Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-31 / 102. szám

Szalagon a „heteg” vagonok Mennyi lesz a nyereségrészesedés? Év vége a jár mű javít óban A MÁV Járműjavító mis­kolci üzemegységére az idén 5800 vasúti teherkocsi nagy­javítása hárult. A miskolci ízem nemcsak a MAV-nak oolgozik. Kapacitásának mintegy 15 százalékát „ide­gen felek”, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati TTzemek és a Dunai Vasmű kötik le. Ez évben 500 olyan teher­kocsit javítottak, amelyek a borsodi vállalatok belső anyagmozgatását végzik. magyarázható: az üzem dol­gozóinak 70 százaléka vidéki, akik közül sokan falujukban vagy ahhoz közelebb eső munkahelyen keresték boldo­gulásukat. A másik ok: egyes vándormadarak a nagyüze­mekben jobb lehetőségre ta­láltak. Ilyen körülmények között nagyon helyesen tette az üzem vezetősége, hogy még fokozottabban támaszkodott a törzsgárdára és a szocialista brigádokra (ez utóbbiak szá­ma 1960-ban még 58 volt, az idén már 77). A jó együttmű­ködés eredménye: a nehéz körülmények között is nyere­séggel zárták az évet. S ez nem lesz kevesebb, mint ta­valy: az előzetes adatok sze­rint eléri a 19—20 napot. Ny. I. Új üzem A kocsijavítás gyorsítása, korszerűsítése nemzetközi probléma, szinte valamennyi európai országban új mód­szerekkel kísérleteznek, ter­melékenyebb eljárásokat ve­zetnek be. Novemberben adták át a miskolci üzem 100 millió fo­rintos költséggel épült új ko­csijavító csarnokát és annak tartozékait. Az új csarnok az eddiginél termelékenyebb munkavégzést tesz lehetővé. Már a régi csarnokban is ja­vítottak szalagszerűen kocsi­kat, ám ez a jobb szervezést lehetővé tevő, a munkát . yorsító, s a termelékenységet ovelő módszer csak az új csarnokban bontakozhat ki teljesen. Szép nyereség Az új csarnok belépése miatt ugyan nőtt a létszám a iárműjavítóban, ám sokan el is mentek. Főleg segédmun­kások. A vándorlás két okkal Magyar ágyúk, szakállas puskák Amikor Buda felszabadí­tása után, 1686 szeptemberé­ben, számba vették a török­től zsákmányolt fegyvereket, ágyúból 123-at számoltak össze a budai Várban. A Vízi­városban pedig 71 ágyút ha­gyott hátra a török. Akadt közöttük szép szám­ban olyan ágyú is, amelyet még az 1540-es években ma­gyar ágyúöntők öntöttek. Ke­zük munkájának legjobb di­csérete az, hogy ezekkel az ágyúkkal még százötven év­vel később is lövöldöztek. A régi magyar fegyvermes­terek szakállas puskái is oly. jeles mesterművek voltak, hogy például egy 1581-ben készített szakállas puskával — amelyben új gyújtószerke­zetet helyeztek elmég az 1920-as években is a Toldy reál öreg pedellusa lőtte a budai delet — tehát 350 év után is állta a napi használat próbáját. (Ma a Vármúzeum kiállításán látható.) V ersenyben a babák Immár harmadik esetben gyűlnek össze a kisiskolások ma délután háromkor az Út- törőházban, babájukat szo­rongatva. Az évenként meg­ismétlődő babaszépségver­senyen „becsültetik fel” ked­vencüket hivatalosan is. Nem biztos azonban, hogy a leg­szebb baba kerül ki győzte­sen ebből a versenyből; a pálmát azok viszik el, akik­ről gazdájuk a legkedvesebb történetet tudja elmesélni, akit a legjobban szeretnek. Egy ilyen versenvre annyi- kis kedvencet szoktak nevez­ni, hogy igen nehéz a válasz­tás. Ügyes kisfiú — Papa, készítettem egy hegedűt magam­nak. — Nagyszerű. Na­gyon ügyes kisfiú vagy. És honnan vetted hozzá a húrokat? — A zongorából. történelem ' öltő kalapja 885) francia költő ifjúkorában egy yik bulvárján sétálgatott, s egy Mroham lefújta a kalapját. Hát- ’ a főfedőt a szél sebesen karí­nná rohant, s már éppen hogy egy újabb szélroham tíz mé- íg végre egy lámpaoszlopban t és felkapta a kalapot, kor érkezett oda, kivette ke- t; azve önnek, uram. Nagyon + Lányom, önnek rendkívüliek a reflexei (Jezs) GLÓBUS Rabat után A z arab országok néhány nappal ezelőtt zárult csúcstalálkozójának ösz- szehívását rendkívüli nehéz­ségek előzték meg. Abban, ami azóta történt, tulajdon­képpen semmi meglepő nincs: végül is az lett volna a világ­csoda. ha az összeülést meg­nehezítő hosszabb és rövi- debb távú előzmények a ma­rokkói főváros Hilton Hotel­jének fényes Maghreb-termé- ben egyszerűen eltűntek vol­na a kondicionált levegőben. Ilyesmi azonban — hogy stíl. szerű közel-keleti hasonlattal éljünk — csak az Ezeregyéj meséiben fordul elő. Az igazság az, hogy az arab országok társadalmi beren­dezkedése és ebből következő politikai alapállása egymástól óriási mértékben különbözik. Ez is természetes. Tulajdon­képpen nehéz elképzelni, amint az a Szaúd-Arábia, amelynek jelenlegi uralko­dója néhány esztendeje szün­tette meg hivatalosan a rab­szolgaságot és — mondjuk — az alapvetően baloldali be­állítottságú Szíriái kabinet éppen egyetért valamiben. A közel-keleti konfliktus igaz­ságos megoldásának hívei azonban azt remélték, hogy ez a „valami” a valóban kö­zös és valóban rendkívül ak­tuális összarab cél, az Izrael­lel közvetlenül szembenálló arab országok hatékony tá­mogatása lesz. Sajnos, ezzel az alapvető témával kapcsolatban is az ellentétek bizonyultak erő­sebbnek. A feszültség kezdet­től fogva ott vibrált a nehe­zen összetoborzott részvevők között és egy kicsit jelkép­nek tekinthető, hogy a szaúd. arábiai uralkodó, Fejszal fel­szólalása okozta a robbanást. A király — akinek or­szága mérhetetlenül gazdag olajkinccsel rendelkezik és akinek csa­ládja aranyozott Cadillac-ok, mesepaloták és mammut- bankbetétek formájában e kincs jövedelmének jelentős részét a saját céljaira hasz­nálja fel — nemes egyszerű­séggel felállt, és közölte: Szaúd-Arábia „nem tudja” növelni az arab országoknak nyújtott támogatás összegét. Mivel a „nem tudja” ebben az esetben minden nyelven, arabul is. csak azt jelentheti, hogy „nem akarja’’, a felhá borodás moraja zúdult végig a Maghreb-termen. Ebben a légkörben emelke­dett szólásra az olajban, és ennek nyomán nyugati valu­tában ugyancsak rendkívül gazdag emirátus, Kuwait kép viselője. Közölte, ha Fejszal bezárja erszényét, akkor a kuwaiti uralkodó, A1 Szabah emír ugyanezt teszi. Ezzel betelt a pohár. Kivonulások, közvetítési kísérletek és kompromisszumos javaslatok követték egymást. Az erőfe­szítésekben Hasszuna. az Arab Liga főtitkára mellett személyesen részt vett Jasszer Arafat, a palesztin felszaba- dítási mozgalom és az El Fa. tah vezetője is. Arafat jelen­léte és szerepe a rabati kon­ferenciának különben js egyik legérdekesebb eleme A marokkói fővárosban ugyanis végleg bebizonyoso­dott az. amit nagyjából úgyis mindenki tudott: Arafat sze­mélye és mozgalma az arab világ rendkívül fontos kom­ponense és ezzel a jövőben egyre inkább számolni kell. A csúcsértekezlet végül is záróközlemény nélkül ért véget és Nasszer ; kairói A1 Áhram hasábjain megjelent nyilatkozatában nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy „a konfe rencia nem hozott ered­ményt”. Annyit azonban min denképpen ért, hogy az eddi­ginél látványosabban meg­mutatta: kire számíthatnak az összarab törekvések kép­viselői és kire nem. Az egyip­tomi elnök líbiai és küszö­bönálló szudáni útjára már a következtetések kérlelhetet­len levonása jegyében kerüli, illetve kerül sor. HARMAT ENDRE Szandál — áramkörökkel Az angol rendelőintéze­tekben a reumatikus pana­szokkal jelentkező betegek­nek különleges szandált ad­nak a lábukra, hogy abban tegyenek néhány lépést. A szandál talpába mérő-áram­köröket építettek be. a sa­rokrészben pedig a jelto­vábbításra szolgáló elektro­nikus egység foglal helyet. A lábra nehezedő testsúly erőeloszlásából a szakorvos következtetni tud az egész törzs izommunkájára és sta­tikájára, a felvett diagram tanulmányozása alapján. * — kérdezte a költő Kürti András: tán. rf >ie Iában tájá­kö­A budai villa titka Andrea felkacagott. • — Gyerünk csak beljebb — tárta ki az ajtót —, lassan majd minden helyrerázódik. Az előszobában ott állt Etelka néni. Pontosan úgy nézett ki, mint az Etelka nénik általában. Alacsony, sovány, hó­fehér hajú öregasszony, zárt nyakú, fe­kete ruhában, közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz. A szemei kisírva. A kezében szöges végű hegymászóbot. — Jaj, Andikám? Hát már megint ilyen későn?! Hát ez már mindig így lesz? A lány gyors, könnyű csókot lehelt Etelka néni homlokéra, kivette kezéből, i fogasra akasztotta a hegymászóbotot, bújt a ballonjából, intett a kísérőjé­be, hogy ő is vegye le a felöltőjét. Etelka néni, engedje meg, hogy be- ssam ... izé... Tonda László — lépett előbbre a ■ndég és ügyetlenül kezet csókolt, tudni, ahol még a kutya is m szenved ... mdek — mondta Etelka ’öve vényt. — Végre ' m az elátkozott lesi is — tette zismert tapin­,At a hallba, <lt aztán telje­sen fázva. Csinálna nekünk kávét? Vagy egy jó forró teát? És kaphatnánk esetleg valami harapni valót is hozzá? Etelka néni jólelkűen bólintott és ko­rát meghazudtoló fürge léptekkel már el is tűnt a konyha irányában. Andrea megigazította a haját, aztán lehuppant a Hondáéval szemközti fo­telbe. — Hát eddig eljutottunk. Most már nyugodtan beszélgethetünk ... Tudja mit? Most egy órácskára legyünk telje­sen őszinték egymáshoz. De százszáza­lékig! Mindegyikünk felváltva azt kér­dezhet a másiktól, amit akar, sértődés, mellébeszélés nincs, és aki később kife­csegi a másik titkait, az így görbüljön meg! A mutatóujjával jelezte, hogy meny­nyire. — Benne vagyok — mondta meg- adóan a vendég. — Maga találta ki a játékot, ráadásul maga nő is, magúé az elsőbbség. Tessék, kérdezzen! — Családja van? — Nincs. Tíz éve, hogy elváltunk. Gyerek nincs. Egyedül élek. Egyszobás albérlet. Fűtéssel és takarítással. — Miért akart öngyilkos lenni? — Az alkohol miatt. — Maga alkoholista?! — nézett na­gyot a lány. — Ügy szól a megállapodás, hogy fel­váltva kérdezünk — emelte fel kezét tiltakozóan a férfi. — Maga már a har­madikat kérdezi egymás után. Most én jövök. Kicsodája, micsodája magának ez az Ambrózy professzor? — Az asszisztensnője vagyok fél éve, a szeretője vagyok két éve. És a fele­sége is szeretnék lenni. Még hosszabb időre, ha lehet. — Világos. Én is rögtön válaszolok a maga előző kérdésére. Nem vagyok al­koholista, Sosem voltam az. Életemben még nem voltam berúgva. Sőt, az az igazság, hogy kifejezetten utálok minden töményebb szeszes italt. Kocsis Andrea szeme kerekre nyílt a csodálkozástól. — Nem értem. Azt mondta, hogy az alkohol miatt akart végezni magával Vagy rosszul hallottam? Honda tehetetlenül tárta szét a karját. — Jól hallotta. Ezt mondtam, mert így igaz. Csakhogy ezt nem lehet egy-két szóval megmagyarázni. Meg aztán olyan hihetetlen és fantasztikus az egész, ha elmesélem, maga is bolondnak fog nézni, vagy kinevet. — Szó sincs róla. Mondjon el min­dent részletesen. Ne felejtse el, orvos vagyok, ha csak állatorvos is, és. . — Ezzel nálam nem szerezhet jó pon­tokat. Nem bízom az orvosokban. Akihez csak fordultam, vagy nem hitt nekeni, vagy nem akart, vagy nem tudott segí­teni. Megsüthetik a tudományukat.’ (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom