vasárnap, november óta már az ötödik szabadnapju­kon dolgoztak a Borsodi Szén­bányák aknáiban a bányá­szok, hogy a kemény tél által támasztott tüzelőigények ki­elégítése érdekében, elegendő szenet adjanak a lakosságnak. A vájárok, csillések, bánya­iparosok szinte kivétel nélkül elfoglalták munkahelyeiket az ormost, az edelényi, a sajö- szentpéteri. szuhavölgyi és a többi üzemeknél. Teljes ka­pacitással dolgoztak a terv­tárói komplexen gépesített frontfejtésben és a lyukói bá­nya gépesített munkahelyein. A Borsodi Szénbányák dolgo­zói vasárnapi, egymüszakos termelés során ötezer tonna szenet küldtek felszínre. Égy évvel ezelőtt GEOMIN­CO Rt. néven új részvénytár­saság alakult hazánkban. A GEOMINCO Rt. neve, ame­lyet 14 bányászati vállalat, kutató- és tervezőintézet 79 millió forint alaptőkével ho­zott létre, azóta nemzetközi viszonylatban is ismert lett. Szakembereik, geológusaik szinte a világ minden táján tevékenykednek. Iránban, Guineában, Mongóliában érc­Ha egyszer autóbuszt rabolok Az újságok, a rádió, a televízió szinte már naponta közli, hol, mi­kor, milyen típusú re­pülőgépet raboltak, il­letve térítettek el útjá­ról. De alig-alig hallani arról, mi idézte elő e géprablásokat. Én legalább tudom, hogy miért fogok alkal­masint elrabolni és ere­deti útjáról eltéríteni egy 23/Z mintájú, Die­sel-motoros, légsugát meghajtás nélküli autó­buszt. Bosszúból! Meri reggelenként, amikor munkába igyekeznék, elhúz az orrom elől,, nélkülem. Tervem a kövei« Kiszúrok maga: .... egy olyan megállót, ahol végre félsz Uh; tok. Gyanúkeltét nt ’- kül előretolakszi a vezetőfülkéig, oft ?rir­taién szétrántom ati olajfoltos függönyt, s géppisztolynak álcázott csúzlimat a pilótára fo­gom: Kezeket fel! —• Na persze, ez így nem lesz jó, hiszen pillana­tokon belül az árokba fordulnánk... Inkább azt mondom: Irány körbe a város, és ahány megálló, ott mindenütt megállni! És várakozni mindaddig, amíg az utolsó öreg nénike, meg a gyermekit cipelő kis­mama is felszáll a buszra. Leik, szemeimmel már előre látom az uta­sok fíieg rtő rémületét. S i állom, amint a ka- latiz stewardess nyug. ‘t iatji őket: Hölgyeim cs ura n\, ne veszítsék el a fejüket, a rabló úr nem i lyan közveszé­lyes, csak igy akar bliccelni, különben is ez szokta felénk rázni az öklét a Rézráz utcai megállóban ... Hogy élvezem majd, amint a pilóta könyörgöre fogja a dolgot: Tisztelt geng­szter úr, fogytán az üzemanyag... Hah! De velem nem lehet kuko- ricázni. Átadom majd neki azt az ötliteres, benzinnel telt demi- zsont, amit szintén ál­caként viszek magam­mal. „Csak semmi fúr. fang, apuskám, ez Szír. máig kitart, ott pedig van nékem protekcióm a traktorállomáson!” Egész nap száguldo­zunk majd. Aki akar, felszáll, aki akar, le­száll. Korlátlanul! És mindegyik megállóban! Estefelé a pilóta azt mondja majd: Nekem letelt a műszakom., jön a váltás, tessék most már azzal rablöskadnl De én kérlelhetetlen le­szek. Komoly elszánt­sággal ráirányítom gép­pisztolynak álcázott csúzlimat: Irány Kom- lóstető! Mire ő: De kér. ném, tisztelettel, ott igazán nincs traktor­állomás és bizonyisten, odáig végképp elfogy az üzemanyag. „Nem baj, szakikám, majd gyalog jövünk haza, ahogy én teszem regge­lenként, munkába me­net.” És hazafelé kis­előadást tartok majd neki Móricz „Gyalo­golni jó” című köteté­ről, de hozzáfűzve, hogy nem mindig jó, Ha pe­dig kifogyunk a témá­ból, énekelni kezdjük a „Negyvenhatos, sárga villamoson”-!, meg ets ehhez hasonló közleke­dési nótákat. Persze, nem biztos, hogy ez a tervem vég­leges. Lehet, hogy egé­szen másképpen csiná­lom majd. És azt hi­szem, jó lesz előzőleg csúzlitartási engedélyt kérni az illetékes ható­ságtól, mert az óvatos. ság sohasem árt. Sőt annyira nem, hogy szándékomat meghatá­rozatlan ideig elodá­zom. Addig inkább a szo­kásos módon visszafe­leselek a kalauznőnek, aki ilyenképpen szokott rámripakodni: Mit to­lakszik ott az ajtóban, maga köpcös, nem lát­ja, hogy már nem fér el?! Na, magának be­szélek, mit tekergeti a nyakát! kutatást végeztek, Indiában bányát építettek, Kínában szénhidrogének utáu kutat­nak, Kubában, Marokkóban. Algériában szaktanácsadó­ként működnek közre. A részvénytársaság egyik tagja a Borsodi Szénbányák Vállalat. Latorczai János mű_ szaki főosztályvezetőtől elő­ször az iránt érdeklődtünk, mit jelent a GEOMINCO Rt tagjának lenni? — A 79 millió forint alap­tőkéhez mi mindössze 1 mil­lióval járultunk hozzá. Ha szabad ezt mondanom, egye­lőre tartalékok vagyunk. Amennyiben szükség lesz rá, szellemi és tervezői kapaci­tást bocsátunk az Rt. rendel­kezésére. Eddig erre még nem került sor, mi is érdek­lődéssel várjuk a „beugrást”. De ez, véleményem szerint, csak néhány év múlva követ­kezik be. A vállalkozás alig egy éve alakult, ez az idő roppant ke­vés egy részvénytársaság éle. tében. Az első igazgatói ülés­re is még csak ez év febru­árjában kerül sor. A rész­vénytársaság iránt mutatkozó külföldi érdeklődés arra en­ged következtetni, hogy a GEOMINCO Kt. hamar talp- raáll, s remélhetőleg nagy haszonnal működik majd. Azt szeretnénk természetesen, ha az első mérlegbeszámoló már nekünk is jelentene valamit A haszonból mi az 1 millió forint arányában részesü­lünk. (A hazai viszonylatban egyedülálló vállalkozás ve­zetői szerint, a GEOMINCO Rt. részvényesei remélhetőleg már 1971 elején hasznát lát­ják együttműködésüknek.) Ny. I. A hitelbe adott feleség Bernard Morin, 36 eves francia házasember pontosan meghatározhatja, mennyit ér neki drága, kis felesége. Üj- év alkalmából ugyanis^felke- reste az asszony házibarátját és 100 ezer frankos számlát prezentált ennek az úrnak. Ennyit kér ugyanis felesége azért, hogy eddig rendelkezé­sére állt a bázibarátnak. Morin, a feleség után in­kasszáló férj mindenesetre revolvert is vitt magával, hogy nagyobb nyomatékot ad­jon követelésének. A háziba­rát ennek ellenére túl nagy­nak találta az összeget. Hosz­szú alkudozás után 50 ezes frankban állapodtak meg, és a _ „levágott” szerető erről a pénzről csekket is adott. Morin megnyugodva távo­zott, hiszen még így is jó üz­letet csinált. A csekk tulajdo­nosa azonban korántsem vi­selkedett olyan úriember­ként, mint amilyenre Morin számított. Zárolta a csekket és feljelentette Morint zsa­rolásért. Morint őrizetbe vet­ték, és a további haszon re­ményében kedves felesége kénytelen egyelőre „hitelbe” dolgozni, (mólé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom