Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-15 / 90. szám

Újabb NB I- c* csapat A legszebb jubileumi ajándék Kedvesebb ajándékkal nem lephették meg a DVTK veze­tőit szakosztályuk 20 éves jubileumán, mint azzal, hogy veretlenül megnyerték a súly­emelők Alkotmány Kupa versenysorozatát és bekerül­tek az NB I-be, A diósgyőri súlyemelők 160 kg-os előny­nyel utaztak a fővárosba, a harmadik fordulóra. Ez a je­lentős előny már sejttette, hogy a diósgyőri együttes nyeri meg az idei Alkotmány Kupát, amelyért az NB Il-es súlyemelők küzdöttek az idén. Ennek a versenysoro­zatnak a győztese jogot szer­zett arra, hogy 1970-ben az NB I-ben versenyezhessen. A Szűcs, Ördög. Pogonyi, Réz, Szanyi, Sólyom, Pásztor, Nyi­las, Wagner összeállítású diósgyőri együttes szombaton, az utolsó fordulóban 1651,5 kg-ot teljesített. Ez az ered­mény az I. helyet és az NB I-et jelentette a DVTX súly­emelőinek. Két év után kö­vetkezetes, szorgos munka eredményeként ismét a leg­jobb együttesek közé került a diósgyőriek csapata. NEMES PÉTER Kosárlabda baton és vasárnap két he­lyi, n, Miskolcon és Szerencsen bonyolították le a középfokú is- kcák .megyei kosárlabda-kupa küzdelem-sorozatának elődöntő mérkőzéseit. Meglepetés a ka­zincbarcikai kosárlabdázók kitű­nő szereplése. Jól szerepelt Sze­rencs fiú-, és Sárospatak leány­csapata is. Az elődöntő leány- mérkőzéseinek eredményei: Közgazdasági Technikum ke­reskedelmi tagozat—1. sz. Szak- középiskola 37:16 (24:10), Kazino ) arcikai Vegyipari Technikum— Földes Gimnázium 43:31 (12:13). Kilián Gimnázium—Herman Gim- 3 ázium 84:27 (36:14). Szerencsi Gimnázium—Sárospataki Gimná- um 38:40 (13:17). Döntőbe kerültek a győaées 06« na tok. A fiúmérkőzések eredményei: Kilián Gimnázium—1. sz. Szak­középiskola 83:20 (40:13), Földes Gimnázium—Gépipari Technikum 85:46 (36:26), Kazincbarcikai Vegy­ipari Technikum—ózdi József A. Gimnázium 61:59 (34:29), Szeren­csi Gimnázium—Villamosipari Technikum 69:53 (31:30). A döntőbe kerültek: Kilián Gimnázium, Földes Gimnázium, Kazincbarcikai Vegyipari Tech­nikum és a Szerencsi Gimnázium. A döntő mérkőzéseket, a leg­jobb négy-négy részvételével, szombaton és vasárnap Miskol­con, a 6. sz. Fazekas utcai Álta­lános Iskola tornatermében bo­nyolítják le. Négyen a válogatottban Repülős MKK Ebben az évben harmad­szor rendezték meg az MHSZ repülőklubok vitorlázó ver­senyzőinek a Magyar Nép­köztársasági Kupa-versenyt. A már hagyományokkal ren­delkező küzdelemsorozat nagyszerű lehetőségeket ad a huszonöt évnél idősebb repü­lősök versenyeztetésére. A legjobb eredményt elérő vi­torlázó repülő egy évre el­nyeri a kupát. Az elmúlt év­ben a miskolci repülőklub sportolói „hozták haza” az értékes trófeát. Az 1969. évi kupa-küzde­lemben százhatvan versenyző vett' részt, melynek eredmé­nyeit a hét végén értékelte a Magyar Repülő Szövetség. Az első helyen ezúttal Palotai Csaba, a Könnyűipari Mi­nisztérium sportolója végzett. Lendvári Csaba (Miskolc) lett a második, megelőzve két klubtársát, Baranyi Ká­rolyt és Temesi Lórándot. Igaz, a kupa ezúttal elkerült Miskolcról, azonban négy miskolci került be a váloga­tott keretbe. Vórodi jjc Szombati miskolci látoga­tásuk során Papp László és Adler Zsigmond ellátogattak szerkesztőségünkbe is. Rend­kívül nagy örömmel fogad­tuk, hogy a háromszoros olimpiai bajnok elfogadta meghívásunkat, hiszen „Laci­ról” közismert, hogy nem túl­ságosan szívleli az újságíró­kat. Erről egyébként látoga­tásának első perceiben be­szélt is. Megnyugtatott azon­ban bennünket, hogy ez ki­zárólag azokra vonatkozik, akik nem azt írják, amit ő mond. Siettünk mi is meg­nyugtatni Papp Lacit, ezúttal szó sincs arról, hogy interjút kérjünk, s nyilatkoznia sem kell, hiszen az esti program­ban bőven lesz alkalma be­szélni életéről. Így nagyon gyorsan sikerült „döntetlen­ben” kiegyeznünk, és a szer­kesztőségben eltöltött egy óra baráti beszélgetéssel telt el. Érdekes volt hallani azt az évődést, amit mesterével. Ad­ler Zsiga bácsival folytatott. A viccelődés közepette az is kiderült, hogy ennek a na­gyon közvetlen emberi kap­csolatnak huszonkét eszten­dős múltja van, azóta Papp László és Adler Zsigmond szinte elválaszthatatlanok egymástól. Pedig most már nem fűzi őket össze az edző és a versenyző szoros köte­léke. Adler Zsigmond hat­vannyolc éves kora ellenére nagyon frissen, aktívan dol­gozik. járja a különböző ököl- vivő szakosztályokat, és szí­vesen jött el Miskolcra is. Érdeklődtünk filmszerepekről — egyelőre nem tervez újab­bat — s arról, hogy a leg­utóbbi Európa-bajnoki ma­gyar sikerek milyen remé­nyekre jogosítanak. Zsiga bácsi kissé optimistán, Papp Laci inkább pesszimista mó­don ítéli meg a magyar ököl­vívó sport jelenlegi helyze­tét, de bízik a fejlődésben. Mi pedig bízunk abban, hogy Papp László vaskeze „rendet teremt” a magyar ökölvívás­ban és a jövő évi Junior Európa-bajnokságon, majd az 1972-es müncheni olimpián már komoly, megalapozott munka eredményeként szü­letnek az újabb aranyérmek. HORVÁTH KÁLMÁN Ismét a serdülőkről A tanácsülés vitája Ökölvívás a színpadon Papp Miskolcon is győzött Az egyesületek segíteni akarnak Sokszor dübörgött a vastaps Szombati számunkban közöltük az MTS Miskolc városi Ta­nácsa ünnepi ülésének azt a beszámolóját, ante’yik a serdülő és úttörő testneveléssel, sporttal foglalkozott. A tanácsülésen Horváth József, a téma előadója szóbeli kiegészítést tett. Ismertetett néhány újabb adatot, amelyekkel bizonyította: a legfiatalabb utánpótlás nevelésénél elsősorban a tárgyi és az anyagi feltételeket kell javítani azért, hogy a minőségi sport megfelelő bázissal rendelkezzék Miskolcon is. Megállapította, hogy a serdülők testnevelésének, az úttörők sportolásának sze­mélyi feltételei megfelelőek, lelkes és szakképzett pedagógu­sok foglalkoznak a gyerekekkel. Lényegesen csökkent a ko­rábban kapott támogatás mértéke is, ugyanakkor az iskolák száma héttel növekedett. Drágább lett a sportszer, és sajnos, minőségük sem a legmegfelelőbb. A testnevelő tanárok továbbképzését megfelelően megoldot­ták, az úgynevezett „szakos ellátottság" 94 százalékos. A snortolást elsősorban az úttörő foglalkozások keretében old­jak meg. Egy-egy tanár azonban, a rendelkezésre álló heti négy órában, nem tud megfelelően foglalkozni a gyerekek­kel, különösen ott, ahol ezernél is többen vannak egy Isko­lában. Ezután került sor a máso­dik napirendi pont vitájára, amely — miként többen jel­lemezték — olyan aktív volt, amire ebben az esztendőben talán nem is volt példa. A ta­nács jelenlevő tizenhat tagja közül tizenhármán szólaltak fel, és oly módon, hogy szinte m;n Vegyik hozzászólás adott valami újat, valami hasznos javaslatot az úttörők, serdü­lők sportolási lehetőségeinek kibővítéséhez. Sajnos, arra kevés a helvünk, hogv min­den felszólalást részletesen ismertessünk. ezArt csak a leglényegesebb javaslatokat es gondolatokat emeljük ki közülük. Jelentősedéhez mér­ten megfelelően foglalkozott a tanácsülés vitáia a gyerme­kek tornatanulási lehetősé­gével. A jelenlegi testnevelési tananyag ugyanis nem foglal magában annyi tomázást, mint amennyi szükséges vol­na ahhoz, hogy ezek a fiata­lok a tomasport utánpótlá­sát képezzék. Ezért javasol­ták, hogy szükséges volna más városok példájához ha­sonlóan tomatanfolyamokat szervezni, s ezekbe minél több gyereket bevonni. Az egyik legnagyobb tet­széssel fogadott javaslatot Károlyi József, az MVSC elnöke tette. „Mindannyian ismerjük az utánpótlás neve­lésének fontosságát — mon­dotta —, és azt is tudjuk, hogy elsősorban nekünk, a nagyobb egyesületeknek fon­tos a fiatalok szakszerű kép­zése. Étspen ezért szükséges­nek tartom, hogy mi is támo­gassuk az általános iskolák sportolását, s javaslom, hogy szervezzenek valamilyen cí­men minősítő jellegű verse­nyeket, amelyeket rendezze­nek és díjazzanak a város nagyobb egyesületei.” A javaslathoz azonnal csat­lakozott több sportegvesület is. Dargai István a MßMTE nevében, Cselovszki János a Papp J. SE nevében ’gérte, hogy szívesen támogatják az ilyen versenyek rendezését pályával, labdával, sportfel­szereléssel, sőt díjakkal is. Mint ilyenkor mindig, ismé­teltre szóba került a „grund- probléma” is és megállapítást nyert, hogy az elmúlt évek e téren nem hoztak jelentős ja­vulást. Talán egyedül a Lenin Kohászati Művek kezdemé­nyezését lehet kiemelni, amely hozzájárul ahhoz, hogy a Kabar utcai barakkok he­lyén jól felszerelt játszóteret kapjanak az újgyőri gyere­kek. A legnagyobb hangsúllyal természetesen most is a léte­sítmények hiányát említették. Még ma is előfordul, hogy nem tartják be a művelődés- ügyi miniszter ide vonatkozó rendeletét és a szabványosnál kisebb tornatermet építenek. (A művelődésügyi miniszter 28/19. számú rendelete elő­írja, hogy nem lehet 27x15 méteresnél kisebb tornater­met építeni!) Találóan fogal­mazta meg valaki: „le kell rakni az alapokat, ... de ho­vá?” Valóban, ez a terület az. ahol elsősorban kell tenni valamit azért, hogy városunk húszezer serdülő korú fiatal­ja megfelelő körülmények között sportolhasson. A harmadik napirendi póni Keretebén” Menyhért László. a VTS elnöke javaslatot tett egy új tanácstag megválasz­tására. A kooptálást a tanács jóváhagyta. így az MTS Mis­kolc városi Tanácsának tagja lett Nemes Péter. Az ülés ha­tározatának eredményekép­pen a különböző okok miatt felmentett szakszövetségi ve­zetők helyét az alábbiak fog­lalták el. Asztalitenisz: Sütő Sándor, atlétika: Nemes Pé­ter, kerékpár: Scheidl János és Dudás Béla, kézilabda: Te­mesi Gábor és Sajti Géza. sí: Kocsis Ferenc és Gobi Béla, teke: Kassai László. Szerkesztőségünkben tett látogatása után Papp László és Adler Zsigmond csatlakoz­tak a Miskolcra érkezett ma­gyar ifjúsági ökölvívó keret tagjaihoz, s pontosan délután öt órakor a Rónai Sándor Művelődési Központ színház- termében felgördült a füg­göny. Bevezetésként Demeter Zoltán, a megyei ökölvívó szövetség elnöke, az Országos Ifjúsági Ökölvívó Bizottság elnökhelyettese köszöntötte a versenyzőket és a nézőket. Elmondotta, hogy ezt a be­mutatót a Miskolc város fel­szabadulásának tiszteletére rendezett sportesemény-soro­zat keretében bonyolítják le. Ezt követően sor került a versenyzők bemutatására, majd erősorrendben szorító­Az utolsó vereség Kecskeméti Petőfi —DVTK 87:86 (38:39) A' diósgyőriek utolsó NB I-es bajnoki mérkőzésükön — egész évi szereplésükre jel­lemzően — egy pontos vere­séget szenvedtek és kiestek az NB I-ből. A DVTK ezen a találkozón is tartalékosán állt ki. négy „magas” játékos hiányzott a csapatból. A papírforma a vendégek mellett szólt. Ki­rály nagyszerű játékkal ki­kapcsolta a kecskemétiek két kulcsemberét, s mint azt az eredmény is tükrözi, az első félidőben a DVTK volt a jobbik. A második félidőben is vé­gig vezettek. A befejezés előtt 25 másodperccel személyit ítéltek a diósgyőriek ellen. A Kecskemét kiegyenlített, majd két másodperccel a ta­lálkozó vége elolt erősen vi­tatható büntetőt ítélt a játék­vezető a DVTK ellen, s ezzel a mérkőzés sorsát is eldön­tötték. Király (35). Baumann (16), Bobák (15). Gallyas (14) — voltak a DVTK legjobb dobói. A csapat az 1969. évi NB I-es bajnoki szereplés alatt mindössze két esetben hagyta el győztesen a pályát. Az eredmények alapján „megér­demelten” búcsúztak az NB I-tőL Pénteken, a DVTK küldött­közgyűlésén Fügeczki Róbert sportköri elnök helyesen jel­lemezte a kosárlabda-csapat szereplését. Mint elmondotta, olyan játékosállománnyal, mint amivel a kosarasok ren­delkeznek, az első osztályban, a középmezőnyben lenne a helyük. Kedvezőtlen edzési lehetőségeik nem tették lehe­tővé a komoly felkészülést (átlagosan heti két edzést tar­tottak csupán). Több személyi probléma és erős formaha­nyatlás gátolta az ütőképes együttes kialakítását. Sportban a szerencsére is nagy szükség van. Márpedig ezzel ugyancsak hadilábon álltak a diósgyőriek. Három esetben mindössze egy pontos vereséget szenvedtek, egy 2 pontos, három 3 pontos vere­ségük volt. Legalább a két­harmadát kellett volna meg­nyerni a minimális különb­ségű vereséggel végződött ta­lálkozóknak, s akkor jövőre iS az I. pezták-han latiotné- nek. KAKÁD! NORBERT ba léptek a versenyzők. Az elégtelen propaganda miatt nem volt telt ház, néhány menet után azonban mégis úgy éreztük, hogy ezrek ül­nek a nézőtéren. A verseny­zőket „két tűz közé fogták”, egyfelől a nézők biztatták őket, a másik oldalról pedig a szakvezetők árgus szeme ki­sérte minden mozdulatukat. Ahogy következtek a na­gyobb tudású párok, úgy me­legedett bele a közönség, és már a harmadik pár néhány látványos akciójánál a vas­taps is felcsattant. Kiütés természetesen ezeken a mér­kőzéseken nem volt, akadt azonban olyan versenyző, akit a másik döntő fölénye miatt le kellett léptetni. Hazai sze­replője is volt a bemutató­nak, a nehéz súlyban ugyanis a válogatott kerettag ellen miskolci versenyző. Bacsó Zoltán (MÉMTE) lépett szo- rítóba. és ha vereséget szen­vedett is, nem vallott szé­gyent ökölvívó tudásával. A bemutató mérkőzések ered­ményei; Harmatsúly: Szimcsák Gábor (BITSF) ngy Pozrer T ész­ló (Kisvárdai Vasas) ellen. Vál- tósúly: Erker Gábor (FVIG) pgy, Varga Ferenc (Ose»el) el­len. Nagyváltósü'v: Borbély Sán­dor (Kun Béla SE) ngy. Gáspár Gvörsv (ÉVIG) el'cn. Kisvá'tó- súly: Németh T ászló (HTG) ngy. Sumicz István (Paksi MED05Z) ellen. Könnyűsúly: Hetei °é«dor (Volán) pgv. Czlezas Eász'ő (Szolnoki MÁV) ellen. Panfr- súly: Fikó László (ÉVIG) pgy. Fersteck János (Kaposvári Dó­zsa) eilen. Pehelvsúlv: lene? József (BHSE) pgy. Kerékgyártó Laios (ÉVIG) ellen. Nehé-sólv: Lé^er Józsee íbu*=F) ngy. Ba­csó Zoltán (MEmte) ellen. A mérkőzéseket Habonv Sán­dor és Molnár István felváltva vezették. Pontozőbíróként közre­működőt: Pollner László. A bemutató után rövid szünet következett, maid új­ból vastaos csattant, hiszen a felgördülő függöny mögött ott állt. ezúttal nem ökölvívó kesztyűvel, hanem mikrofon­nal a kezében, Papp László háromszoros olimpiai bajno­kunk. Mintegy ötven percen keresztül hallgattuk rendkí­vül ízesen és egyéni stüoshan előadott, igazi ..bunyós” be­számolóiát pályafutásának kezdetéről, olimpiai bainoki címeinek megszerzéséről, a profi-mérkőzésekről és ielen. légi műnké iáról Rendkívül saínáifnk hogy .Lacit” egye­dül láttuk a színpadon, de Adler Zsiga bácsit semmivel sem lehetett rávenni arra. hogy mellé álljon, ö nagyon szerényen azt mondta: „Én eddig is mindig a háttérben voltam, most sem akarok sze­repelni. Valamikor a szorító mellől, most a színfalak mö­gül figyelte „szeretett fiát’. Papp Laci pedig ragyogóan brillírozott a mikrofonnal is. Sokszor harsant fel a kaca­gás, sokszor verődtek össze a tenyerek, s nemegyszer, egy- egy nagy győzelemre való emlékezéskor a vastaps ismét és ismét felhangzott. Nehéz volna akár egy mon­datot is visszaidézni mind­abból, amit Papp Laci ezen az estén elmondott. Talán elégedjünk meg annyival, hogy nagyon sajnálhatta, aki nem jött el meghallgatni, hi­szen ilyen rendkívül érdekes és igazi „bunyós módon” elő­adott beszámolót nemigen hallhattak senkitől. Külön él­mény volt végignézni, Papp Laci kommentálásával, azo­kat a filmeket, amelyeket Magyarországon még csak az ő élménybeszámolói kapcsán mutattak be, amelyeken profi mérkőzéseinek némelyikéi örökítették meg. Ismét izgul­hattunk a dán. az amerikai bajnokok elleni mérkőzésein, és ismét örülhettünk, amikor a bíró, mindig, minden mér­kőzés után Papp Laci kezét emelte a masasba. A jól si­került élménybeszámoló után a műsort rendező Miskolc vá­rosi Tanács és a Borsod me­gyei Ökölvívó Szövetség va­csorán látta vendégül az itt levő szövetségi vezetőket, versenyzőket és természete­sen Papp Lászlóékat. A va­csorán kerültek kiosztásra azok a díjak is. amelyeket a Miskolc városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága, valamint a Déli Hírlap szerkesztősége ajánlott föl. Megállapíthatjuk, hogv ez a szombat esti hírverés kez­detnek nagyön jó volt Mis­kolc város sportvezetői bebi­zonyították. hogv már most készülnek a jövő évi nagy feladatra. Elkezdődött a hír­verés az ökölvívás megismer­tetése és megszerettetése, az 1970 évi. Miskolcon meo-en- dezésre kerülő Junior Euró- oa-bajnokság sikere érdeké­ben. (h. M i /

Next

/
Oldalképek
Tartalom