Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-08 / 84. szám

Megnyílt az V. miskolci grafikai biennale A nagydíjas:.Pásztor Gábor Ha íamok várták tegnap, vasárnap délben a magyar roks,. - tó grafika barátait, amidőn megnyitotta kapuit az V. miskolci grafikai biennale. A Galéria termeit már a nyi­tás pillanatában érdeklődők százai lepték el, hogy tanúi le­gyenek a szokásos — sohasem konvencionális — köszön­Lzuuai C'zeyleüy Ilona, a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte a vendégeket. Megjeleni a megnyitón dr. Havasi Béla, az MSZMP Mis­kolc városi Bizottságának első titkára, Moldován Gyula, a ■\arosi pártbizottság titkárt. Hegy Zoltán, a megyei párt­bizottság osztály vezető-he­lyettese, Tok Miklós, Miskolc megyei jogú város Tanácsá­nak vb-elnökhelyettese. Megnyitó beszédében dr. Fekete László, a városi tanács vb-elnöke méltatta az V. gra­fikai biennale jelentőségét, a képzőművészet legnépszerűbb ágának hagyományos seres szemléjét. — Városunkban végleges otthonra talált a sokszorosító grafika — mondotta. — Örü­lünk annak, hogy a kultúra és a művészet reprezentánsai e jeles alkalommal is eljön­nek Miskolcra. A képzőművé­szeknek e nagy találkozója, a in "veszeti ág miskolci meg­méretése arra kötelez ben­nünket, hogy a művek szá­mát, minőségét a magyar grafika jelenlegi rangjának, s vtiagszin vonalának megfelel lően növeljük. Számunkra nagy öröm, hogy művek, művészek cs a közönség kerül élő kapcsolatba Miskolcon, s a hagyományos tárlatok ott­honossá teszik városunk la­kóit a képzőművészet világá­ban, A szónok ezután emlékezte­iéit ennek a városnak nagy- lélegzetű (országosan még nem eléggé méltányolt) szel­lemi vállalkozásaira, s ezek sorában az ország grafikusai­nak ma már számon tartott, s kétévenként várva-várt be­mutatkozásának erejére. A köszöntő Varga Gáborné. ld sugárzó szavak után a mesvei ta­nács vb-elnökhelyettese adta at a díjadat. Borsoíl-Abauj- Lemplén megye nagy dijat Pásztor Gábor budapesti gra­fikus kapta. (A művész nagy­hatású, montázstechnikával Készült Adj esélyt a békének és 1919, Fegyverbe: című ke­pei szerezték meg a babért.) A Magyar Népköztársaság művészeti alapjának díját Kondor Béla kapta. Kunt Ernő a miskolci tanács vb- diját szerezte meg. Pető János 'ugyancsak e'díjban részesült. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Rékassy Csaba kapta. Barczi Pált a Kazincbarcikai városi Tanács díjával jutalmazták, Lenkey Zoltán a KISZ KB különdíját nyerte el. A ma­gyar képzőművészek észak­magyarországi területi szer­vezetének plakettjét Rozanics Tibor és Jwrida Károly mű­veinek ítélték. (p. I) * Meglepően sok fiatal érdeklődött a kiállított rézkarcok, linóleum- és fametszetek, színes fametszetek, litográfiák, ve­gyes és más technikával készült lapok iránt. Remélhet­jük, hogy még nagyon sok ifjú — középiskolás szakmunkás- tanuló — tekinti meg a Miskolci Galéria becses értékű gra­fikáit. Egyszerűen, látványosság és fogadkozások nélkül bú­csúzott tegnap délután tő- lii/ik a Magyar Televizió e'íytk •— bizonyára sokak ál- i-d kedveit — sorozata. A íjidományos tudakozó „fenn­állása” alatt többek között azt bizonyította, hogy nép­szerű ismeretterjesztésre leg­inkább azok a szakemberek alkalmasak, akik egy-egy tu- i ományág legjobb ismerői. Velük találkozni és beszél­getni csak egészen kevesek­nek van alkalmuk. Tegnap különösen izgal­mas téma került terítékre. Az urbanizáció áldásait és riem mindig kellemes vele­járóit naponként tapasztal­juk. Miután leggyorsabban a «? agyvárosok növekednek, ne­künk különösen érdemes volt odafigyelni a beszélgetésre. A levegő szennyezettsége, a vízhiány, a közlekedés, szál­lítás Miskolcon sem űj gond. A távlati városfejlesztés szá­mol ezekkel a nehézségek­kel. Mindez azonban csak egyik oldala az urbanizáció­nak. Kevésbé hangoztatott, de legalább ennyire fontos: a városi ember közérzete. A város nyújtotta ingergazdag­ság, a számtalan választási lehetőség általában sok ve­szélyt rejt magában. Ezek a veszélyek az „őslakosságnál” sokkal jobban érintik a be­vándorlókat, a friss városia­kat. Miskolc példája minden­nél jobban bizonyítja ezt. Nem ritkaság, hogy a mo­dem lakások és a korszerű nagyüzem mellett is él az emberekben valamiféle vágy az „idilli” falu iránt. Már­pedig nem mindegy, hogy egy várost pusztán lakóhely­nek, vagy otthonnak tar­tunk-e. Az otthonteremtés pedig már nemcsak az egyén dolga. Miskolcon nemigen honos a másutt sok keserű­séget okozó „bekerült” meg­nevezés. Az ideköltöző mun­kás vagy értelmiségi asszi­milációja azonban így sem könnyű. Az üzemek rekonst- í-ukciójára, utcák és terek, lakótömbök kialakítására okos terv készült, de van­nak-e elképzeléseink arra vonatkozóan, hogy az utóbb években ideköltözött sok ezer ember hogvan válhat gondo>- kírásmódjában igazán váro­sivá, miskolcivá? Tatán nem ártana ezen gondolkozni... Gy—• Az elmúlt héten immár másodszor találkoztunk Mátó Gyu­lával, a legfiatalabb magyar költőnemzedék egyik tehetséges tagjával, aki meghívásunkra szeretettel látogatott el a II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár keretén belül működő ifjúsági klubba. Gábor Miklós új filmet forgat A titokzatos professzor Egy év leforgása alatt köl­teményei megsokszorozódtak, mondanivalója elmélyültebb lett. A „rakoncátlan homloké kölyök” helyett a lassan fér­fivá izmosodó, gondokkal küzdő, ugyanakkor lelkese­déssel teli ember képe bon­takozott ki előttünk. A mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem irodalmi színpada hűen tolmácsolta az egyete­mista költő érzésvilágát. Az est újszerűsége abban rejlett, hogy Mátó a legújabb ver­seiből összeállított műsorban előadóként is részt vett, szug- gesztív erővel mondta el gon­dolatait, ami legfőbbképpen azok számára jelentett köny- nyebbséget. akik először hal­lották az elhangzott verseket. A találkozó hangulatára mot­tóként az alábbi négy sort je­gyeztük fel: Segítsetek, ember legyek, egyenes-gerincű, mint a jegenyék . . A költő és a közönség kö­zös céljának, az igaz ember önnevelésének célja találko­zott itt a rímelő sorokban, a közvetlen kérdésekben és vá­laszokban. VILNUSZ ANTÓNIA, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár klubjának tagja — Elég! — kiáltja Herskó János rendező. — Tartsunk egy kis szünetet! A filmgyár forgatócso­portja az egyik budapesti utcán Herskó János „N. N., a halál angyala” című film­produkciójának külső felvé­teleit forgatja. Amíg a stáb átáll, azaz előkészíti a követ­kező jelenetet, a forgatási . zünetet felhasználva, Gábor Miklóst, a film főszereplőjét kérdezzük. — Egy pszichológus pro­fesszort játszom Herskó Já­nos készülő filmjében. Egy professzort, aki rendszeresen előadásokat tart a televízió­ban. Hamarjában nem is tud­nám megmondani, játszot­tam-e, alakítottam-e már eh­hez hasonló nagy filmszere­pet. Nehéz munka, de szíve­sen vállaltam, mert a ren­dező azt mondta, hogy ő majd bebizonyítja, filmben is tud úgy játszatni, mint a színházban. Nos. ezt majd a végeredmény dönti el. — Tulajdonképpen miről szól ez a titokzatos című film? — Nem kell megijedni a különös címtől. Valójában a negyven-ötvenévesek kor­osztályáról, értelmiségiekről van szó, akik a saját, már ki­alakult, megcsontosodott ge­nerációs társadalmunkban él­nek, s fájdalmasan szeretnék túllépni generációjuk kategó­riáit és normáit. Műfajában komédia lesz a film. Mulat­ságos fordulatokkal és hely­zetekkel tarkítva forr a szó­ban levő férfiúk élete. Az ő világuk képtelenségeit gú­nyolja ki a szerző-rendező, s ezzel együtt azt is megmu­tatja, hogy mennyi pozitívum található életükben. — Tulajdonképpen ki ez a professzor? — Olyan ember, aki a sa­ját munkáját a szakmai kö­rén kívül kapcsolatba sze­retné hozni az egész társa­dalom életével. Csak azt nem lehet pontosan eldönteni, hogy a társadalom, vagy ép­penséggel a saját érdekében teszi-e ezt! — Mikor lesz kész a film és kik játsszák a főbb szere­peket? — Most a forgatás külső felvételei folynak Ami pe­dig a belső felvételeket illeti azok főként lakásokban lesz­nek. Remélhetően januárra elkészülünk. A rendező leg­alábbis ígv tervezi. A film­ben egyébként kitűnő együt­tes került össze: a főbb sze­reiteket Darvas Iván Mepsn- ros Tiászló. Rv.ttkay fiva. Tö- rncsik Mari Bora T%*rn*4 és öze Lajos játsszák. Sz. B. KOSSUTH LAJOS ISMERETLEN LEVELE A címzett: Patay István özvegye „Asszonyom! Hazánk Nagyságod elhunyt férjében egyik leghívebb fiát, jogainak, szabadságának egyik legelszántabb bajnokát vesztette el, ki hadban-békében sziklaként állotta helyét ingathatatlanul egész életén át, rendületlenül az idők, s emberek változékonyságának hullámzó habjai közt” — írta a magyar szabadságeszmék élő bálványa, a 76 éves emigráns politikus Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója. A kérdés önkéntelen: va­jon ki volt az a Patay István, akinek halála alkalmából még Kossuth Lajos is szük­ségesnek érezte, hogy ilyen szokatlanul meleg hangú, nagy terjedelmű kondoleáló levéllel tisztelegjen? Még a lexikonok sem ad­nak felvilágosítást. Patay Ist­ván, mint nemzetünk annyi más nagy hőse, érdemtelenül, mélyen a feledés homályába merült. Ezt a sűrű homályt lebbentik fel véletlenül szer­zett ismerősöm közlései és a régi padlás penészes zugából előkerült Kossuth-levél to­vábbi sorai: „Nagyságod özvegyi bána­tát egy nemzet részvétele ve­szi körül... Patay István olyan ember volt, ki halálá­val űrt hagy maga után: az ő elhunytával egy olyan fér. fival lett szegényebb a sze­gény Magyar Haza. ki joggal mondhatta — mit többet sen­ki közöttünk még élők között — hogy szívébe volt vésve a költő intő szózata: „Hazád­nak rendületlenül légy híve óh magyar”, és hogy ez reli- giójának soha meg nem sze­gett dogmája vala”. Patay István élete, neve teljesen összeforrt Borsod megyével. Családja Takta- bájon élt, ő pedig az ősi sá­rospataki kollégiumban ta- nult, s vált igazi hazafivá. > 1848 nyarán, a kormány kérésére alapítója és első pa­rancsnoka — a részben saját költségén felszerelt — 48. önkéntes zászlóaljnak. Hívó szavára sok százan álltak csatasorba, nemcsak Borsod, Abaúj és Zemplén megyék területéről, de Szabolcs, Bi­har és Szatmár megyék lakói közül is. Zászlóalja élén a szeptemberi Válságos napok idején Perczel tábornok al- vezére. Döntő szerepe van abban, hogy Ozoránál sike­rült Jellasics utóvédjét fegy­verletételre kényszeríteni. Az ozorai győzelem trófeáit is Patay István vitte Pestre. Később borsodi, szabolcsi és zempléni önálló honvéd­zászlóaljat szervez. Előbb dandár-, majd hadosztály-, végül hadtestparancsnok lett. Buda ostroma idején a fővá­ros korlátlan politikai és ka­tonai hatalommal felruházott térparancsnoka. A világosi fegyverletétel után borsodi barátai bújtat­ták. 1851-ben szabadult az amnesztiarendelet kapcsán. Patay István ekkor már eszménykép volt. Szavát, tet­teit az egész ország figyelte. Halála alkalmából ezren és ezren utaztak Debrecenbe, a közeli hajdúvárosok lakóin kívül Borsod, Heves, Sza­bolcs, Bihar, Szatmár, Zemp­lén és Abaúj megyék terüle­téről is. Debrecenben még soha nem látott tömeg, 20 ezer ember volt jelen Patay István temetésén. Halála után elfelejtették! Elfeleitették, mert a dualista állam kemény szigorral fogta a hallgatás pórázára mind­azokat, akik emlékezni mer­tek, akik emlékezni akartak. Emlékét a történelem eróziós erőivel könyörtelenül bete­mették. BUDAY GYÖRGY éjféltől reggelig MEGHALT Meghalt az a héthónapos kisfiú, akibe a colorádói or­vosi egyetem klinikáján egy csimpánz máját ültették át. CSALÁDI TRAGÉDIA Feleségét, unoKahugát, 9 éves fiát, majd saját magát is agyonlőtte a francia Melon községben egy 39 éves, hat- gyermekes családapa. A férfi az előző éjjel szökött meg egv idegklinikáról. ISMERETLEN TETTESEK Időzített bombát robban­tottak ismeretlen tettesek hajnalban egy vasúti pálya­szakaszon a nyugat-japáni Kobe közelében. A robbanás Írét vasúti talpfát vetett szét darabokra, néhány perccel azután, hogy egy amerikai lőszerszállító szerelvény ha­ladt el ezen a vonalon. ÖSSZEOMLOTT Egy épülőfélben levő ház második emelete összeomlott a texasi egyetem területén. A lezúduló gerendák 18 építő­munkást sebesítettek meg. A HALÁLOSZTAG üjabb Áldozatai Űjabb két holttestet talál­tak a Rio de Janeiro-i rend­őrség nyomozói. A tetemek kínzás nyomait mutatták és megszámlálhatatlan golyó­ütötte sebek voltak láthatók. Valószínűleg a brazil rendőr­ség „halálosztalgának” újabb áldozatai kerültek elő. Az el­múlt években több mint 500 embert gyilkoltak meg a bra­zil rendőrség túlbuzgó elemei az alvilág tagjai közül. SZÜLŐ ANYÄK A HOFÖRGETEGBEN Ismét támadásba lendült a tél. A Dunántúlon erős hóvi­harok voltak. Vas megyében négy szülő anyát szállító men­tőautónak kellett a hóförge­tegben szabad utat biztosí­tani. Valamennyien időben a szülészeti klinikára jutottak. KIÁLLÍTÁS A SZEXUALITÁS KÉRDÉSEIRŐL A szexualitás kérdéseit is­mertető kiállítás nyíit meg Párizsban. A L’Humanité Di- manch szerkesztősége szeren­csés kezdeményezésnek te­kinti a kiállítást. TÍZEZER BÍRÓSÁGI ÜGYET ELEJTENEK A Stampa című lap jelen­tése szerint körülbelül 10 000 bírósági ügyet fognak elejteni í annak következtében, hogy az < alkotmányjogi bíróság dön­tése szerint a házasságtörés Olaszországban sem számít bűncselekménynek. LETARTÓZTATTÁK A casablancai repülőtér vámhatóságai letartóztattak két amerikait, akik bőrönd­jeikben 120 kiló kábítószert akartak becsempészni. A vámhatóságoknak a bőrön­dök nagy súlya ébresztett gyanút, » LEZUHANT ÉS FELROBBANT Lezuhant és felrobbant egy kétmotoros magánrepülőgép, fedélzetén 11 utassal Űj- Mexikóban. Az utasok, akik a nevadai Las Vegasban szálltak fel repülőkirándulás­ra, valamennyien életüket vesztették. TÜL VAN AZ ÉLETVESZÉLYEN Ricardo Zamora, a spanyo­lok volt világhírű kapusa, akit szívbántalmakkal szállí­tottak kórházba, a legújabb orvosi jelentések szerint túl van az életveszélyen. Mondd ki, holnap már nem lehet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom