Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-17 / 92. szám
Az ipart ól a fogyasztóig és vissza Megy a csizma vándorútra A séta ára: 40 millió forint A Centrum Aruház cipőboitjába egyetlen napon 25 pár, rövid idő alatt használhatatlanná vált cipőt vittek vissza a bosszús vevők. A nagykereskedelmi vállalathoz az év első háromnegyedében 3 millió 700 ezer forint értékű — a tavalyinál 130 százalékkal több — hibás cipő került vissza. Országosan pedig 40 millió forintos kárt okoztak a népgazdaságnak ezek a selejtes áruk — 11 hónap alatt. Az egyre szaporodó reklamációkat ma már egész apparátussal intézik a kereskedelmi vállalatok. A sok alá- irásos, sok pecsétes kártalanítási nyomtatványok kitöltéséhez lassanként már a dolgozók létszámát is növelni kell. De úgy tűnik, mi magunk is beletörődtünk, hogy rosz- szak a cipők. Nem veszünk sámfát és kevesebb pasztát használunk, mondván: arra a rövid időre minek. Már Jéghideg óvoda Ma reggel fűtetlen, jéghideg termek fogadták a II. kerületi Tanács Petneházi utcai óvodájának alkalmazottait, óvodásait. A hideg miatt nemcsak a szülők há- borogtak jogosan, hanem az óvoda dolgozói is. Elmondták: az eredeti terv szerint a Miskolci Gázművek dolgozóinak a ma reggelre virradó éjszaka kellett volna átszerelniük az óvoda gázvezetékét. Az óvoda alkalmazottai közül néhányan önként vállalták, hogy bemennek éjszakára segíteni, takarítani. Az óvónők is csak ma reggel tudták meg, hogy a szerelők később valakinek szóltak: éjszaka helyett csak ma reggel 7-kor kezdik meg a munkát. Ha az óvónők és a vezetőnő erről időben értesül, ma reggelre — a szülők előzetes értesítése után — bezárták volna az óvodát. De nem tudtak róla. Így aztán néhány szülő hazavitte a gyerekét, akinek pedig erre elfoglaltsága miatt nem volt lehetősége, otthagyta a hideg óvodában azzal, hogy majdcsak megjelennek a gázosok, s munkájuk nyomán ismét meleg lesz az óvodában. A gázmű szerelői ugyanis nemhogy tegnap este, de még ma reggel sem jelentkeztek... (nyikes) Felrobbantották a tűzvédelmi gátakat Jelentés Ormosbányáról Négy teljes hét telt el azóta, hogy november 13-án tűz ütött ki az ormosbányai VI-os aknában. Mint arról már beszámoltunk, a pusztító tüzet hét védelmi gáttal sikerült lokalizálni. A szakemberek december közepén úgy vélekedtek, hogy a teljesen légmentesített bányatérségben a tűz már kialudt, ezért december 14-én. vasárnap megkezdték a tűz alá került bányarészt elzáró gátak eltávolítását. Ezen a napon két gátat robbantottak fel. Az újra megnyitott bányateret azonnal bekapcsolták a szellőztetésbe. A vágatból órákon át hömpölygött kifelé a sűrű, fekete, kormos füst. A hőség még mindig óriási, szinte elviselhetetlen volt. Harminc bányamentő és tizenöt kiszolgáló a nehéz körülmények ellenére is azonnal munkához látott. A tűz egy helyen újra fellobbant, de ezt a bányamentőknek már pár perc alatt sikerült eloltaniuk. A tűzvédelmi gátak eltávolításával felszabaduló területet már teljesen átvizsgálták, s a szükséges intézkedéseket megtették. így újabb kitörés nem fenyeget, s lehetőség nyílt a termelés újrakezdését előkészítő munkálatokra, a frontfejtés újrakezdésére is. — Most a kiégett fa biztosító elemek, s a kiégett, el- kokszosodott szén kitermelését végezzük — tájékoztatott bennünket ma reggel Stoll Lóránt, a Borsodi Szénbányák Vállalat főmérnöke. A frontfejtésben előreláthatólag január közepén indul meg a termelés (buctay) Kiállításra készülnek Négy nagy miskolci üzem és öt MŰM szakmunkásképző intézet vezetői találkoztak tegnap, hogy megbeszéljék a januári központi pályaválasztási kiállítás részleteit. Az érdek' lteknek, a fiataloknak gazdag kiállítási anyagot gyűjtöttek össze a rendezők. Az első nyugdíjas Földi Bélánét ünnepelte tegnap az IBUSZ Utazási Iroda kollektívája. Földiné a hivatal fennállása óta az első nyugdíjasuk. Hosszú évek fáradságos munkájáért mondtak neki köszönetét tegnap, az utolsó munkanapon. nem azt súgják meg bizalmasan, hol lehet príma dupla talpú félcipőt venni, hanem azt, hogy melyik üzletben megy legegyszerűbben a csere. Bár ez mostanában egyébként is egyre természetesebb jelenség. Pár nappal a vásárlás után, amikor beázik, felfeslik, leválik, szétmegy a cipő, a vevő általában megértésre talál az eladónál, visszakapja a pénzt, országszerte nem egészen egy év alatt 40 millió forintot. Amikor néhány éve meg- úntuk a tartós, ámde merev, nehéz, vastag lábbeliket, és divatba hoztuk a könnyű, puha, a divat változásait követő cipőket, még nem sejtettük, milyen lavinát indítottunk útnak. Természetes, hogy a vékonyabb cipők nem tartanak addig, mint a régiek, épp ezért több is kell belőlük. Csakhogy az ipar nem készült fel. Egyszerre kevés lett a munkaerő, az alapanyag, a gép, meg ami még ilyenkor hiányozni szokott Következésképp romlanak a cipők, és — példa rá a női csizma — emelkednek az árak. Néhány éve, amikor divatba jött a csizma, valóban luxuscikknek számított. Azóta azonban úgy is mondhatnánk, a legszélesebb néptömegek mindennapi lábravalója lett. És akkor — néhány hónappal ezelőtt —hivatalos döntés született: a női csizma divatcikknek számít,- forgalmi adóját 47 százalékra emelték. A reklamációval azonban még nem ér véget a csizma és a vevő kálváriája. Mert akárhogyan is osztjuk-szoroz- zuk az említett negyvenmilliót, valahol mindenképpen a népgazdaság, vagyis mind- annyiunk pénztárcáját károsítja. Az ipar nem minőségjavítással védekezik a sok milliós kár ellen, hanem egyszerűen megtoldja az új csizmafazont egy csattal, az árát pedig, mondjuk, 50 forinttal. PUSZTAI ÉVA A Garadna patak völgyének téli csendjét hatalmas robbanás rázkódtatja meg. Apróbb-nagyobb dulomitdarabok repül, nek könyedén a magasba, majd lehullva, szétszóródnak a völgyben kanyarodó út fölötti bányaszinten. Az LKM dolomit- bányájában a nagy hó és a hideg sem akadályozhatja a munkát. A martinacélmű kemencéi éjjel-nappal várják az acélgyártás technológiai folyamatának egyik fontos „részvevőjét”, a dolomitot. A nagyobb darabokat kézi fúróval darabolják. Egyike ez a legnehezebb munkáknak. S míg a fúró dolgozik, s a bagger teherautókra rakja a dolomitot, a függőleges sziklafalon — kötélen — kőbányászok ereszkednek le, s már készítik is elő az újabb robbantást. (nyikes—ágotha) 2,50-es becsület Amikor reggelente erélyesen rámszól a Bajcsy-Zű- linszky utcai Tejvendéglő pultja mögül a kiszolgáló: „Tessék kérni!" — mindig incselkedni kezd velem a kisördög. Arra biztat, hogy » szokásos joghurt, kifli és kemény tojás mellé először is lá- gyabb hangvételű kínálást kérjek — például: mit parancsol? —, másodszor pedig egy kis bizalmat. Igen, egy icipici bizalmat. Csupán annyit, hogy higgyék el rólam a derék boltosok: családomat nem a tőlük lopott joghurtos üvegek árából tartom el. De mögöttem mindig ott ált a korai keléstől és az üres gyomortól ingerült vevőtársak hada, s így vita helyett kénytelen-kelletlen belenyugszom a „tessék kérni !”-be is, meg abba is, hogy a vacak kis üveget csak betét ellenében vihetem el a pulttól — egy méterre. Míg kellemesen savanykás ízű joghurtomat kanalazom, kellemetlenül savanykás gondolatok kínoznak. Ilyenek: vajon kinek a bűne miatt környékez örök bizalmatlanság reggelizőhelyc- men? Talán üres zsebű su- hancok csentek el valamikor néhány joghurtos üveget? Talán nem is keveset? De annyit-e, amennyi indokolja ezt a kellemetlen rendszabályt? És vajon éppen ez aa a terület, ahol ilyen éberen kell vigyázni a közvagyont? Szóval, ilyenformán morfondírozok magamban reggelente, s végül lehajtott fővel, alázatosan odajárulok a pulthoz, hogy fölmutassam becsületem 2,50-es jelét, az üresi joghurtos üveget. BÉKÉS DEZSŐ y— i Hw**.*'* Üvegező szezon A Miskolci Vegyesipari Vállalat üvegezői — szezon lévén — alig győzik a munkát: a gyárak, üzemek most jelentős összegeket költenek üvegezésre. A lakosság számára az első fél évben 418 ezer. a másodikban 821 ezer forint értékű munkát végeztek. .Kicsit” késve Jönnek a kalapok Sokat bosszankodnak mostanában a Széchenyi utcai kalapszalonba betérő nők. Szinte üres polcok, minimális választék fogadta őket. A kalapgyár másfél hónapot késett a szállítással, a csehszlovák Importszállítmánynak már három hete meg kellett volna érkeznie. Most már valamivel biztatóbb a helyzet, egy-két napon belül 2600 darab, 16 féle színű kalaptomp érkezik Csehszlovákiából. A szalon dolgozói két műszakban látnak hozzá az alapanyagok feldolgozásához. A DH felszabadul áni pályázata Köszönöm nekik az édesapámat Kora reggel volt. A család az asztalnál reggelizett, amikor erélyesen döngették az ajtót. Egy .rendőr és egy marcona képű nyilas állt az ajtóban. Édesapámat keresték. Felszólították, azonnal kövesse őket. Akkor még kis gyermek voltam, nem tudtam felfogni, hogy apám mit követhetett el. De most is magam előtt látom anyám kétségbeesett pillantását és azt a fél darab kenyeret, amit még apám kezdett enni. — Anyu, hová vitték aput a bácsik? Rossz volt apu? Fogalmam sem volt, mi történik körülöttem. Csak valami furcsa érzés vett rajtam erőt, hogy most nagy bajba kerültünk. — Nem, nem volt rossz a te apád, kislányom — mondta anyám. — Nem azért vitték el. Talán az a baj, hogy nagyon sok embernek akart jót, mert azt szerette volna,’ hogy mindenki olyan boldog legyen, mint te voltál eddig, gyermekem. Sajnos, vannak, akik nem ezt akarják és ezért haragszanak apukádra. De én akkor sem fogom hagyni. Most elmegyek és visszahozom neked az édesapádat. Kattant a zár az ajtón és már csak az ablakon keresztül láthattam édesanyám elmosódó alakját. Nem szerettem egyedül maradni, mert testvérem nem volt és így sokat voltam a pajtásaim között. De most valahogy rájuk sem tudtam gondolni. Csak arra, hogy anyu elment, hogy visszahozza nekem édesapámat. Ahogy csendesen játszadoztam magamban, egy ismerős és mégis félelmetes hang szólalt meg; a sziréna. Légiriadó! Egyedül voltam a lakásban. Bezárva! Gyorsan az ablakhoz ugrottam és kinyitottam. Az ablakból nézve távolinak látszott a föld az én gyermeki méreteimhez viszonyítva, de nem volt idő gondolkodásra. Magamhoz vettem a legszükségesebb iratokat, amelyek mindig be voltak csomagolva, hogyha megszólal a sziréna, magunkkal vihessük. A táskát kezembe fogtam és kiugrottam az ablakon, majd a földről fettápászkodva vánszorogtam az óvóhelyre, ahol már az emberek reszketve' ölelték magukhoz velem egykorú gyermekeiket. Irigyeltem őket. Az ő mamájuk és papájuk is ott volt. Meghúzódtam egy sarokban, s azon gondolkoztam, vajon anyunaia sikerül-e visszahoznia aput? Anyu sokára jött haza. De azután is még sokszor elment és nekem ott kellett maradnom egyedül. Nem féltem már úgy, mint először, mert anyu elmondta nekem, hogy én is egy kiá hős leszek, ha jó gyerek maradok, mert most ő is harcol a rossz emberekkel azért, hogy hazaengedjék az édesapámat Később, felnőtt fejjel tudtam meg, hogy anyám is hős volt, Nem félt attól, hogy odamenjen a nyilasok közé és szemébe mondja a „főbírónak”, hogy „nem lopott, nem rabolt az én férjem, hogy ártatlanul vitték el, mint annyi sok más embert. Neki nincs bűne, engedjék ki, vagy ha bűnnek tartják, amiért elvitték, akkor mondják meg előttem”. Nem mondták meg, hogy miért vitték el az apámat, csak később tudtam mega azért csukták le, mert kommunista volt. Talán a Bükkben a Szalajka-völgyi erdő többet tudna mesélni arról, hogy milyen testi és lelki szenvedésben volt ott része. Ebben az időben már távolról hallatszott az ágyűdörgést Esténként a sötét égbolton, mintegy reményt keltőén, átfutott egy-egy vérvörös, üstökösszerű ágyúgolyó, ígérve, hogy egyszer eljön az a kor is. amikor nem fogják börtönbe csukni azokat, akik mindenkinek jót akarnak, akik azt akarták, hogy béke és boldogság legyen a földön. Eljött, amire vártunk. Amikor az első szovjet katonák megjelentek az utcánkban, már apám is ott volt, mert őrzői megfutamodtak, mentették a bőrüket. Azóta édesanyám meghalt; csak apám van velem, akit a hői szovjet hadsereg hozott vissza nekem, amikor felszabadította városunkat. TARASZ GYULANE Miskolc, III„ Tátra utca 3i,
