Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-12 / 88. szám
Ágyat nem lehet lefoglalni Negyven éve végrehajtó Majdnem a XIX. szazad végéig, hasonlóan a többi európai országokhoz, Magyarországon is megvolt az -dósok börtöne. Mígnem 1881-ben meghozták az első „végrehajtási” törvényt. Tanúk órabérben Szabó Pali bácsi, Miskolc egrutinosabb bírósági végrehajtója meséli: — Negyven éve járok az adósok „nyakára” a pénzért, illetve pénzünkért — javítja ki önmagát. — Tudniillik manapság az államnál: tartoznak a legtöbb pénzzel az emberek. Sokan adósak a villany-, gáz-, rádió- és tv- számlákkal, meg a lakbérrel, de a közlekedési bírságot sem szeretik kifizetni... Ilyenkor aztán kopognak a végrehajtók, de sohasem egyedül. A törvény szerint csak tanú jelenlétében lehet foglalni. Ez persze nem üres formalitás. A végrehajtók nem valami népszerű emberek és — sajnos — gyakran sértegetik őket az adósok. Dolgozni? Nem! — Nincsenek itthon! Este tessenek jönni! Tessenek zörögni! Hajnal tájban tessenek jönni!/ Biztos csak alMosolygő történelem Herceg, gombolkozzék be! Aimé Martin (1786—1847) francia irodalomtörténész és kritikus egy alkalommal Párizsban a „Regence” kávéházban volt, ahol éppen La Valliére herceg egy bizonyos Voisenon nevű úrral sakkozott. A játék folyamán a, két játékos valamely kérdés felett vitatkozni kezdett, de nem tudtak megegyezni. Végre felkérték Martint, hogy döntsön ő a kérdés felett. Mialatt a vitás esetet elmondták Martinnek, a herceg, aki nem ismerte a kritikust, kigombolta kabátját, hogy Martin lássa a Szent Lajos rend keresztjét, amellyel dekorálva volt. Martin meghallgatta a vitás kérdést, azután így szólt: — önnek, hercegem, nincs igaza. Nyugodtan gombolkozzék be! Az orvos „érdekes esete* Lord Joseph Lister (1827—1912) híres angol orvos, az antiszepszis felfedezője, csak nagyon komoly betegeket szeretett gyógyítani. Olyan betegségeket, amelyeket az orvosok „érdekes eset”-nek szoktak nevezni. Egy éjjel sürgősen hívatta egyik páciense, s ő a lehető leggyorsabban sietett hozzá. Miután megvizsgálta betegét, megkérdezte tőle: — Elkészítette már a végrendeletét? — Nem — felelte a beteg elsápadva. — Hiszi, hogy. . — Hívassa azonnal a közjegyzőt' — Oh, doktor úr, az én állapotom ... — Atyját és gyermekeit azonnal, sürgönyileg hívassa haza nyaralásukból! A rendelkezéseket azonnal végrehajtották, és az orvos menni készült. — Oh, doktor úr, ne hagyjon magamra — szólt a beteg megdöbbenve. — Legyen nyugodt — szólt Lister. — Nincs semmi komolyabb baja. — Akkor miért hívatta velem ide a közjegyzőt és a családomat’ — így legalább nem én leszek egyedül az ostoba ma, aki éjszakának idején ily semmiségért elhagyja a házát. Jelentősen nőtt városunk idegenforgalma 1968-ban mintegy 100 ezer külföldi járt Miskolcon, ebben az évben még ennél is több; legalább 10 százalékos emelkedésre számítunk. így ez év végéig 110—115 ezer külföldit fogadunk városunkban. Miskolc az ország egyi' legjobban keresett helye letí — mondotta Tózsa István, az Id,->ir»nforgalmi Hivatal ve- ze'őie. Miskolcra elsősorban a szo- cia'ista országokból: Csehszlovákiából, Lengyelország ból. az NDK-ból. a Szovjetunióból, Romániából, Jugoszláviából érkeznek, de gyakran járnak itt a nyugateufópai tőkés országokból: Ausztriából, Olaszországból, Svájcból, sőt újabban Hollandiából is. A város híre-neve a tengerentúlra is eljutott, hiszen az USA-ból és Kanadából is sok turista érkezik. Az Idegenforgalmi Hivatal felmérései szerint a városba érkező külföldiek közül a legtöbben a tapolcai barlang- fürdőt keresik fel, de közkedvelt a tapolcai strand, s Tapolca „szubalpesi”, hegyalatti, gyógyhatású, páradús klímája. Sok külföldi fordul meg a lillafüredi barlangokban is, s az avasi borkóstolókat sem kerülik el. (buday) szanak! — vágnak egymás szavába a szomszédok, amikor a „helyszínen” megjelenünk. És amikor bejutunk: — Kedves uraim, van önöknek szívük? Maguknak nincs gyerekük? — könyörög az első „nagyjelenetben” az adós. Közben a kíváncsi szomszédok már kint áosorognak a gangon. — Csak még két napot várjanak, a nénikém rövidesen küldi a pénzt — fogja „komolyra” a szót például egy fiatalasszony. — Kedves asszonyom, mi lenne, ha végre elmenne dolgozni? — kockáztatjuk meg a kérdést. — Én? — fortyan fel mérgesen. Adós mindig lesz? — Sokakat érdeklő kérdés: mit szabad lefoglalni? — Talán arra könnyebb lenne válaszolni, hogy mit nem lehet. Az előírások szerint semmi olyan tárgyat, amelynek hiányát az adós komolyabban megérezné. Például ágyat sem... — És ha kettő van neki? — Az más, csak elférjenek rajta. A másik asztalnál huszonéves végrehajtók hajolnak a vastag aktacsomók fölé. — ön mit gondol, erre a szakmára meddig lesz még szükség? — Addig, amíg az emberek meg nem javulnak... — Ez talán túl prófétai megfogalmazás _ vetjük közbe. — Akkor úgy mondhatnám, hogy amíg pénz van ... (szántó) ♦ A József Attila utcai hengerfej felújító üzem rekontstruk- ciója során egész sor ötletes, szellemes munkagépet állítottak be. Köztük több olyat is, amit maguk a dolgozók és a vállalat műszaki szakemberei konstruáltak. A folyamatos és köny- nyű munkadarab-szállítást szalagszerben, egy görgősor beállításával oldották meg. (Képünkön.) Bár a felújítás az ott dolgozók szeme előtt történik, a korszerűsítésről filmet készítenek, hogy a rekonstrukció befejeztével folyamatában is láthatóvá legyen a többéves fejlődés. Az AKÓV üzemének dolgozói saját erőből, apróbb-nagyobb ésszerűsítésekkel is könnyítik az egyébként nehéz, nagy figyelmet igénylő munkát. A nemrégiben még kemény fizikai megterhelést jelentő műveleteket már egytől egyig gépesítették. (nagy—ágotha) Egymillió csorba palack Havonta egymillió palackot töltenek meg rummal, pálin. kával, konyakkal a Magyar Likőripari Vállalat miskolci gyárában. Csupán féldecisből 800 ezer palackot adnak ki havonta. Ez a legnépszerűbb, ezt keresik a legtöbben. Ugyanakkor nagyon sok- üveg kerül vissza a vásárlóktól. A visszaváltott palackok között mind több a csorbult, a sérült, amit már nem tudnak újra felhasználni (a töltőgépekbe csak ép palackokat helyezhetnek). Az idén nem kevesebb, mint egymillió hibás üveg került vissza *a gyárba. Az ebből adódó többletköltséget sem az ipar, sem a kereskedelem nem vállalja szívesen. Nem jelentéktelen összegről van szó. Hogy a vitákat elkerülhessék, mindkét félnek nagyobb figyelmet kell fordítania a palackok átvé- lel'Ve. Lilla csókja A jómódú kereskedő, komáromi polgár, Vajda Pá! uram leányának — Vajda Juliannának — neve, kit a magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa, a legsokoldalúbb költőegyéniscge, Csokonai Vitéz Mihály Lilla-kéni örökített meg verseiben, az irodalomból most a boros palackok címkéjére került. A 7 decis palackokat a VOSZK egri telepe szállítja a Csurgói Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek, az ostorosi Kossuth Tsz olasz- rizling borával megtöltve. Ez a bor egyedül és kizárólagosan csak Csurgón, Csokonai egykori városában — a költő 1799-ben tanított az itteni gimnáziumban — kerül forgalomba: „Lilla csókja” néven. Az említett bort magam nemegyszer ízleltem, jól ismerem, s így állíthatom: „égiekke! játszó földi tünemény”. Bizonnyal Vitéz is nagyokat kortyolgatott volna e nedűből, ha Ismerheti. F, tekintetből a név — ..Lilla csókja” — úgy tűnik, ügyes reklámfogás. Irodalmi izekre harapva azonban. ízléstelen. Ha így haladunk hagyománytiszteletünkkel, még Léda is remélheti, hogy ő meg valamely pancsolt desszert-bornak, olcsó kis coctail-készft- ménynek lehet a keresztanyja. Lilla emléke nem 7 decire méretezett...! PATAKV DEZSŐI A toronyórák, V városdíszek gazdája Áll a toronyóra, kopott az emléktábla. Ki javitsa meg? A városi tanács intézkedése szerint 1970-től a kerületek felelősek ezért. Az I. kerületi Tánács például az Avas fenntartásával együtt feladatul kapta az emlékművek, emléktáblák, toronyórák, köztéri órák karbantartását, a városdíszek gondozását. Mindehhez a városi tanács anyagi fedezetről is gondoskodik. A DH felszabadulási pályázata r Két csajka gulyás A szovjet és román hadsereg Tokaj felszabadítása után, Szerencs előtt keményebb ellenállásba ütközött. A községet félkörben körülzárták, és majd egy hónapig állóharcot folytattak. Közben a szovjet hadsereg hangszóróin keresztül értesültünk Miskolc város felszabadulásáról. Bizony, mi is nagyon vártuk már a harcok', főleg a háború végét, hiszen az élelem is fogytán volt. Liszt már egyáltalán nem akadt és kenyerünk is kukoricalisztból készült. December 11-ét irtunk, mikor anyám a tíz főből álló család részére kenyeret sütött. Megdaráltuk a maradék árpa- és búzaocsút, szépen átszitáltuk, anyám hozzádagasztotta a kukoricalisztet és kisütötte. Alig vártuk, hogy ehessünk a meleg, puha kenyérből. Megkentük marmaládéval — amit az egyik visszahagyott vasúti kocsiból vittünk haza —, ebből volt még egy ládával. Nem untuk mi a kukoricás kenyeret, pedig naponta más se igen volt, mint káposztás zsámiska, görhe vagy máié, esetleg káposztaleves. Ha jóllakhattunk, bizony nemigen törődtünk mi semmivel. Csak akkor zúgolódtunk, mikor anyánk is bevezette a fejadag-rendszert és kiszabta a napi adagot Ha kértünk, a válasz ez volt: nincs több, majd holnap, most men jelek lefeküdni. December 12-én nagy volt a sürgés-forgás községünkben. Apám a szobába parancsolt bennünket, de az ablakon keresztül is láttuk a magyar katonákat, ahogy Hidasnémeti—Kassa irányába távoztak. Német katonákat már régen nem láttunk. Másnap új katonák érkeztek. Más egyenruhájuk volt és másképpen beszéltek. 1944. december 13-a volt, ezt a dátumot csak később jegyeztük meg. mint Szerencs felszabadulásának napját. Gyerek^sszel csak annyit tudtunk felfogni, hogy itt az „ellenség”. Mint a bárányok egy csomóban, megszeppenve vártuk, hogy mi fog történni. A házból senki nem mehetett kJ apámon kívül. Két nap múlva katonák jártak házról házra, felszólítva a férfiakat, hogy menjenek a vasútra dolgozni. Én és öcsém már nagyobb fiúk lévén, apánkkal mentünk. Anyám sírt, de gyorsan becsomagolt néhány görhét, meg egy bögrében — tegnapról maradt — káposztás zsánv'skát. Az állomáson gyorsan munkába állítottak bennünket. A felnőttek síneket hordtak és hidegvágóval vágták el ott, ahol a robbantástól megszakadt. Építették a vágányt. Mi gyerekek téglákról tisztítottuk le a habarcsot. Délben megettük a hazait, majd folytattuk a munkát. Pér óra múlva szovjet katonai konyha gördült az állomás elé. A katonáknak hozott ebédet. Micsoda illat terjengett a levegőben! A szemem is majd kiesett, úgy néztem az étkező katonákat. Szinte együtt nyeltem velük az ételt. Hogy mit beszéltek, nem tudtam. De egyszer csak intett az egyik, hogy menjek oda, és egy csajka babgulyást adott. Mohón nekiestem az ételnek. Régen éreztem ilyen ízt a számban. Egy pár nyelés után abbahagytam. A katona megint mondott valamit és a kezemben levő csajkára mutatott. Éreztem, azt kérdezi, miért nem eszem? Én kézzel-lábbal mutattam, hogy haza akarom vinni. Közben Mészáros bácsi a tolmács is odakerült és elmondta a katonának, hogy mit akarok Csak annyit hallottam, hogy sűrűn ezt mondta a katona: dá-dá. Ezután felém fordult és rám rivalt, hogy kusáty — miközben vállán megigazította a lecsúszott fegyvert. Most akar lelőni — gondoltam —, de nem ellenkeztem, megettem a csajka tartalmát. Ezután csak azon csodálkoztam, hogy elkérte az üres bögrémet és színültig töltötte babgulyással, miközben minden merítésnél mondta: mamká, szesztrá ... Mészáros bácsi a fülembe súgta, hogy gyorsan vigyem haza a testvéreimnek. Még mindig kétkedve — megindultam haza. Közben vissza, visszanéztem, nem fog-e lelőni. De nem láttam mást, csak a bundasapkás, pufajkás szovjet katona mosolygó arcát. Még két hátig találkoztunk. Később én hordtam az ebédet azoknak a katonáknak, akik nem tudtak a konvhához jönni. Nekem mindennap kiiárt a két csajka gulyás. Eeész jól össze- barátkoztunk: már tolmács sem kellett, értettük fgvmást szavak nélkül is. Ivan Klebunov — mert így hívták — gyakran felkereste családunkat is. Azóta nem tudunk róla semmit Szívesen talál, koznék vele újra.... KISVARDAl jáNOS Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 39. sz.
