Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

Hűtőtárolók a DIGÉP-ből Tobbléle egyedi termék készül Néhány éve különösen nagy gondot okoz hazánkban a gyümölcs — különösen az alma — téli tárolása. Érthető tehát, hogy keresett cikkek az ország minden táján a DIGEP hűtőházi berendezései, hűtő­tárolói, amelyek a gyümölcsö­kön kívül alkalmasak tejipari termékek, egyéb élelmiszerek raktározására is. A gyár sze­relői végzik az említett hűtő­házak, berendezések javítá­sát, felújítását A legutóbb átadott hűtőházak közül a győri a legjelentősebb, mely­hez hasonló több épül majd az országban. A gépgyár megrendelői kö­zé tartoznak a gyógyszergyá­rak. de többféle egyedi ter­mék készül a gyógyszeripari hűtőkön kívül. Klímaberen­dezéseket is rendelnek a DT~ GÉP-től. Külföldre jelentős értékű hűtőberendezést szál­lít a miskolci nagyüzem. Több műszakos javítószolgálat URH-s gázszerelők GLÓBUS A Berlin-Bonn párbeszéd u Az elmúlt évben húszezer esetben javították a Tiszán­túli Földgázszolgáltató és Sze­relő Vállalat szakemberei a gázvezeték-hálózatot és a be­rendezéseket. A javítások het­ven százaléka a fűtési idény­re esett. Mivel a fűtő és főző alkalmatosságok száma roha­mosan nő, egyre több munka vár a szerelőkre; a gázveze­tékek javítása pedig a legki­sebb haladékot sem tűri. A miskolci ‘ üzemegység ezért több műszakos javítószolgála­tot szervez, és még az év első felében URH adó-vevőkkel látják el a szakembereket. Így lehetővé válik, hogy a köz­pontból egyik munkahelyről a másikra irányítsák a szere­lőket. + December 19-én ünnepélyesen átadták a kulcsokat 56 csa­ládnak, a Győri kapui KISZ-lakások „boldog” tulajdonosai­nak. Zárójelben ide kívánkozik, hogy a két kulcs közül csak az egyiket.. . Január 15-e volt a műszaki hibák kijavításá­nak határideje. S csütörtök délelőtt, ott jártunkkor még ezt láttuk a lakások többségében. De ez még mind semmi — panaszkodtak többen —, egy földszinti lakó még a' mai napig sem költözött be a lakásába, s igy az emeleti lakók vödörrel hordják fel a vizet, mert a főcsapot csak a földszinti otthon átadása után nyithatják meg. Egyes lakások szobáinak meny- nyezetét a szobafestők által, kémény nélkül használt gáz­palackok fekete füstje ékteleníti. És sorolhatnánk még tovább az ezer és egy hibát... Bízunk benne, hogy az építők rövi­desen rendbe teszik a lakásokat. ( szán tó—ágotha) Véradónapok a megyében A Vöröskereszt vérellátó szolgálata jelenleg a sajó- szentpéteri ELZETT Fémmű­vek üzemében begyűjtött vér tartósításán dolgozik. A kö­zeljövőben Hangácson, Nyo­máron és Kesznyétenben tartanak véradónapot. Az intézet munkatársai már az előkészületi munkát végzik a községekben. jutalmat kapnak Az elmúlt évi munkaver­senyt értékelték csütörtökön a Hejőcsabai Cement- és Mészműben. A termelési ősz. tályvezető ismertette a válla­lásokat és az egyes brigádok teljesítményeit. Az ötven versenyző kollek­tíva közül kiemelkedő mun­kájáért három brigád kap — a szokásos elismerésen túl — jutalmat is. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA MA BS HOLNAP még a Déryné utcai termében pró­bál a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Hétfőn azonban út­ra kelnek, és Mura Péter Liszt-díjas karnagy vezetésé­vel a szolnoki zenebarát kö­zönség előtt mutatkoznak be — megalakulásuk óta első ízben. A hangverseny műso­rán két Beethoven-mű, a Prométheusz nyitány, és a III.,. Eroica szimfónia, vala­mint Bartók III. zongoraver­senye szerepel. A versenymű szólistája nemcsak a szolno­kiaknak lesz vendég; a zene­kar is csak Szolnokon talál­kozik majd Szabó Csilla zon­goraművésznővel. SOK SIKERT maga mö­gött tudva tért vissza több éves nyugat-németországi turnéjáról Horváth Sándor tánczenekara. Hogy jön ez ide? ök — hatan — a mi vá­rosunk vendégei lesznek a jövő hét szerdáján. Bizonyá­ra voltak már úgy, hogy va­lamiről vagy valakiről látat­lanban sok dicséretet hallot­tak, s a személyes találkozás ezután már csalódást oko­zott. Nos, én igen sok dicsé­retet hallottam a „Horváth” zenekarról, de most az egy­szer nem félek a személyes találkozástól sem. Hat tagja közül hárman Miskolcról in­dultak, s már akkor is — há­rom éve — a legjobb zené­szek közé tartoztak; Csiky Gusztáv — zongora (most or­gona), Buri Jenő — bőgő (most harsona), Csabay Fe­renc — trombita (most gi­tár). A könnyűzenei műsort, amelyben a zenekar is fellép, a megyei Rónai Sándor Mű­velődési Központ rendezi, Ritmus 70 címmel. Közremű­ködik még Harangozó Teri, Magay Klementina és Gab­riele de Souza, őket a külön­böző könnyűzenei műsorok­ból már ismerjük. Horváth Sándor zenekarát az új fel­állításban azonban még nem, ezért még azt is elmondom, hogy főleg azok figyelmébe ajánlom őket, akik szeretik az új. a soul-os hangszere­lést, hangzást! gy látszik, a német problémára is vonatko­zik korunknak az az általános jelensége, hogy az események felgyorsulnak. Willy Brand kancellár a Bundestagban, a bonni par­lamentben kétségtelen érdek­lődés közepette mondta el (amerikai mintára kreált méltóságteljes címmel: ,.A nemzet helyzetéről”) beszá­molóját. és ebben sok aktuá­lis kérdést érintett. Öt. azaz öt nap múlva Walter Ulb­richt. a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke Berlinben — ta­lán mondanunk sem kell: a Brandt-beszédnél nem kisebb érdeklődés közepette — nem­zetközi sajtókonferenciát tar­tott. Már a meghirdetéskor sem lehetett kétsége senki­nek, hogy az NDK államfője gyakorlatilag válaszolt a bon­ni kancellárnak. (Miként la­punk tegnapi számában ol­vashatták: Brandt csütörtö­kön levelet írt Willy Stoph- nak, az NDK miniszterelnö­kének, hogy a két német ál­lam kezdjen tárgyalásokat.) Nos. anélkül, hogy túlságo­san optimisták lennénk a ki­menetelt illetően, azt min­denesetre megállapítjuk, hogy ahol ilyen magas szintű, látványos megnyilatkozások követik egymást napokon be­lül — az már párbeszéd. És hadd tegyük hozzá azonnal: vannak hosszú, sőt eredménytelen dialógusok is, de a diplomáciában, és külö­nösen kontinensünk egyik kulcskérdésében, német vi­szonylatban mindenfajta dia­lógus feltétlenül jobb, mint a hidegháború jeges csendje. És hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy a párbeszéd megindu­lása vitathatatlanul és egyér­telműen a Német Demokra­tikus Köztársaság sikere. Nemcsak azért, mert a dialógus jellegénél fogva mindig a békeszeretŐ erők „eredményrovatába” köny­velhető el. Azért is, mert a Német Szövetségi Köztársa­ság megalakulása óta a nem­létezés fikciójába akarta foj­tani a másik, a demokratikus német államot. A mikor Walter Ulbricht néhány héttel ezelőtt levelet írt dr. Gustav Heinemann bonni államfő­nek, az NSZK elnöke hu­szonnégy órán belül vála­szolt. Amikor — az ötvenes évek elején — Wilhelm Pieck levelet írt dr. Heussnak, az NSZK akkori államfőjének — a válasz soha nem érkezet': meg. Mindez jól tükrözi a Né­met Demokratikus Köztársa­ság új helyzetét és az erővi­szonyok általános változását. Valljuk meg: talán égy kicsit megszoktuk az erőviszonyok változásáról szóló megjegyzé­seket. és nem gondolkozunk el elég mélyen az ilyen kité­telek jelentőségéről. Pedig ez az a mélyáram, amely a vi­lág, a nemzetközi helyzet menetét végül is alapvetően meghatározza. A történelem­ben természetesen nincsenek töretlen folyamatok. A mi nemzedékünk életében is ki­térők, megtorpanások követ­keztek be. és ez elkerülhetet­len. De az irányzat, divatos szóval: a trend a progresszió erőinek kedvez, és minder nekelőtt a nemzetközi hala­dás élén járó szocialista tá­bornak. Ez az általános tendencia talán sehol sem annyira szemléletes, mint a Német Demokratikus Köztársaság új helyzetében. Ez az általános tendencia végzett csaknem negyedszázad után a bonni kereszténydemokrata kurzus­sal és tette lehetővé a dialó­gus megindulását. De hát a párbeszéd folyta­tásához is ketten kellenek — olyan értelemben, hogy az igazi haladáshoz mindkét részvevőnek érdembeni dol­gokat kell mondania. Willy Brandt abban a bizonyos üzenetben ismét sok rokon­szenvesen hangzó ténymeg­állapítást tett — de megálla­pításaiból nem vonta le á kérlelhetetlen következteté­seket. Jó volt hallani péP dául, amint a kancellár idéz­te külügyminiszterünk, Péter János szavait a közös felelős ségérzetről, de a kormányfő utána nem adta konkrét ta­nújelét ennek a felelősségér­zetnek. Jó volt hallani, amint Brandt elismeri a két német állam tényét, de csalódást okozott a gondolatsor illői!-’ kus folytatása: az, hogy Bonn továbbra sem hajlandó az NDK nemzetközi jogi elisme résére. alter Ulbricht berlini sajtóértekezletén ezért fogalmazott pontosan, amikor kijelentette, hogy az NSZK fővárosából tulajdon­képpen még mindig nem ér­kezett meg az érdembeni vá­lasz. Sakknyelven szólva: a lé­péskényszer továbbra is a bonni oldalon van. HARMAT ENDRE w BÉLYEGGYŰJTÉS A csaknem 80 miskolci felnőtt bélyeggyűjtő kör közül elsőként — január 17-én — az ÉGS«I bé­lyeggyűjtő köre tatotta meg a zárszámadó és vezetőség-újravá- : asztó taggyűlést. A kör elnökévé ismét Bobor Jenőt, titkárának szintén \ >tai Antalt választották meg. Mindketten lelkesen és eredményesen Intézték eddig is a kör ügyeit. o A szovjet postaigazgatás 4 ko­pek névértékű bélyeget adott ki. amelyen V. J. Benin uljanovszki házát láthatjuk. A csehszlovák posta, a kedvező fogadtatásra talált karikatúra- sorozat folytatásaként, újabb öt bélyeget hozott forgalomba. Eze­ken Majakovszkijról, Matisse­ról és másokról készített rajzok láthatók. • A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szerve­zete és a MABÉOSZ Észak-ma­gyarországi Területi Bizottsága kétoldalú együttműködési meg­állapodást kötött. Ennek alapján — egyebek között — az 1970 áp­rilisában, a TIT-klubban tar­tandó Lenin-centenáriumi ünnep­ségsorozat programjában „A le­nini eszmék időszerűsége” cím­mel bélyegkiállítás Is szerepel. * A világ egyik legritkább bélye­gét. a Biit-Guayanában 1056-ban kiadott egycentes bélyeget már­ciusban elárverezik New York­ban. Brit .bélyegszakértők felté­telezik. hogy az eladási ár elér­heti a 200 ezer font sterlinget is. V. Gy. Kürti András: A budai villa titka ‘II — Mi az?! —• kiáltotta Honda ingerülten. — Még csak nyolc húsz van! Harmincig enyém a fürdő­szoba! Ott a szolgálati szabályzat az aj­tón, maga adta ki, maga írta alá! — Azért csak mozogjon — jött Ko~ valcsikné éles hangú válasza. — A tele­fonhoz. Sürgős ügyben keresik. És ve­gye tudomásul, hogy nem vagyok a tit­kárnője, ide ne telefonáltasson magá­nak! Az albérlő morgott egy cifrát, de csak halkan, ismervén az erőviszonyokat Még csak a fejét mosta meg. Ráadásul ez a bányarém már vissza sem fogja engedni a fürdőszobába. Kimászott a kádból, gyorsan megtörülközött, bele. bújt a strandpapucsába, kicsoszogott az előszobába. — Halló! — vette fel a kagylót. — Honda Lászlóval beszélek? — ér­deklődött egy behízelgő tenor. — Ún vesztett el egy fekete, szarukeretes szem­üveget ma, a Bonbon presszóban. — Igen, igen — mondta Honda fel­ragyogó szemmel. Ügy látszik, ma való­ban rendkívüli világnap van, lám, még ez a kis evikli is rendbe jön. — Tud va­lamit a szemüvegemről, kérem? — A szemüveg nálam van. Beakadt a kabátom dragonjába, mikor délben elrohantam az asztaluk mellett, csak később, a kocsiban vettem észre. — Jaj. ez pompás! Holnap elszaladok érte. Hova mehetek? — Sajnos, én holnap hajnalban kül­földre utazom. Igaz, a házfelügyelőnél ott hagynám, de minek bonyolítsuk a dolgot? Nem igaz? Itt vagyok a szom­szédban, a Pálma presszóban. Ugorjon be. A szemüveget kiteszem az asztalra, arról megismer. Jön? — Tíz perc múlva ott vagyok! És na- gyon-nagyon köszönöm... Helyére tette a kagylót, rohant, öltö­zött, kapkodott. Nincs sok ideje, kilencre már a Béke-szálló halijában kell lennie, nem várakoztathatja meg jótevőit. Elő az ünneplő ruhát, átrámolni a zsebeket, irattárca, pénztárca, villamosbérlet, kul­csok, nem, ehhez az alkalomhoz tiszta zsebkendő illik. Már a nyakkendőjét csomózta éppen a szekrényajtó belső ol­dalára szerelt tükör előtt, amikor hir­telen enyhe szédülés fogta el. Jaj, megint kezdődik a bambulás! Talán még nem késő! Szerencsére jó helyen tartózkodott éppen, gyorsan benyúlt a fehérneműs rekeszbe, előhúzott egy barackpálinkás üveget, kirántotta a dugót, hátraszegte a fejét, balkezével befogta az orrát, ön­tötte magába a szeszt... Hála az ég­nek, sikerült! Elmúlt a szédület. Hű, a teremtését, az utolsó pillanatban! Más­képp nem lett volna semmi a csodálatos­nak ígérkező mai estéből, itt üldögélt, ténfergett volna a lakásban jó pár óra hosszat. És a szemüveg ... Hopp, várjunk csak azzal a szem­üveggel! Most, csodálatosan friss fejjel, a leghatározottabban emlékezett, hogy ő délben a szemüveget szárával lefelé tette le a presszó asztalkára, ilyen po­zícióban a kabáttal csak lesodorni lehe­tett volna, a dragonba semmiképp nem akadhatott bele. És ez az ismeretlen megtaláló hogyan tudta meg az ő nevét, telefonszámát? Hiszen ő ma volt életé­ben először a Bonbon presszóban, a sze. mélyzet nem ismerhette, és Andi is, meg ő is megfeledkeztek arról, hogy ott hagy. ják a címüket, a telefonszámukat, ha mégis előkerülne az az okuláré, értesít­hessék őket. Nagyon furcsa. Míg ezek a gondolatok foglalkoztat­ták, közben gépiesen már be is fejezte az öltözködést, kiment az előszobába, fel­vette a felöltőjét, de mielőtt kilépett vol_ na a folyosóra, bekukkantott a kony­hába. — Kedves nagyságos asszony — mond­ta Kovalcsiknénak, aki háttal állva rán­tást kavart a gázrezsón —. nagyon ké­rem. ha keresnének ismét telefonon, vagy személyesen, a Pálma presszóban vagyok. Mint akit darázs csípett tomporon, úgy perdült meg Kovalcsikné — Mi­csoda?! Ahelyett, hogy azt az átkozott lakbérét fizetné ki végre egy magányos özvegyasszonynak, van képe bejelenteni, hogy zülleni megy?! Arra van pénze?! És hogyha keresnék, akkor én még üze­neteket is közvetítsek?! Hát én csak annyit mondok magának, egyszer s min­denkorra vegye tudomásul... Arra már nem került sor, hogy rész­letesen kifejtse a tudomásul veendőket, mert orrfacsaró bűz támadt a konyhá­ban, odaégett a rántás, a gázt kellett eloltania, a lábost kellett lekapnia a rezsóról. fFolytatjuk>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom