Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

Szögbelövő pisztoly az aktatáskában — Ellenőrzés! Mit visz a kocsin? — hangzott a kurta felszólítás. — Egy kis enyvet — vála­szolt egykedvűen a gépkocsi- vezető. — Az egyik embertől-kértem az építkezésen. Fes­téshez. A platóról 13 és fél kiló enyv került elő. De aznap nemcsak T. István gépkocsi- vezetőt érték tetten. Ami a kezűi* ügyébe kerül A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat rendészei rendőrök segítségével a Győri kapui lakótelephez vezető nyolc úton végeztek ellenőr­zést. Az igazoltatott emberek közül 26-nál találtak jogta­lanul eltulajdonított anyago­kat és szerszámokat. Az egyiknél néhány csavarkul­csot, a másiknál fűrészlapo­kat, a harmadiknál korong­ecsetet Volt, aki egy tekercs kátránypapírt akart haza­vinni. Másoknál táskában vagy csomagban 40 méter kéteres pvc-vezetéket, védő­kesztyűt, 6 kilogramm drót­szeget, izzókat, biztosíték-be­téteket, gipszet, csempét, par- kettlecet találtak. És az em­berek többsége csak a vállát vonogatta. — Viszem haza — mond­ták, s szinte egyikük sem tiltakozott. Kivéve a műveze­tőt, akinek a táskájából, több száz patronnal és szög­gel, egy 1800 forintos szög­belövő pisztoly került elő. Egyszóval majdnem min­denki úgy viselkedett, mint­ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ők akik ott dolgoznak az építkezésen, fogják és viszik, ami a kezük ügyébe kerül. „Hiszen úgyis filléres dolgokról van szó”. Az igazság Viszont az, hogy a Győri kapui ellenőrzés so­rán tapasztalt visszaélések általánosak az egész építőipar területén. Kesztyűs kézzel A kerítések és a raktárak a legtöbb helyen hiányoznak, s a szabadon tárolt anyagok szinte kínálják magukat. Az emberek gyakran váltják egymást, őrizetlenül hagyják a munkaeszközöket. Így nem véletlen, ha az enyvesebb ke­zű kollégák — és olykor az idegenek is — a drágább elektromos vagy vízvezeték­szerelvényeket is eltulajdo­nítják. S ilyenkor ember le­gyen a talpán, aki nyomára akad az eltűnt anyagnak. Az építőipar közismerten laza munkafegyelme csak sú­lyosbítja helyzetet. A munka­helyi vezetők pedig rendsze­rint népszerűtlen feladatnak tekintik a hasonló ellenőrzé­seket, és ha a téma szóba ke­rül, többnyire elfoglaltságuk­ra hivatkoznak. S hogy nem csupán apróságokról van szó, azt a BÁÉV három építkezé­séről készült jelentés is pél­dásan bizonyítja: a Győri ka- kui lakótelepről, a Mester utcai sávházból és egy ka­zincbarcikai munkahelyről több, mint nyolcvanezer fo­rint értékű anyag „tűnt el”. Mindez a belső szerelés és az átadás között eltelt másfél­két hónap alatt... la—p ilsfeileri íbűdére Az elmúlt év januárjától a Vas- és Fémipari Ktsz-ben készítik az Óbudai Hajógyár számára a kikötői futódaruk gépházát, daruházát és kere­keit. A szerződések értelmé­ben mindhárom termékből még ebben az évben 50—60-at szállítanak le. Elektronikus agy, mint játékszer A nyugatnémet játékboltok kirakataiban ötletes újdonság jelent meg, a „Logicús” elne­vezésű egyszerű konstruk­ciójú elektronikus számító­JBelybő! királynőnek bizony megyen haszon A tokaji — Mehetsz vele a sóhiva­talba — szoktuk mondani az olyan ügyről, amelynek az elintézését hiába várjuk. A szólás eredete a XII. század­ba vezethető vissza, amióta a sót fizetési eszközül kezd­ték használni, a sóhivatalok pedig kifizetőhelyek voltak. A XVII. század végén a sóhivatalok jogkörét meg­nyirbálták, a XIX. század e’ső felében aztán megszűnt minden hivatalos jellegük, tehát az emberek nem szá­míthattak többé arra, hogy ezekben az ügyeiket elinté­zik. Megyénkben Tokajban, a Tisza partján volt évszázado­kon át fontos sóhivatal. A máramarosi sóbányák kin­cseit ide szállították, itt osz­tották szét, vagy irányították tovább külföldre. Különösen Mária Terézia királynőnek volt „nagy gondja” a tokaji sóhivatalra, hiszen a kincstár­nak tetemes haszna volt a s ój ö védőkből. Egész utcasort építettek sóhivatali helyiségek, raktá­rak céljára. Tokaj múltjáról énekelve, a sóhivatalról sem feledkezett el egy Márton Já­nos nevű versfaragó, akinek rigmusos krónikájában a többi között ezeket a sorokat olvashatjuk: Lerakása sónak e városban vagyon, Melyből királynőnek bizony megyen haszon. Rég megszűnt már a sójö­vedéki kincstár Tokajban, sómarta, rozzant épületét azonban még a felszabadulás előtti években is lehetett lát­ni a Tisza partján. Ma már csak az idősebbek emlékeze­tében él, hiszen a tokajiakat sem levesbe való ízesítőért, sem egy-egy reménytelennek látszó ügyük elintézéséért nem küldi többé senki — a sóhivatalba. a Kutyaiskola Vargahegyen Érdekes iskola működik két hónapja a Vargahegyen. Tanulói nem hétköznap, ha­nem vasárnap délelőttönként gyülekeznek az itteni mun­kásklub udvarán. Elkísérik őket a gondozók is: diósgyőri lakosok, kohászati, gépgyári dolgozók. Az ő kérésükre ala­kult meg a Magyar Ebte­nyésztők Országos Szövetsége miskolci csoportjának őrző­védő képzője. A kutyákat házőrzésre, gazda-védésre tanítják. Már­ciusban majd bizottság előtt vizsgáznak, s érdemeik sze­rint oklevelet, érmeket is kaphatnak. És akkor újabb tanfolyam is kezdődik. gép. A készülék, amelyet a kisiskolások is használhat­nak, afféle 'oktatóeszköz, amelynek segítségével a gyer­mekek megismerhetik az igazi elektronikus számító­gépek szerkezetét és műkö­dését. A „Logicus”-t alkatrészek­ből és blokkokból kell össze­szerelni. Ha elkészült, hozzá lehet látni a programozáshoz. Tíz kapcsolóval lehet beállí­tani a készülékben levő ele­mek 50 lehetséges kombiná­ciójának valamelyikét. E kombinációk révén a „Logi- cus” angol nyelvű szöveget tud németre fordítani, el tud­ja készíteni valamilyen be­tegség diagnózisát, s a vizs­gáztató tanár funkcióját is el tudja látni. + A Szovjetunióban — két éve — sikeresen befejezte munkáját a Csernomor—68 mély­vízi laboratórium. Ez a víz alatti ház. amely tizennégy méter mélységben működött a Fe­kete-tengerben, a „hidrokozmosz” meghódí tóinak ötfönyi személyzete számára szolgált menedékhelyül. A személyzet két hónap alatt váltotta egymást. A múlt nyáron egy másik laboratórium, a Csernomor—69 mű­ködött harminc méter mélységben, A sze­mélyzet a tenger fenekén geológiai, biológiai és hidrooptikai állomást létesített, úgyszin­tén egy hidrofizikai obszervatóriumot is, amelynek tornya kimagaslott a vízből. Min­den víz alatti kutató meghatározott program szerint végezte munkáját kéthetes tenger alatti tartózkodása alatt. Ez idő alatt a be­rendezés teljesen független volt a száraz­földtől, a kutatóknak megfelelő mennyiségű ivóvíz, élelem és villamos energia állt rendel­kezésére. képünkön: a Csernomor—69 merü­lés előtt. Miskolcon 2700-an jelentkeztek A nemzet parancsára „Nincs más parancs számú­tokra, mint a nemzet paran­csa ... Fordítsátok fegyvere­teket a német elnyomók el­len, támogassátok a felszaba­dító Vörös Hadsereget, csat­lakozzatok a magyar szabad­ságharchoz, a szerveződő új nemzeti haderőhöz.” — Ezek­kel a szavakkal fordult 1944 -végén első nyilatkozatában az Ideiglenes Nemzetgyűlés a katonákhoz. Az első kezdeményező lé­pést ahhoz, hogy új fegyve­res erő jöjjön létre, a két munkáspárt tette meg, ami­kor 25 évvel ezelőtt, 1945. ja­nuár 30-án együttesen tett javaslatot új típusú hadsereg megszervezésére. Az ország felszabadult te rületein már nemcsak a kom­munista párt helyi szerve­zetei, hanem különböző, más demokratikus szervezetek is felismerték: itt az utolsó le­hetőség a magyar nép számá­ra, hogy hadserege fellépjen az ősi ellenség, a német im­perializmus ellen. Az Ideig­lenes Nemzeti Kormány fel­uívására a hadifogolytábo­rokban a katonák ezrei je­lentkeztek a fasizmus elleni harcra; mind többen a tisz­tek is. A Szovjetunió kor­mányának intézkedésére a harcra jelentkezett magyar hadifoglyokat szabadoknak nyilvánították. A huszonöt évvel ezelőtt Buda felszaba­dításáért vívott harcokban mintegy kétezer magyar ka­tona vett részt a Budai Ön­kéntes Ezred zászlai alatt. Több más katonai egység is részt vett a szovjet csapatok oldalán azokban a harcok­ban, amelynek során az or­szág területét megtisztították a náci hordáktól és nyilas szövetségeseiktől. A fegyverszüneti szerződés megkötése és a Honvédelmi Minisztérium létrejötte után került sor az új hadsereg to­borzására. Miskolcon a toborzás kez­detén kétezerhétszázan. Bor­sodban ötezerötszázhúszan jelentkeztek. A főváros egyik kerületében huszonegyezren. Az ország felszabadult köz­ségei és városai, a munkába kezdő üzemek anyagi segítsé­get, élelmet, gyógyszert, fel­szerelést, járműveket aján­lottak fel az új hadsereg számára. Az ország felszabadulását követően még évek teltek el -— mint egész társadalmunk életében, az újjászervezett hadsereg soraiban is —, amíg; megteremtődtek mai nép­hadseregünk működésének, helytállásának politikai és szervezeti feltételei. 387 nyeremépyautá Borsodban Ez ideig 387 gépkocsit nyer­tek autónyeremény-betét- könyvvel a borsodiak. Az OTP tájékoztatója szerint legközelebb február közepén tartanak sorsolást. Kürti Andrást A budai villa titka ti fi — Na, hajasbaba — mondta ** Mucur Hondának —, te most szépen kiszállsz és lecövekelsz a kocsi mellett, de mindig csak háttal nekem. Láthattad, nem ismerem meló közben a tréfát! A karodat hátul össze'kell kulcsolnod. Az némán engedelmeskedett. Szemét le nem véve Hondáról, a ko­pasz tarkóra irányított revolverrel Mu­cur is kikászálódott a hátsó ülésről és mögéje lépett. — Kérem tisztelettel — szólalt meg Honda —, elárulná, hogy mi történik itt? — Hogyne. Egyszerű szerepcsere. Mint a színházban, amikor náthás lesz a primadonna és egy másik cica ugrik be a helyére. Bálint szerepét én veszem át, a tied változatlan. Bemegyünk a vil. lába, hozunk abból a bigyőból, a flepni- ket lefotózzuk. Észre se fogják venni, hogy itt jártunk. A zárakat én is ki tu­dom nyitni, nem lesz semmi difi. — De lesz! — jelentette ki halkan, de határozottan az alacsony, kopasz férfi. — Én addig egy lépést sem teszek, amíg nem tisztáztuk, hogy kicsodák maguk, mit akarnak a szimpatronnal és mi tör­ténik velem az akció után? — Igazán?! — kérdezte nyájasan Mu­cur, megfogta Honda karját, és vas­markával megszorította, de úgy, hogy a szerencsétlen felvisított a fájdalom­tól. — Csend, ez csak a kezdet! Aki nem fogad szót, annak Mucur bácsi kendőt töm a szájába és szilánkokra töri a esontocskáit. Lódulj! Ebben a pillanatban páros reflektor- fény tűnt fel az utca tövében, motor­zúgás hallatszott, a délutáni esőtől még nedves macskaköves úttesten két sárgás fénynyaláb kúszott fel sietve. Mucur a nyakánál fogva a telek bok­rai közé rántotta Hondát, tenyerét rá­tapasztotta a szájára. Az érkező kocsi az Ambrózy-villa előtt állt meg, előbb a professzor bújt ki be­lőle, aztán Andrea. — Kié lehet az a nagy kocsi? — kérdezte a lány, és a húszméternyi­re feljebb parkoló, a sötétben csaknem teljesen elmosódott körvonalú Opelre mutatott. A férfi arrafelé tekintett, megrándí­totta a vállát — Fogalmam sincs, talán... — Segítség! Segits... A kiáltás az idegen autó mögül jött. utána tompa puffanás hallatszott. — Ez ... ez Honda volt! — kiáltotta a professzor és rohant a zaj Irányába. — A lány szaladt volna utána, de hát tűsarkú cipőben, nedves úttesten, fel­felé ... Mire Andrea a tett színhelyére ért, Honda mellett már a professzor is esz­méletlenül feküdt a földön. Egy pontos horogütés terítette le. A doktorkisasszony nem kezdett si­koltozni, hiába is tette volna e kihalt vidéken, hanem elhajítva retiküljét. tíz körömmel ugrott neki Mucurnak. Fél perc múlva a saját sáljával a szájá­ban, összekötözött kézzel-lábbal, ott fe­küdt ő is a barátai mellett. Mucur egy kétes tisztaságú zsebken­dővel felitatta a vért alaposan össze­karmolt képéről, aztán nyújtózott egy nagyot, ez a ma esti cécó nagyon a ked­ve szerint alakult. Jó, lehet, hogy ő nem olyan tapasztalt, mint miszter Palmer, nem olyan fineszes, mint Bálint, de melyikük végzett volna ilyen tiszta, munkát nem egészen öt perc leforgása alatt? Méghozzá úgy, hogy a mama kedvence a Volán mögött és ez a tudós ürge a fűben fél órán belül biztosan nem tér magához, a lányból múmiát csinált, a kis kopasz viszont csak egy felebaráti simogatást kapott, annak mindjárt észnél kell lennie. És a stuk- kert igénybe sem vette, bedobta a ko- csiba. íFolytatjuk) Az epítkc 'esek házi tolvajai

Next

/
Oldalképek
Tartalom