Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-03 / 80. szám
A Bükk sírhantjai nyenkor, december elején vastagon borítja a megbámult avar, s nem egyszer már a hó a Bükk sírdombjait, havas eső veri a korhadó kereszteket. Gyermekkoromtól ismerem ezeket a katonasírokat. A forgalmasabb helyeken, a túrislautak közelében levőkre tavasztól őszig sokszínű, bódító illatú erdei virágokat tesznek szerető kezek, a kirándulók kegyelettel gondolnok az ismeretlen katonákra, akiket soha nem láttak, akikkel soha nem beszéltek. A bozótokban, rengetegekben megbúvó sírokat azonban nem gondozza senki. Az elmúlt negyedszázad alatt besüppedt a -olyók süvöltése közben sebtében kupacba rakott föld, bent ite a fű, a gyom. De még így is felismerhetők a ma már a ic csontokat, rozsdamarta fegyvereket rejtő sírhalmok. Vány ilyen sírja lehet a Bükknek? Bizonyára még senki se >i számolta meg. Kik fekszenek bennük? Valószínűleg már senki sem tudná megmondani. Legendák őrzik az egykori szovjet, román katona vagy magyar partizán hősi helytállásé történetét, aki Miskolcért áldozta, vagy Miskolc közeié jen végezte életét, aki itt, a Bükk árnyas, távoli szelektől íx olt fái alatt ért utói a katonahalál. A sírhalmok, a lassan-lassan alaktalanná váló, félig már bt emetődött lövészárkok, a bomba- és aknatölcsérek némaságukkal is beszélnek. Beszélnek és emlékeztetnek az ádáz harcokra, amelyeket Miskolcért, Diósgyőrért, a Bükkért is ví 'tak. S sírokról tudnak-e a szerettei azoknak, akik itt nyugosz- nak; akiket éveken, évtizedeken át hiába vártak haza? El- mondta-e az édesanyáknak, testvéreknek, a kedveseknek, a már nagyra nőtt gyermekeknek valaha is valaki, hogy övéiknek itt, idegen földben vájtak sírgödröt az őket túlélő katona- bajtársak? Talán sohasem kapunk választ kérdéseinkre. A sírokat azonban még sokáig látni fogjuk, évek múltán is találkozunk maid velük a Bükk fennsíkjain, rengetegeiben. Álljunk meg ilyenkor mellettük egy percre, s adózzunk mi egy szál virággal, röpke gondolatokkal az örök álmukat alvó, életüket értünk áldozó ismeretlen hősök emlékének. NYIKES IMRE Az év végi munkaidőbeosztás A Munkaügyi Minisztérium közlése szerint a hatnapos munkahéttel dolgozó és a páratlan héten szabad szombatot tartó vállalatok december 24-én, szerdán, szombati rend szerint dolgoznak. 25-e csütörtök és 26- a, péntek munkaszüneti nap. 27-e, szombat: heti pihenőnap. December 28, vasárnap: rendes munkanap. A páros héten szabad szombatot tartó és ötnapos munkahéttel dolgozó vállalatoknál a munkaidő-beosztás nem változik, tehát december 27- én szabad szombatot tartanak és 28-a lesz a heti pihenőnap. Ettől eltérő munkaidő-beosztást elrendelni, vagy engedélyezni nem szabad, kivéve a jogszabályok alapján év végi üzemszünetet tartó építőipari vállalatokat. Nem lehet szabad napokat beállítani és munkaidő-beosztást ilyen módon megváltoztatni a munkaszüneti napokat megelőző vagy követő munkanapok előre vagy utólag történő ledolgozásával sem. A fentiek vonatkoznak 1970. január 1-re is. Mivel ez a nap csütörtökre esik, sem a hatnapos, sem pedig az ennél rövidebb munkahéttel dolgozó vállalatoknál nem szabad a munkaidő-beosztást megváltoztatni. Diotomáciai manővereit a* utolsó pillanatban Négy- és tízemeletes lakóházak épülnek a Győri kapu déli lakótelepen. A házgyári el®» mekből tizenegy épület összeállítását végzik. A két- és háromszobás lakásokat néhány ház• ban már elfoglalták az új tulajdonosok. A Déli Hírlap telexszolgálata jelenti Magyar hajók — borsodi alapanyagból Himmler nem nyithatta me a nyugati frontot Az 1944 augusztusának végén támadásba lendült szovjet hadsereg december 3-án elérte Miskolcot, és ezzel egy- idnben kezdte meg a harcot Dudapest bekerítésére. Miskolc felszabadulásának napján eszünkbe kell, hogy jusson, az egyre inkább frontvárossá lett Budapesten ezen a napon robantottak bombát antifasiszta ellenállók a Vámosi Színházban, egy nyilasgyűlésen. A szovjet offenzíva óriási sikere, az augusztus óta tartó előnyomulás nem csekély ijedelmet keltett azokban az angol konzervatív körökben, amelyek annak idején Cham- . berlain mögött felsorakozva, reménykedtek a szovjetelle- nés háborúban — Hitlerrel szövetkezve. Még maga Churchill is, aki ezt a politikát ellenezte — megijedt. Régi „kedvenc” elgondolása hiúsult meg a szovjet hadsereg balkáni és magyarországi előretörésével: az, hogy Anglia nyomuljon be erre a területre. A német kémszolgálat értesült erről az ijedelemről és H'tlerék kettős játékba kezdtek, hogy mentsék, ami még menthető. Egyrészt mozgósítottak minden 16 éven felüli fiatalt, megszervezték a T,‘4ofelke!ők hadseregét és az ipar totális mozgósítását is elrendelték. Himmler, aki már nem bízott teljesen „vezérében”, saját szakállára diplomáciai offenzívát kezdett, nem annyira Hitler, mint saját megmentése érdekében. Megbízásából Franco Marinotti olasz nagyiparos, a Viscosa művek elnöke Svájcban tárgyalni kezdett a berni angol konzullal. Felajánlotta az egyetlen, még ütőképes 25. német hadosztályt, amely Kesselring parancsnoksága alatt Észak-Olaszországban állomásozott. Azt javasolta: a nyugatiakkal kötendő békeszerződés esetén ez a hadsereg biztosítsa az angolszászok számára a rendet Kö- zép-Európában (persze, feltartóztatná a szovjet hadsereget, amíg a békét kötő angol—amerikaiak nem segítenek). Megnyitná a nyugati frontot, csak azt kérné, hogy Németország integritását tartsák tiszteletben. A tervet támogatta Allen Dulles, a CIA akkor Svájcban működő vezetője, a későbbi kémfőnök is. Alexander tábornok Olaszországban leszerelte a partizánokat, a Görögországban partra szállt angolok pedig harcoltak is az antifasiszták ellen. Minden előkészület megtörtént tehát az utolsó pillanatban a nyugati jobboldali körök részéről, a szovjet hadsereg diadalmas előnyomulása és az antifasiszta háború tömeghangulata azonban nem tette lehetővé a megegyezést, A tervezetet elutasították, és Hitler, éppen néhány nappal Miskolc felszabadulása után, megindította utolsó nagy offenzíváját az Arden- nekben. Ez azonban, kezdeti sikerek után, éppen a szovjet hadsereg győzelmes keleti előnyomulása következtében kudarcot vallott, és a nyugati front megmenekült. MÁTÉ IVÁN Gyorsan be kell vallanunk, hogy a címben túloztunk egy kicsit, a Magyar Hajó- és Darugyár anyagszükségletének „csak” 70 százalékát adják Borsod megyei és miskolci üzemek. De úgy hisz- szük. erre is büszkék lehetünk, hiszen a hajógyár világszínvonalon dolgozik es ennek » «ikernek részesei a jó minőségű anyagot szállító megyei üzemek is. Telex- interjúnk első kérdése az volt: mennyi hajót gyártott az idén a Magyar Hajó- és Darugyár? — Négy, 1500 tonnás áruszállító hajó, 13 2000 lóerős folyami tolóhajó és két, 1300 lóerős jégtörő hajó készült nálunk az idén — kaptuk a választ— Melyek voltak az év legjelentősebb export üzletkötései? — Májusban a Budapesti Nemzetközi Vásáron egy nyugatnémet céggel kötöttünk szerződést, melynek' alapján — az 1968 végén lekötött két teherhajón túl — további három áruszállító hajó gyártását vállaltuk, összesen közel 2 millió dollár értékben. E hajók közül kettőt 1970-ben, egyet pedig 1971- ben szállítunk. Ugyancsak a BNV alkalmával kötöttünk üzletet a Szovjetunióval, a jövő évben szállítandó portáldarukra. összesen 79 nagy teljesítményű portáldaru szállítását vállaltuk. Értékük 6,4 millió rubel. — Ügy tudjuk, hogy a Távol- Keletre Is eljutnak a gyár termékei. — Igen. Februárban Ku- waittal kötöttünk szerződést, egy úszódaru szállítására. Különösen jelentős ez az üzletkötés azért, mert több fejlett tőkés ország — Francia- ország, Japán stb. — is pályázott a szerződésre. Ezenkívül — volumenét tekintve — jelentős az argentin AGROEXPORT vállalattal kötött üzlet: az év végéig négy portáldarut szerelünk fel a dél-amerikai ország számára. Békés—Horváth Vendégek az otthonban Kedves vendégeket várnak ma délután a Kölcsey utcai öregek napközi otthonának lakói. A honvédségi adminisztrátorok Hámán Kató szocialista brigádja — amely már eddig is többször meglátogatta az idős embereket — teadélutánt rendez számukra. Édes siker (Egri tudósítónktól) Észak-Magyarország három megyéjének vendéglátóipari szakemberei — Borsod, Heves, Nógrád legjobb cukrászai és szakácsai — versenyeztek egymással Egerben. Már a cukrászok vetélkedőjében borsodi siker született. A szakzsüri értékelése alapján — tizenhat cukrász közül — Kopcsik Lajos, a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozója bizonyult legjobbnak, s így ő tekinthető az édes szakma „területi bajnokának”. Méginlcább remekeltek a gasztronómia, a konyhaművészet mesterei. A borsodi szakácsok ugyanis mindenkit „lefőztek”, s mellettük egyetlen hevesi vagy nógrádi szakács sem kerülhetett dobogóra. A három legjobb borsodi szakács: Válki Tibor, Tohaj István és Kendi Ferenc. (p. d.) Marion József ZöIdingeseh végnap jai Kórodi este hétkor jelentkezett Kranznál. Űjabb parancsot várt, de nem kapott. Híreket is szeretett volna megtudni, a Gestapo-főnök azonban szűkszavú volt. Olyan ember benyomását keltette, mint aki nincs is jelen. Ez feltűnt a nyilasnak. Az is, hogy a ház előtt több autó sorakozott, mint addig. Kranz végül azt mondta neki: maradjon a hivatalában, ugyanis Putnokra kell utaznia. A reggeli parancsa továbbra is érvényes. A nyilas városparancsnok elment a bordélyházba. Kellemes meleg várta a madámnál. Sárga damasztabroszon ünnepi teríték. A madám meg egyenesen kívánatos volt. Kórodi kereste a szavakat, mert szertartásosnak érezte a szituációt. S neki ez, aki a kereskedőpult udvariasságához szokott, kissé kellemetlennek tűnt. Eszébe jutott Szabó Lajos, s a nemzetőrszázad. Várják parancsát a megyeházán, mert hétkor még semmit sem tudott nekik mondani. Nyolckor sem... A madám javaslatára a portást elküldte Szabóért. Végeztek a vacsorával, s a gnóm úgy érezte: No, itt az ideje! A madám azonban elnézést kért: „Kissé rendbe hozom magam. Egy pillanat!” Csend ült a szeparéra, Kórodi jóleső feszültséggel várta a nőt. A következő pillanatokban egymás után három dörrenés rázkódtatta meg a házat. Utána még egy, egészen közelről, még az épület is megmozdult. Most robbant a Sajó nagyhídja, s utána a Sötétkapu alatti betonhíd ... Kórodi megdöbbent. Kifelé indult. Bakancsléptek közeledtek. — Jönnek Szabóék! No. még a legjobb pillanatban ... Szabó őrmester két nemzetőrrel érkezett. Katonásan jelentkezett, közben gyorsan körülnézett. Kórodi már éppen szólni akart, amikor az őrmester hirtelen lőállásba kapta géppisztolyát: — Fel a kezekkel. Kórodi! Ne mozduljon, mert lövök! A nyilas szinte összeronnant. Mindent várt már napok óta, de ezt igazán nem, A két nemzetőr hirtelen hátra csavarta mind a két kezét. Fogoly lett. Ö — a városparancsnok! A madám a zajra benyitott. Látta, hogy Kóroditól elveszik a fegyverét. — Azonnal becsukni az üzletet! Eloltani minden fényt! — parancsolt rá Szabó undorral. Majd Kórodira pillantott: Milyen ronda egy alak. Ettől féltek! Már akik ... Most befejezte pályafutását. És egészen megfelelő helyen. Nyilvánosházban... A gnómot a saját kocsiján elvitték a városházára, ahol megbilincselve rábízták egy nemzetőrre... A városháza emeletén, a gyűlésteremben, mind több férfi jött össze. A porcelánkályhák ontották a meleget, mégis hűvös volt, mert a bedeszkázott ablakokon át beáramlott az éjszakai hideg. Megérkezett Rudnyánszky tizedes is, — és Szabónál jelentkezett: „Értesítettem az elvtársakat. Könnyen ment, mert a Gestapo kihalt épületének udvarán találtunk egy pótkocsis teherautót. A motorost lekapcsoltuk, azzal' Borbély hozza a Hermann-telepieket..A Gömöri pályaudvari őrség is megérkezett. Jelentették, hogy fél egykor látták az utolsó német csoportot. Ugyanebben az időben a Tatárdomb alatt egy menet indult a város felé. A fiatal óhutai szovjet hadnagy egy kocsiban ült Antallal, aki mutatta az utat. A hadnagy Antallal és a katonákkal együtt felsietett a városháza emeletére. Szabó őrmester jelentett, a hadnagy válaszolt. A tolmács fordította: — Hadnagy elvtárs azt kéri, maradjanak együtt, mert Ogarjev ezredes meg akarja ismerni önöket. Ö most indul. Az ezredes öt óra 35 perckor szállt ki a tankból. A nagyteremben üdvözölték. Mindenkivel kezet fogott és rövid beszédet mondott: — Kipróbált férfiak kezébe adom ezt a várost! őrizzék továbbra is. Életük már nincs többé veszélyben. A szabadságért pedig élni kell! öt óra 50 perc volt, december 3, vasárnap, amikor Ogarjev ezredes a tankjaival továbbindult Szentpéter felé ... (Vége.) 11. A szabadságért élni kell!
