Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-09 / 85. szám
Meddig csúszkálunk még? Szombat estétől vasárnap délutánig hét boka- és egy combnyaktöréssel végződő baleset történt a belváros csúszós útjain. A terület gazdája, az I. kerületi Tanács szabálysértési hatósága a téli szezonban mindeddig még egyetlen, a jeges, tisztitatlan járdákat reklamáló feljelentést sem kapott. A két információ némiképpen magyarázza azt a tarthatatlan állapotot, amely az első hóesés óta a városban uralkodik. Az úttesteket még csak-csak letakarítják, a járdákkal azonban szinte senki sem törődik. Jégpáncél fedi például az épülő Centrum Iruház, a Békét téri kisiparos-műhelyek előtti járdákat, a lakótelepekről és a villanegyedekről nem is beszélve. Pedig a, rcndeletek egyértelműen kimondják, kinek és mi a Kötelessége a járdák tisztításával kapcsolatban. A hanyag házfelügyelőt, vállalatot vagy éppen háztulajdonost feljelentheti az ügyeletes rendőr, a házkezelőség és bármely állampolgár, persze, csak ha van két tanúja ... Feljelentheti, mégsem teszi. És ha már bebizonyosodott — nem az idén, hanem évekkel ezelőtt —, hogy az ilyen „öntevékeny” ellenőrzés hatástalan. ideje lenne egy, de végre felelős gazdára bízni a város járdáit! PUSZTAI ÉVA Segély és társasutazás A varos ötezer egészségügyi dolgozója közül kétezren taglal a biztosítási és Önsegélyező csoportnak. A húszforintos havi tagdíjakból visz- ,zamaradt szociális alap terhére évente 140 ezer forintot fizetnek ki segélyek címén, több mint háromszázezer forintot pedig társasutazásokra, kulturális és sportesemények látogatására fordítanak JSégyn%á%an kaptak jutalmat Több mint négyszáz dolgozó, a Gyógyszertári Központ alkalmazottainak fele kapott pénzjutalmat a jubileumi ünnepségen. 170 ezer forintot jutalomként, százezer' forintot a kiváló dolgozó jelvény „kísérőjeként”, 15 ezer forinot pedig rendkívüli fizetésemelésként osztottak szét. A vásárlók visszatérnek Nem hajszolják a nagy neveket s*sm :: « ..«*** A hóesés sem számít: a járókelők gyönyörködnek.. Valóságos kiállítást rendeznek a művészi „portékákból”. Szorosan véve pedig „csak” áruk ezek is, mint a többi bolt polcain sorakozó eladni valók. De micsoda ízléssel kínálják itt... Kilencféle cikkcsoportból válogathatnak a vásárlók a Képcsarnokban. A fő profil: a festmény és a rézkarc. Sok fogy belőlük, s egyre nagyobb a kereslet Gyakran vásárolnak itt a vállalatok, intézmények is, és ez külön öröm, hiszen mérhetően mutatja a törekvést: mind kulturáltabb munkakörülményeket, ízléssel berendezett munkahelyeket teremteni. A Képcsarnok vezetője, Moldován Gyuláné szívesen időz ennél a témánál. Hangsúlyozza: ez az üzlet kulturális missziót is kell, hogy ellásson. Helyes irányba fejleszteni az emberek szépérzékét. S hogy misszióját jól tölti be, bizonyság rá: a vásárlók ide mindig visszajönnek. — Sokszor csak nézelődni, máskor -meg tanácsért: mit vegyenek, hogyan díszítsék otthonukat, milyen faliszőnyeg, váza, festmény vagy virágtál illik legjobban lakásuk berendezéséhez. A miskolciak nem sznobok! Határozott megállapítása ez a bolt dolgozóinak. Nem hajszolják a nagy „neveket”. Ami szép és valóban művészi, azt megveszik, bárha ismeretlen is még remeklő mestere. Szinte valamennyi — városunkba látogató külföldi — felkeresi ezt az üzletet. Nem kevés meglepetéssel, s tegyük hozzá: némi irigységgel hallják, hogy ezeket a művészi alkotásokat. nálunk részletre is meg lehet vásárolni. A vezetőnő elmondja: a forgalom 95 százaléka a Képcsarnok Vállalat kamatmentes részletakciójában bonyolódik le. A legfőbb lektorkodás, a miskolci művésztelep és a vállalat közösen négy kiállítást rendez itt évente. Egy- egy képző- vagy iparművész legszebb munkáit mutatják (Ágotha Tibor felvétele) be Miskolc műveszi érdeklődésű lakosságának. Kedves figyelmesség: a grafikai biennalén kiállító művészek különleges, I. kategóriájú alkotásaiból — a biennalé ideje alatt — megfelelő készlettel várják az érdeklődőket. R. É. NAPJAINKműsor a rádióban Új telephelyet kapnak a kéményseprők Seűkós körülmények között dolgozik évek óta a Kéményseprő Vállalat. Csak ■Miskolcon 30 ezer kémény lásztításáről kell gondoskodni tik. Munkájukat úgy pró- "hálják megkönnyíteni, hogy a kéményseprőket egy-egy területre együtt szállítják ki i*— autóbusszal Az I. kerületi Tanács területet biztosított egy, a jelenleginél nagyobb telephely kialakításához. Amennyiben jövőre elkészül az új központ, a kéményseprésen kívül más szolgáltatásokat is vállalnak a rokonszakmákból, mint például a kémények tatarozása Ha szükebb hazánk íru'daima, művészete kerül az ország közvéleménye elé, örömmel figyelünk fel s szívből drukkolunk e tájék íróinak, művészeinek sikeréért. A Kossuth rádió tegnap este borsodi írók műveit szólaltatta meg. Lokálpatrióta felbuzdulásunkat hamar lecsökkentette néhány zavaró momentum. Az összekötőszöveg megszerkesztője (tudomásunk szerint nem él Borsodban) Zimonyi Zoltánt Zólyominak keresztelte, Kuz- mányi Gusztáv nevéből „el- spóroita” az „i” betűt, az évenként zaűó. országosan is közismert miskolci filmfesztivált csak szemlének tisztelte meg. E kifogásaink elenyészőek a lényegbevágóak mellett. A borsodi írók csokrában mi módon kapott helyet Darvas: A térképen nem található című drámájának egyik (rosz- szul megválasztott) részlete? Milyen koncepció alapján állt össze a műsor; nevek vagy művek vezérelték az összeállítás szerkesztőjét? Ugyanis némi szomorúsággal kell szólnunk róla: az elhangzott művek többsége (volt közöttük több mint tíz évvel ezelőtt született, s talán még a Széphalom hasábjain megjelent írás) nem reprezentálta, nem is bizonyíthatta sem napjaink irodalmának sokszínűségét, sem azt a törekvést. amit a NAPJAINK köré tömörült írók. költők, művészek kifejtenek. Azért is gyanítjuk. hogv inkább személyekhez méretezett volt az összeállítás, mert szerkesztői koncepció, halvány gondolati lánc i nyomát sem lelhettük így nagyon is eklektikus ..ami van ’ műsort kapott az | /, iii.tossugo; a inas tájakon élő Irodalomszerető ember erősen hiányos képet kapott a borsodi irodalmi életről. Ha a szerkesztő valamifajta keresztmetszetre, tíz-tizenöt éves visszatekintésre gon- uolt (a műsor ezt a törekvést sem tükrözte), akkor helyet kellett volna adni például Baráth Lajosnak, Tóth Lajosnak, Bihari Sándornak és másoknak is, az ifjú költő nem. zedék tagjai közül Mándoki- nak, a megyénkben élő Papp Lajosnak stb. Azt is mélyen fájlaljuk, hogy Gulyás Mihály A huszonnegyedik órában című regényének nagyon szerencsétlenül megválasztott részlete nem bizonyíthatta Gulyás frói, főleg novellista erényeit. A jobbak: Serfőző Simon, Akác István, Juhász József, Borsodi Gyula sem a legerősebb, legrádiószerűbb műveikkel szerepeltek. Háborítatlan élményt a fiatal Bari Károly Rekviemje nyújtotta többi mű fáradtságról, ideiét, múltsógról árulkodott. Kiss Gyula képességét sem a „beemelt”, dramaturglallag kifogás alá eső Ady-dráma részlet reprezentálja. Egy szó, mint száz: gyenge. szerkesztetien műsort hallhattunk a Kossuth rádióban. Az összeállítás a NAPJAINK cégére alatt hangzott el. de nem hisszük, hogy büszkék lennének rá azok az írók. költők, képzőművészek. akik valóban lapjaink konfliktusait, a t*írsa- dalom mindennapos kínálatait dolgozzák fel hittel, értően. tehetséggel és művészi elhivatottsággal. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Reform és közgondolkodás A gazdasági életben tapasztalható negatív tüneteket általában a reform nyakába varrjuk. Pedig a reform nem tehet arról, hogy néhol rosz- szul értelmezik, illetve az általa adott lehetőségeket nem úgy használják ki, hogy szorosabbra fűződjék a társadalmi és az egyéni érdek. Amikor a fogyasztók amiatt panaszkodnak, hogy ez vagy az az áruféleség hiányzik — sajnos eléggé sok hiányzik —, akkor nem közgazdaságilag mérlegelnek, hanem egyszerűen mint vevők. És ilyenképpen igazuk van. A dolog azonban nem eny- nyire egyszerű. Hiszen a reformnak éppen az az egyik fő célja, hogy a termelést és a fogyasztást — sokféle ösz- szetevő révén — egyensúlyba hozza. Ez nem csupán gazdasági, hanem egyben társadalmi-politikai érdek is. Az állami irányító szervek ellenőrzéseik és a közgazdasági szabályzók — s más módszerek — által, tudományos megalapozottsággal végzik féladatukat. Sőt, maguk a pártszervek is végeznek a gazdasággal összefüggő politikai felméréseket, s hasznos tanácsokat adnak, ami érthető, hiszen a politika nem választható el a gazdaságtól. S higgye el az olvasó: avizs. gálódás útján szerzett tapasztalatok némelyike — éppúgy, mint a fogyasztót — gyakran meghökkenti a visszásságok okainak kutatóit is. És ezek a vizsgálatok csak megerősítik azt a tényt, hogy nem a reformmal van baj, hanem a végrehajtással. Sok-sok közismert hibának elsősorban a termelő — s olykor az árut közvetítő — egységek vethetnek véget. Nem külön-külön, hanem helyesen együttműködve. Helyénvaló ez a megállapítás, ha emlékezünk rá, hogy hányszor halljuk a boltokban: Kérem, mi megrendeltük, de az ipái nem szállítja! Ha viszont az ipart kérdezzük. a felelősseget máris a keresKedeiemre hantja. Hiszen, ha csak a két fél közötti „passzolgatásról” volna-szó! Sokkal nagyobb baj, hogy a termelőegységek és a kereskedelem egy bizonyos része „individuális” gazdaságpolitikát folytat. A termelők esetében gyakran előfordul, hogy nem a társadalmi szükségletet veszik alapul, hanem önnön nyereségüket. Kétségtelen, a vállalati nyereségre feltétlenül szükség van a népgazdaság intenzív fejlesztésének korában, De úgy, hogy ennek a fogyasztó inkább hasznai, mint kárát lássa. A vállalati — termelői — érdekeknek mindig egybe kell esniök a népgazdaság egészének érdekeivel. pontosan azért, mert a népgazdaságnak elsőrendű feladata a társadalom összes igényeinek mipd jobb kielégítése Egyes vállalatok ahelyett, hogy a termelékenységgel, az okos anyagi, létszám- és h órgazdál kodással növelnél: hasznukat — .és ígv válnának népgazdasági lag még hasznosabbakká —, indokolatlan eszközökkel manipulálnak. Tudunk róla, hogy egy-egy vendéglátóinari egységet például, a feltételek biztosítása nélkül, magasabb kategóriában üzemeltetnek. Nem ismeretlen, hogy néhol akkor Is a maximált árakat szabják, amikor arra nincs szükség. Nem titok, hogy részben azért volt drága az év első felében a miskolci piac, mert a felvásárló szer- , vek áruik nagyobb részét nem a termelőszövetkezetektől, hanem a miskolci piacról szerezték be, s ily képpen nem szabályozó, ha nem árfelhajtó szerepet töltöttek be. Naponta hallunk felelőtlen ígérgetések által még inkább duzzasztott; munkaerő-vándorlásról. a bérigényes és eszközigényes iparágakkal kapcsolatos „előnyvitákról” — s tud a nagyközönség sok egyéb visz- szásságról. És mégis hajlamosak vagyunk rá, hogy a negatívumot és a reformot hibáztassuk; úgyszintén arra is, hogy mindent csak a fogyasztó szemüvegén keresztül nézzünk. Pedig a fogyasztás a termelés függvényé, s hogy jobb legyen az ellátás, az mindenekelőtt a termelőkön műik; azon hogy olyan átgondolt gazdaságpolitikát folytatnak-e, amely megfelel a társadalom és az egyén szükségleteinek. A gazdasági reform olyan folyamat, amelyben hosz- szabb-rövidebb életű hibák is keletkezhetnek — de első? sorban nem a gazdálkodós módszere, hanem a helytelen gyakorlat miatt. A közgondolkodás — mind vállalati, mind fogyasztói szinten — hiszen a legtöbb fogyasztó maga is termelő — mindinkább a termelés felé forduljon, mert csakis ez alapozhatja meg a kínálat és a kereslet egyensúlyát, s teheti elégedettebbé a termelőket és fogyasztókat egyaránt. CSALA LÁSZLÓ Annyi az üdülő, mint nyáron A Dunántúlról Lillafüredre — Kétszer színházba — Jön-e a tízezredik? Telefonon kerestük meg két nagy üdülőnk vezetőit. Lillafüredről arról tájékoztattak bennünket, hogy szinte csaknem ugyanannyi az üdülők száma, mint nyáron, s a vendégek többsége a Dunántúlról érkezett. A több mint háromszáz üdülő kéthetes programjában — szombaton érkeztek — gyalogos és autóbuszkirándulások szerepelnek. Színházba is ellátogatnak, mégpedig két ízben is a két hét alatt. Az idén 9500-an fordultak meg beutalóval a Palotaszállóban, Év végéig megérkezhet a tízezredik vendég. A tapolcai SZOT-üdülők öl épületét többnyire a nők vették birtokukba, ők vannak többségben. A Park-szálló az idén fogadott először téli üdülőket. A százhetvennél több beutaltnak — többségük somogyi, Vas -megyei — a barlang-, a tep»nál- és kádfürdőkön kívül, számos szórakozási lehetőséget teremtenek. Programjuk hasonlóképpen gazdag, mint a Palotaszálló téli lakóié.
