Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-01 / 78. szám
A DB fe’axahadutá*? pályázata Tapolca első szovjet fürdővendégei- ' « -t i-4 sí;-- ' 4c Pirotechnikusok, robbantómesterek —- «/ honvédség, a karhatalom, ó, rendőrség, a munkásőrség és a polgári védelmi parancs nokság legjobb szakemberei már berendezkedtek az avasi kilátóban. Szombat reggeltő tart a készülődés a december 3-i nagy tűzijátékra. A színes — rózsaszín, piros, sárga és zöld — rakéták röppentyű-telepeit szerelik csaknem nyolcvanon. A kivetőcsövek már „beépültek”, holnap élesre töltik őket. A nagyszabású tűzijáték — hírek szeriül — vetekedik majd a fővárosban, augusztus 20-án e.ndezeitekkel. 20 percig tart, lesz benne ‘álma-, vízesés, ezer tűzvirág. A kicetöcsövek 50 méter magasságba röpítik a rakétákat, s i lehulló virágszárba a mozsarak 40—50 méter magasságban kevernek új színeket. Az ■ünnepség befejeztéig őrség vigyázza a röp- ventyfí-teleper (roct nányi—inni ha) Szerencsét hoznak — hu jönnek Gazdátlan kémények átlagkeresete l'iuo forint. A/ A kékesszürke párás elei el őt tön viszonylag csendes volt a Hejő völgye. Délről és keletről csitult az ágyúd ürgéé, csak vonuló harci járművek csörömpölése terjedt az enyhe köd hullámhosszain, időnként cifrázva szórványos puskalövések, géppisztolysorozatok korhű muzsikájával. Az utakon, az ősi tál;: között egy teremtett lélek sem mutatkozott. Az üdülők, a menekülők néhány hete Miskolc irányába távoztak, a lakosság a kőbánya és a Hejő öel partját szegélyező hegyoldal pincéibe mentette bőrét, kacatjait, féltve őrzött ennivalóit, várva sorsának jobbra fordulását. Kis idő múltán nyugat felől egy német JU—52-es eresz kedett a völgy felé fülsértő ijerrcgússel, senkitől sem zavartatva, majd elhúzott Csr- "» irányába. 1044. november 16-a wt ?mm nyelvjárással Az akkori Defier panzió lelett rejtőző nagy közös óvóhely ajtaja előtt őrséget álló férfi egy felfelé törtető alak körvonalait fedezte fel az ösvény bokrai között. Kis idő múltán egy meghatározatlan korú ruhagombolyag, egy bánj ászasszony libegte, fújta *z ajtó előtt: — Adjanak egy csupor vi- <aet! Itt vannak az oroszok! Van-e itt valaki, aki beszél oroszul V Előkerült néhány asszony és gyermek, majd a „tiszta levegő” hírére néhány férfi is, köztük Maros István, a községi elöljáróság itthon maradi, képviselője és apám. Maros Istvánt — akiben Maros elv társ néven a Miskolc I. kerületi Tanács titkárát ismeri és tiszteli a kerület lakossága t- javakor- beii férfi, apám hatvan felé közeledő deres fejű asztalos volt a fürdőben. — Én beszélek —• summázta apám. — De tényleg itt vannak az oroszok? És hol? — Tényleg! Érti őket? —- így a kérdések. — Beszélek és értek —- mondja az öreg —, méghozzá penzai nyelvjárással. — Itt vannak a fürdőnél — sorolja az asszony —, de nem áldunk velük beszelni. Jöjjenek már, az isten áldja meg, mert nagyon sokat magyaráznak, mutogatnak, de abból csak a fránya puska, meg a nyemci szót lehet érteni. Ijedtség és fellélegzés moraja sustorgott az óvóhely lakói között. KérdéseK, imafoszlányok, elnyomott káromkodások keveredtek. Volt. aki fehér zászló kitűzését ajánlotta, másoknak sürgős cso- magolnivalŐja akadt. Végül a vezetésben jártas Maros István döntött. — Lemegyünk eléjük egy küldöttséggel, köszöntjük őket és majd meglátjuk, mi lesz. Addig itt tegyenek rendet, s ha van valakinél fegyver, az dobja el. Az elhatározást tett követte. és az asszonnyal együtt négyesben óvakodtunk le a hegyoldalon. Jelbeszéd és mahorka A termál előtt néhány asz- szony és gyerek között egy pufajkás fiatal szovjet katona állt. Cigarettázott. Gránátjai az övén lógtak, géppisztoly a vállára vetve, lövésre készen. Vászonszárú csizmáján több sár és avar. mint csizma. Közlekedésünket fürkészve szemlélte. maid .nemzetközi jelzéssel” magához intett bennünket. — /draszt’ tovaris’ — köszöntötte anám. — Nii kak gyeta? — bevezetés után a legfontosabb témára térve, lágy oroszsággal melegen érdeklődött a harcos dohánykészlete iránt. A katona megvakarta szabad kezével a fülét, majd a zsebéből újságpapírba csomagolta mahorka került elő, és miután apám ügyes kézzel szivamyi füstölnivalót gyűrt és tüzet kapott, két-három slukk erejéig szó nélkül füstölgőit a fiatal és az öreg. — Nu gye nyemecki szóidat, sztari? — tért a témára az előőrs. — Azután számunkra ismeretlen párbeszéd, mutogatás indult a „diplomáciai” tárgyaláson. Apám „bemutatta” Maros elvtársat, szorgalmasan tolmácsolta üdvözlő szavait, s a továbbiakat. V felfegyverzett „turisták Ismét kérdések a katona részéről, majd válaszok, melyben apám közölte, hogy németeket tegnap láttunk utoljára, de körülmutatva az erdőkön és hegyekei, óvta a katonát, miszerint nem lehet tudni, végleg eltakarodott volna az ellenség, vagy csak bujkál. És ekkor jött a meglepetés. Nyílt a fürdő ajtaja, és az egytagú járőr három főre szaporodott. Két kipirult, párolgó, mosolygó szovjet harcos jeleit meg, cs sűrűn hangzó „Vöt harasó” megjegyzésük is elárulta, alapos fürdéssel tüntették el magukról a kilométerek fáradtságát. Nem nézhettük sokáig elismerő és csodálkozó szemmel az első szovjet „fürdővendégeket”, az állig fettegy- verzett, vidám „turistákat”, mert néhány szó után társuk is eltűnt a fürdő ajtaja mögött, és mire az új beszélgetés ' égére értünk, az „első” katona is mosolyogva, gőzölögve tért vissza. Ezután röviden utasították a hallgatóságot, hogy vonuljanak vissza óvóhelyükre, majd a „Pingyom” irányában elnyelte őket az erdőség. Éppen idejében! Rövid óra elteltével motor- kerékpáros és páncélos német egységek érkeztek, s mi már a biztos óvóhelyen tapasztalhattuk. hogy elkezdődött a haláltánc. Visszatér a baitos Négy nap es három éjjel dübörögtek a fegyverek Tapolca és a kőbánya birto- jj káért. A második napon apró lovak, apró agyúk százait vontatták a Hejő jobb partján fekvő Verebesre. Emberek ezrei ástak, futottak, lőttek és elestek. November 20-án este csendesült a zaj. Felszabadult a í Hejő jobb partja és Tapolca község, fürge telefonisták göngyölítették végtelen zsinórjaikat a hegytető irányába, és a hegyi ösvényeken megjelentek a fújtató, apró lovak, a kis ágyúk és a katonák sokasága. Sárosán, véresen, zajosan törtöt előre Miskolc felé. Mi temettük a halottakat, németeket és oroszokat. Apám szel-ércével ácsolta a fejfákat. A termál főhadiszállás és elsősegélyhely lett. Egy vasárnap reggel meglódult a völgy népe, gépserege. Az úton, a hegyen, kit merre küldött a parancs. A sokaságból eav fiatal harcos lépett az óvóhely bejáratához. Kezében egy marék mahorka, újságpapírban. — Na hol a sztari és a szta- roszta? — Maros elvtárs és az öreg előkerültek. Apám átvette a ..kincset” az „elsőfür- dővendég”-től. — Mond meg öreg az embereknek, mehetnek haza! Miskolc szabad! 1944. december 3-a volt. Tálas Barna Miskolc, Körösi Csorna Sándor u, 5. . . hónapot, is fi telnek es színét sem látjuk a kéményseprőnek ... füstöl a kályha és nincs ■eki kitisztítsa” — záporoztak a lakók panaszai az. egyik I. kerületi tanácstagi fogadóórán. A levelek, bejelentések, te. lefonok azt jelzik, hogy valami nincs rendben a ..füstfaragók” háza táján ... Kikérték a munkakönyvét A város 92 ezer háztartási és 1157 ipari kéményét 3S szakmunkás tisztítja. Egy dolgozóját 3690—3800 kémény jut havonta, egy kéményre pedig nern egészen 4 (!) percnyi munkaidő. Ugyanez a gárda végzi az új épületek műszaki vizsgálatát, a nyomáspróbákat, a gáz- és olajtüzelésből adódó speciális feladatokat. Az egyre szaporodó munkák elvégzéséhez legalább 60 szakemberre lenne szükség, így aztán elég egy megbetegedés ahhoz, hogy több ezer kéménj’ maradjon gazdátlanul. Márciusban például — amikor 116 munkanap esett ki betegség miatt — jobb megoldás híján ló ezer forint értékű túlórával próbálták — úgy-ahogy megoldani a kéménytisztítást. A miskolci kéményseprők Gazdag tartalom jellemzi a Napjaink decemberi szamát. A lapban közölt írások Miskolc felszabadulása 25. évfordulójának jegyében születtek. Az első oldalra Nógrádi Sándor irt cikket „Miskolc a felszabadulás után” címmel. Oravec János írása, az „Egy tábornok emlékeiből” I. V. Konyev nyugalmazott tábornokról, a Szovjetunió hőséről szól, aki Mezőkövesd vendégeként töltött körünkben néhány napot és ellátogatott azokra a helyekre, ahol egysége, a harmadik gárda légi- deszant-hadosztály. 25 esztendővel ezelőtt harcolt. A szerkesztőség címére küldött kazahsztáni újságból, az Ognyi Mangislaka-ból kapta a szerkesztőség, az „Ez történt Miskolc alatt” című írást, amelyben V. Mironov tartalékos kapitány beszéli el megsebesülése, egyben a városért vívott harc történetét, röviden, katonás szűkszavúsággal. Szekrényesi Zajos riportja, idén 47 új dolgozót vett fel a vállalat és 89-en kérték k munkakönyvüket Létrákon. tetőkön Naponta 8—10 órán át cipelik az acélhuzalból készült keféket, égetővödröket, tarisznyájukban csekkeket, jegyzőkönyveket, elszámolásokat hordanak. Egy műszak alatt 50 emeletet is megmásznak. létrákon, tetőkön járnak, s mivel buszra, villamosra nem szállhatnak fel, sok kilométert kerékpároznak, rosz. szabb esetben gyalogolnak. A nagy munkák idején, téten az egész napot szabadban töltik; a „szerencsét hozók” maguknak leginkább reumát szereznek. Hwmsouöt ét- után A vállalat súlyos munkaerőgondokkal küzd. Kéményseprő tanulónak csak 16. évüket betöltött fiatalokat vehetnek fel, így aztán érthető, ha nincs nagy választék az amúgy is divatjamúltnak számító szakmára jelentkezők között. A kéményeket azonban tisztítani kell valakinek. Országos értekezletet hívtak össze a napokban Budapesten, s itt terítékre került a „A halál oka: eivérzés. golyó által” szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik. „Az utoisó felvonás” Tóth Pál tollából Miskolc városának a felszabadulást közvetlenül megelőző napjairól számol be. F. Csillag Olga „Példa, emberségből” címmel ír a második világháború utolsó éveinek borzalmas egyéni és társadalmi katasztrófáiról, a zsidóüldözésről. Gyarmati Béla cikke, a Bíborszínház ismerteti, hogyan vészelte át a Miskolci Nemzeti Színház a háborút, Párkány László írása, a Liliom, a Miskolci Nemzeti Színház Molnár-bemutatóját elemzi. Gulyás Mihály arról ír „Megvaszó — »medveszó«” címmel.' hogy az eltelt 25 év alatt milyen fejlődésen ment keresztül a magyar falu. A Napjaink decemberi számát a szokásos és színvonalas könyvrecenziók és versek teszik változatossá. in. m. szakma összes gondja-baja. Végre kidolgoztak egy rendelettervet, amely szabályozza a vállalatok működéséi. A bérek emelésére, az utánpótlás biztosítására, a műszaki és szociális fejlesztésre tett javaslatok remélhetőleg hamarosan megvalósulnak, hiszen egy kormos kéménytől is kigyulladhat a házi PUSZTAI ÉVA Miskolc pedagógus-társadalmának legjobbait városunk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére juta lomban és rendkívüli feljebb sorolásban részesíti a város: tanács művelődésügyi ősz tálya. Az iskolavezetőket ér a népművelésben kitűnt pc dagógusokat ma délután fi: 5-kor hatalmazza meg a köz- por' leánykollégiumban. A tíz- lejé eredmény« ■ m i.' odó nedagó- guf élőkét, az is. kol köszöntik, s Házi kiadvány az »«süliére! A jövő évben új. nagy kapacitású indukciós kemencét helyeznek üzembe Dió- győri Gépgyár öntödéjében. Az új kemence az eddiginél korszerűbb és gazdaságosabb) technológiát igényel. Szama:: László 'technológiái Nutam- mérnök ..Tájékoztató öntödénk profiljáról” címmel érdekes és hasznos házi kiadványt szerkesztett. Az összeállítás több mini 200 darab precíziós öntési alkatrész fényképével, súly-, méret- és áradataival ajánlja az érdekeltek figyelmébe a legkorszerűbb technológiai eljárásokat. 20 autói nyert a megye Sok ezren kerestek izgatottan a napokban lezajlott sorsolás után autónyereménybe tétkönyveik számát a nyereménylistán. Néhány év alatt az egyik legnépszerübo takarékossági forma lett az autónyeremény-betét, megyénkben jelenleg 39 347 a száma. Közülük húszán nyertek most, 11 Renault, 3 Fiat, 4 Wartburg, egy Zas- tava és egy Trabani talált boldog gazdára Borsodban. a jutalmat is munkahelyükön kapják meg. A városi tanács végrehajtó bizottsága, mert teljes megbecsüléssel tekint pedagógusaink fáradozásaira iiáromszáznegyvenezer forintot biztosított jutalmakra, s ez alkalommal 34 ezer forint kerül azokhoz a pedag' (tusokhoz, akik rendkívüli feijebb- sorolásban ré«,w'i» a pedar ge • < mostani feljebbso tanítóinak. tf egy 21 százalék,. Megjelent a Napjaink decemberi száma yfc A napokban a vízügyi igazgatóság szakaszmérnökségének dolgozói megkezdték a Szinva medrének lefedéséi. Egyelőre a Szabadság tér teljes szélességében, mintegy 28 méí’res szakaszon végzik el a munkát, amelynek folytatására jőve év elején kerül sor a Tanácsház téri „foghíjas” telek mentén. Pedagógusokat jutalmaznak meg
