Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-13 / 89. szám
ii A mosoly országa Lehár - nagyo ereit a Miskolci Nemzeti Színházban Operett — happy end nélkül. Bizony, rendhagyó eset. Talán ez a magyarázata A mosoly országa elévülhetetlen szakmai sikerének, előkelő operett-rangjának. Mert, hogy ez a Lehár- mű két lábbal áll a színpad deszkáin, az vitathatatlan. Az operettirodaiom gyorsan hervadó virágai között ez a mű esztendőnként szirmot hajt, mert a „kertészek”, a librettista Ludwig Herzer és Fritz Löhner, de mindenekelőtt Lehár Ferenc ismerték a flórák természetrajzát, tudták, milyen altalaj szükséges az évenkénti klvirágoztatás- hoz. A mosoly országú ban testesült meg a szöveg és a zene drámai egyenrangúsága; e nagyoperett librettója rejti magába a legkeveseob konvencionális kelléket, e zenés mű kísérli meg a legeredményesebben mind a muzsika, mind a próza építkezésében a jellemábrázolást E sorok íróját régóta foglalkoztatja egy szellemi mutatvány. Mi lenne, ha operett. stűdió-vállalkozásként, valamelyik színházunk egymás mellé rendelve eljátszaná a Sárga kabátot és A mosoly országát. Mit kapna a néző és a szakma? Két zenés játékot. Az előbbit klisé-szöveggel, jó muzsikával, az utóbbit pedig átdolgozott librettóval s hozzáigazodóan még jobb zenével. A feltételezett élmény egyik felét megkaptuk pénteken este a Miskolci Nemzeti Színházban. Turián György vendégrendéző Ízléssel, a látványokban tobzódóan állította színpadra a nagyoperettet. Gyorsan hozzá kell tennünk: ez a mostani látványosság mellőzött minden misztikus többletet, keleties- kedő hókuszpókuszt. A szövegkönyv funkcionális motívumaira figyelt Gergely István, a pompás és pompázó díszletek megalkotója, életet, hangsúlyt adott a jelmezeknek Hruby Mária, kinek káprázatosán szép jelmezei közül külön említésre érdemes a sárga kabát, a darab jelképpé növekedő rekvizituma, a konzervatív erkölcsök megtestesítője. A mosoly országa a hagyományosan vett „operett”-hu- morban szegényebb, mint műtársai. Turián György játékos elemek kitalálásával, apró, kellemes ötletekkel, de mindenekelőtt a Hadfnludy Perit alakító Varga Gyula kedves figurájának humorlehetőségeit kihasználva nevettet. Meg kell jegyeznünk, hogy a kétezeréves mosolyával, magányával, mély bánatával függönyt zárató Szu- Csong herceg happy end nélküli szerelmi története nem is igényli a harsányabb poénpetárdákat. , Az énekes szereplőket iá megelőzve, hadd szóljunk elsőként Bánó Pálról, a Csang nagybácsit alakító színészről. Ügy érezzük, a rendező az ő kezébe tette le ennek az operettnek emberhitelét, az ő szavaival figyelmeztet Turián: most az egvszer komolyan kell vennétek az operettfigurák jellemalakulásait. A kegyetlen intrika itt nem öncélú, nem az operett kötelező taszító-bonyolító manőverezése, hanem több évezredes hit, erkölcs kisugárzása. Ezt érzékelteti szikrázó, de mindvégig visszafogott indulattal Bánó Pál. Liza grófnő Várhegyi Mártában megtalálta a szépséget, a fenséges tartást, a szép hangot, a finomságot, örömmel szólhatunk arról is, hogy mennyit fejlődött a színésznő játékkultúrája, mozgása. A dikció még színezhető, árnyalható; érdemes is a beszéd ritmusára, erejére figyelni. mert a Várhegyi Mártára bízott szerepek mindig is gazdagok lesznek érzelmi kitörésekben. A primadonna tel'es megszületésének nélkül özhetelen feltétele a mozgás. és beszédkultúrának tökéletes birtoklása. Rózsa Tibor Szu-Csongia a drámaiságot hangsúlyozza. Szép, komoly alakításából kitetszik valami önsajnáltatás- féle, de bízhatunk benne, hogy néhány előadás után oldottabb s kevésbé szoborszerű lesz alakítása. Hangilag csak dicsérhetjük a rendkívüli énekerényekkel rendelkező Rózsa Tibor Szu-Csong- ját, az operaáriákhoz méretezett, igényes Lehár-dalok interpretálásáért. Varga Gyulán kívül Csiszár Nándor csillogtatja néhány percig tőrölmetszett humorát; igazán sajnáljuk, hogy rövid idő múltával „kiseprűzik” a színpadról. Dobos Ildikó Mi-- je színészileg is* telitalálat, de a dalok sanzonszerű tolmácsolása is helyénvaló a két operettcsillag nagy terjedelmű hanganyaga mellett. Kisebb szerepekben Fekete Alajos, Sárközi Sándor, Lukács Rózsa és Mátyás Jenő teremtett hangulatot a színpadon. Tisztán énekelt a kórus, Fodor Antal igényes (különösen a fegyvertánc volt hatásos) koreográfiáját maradéktalanul megvalósította a tánckar. Be- hár György karmester nagyszerű tempóérzékkel vigyázott rá, hogy a dalok ne váljanak terjengősekké, szentimentálisakká. PÁRKÁNY LÁSZLÓ A Colonia Claudia Savaria tulajdonosa Kazincbarcikai festő Szombathelyen Kazincbarcika festője, Ber_ náth Aurél tanítványa, Kiss Attila csak nemrégiben érkezett vissza művészi pályafutásának második kiállításáról, Sombathelyről. Harminchat festményét mutatta be, köztük először láthatták az érdeklődők az ország határain túl is figyelmet keltő Savaria karnevált. Tárlatát — a vendégkönyv tanúsága szerint — harmincezren tekintették meg. A város, a megye vezetői elismerésük jeléül Colonia Claudia Savaria emlékplakettel tüntették ki, melyet festőművész először vehetett át. A fiatal festőnemzedékhez tartozó művész jelenleg a Háború és béke képi „megfogalmazásán” dolgozik, de változatlan energiával készíti érdekes grafikáit, illusztrációit. Meglepő, hogy tervei között a a freskófestészet kapott nagyobb súlyt. Határozottan vallja, hogy a modern épületek, különösen a közintézmények falain is van hely rá, hogy a művészet erejével, eszközeivel varázsoljuk elfogadhatóvá, intimebbé a környezetet. Szombathelyi kiállítása abban a meggyőződésében erősítette meg Kazincbarcika festőjét, hogy a művésznek elsősorban azokhoz kell szólnia. akik az új embert formáló társadalomért küzdenek. (takács) ♦ Kiss Attila rajza Muhináí vesztettünk, Miskolcon győztünk Tiszán innen - Dunán túl „Vetélytársunk, kedves Borsod Vajon milyen lesz a sorsod?” Pest megyei laptársunknak válaszoljuk — mely lám (mily nemes szívű ellenfélre vall ez) a versenyt megr'ő- ző izgalomteli órákban sem saját pátriájára gondon, hanem ránk, borsodiakra: győztünk! Tovább ne aggódjanak ... Vagy — legalább miattunk ne. Persze, ez még tegnap reggel korántsem volt biztos. Sőt a verseny befejezése előtti néhány percben is borotvaélen táncoltunk. Az egypontos fölény persze dagasztja a hazai keblet, ennél azonban sokká] jobban örülünk annak, hogy bajvíváshoz szokott népünk borsodi és Pest megyei fiain ezúttal nem hatalmasodtak el nemtelen indulatok. A Liszkay Tamás szerkesztette játék bővelkedett ötletekben. A versenyzők nem mindig, de a sorozat munkatársai általában jól felkészülnek. Ennek ellenére nyilván minden vetélkedő újabb és újabb tanulsága gal szolgál. Mert ugye abban mindenki biztos lehet, hogy politikai, közéleti kérdésektől sehol sem félnek, hogy majdnem mindenütt van egy-két élő lexikon. De hogy a lexikon annyira nem válik élővé gyermekeink kezében, arra senki sem számított. Gyanítom, hogy ebben a dologban, mely any- nyi játékidőt elrabolt, nemcsak a fiatalok a ludasak. Mi lett volna például, ha a zsűri egv-egy híres ember Borsod, illetve Pest megyéhez fűződő kapcsolatát akkor is szentesíti, ha történetesen ez a kapcsolat nincs a lexikonban hitelesítve? Talán a kérdés feltevésében is volt hiba, ha azt olyan nehezen értettük meg? (A lexikon kezelésével kapcsolatos konzekvenciákat azonban így is le kell vonnunk.) Egyébként a játék legfőbb erénye és előnye az volt, hogy viszonylag tág teret engedett a rögtönzésnek és nem annyira a felhalmozott ismeretekre volt szükség, mint inkább az intelligenciára. Örömmel értesültünk róla, hogy a miskolci közlekedési dolgozók fizetését rövidesen rendezik. A műsort már ezért is érdemes volt végighallgatni, na meg azért, mert megtudtuk, hogy a Győri kapuban három ABC-áruház is épül. (Ez már nem játék!) Mégis, mennyivel izgalmasabb, mint mondjuk a ragadványnevek, vagy a Luca-napi szokások. Ez azt is eszünkbe juttatja, hogy a Rádió talán túl nagy technikai apparátust mozgósít. Pedig higgyék el: a hallgató szamára soha nem érdekesek a technikusok, riporterek számára idegborzoló kapcsolások, keverések. Izgalmas tartalom nélkül, a legkörmönfontabban beadott helyszín sem kelt érdeklődést. A mi tegnapi játékunkra persze nem ez a jellemző. Jó mulatság volt, ha nem is mindig és mindenütt férfimunka. Es az sem mellékes, hogy Muhi, Mohács és Marseille után nem írta fel magát Miskolc... (gyarmati) Dobozy Imre Miskolcon A II. Rákóczi Ferenc Könyvtár és á Művészklub december 15-én, hétfőn este 7 órakor a Művészklubban rendezi meg Dobozy Imre Kossuth-díjas író szerzői estjét. A bevezetőt dr. Kabde- bó Lóránt irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa mondja. Az esten Somló Ferenc Jászai-dfjas színművész is közreműködik. Játék, muzsika huszonhat napig Téli gyermekfoglalkoztatá > A nyárhoz hasonlóan, a téli szünetben is gazdag programmal várja a gyerekeket a Rqnai Sándor Megyei Művelődési Központ December 23-tól január 15-ig minden kedden és csütörtökön délelőtt 10 órától ingyenes filmvetítést tartanak az általános iskolásoknak. 31 játék-, rövid-, mese- és ismeretterjesztő filmet mutatnak be. A műsort úgy állították össze, hogy a gyerekek szórakozását és az iskolában tanult anyag elmélyítését egyaránt szolgálja. Fejtörő játékokat vetélkedőket rendeznek környezetismeretből, orosz nyelvi társalgásból, földrajzból az 1„ 6., 7., 9., 11., 37. sz. általános iskolák tanulóinak a művelődési központ klub- helyiségében, és televíziónézéssel egybekötött „klubdél- előttökön” játszhatnak, szórakozhatnak a gyerekek. Az előre, gondosan elkészített program bizonyára sok kisiskolásnak szerez majd örömet. HALÁLOS VILLÁM Az ausztráliai Üj Del- Wales viharok dúlta körzeteiben több száz juhot sújtottak halálra a villámok és több ezer hektárnyi föld terület© perziselődött meg. ÉGŐ TEHENEK Amikor egy dél-afrikai farmer hazatért, tüzet látott istállója körül. Azt hitte, hogy a fából készült építmény ég. Tévedett, mert 5 tehene állt lángokban. Az történt ugyanis, hogy egy magasfeszültségű vezeték lezuhant és megölte, majd felgyújtotta az istálló mellett legelésző állatokat. BERNÁTHEGYI A VOLÁN MELLETT Josepf Matracia indianapo- li polgár kihozva- kocsiját a garázsból, egy pillanatra kiszállt, hogy az ajtót bezárja. S a következő percben egy bernáthegyi kutya toppant elő, és a volán mellé Ült. A hatalmas állatot még virslivel sem tudta kicsalogatni. A rendőrök altatót adtak be a kutyának, és így sikerült az alvó állatot kihúzni a kocsiból. Matracia végre munkába indulhatott, de kérdés, hogy főnöke el- hiszi-e majd neki a bernáthegyi-sztorit? A DINAMIT ELŐBB ROBBANT A portugáliai Aéjustrel egyik vasércbányájában az éjjel három bányász vesztette életét. Robbantást akartak végezni, és a dinamit akkor robbant, amikor még a közelben voltak. Feltételezik, hogy túl korán gyújtották meg a zsinórt. A DUNÄBA BORULT A TEHERAUTÓ A budapesti Széchenyi rakparton Buzási László személyautójával összeütkö/ött egy IFA tehergépkocsival, amelyet Bedők Ferenc vezetett. A teherautó a Dunába borult. A balesetnek három könnyű sérültje van. A teherautót kiemelték a Dunából, a balesetet a személygépkocsi vezetője okozta. VIZSGÁLJÁK James A. Boyle massachu- settsi bíró bejelentette, hogy január 5-én kezdik el a Mary Jo Kopechne halálának körülményeivel való vizsga’a- tot. A Kennedy család 28 éves titkárnője július 18 -án az Edward Kennedy szenátor által veze'ett gépkocsiban lelte halálát. A tárgyalás a nyilvánosság kizárásával történik, ahogy ezt a Kennedy család kérte. AGYONLŐTTE A FELESÉGÉT A New Yersey állambeli Ewing községben egy teherautósofőr és felesége szabad ideiében azzal szórakozott, hogy töltetlen revolverrel célzott és „lőtt” egvmásra. Egv nap azonban elsült a férfi „üres” revolvere, s az asszony holtan rogyott ös«ze. A „játékos kedvű” férfit- őrizetbe vették. GARÄZDA LEGÉNYEK A Székesfehérvári Megyei Bíróság garázda legényeket ítélt el Sztojke f ászló fiatalkorú társával telefont rongált és megtámadtak egy idős házaspárt. Sztojka zsebkésével meg is sebezte a férfit, a fiatalkorú társa pedig az asszonyt ütlegelte. Sztojkát emberölési kíséri* ötéi-re, társét garázdaságért egy évre ítélték. i
